Bayer Béla Ima – Molitva – A prayer – Gebet

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Ima Megfogant álmaimat vigyázzad Uram! Képzetem honfoglalását. Sosemvolt anyámat mintázzad Uram! Bezúzott tükrök arcát. Bűneim koloncát oldozzad Uram! Szájamnak kagylócsöndjét. A harminc ezüstöt – Csak azt ne Uram! Csak azt ne.

Molitva Gospode moj, čuvaj moje snove začete! Osvajanje mojih predodžbi. Gospode moj, odslikaj mi moju mamu nikad postojeću! Lice razbijenih ogledala. Gospode moj, razreši klečku mojih grehova! U ljusku zatvorenu tišinu mojih usta. Trideset srebrnjaka – Gospode moj, samo to ne! Samo to ne. Prevod: Fehér Illés i Maša Starec

Ima Megfogant álmaimat vigyázzad Uram! Képzetem honfoglalását. Sosemvolt anyámat mintázzad Uram! Bezúzott tükrök arcát. Bűneim koloncát oldozzad Uram! Szájamnak kagylócsöndjét. A harminc ezüstöt – Csak azt ne Uram! Csak azt ne.

A prayer Please, Lord stand watch on my dreams conceived, on my notion’s conquest. Carve in sculpture, Lord, my never existing mother! The face of broken mirrors. Untie, oh Lord,  the clog of my sins! The inshelled silence of my mouth. The thirty silver coins – only those not, Lord, Only those not. Translated by Maša Starec

Ima Megfogant álmaimat vigyázzad Uram! Képzetem honfoglalását. Sosemvolt anyámat mintázzad Uram! Bezúzott tükrök arcát. Bűneim koloncát oldozzad Uram! Szájamnak kagylócsöndjét. A harminc ezüstöt – Csak azt ne Uram! Csak azt ne.

Gebet Die befruchtenden Träume behüte Gott! und die Landnahme meiner Fantasie! Meine nicht existierende Mutter behüte Gott! und mein früheres Gesicht im Spiegel! Meine Absolution behüte Gott und die Stille meines Mundes! Nur die dreißig Silberlinge - Nur sie nicht mein Gott! Nur sie nicht! Übersetzung: Bayer Béla



Demény Ottó Nyolc sor – Osam redova

Demény Ottó – Rózsahegyi György karikatúrája

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Nyolc sor Forró a te küszöböd ajtód kilincsed izzik éget tüzel halovány ágyneműd láz a te inged lábad a takaró alatt kétnyelvű vad kolomp jövetelem robaj égzengés ó emlékszel-e mondd

Osam redova Vruć ti je prag pred vratima gori kvaka žarnica plamti bleda posteljina košulja ti groznica tvoje noge pod guberom divlja klepetuša dvojezika moj dolazak prasak grom ta uspomena znači li ti išta Prevod: Fehér Illés i Maša Starec



Radnóti Miklós Éjszaka – Noć

Radnóti Miklós ( Mikloš Radnoti)

(Budapest, 1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.)

Éjszaka Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom, alszik a pókháló közelében a légy a falon; csönd van a házban, az éber egér se kapargál, alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály, kasban a méh, rózsában a rózsabogár, alszik a pergő búzaszemekben a nyár, alszik a holdban a láng, hideg érem az égen; fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. 1942. június 1.

Noć Spava srce i spava u srcu omorina, spava na zidu muva i u blizini paučina; ni šuma od miša oprezna, u kući tišina, spava detlić u stablu, grana, gradina, u ruži gundelj, u košnici pčela, spava leto u zrnu žita sazrela, spava u mesecu plam, na nebu ordenje hladno; ustaje jesen i u noći prikrada se potajno. 1. jun 1942. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

https://www.youtube.com/watch?v=fKMclMemWdI



Ady Endre Sem utódja, sem boldog őse – Ni potomak, ni sretan predak – I want to be loved – I'd like to hold – Jemandem nahe sein

Ady  Endre – Ferencz J. linólmetszete

(Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.)

Sem utódja, sem boldog őse Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

Ni potomak, ni sretan predak Ni potomak, ni sretan predak, Ni poznanik, ni rođak, Nisam ja ničiji, Nisam ja ničiji. Ja sam što i čovek svaki: veličanstvo, Severni Pol, tajna, prognanstvo, Varljiva, daleka svetlost, Varljiva, daleka svetlost. Ali, avaj, ja ne umem tako biti Voleo bih sebe predstaviti Pogledima da me vide, Pogledima da me vide. Sve je zato: patnja, stih: Da sam voljen voleo bih I nečiji kad bih bio, Nečiji kad bih bio. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Sem utódja, sem boldog őse Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

I want to be loved I am no heir, no proud ancestor, I have no friend, no brother, sister, I have never belonged, I have never belonged. I am, like every human: Highness, Iceberg, enigma, strange and timeless, Distant will-o'-the-wisp, Distant will-o'-the-wisp. But, oh, I can't remain unspoken, I have to bare myself wide open, Behold me, everyone, Behold me, everyone. In all self-torture, in every song, I want to be loved, to belong. Belong to somebody, Belong to somebody. Translated by Peter Zollman

Sem utódja, sem boldog őse Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

I'd like to hold I'm no-one's friend or quaint acquaintance and no-one's cousin, son or maker, and no-one's, no-one's, no - and no-one's, no-one's, no. I am, like everyone, a noble and snowcapped peak beyond approaching, a glow of distant ice, a glow of distant ice - but cannot go on isolated. I want to show my untouched whiteness and to be known and felt, and to be known and felt. Hence all self-torment, song and weltering: I'd like to hold someone's affection, I should like to belong, I should like to belong. Translated by Thomas Ország-Land

Sem utódja, sem boldog őse Sem utódja, sem boldog őse, Sem rokona, sem ismerőse Nem vagyok senkinek, Nem vagyok senkinek. Vagyok, mint minden ember: fenség, Észak-fok, titok, idegenség, Lidérces, messze fény, Lidérces, messze fény. De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni, Hogy látva lássanak, Hogy látva lássanak. Ezért minden: önkínzás, ének: Szeretném, hogyha szeretnének S lennék valakié, Lennék valakié.

Jemandem nahe sein Keine Kinder, keine Erben, Ohne Freund und fremd zu sterben. Niemandem nah zu sein, Niemandem nah zu sein. Wie alle Menschen bin ich mehr, Exotisch, Rätsel, fremd und schwer, Ein fernes Flammenlicht, Ein fernes Flammenlicht. Nein, so kann ich nicht mehr bleiben, Ich muß und will mich deutlich zeigen, Endlich gesehen sein, Endlich gesehen sein. Hab mich gequält und aufgerieben Und will doch nur, daß sie mich lieben, Jemandem nahe sein, Jemandem nahe sein. Übersetzung: Wilhelm Droste

Petőfi Sándor Szeretném itthagyni – Voleo bih da ostavim

Petőfi Sándor (Šandor Petefi)

Kisőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.

Szeretném itthagyni Szeretném itthagyni a fényes világot, Amelyem oly sok sötét foltot látok. Szeretnék rengetegbe menni, Ahol nem lenne senki, senki! Ott hallgatnám a lombok suttogását, Ott hallgatnám a patakok zugását És a madárnak énekét, S nézném a felhők vándorseregét, Nézném a nap jöttét s lementét… Mig végre magam is lemennék.

Voleo bih da ostavim Voleo bih svetli svet da ostavim, Na kome tolike tamne mrlje nalazim. Voleo bih da odem u šumu duboko, Gde ne bi postojao niko, niko! Tamo bih slušao kako šapuće žbun Tamo bih slušao potoka šum I ptica poj, Pratio lutajućih oblaka roj, Izlazak i zalazak sunca bih gledao… Sve dok i sam ne bih nestao. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



Petőfi Sándor Mögöttem a múlt – Iza mene prošlost

Petőfi Sándor (Šandor Petefi)

Kisőrös, 1822. december 31. vagy 1823. január 1. – Segesvár, 1849. július 31.

Mögöttem a múlt… Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon. Vándorlok csüggedetten Az örökké tartó jelenben.

Iza mene prošlost… Iza mene plava šuma prošlosti, Ispred mene zelena setva budućnosti; Jedna je u daljini, ipak me ne napušta, Druga je nadohvat, al’ do sebe me ne pušta. Ovako lutam drumom, divljem, opustošenom. Lutam žalom osmuđen, U večnom trenu sadašnjem. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés