Duška Vrhovac Mera – Értékelés

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Mera   U svako vreme postoji mera i slave i časti a u ovom našem u kojem je sve bilo i stvarno i nemoguće istovremeno i sumrak i svanuće meni sve izgleda najpribližnije rečeno kao ljudskom rukom vođeno zvezdano iskliznuće.

Értékelés   Minden időben másként értékelnek dicsőséget is becsületet is de ebben a miénkben melyben minden valós is lehetetlen is ugyanakkor alkony is pirkadat is nekem úgy tűnik itt minden olyan mint az ember vezérelte csillag-hullás.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/knjige/izabrane/u-medjuvremenu.html

Duška Vrhovac Memento vivere – Memento vivere

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Memento vivere   Samo nastavljam kao da je ovako jedino moguće duša od krvi i mesa korak usmeren večito do tuge do iskona uvek iznova zemlju i travu dodirujem zemlja i sama govoru vetra i bilja razumljiva i srodna u pesmu stavljam što u dah ne stane.

Memento vivere   Mindössze folytatom mintha egyedül csakis így lehetne hús-vér lélek léptek váltig a bánat az eredet felé újra és újra földet füvet érintek maga a föld is a szél és a növények nyelvén érthető velük rokon versbe foglalom mindazt ami a sóhajba nem fér.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/knjige/izabrane/u-medjuvremenu.html

Duška Vrhovac Kada konačno svrati – Mikor végre felkeres

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Kada konačno svrati   Kada konačno svrati po moj dah, kada dođe da žudno udahne moj poslednji topli izdisaj, u trenutku tog kratkog susreta ona će skrušeno zastati i pokloniti se lepoti moje duše.   Kao oganj na planinskom vetru, nehajno zatvarajući mi oči, zastaće makar na tren i nevoljno zadivljeno priznati da je život moćan zahvaljujući njoj samoj i da moj pogled tone u tamu samo da bi opet negde progledao.   Ako taj tren u poslednji stih uhvatim ako joj kroz zatvorene trepavice uputim svoj zaustavljeni osmeh ona će znati da sam je pobedila i da je to što će moje telo strunuti samo obična nevažna faktografija.                   (Beograd, 26. oktobar 2016.)

Mikor végre felkeres   Mikor lélegzetemért végre felkeres, mikor eljön, hogy utolsó meleg leheletemet hőn áhítva beszippantsa, abban a röpke találka pillanatában majd bűnbánóan megáll és főt hajt lelkem szépsége előtt.   Mint zúgó szél a lángot, szemem egykedvűen zárja, de egy pillantásra megáll és kényszeredetten, elragadtatva beismeri, köszönve annak, hogy egyáltalán létezik, hatalmas az élet és pillantásom csak azért merül a sötétbe, hogy valahol újra napvilágot lásson.   Ha utolsó sorommal megfogom azt a percet, ha lezárt szempilláin keresztül képes leszek megállított mosolyomat hozzá juttatni, tudni fogja, legyőztem, és az, hogy testem elrohad, csak közönséges, lényegtelen tény.                         (Belgrád, 2016. október 26.)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Duška Vrhovac I da znaš – Jegyezd meg

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

I da znaš   I da znaš da se dešava da nebo duboko u zemlju silazi dešava se a ti ne znaš ni kada ni kako misao nestane i duša se izgubi.

Jegyezd meg   Jegyezd meg előfordul hogy az ég mélyen a földbe süpped előfordul te meg azt sem tudod a gondolat és a lélek mikor és hogyan vész el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/photo?fbid=10151353034063774&set=a.39525483773

I

Duška Vrhovac Nebeski rodoslov – Mennyei családfa

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Nebeski rodoslov   Kada staneš pored velike vode ništa si, skoro nula, ni prašina ni zrno prašine, samo dah, i to je tvoja prava mera. Kada kročiš u vodu, veliku vodu, kap si, atom kapi, samo trag plavetnila, uzdah, vlažni dah, miris vode, i to je tvoja prava mera. Kada zaroniš u veliku vodu zatvorenih očiju, zaustavljenog daha, spreman na predavanje, spuštanje, do dna, do nepostojanja, taj prstohvat vremena dok te voda ne ispuni, ne vrati nazad, vladar si svemira. Bogočovek. Ako te velika voda izbaci, vrati nazad u prepostojanje, u trulež, u zadah, u bivše telo i bivši dah, postaješ senka u sećanju onih koji još nisu dotakli veliku vodu, postaješ ostatak večnog života u večnoj smrti. Ako taj ostatak zasvetli, ako probudi novu zoru, ako zabruji prepotopni sklad dotaknućeš Očev prst, zamirisaće majčino mleko čućeš manastirska zvona i iz tvojih rebara ponovo će izniknuti krila. Tek tada saznaćeš čiji si rod, koja je zvezda tvoja i koje si ime dobio na rođenju. Tek tada biće ti dozvoljeno da se upišeš u svoj nebeski rodoslov.

Mennyei családfa   Ha a nagy víz mellé állsz, semmi vagy, szinte nulla, se por, se porszemcse, csak lehelet, ez a te valós mércéd.   Ha a vízbe lépsz, a nagy vízbe, csepp vagy, atomcsepp, csak kékségnyom, sóhaj, nedves lehelet, vízillat, ez a te valós mércéd.   Ha csukott szemmel, visszatartott lélegzettel a nagy vízbe merülsz, készen átadásra, süllyedésre, a mélybe, a nemlétbe, arra a kézzelfogható időre, míg a víz ki nem tölt, nem vezet vissza, az űr ura vagy.   Te mindenható ember. Ha a nagy víz kidob, visszavezet a nemlétbe, a rothadásba, a bűzbe, a volt testbe és volt leheletbe, árnyék leszel azok emlékezetében, akik a nagy vizet még nem érintették meg, az örökös élet maradéka leszel, az örökös halálban.   Ha ez a maradék felvillan, ha felébreszti az új hajnalt, ha felzúg az özönvízelőtti összhang, megérintheted az Atya ujját, illatos lesz az anyatej, meghallod a kolostor harangját és bordáid közül ismét szárnyak nőnek.   Csak akkor tudod meg, kinek a rokona vagy, melyik a te csillagod és születéskor milyen nevet kaptál.   Csak akkor kapsz engedélyt, hogy mennyei családfádra feliratkozz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/169/nebeski-rodoslov

 

Duška Vrhovac Česnica – Csēsznica

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Česnica   Okrećemo je u krug tri puta da Bog pomogne da sreća posluži i da se čeljad složi. Potom svako za sebe tiho i pobožno miris te rumene pogače sliku porodične idile i trag detinjeg ushićenja negde u nedrima duboko zapretava: za srećna i za nesrećna vremena da se nađe.

Csēsznica*   Megforgatjuk, háromszor, hogy Isten segítsen, hogy szerencse, nyugalom kísérjen. Majd mindenki magában, csendesen, tejes hittel nagyon mélyre, keblébe rejti, a ropogós pogácsa illatát, a családi idill képét, a gyerekkori rajongás nyomát: hogy a boldog és boldogtalan napokban is kéznél legyen.   *csēsznica – ortodox szerb karácsonyi diós, mézes sütemény. Hagyományosan kerek tepsiben, kemencében sütik. A tepsiben szeletelik. Az első szelet a házé, a második a Karácsonykor betoppanó első vendégé, a harmadik a családfőé, a negyedik a háziasszonyé, majd a család többi tagja következik, életkor szerint.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/index.html

Duška Vrhovac Drugovi – Barátok

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. –

Drugovi   Moji drugovi ponovo čitaju svete knjige. Deca im rastu, žene ih napuštaju, vera u sopstvenu genijalnost opada. Neki su pojeli sami sebe. Neke su pojeli drugi. Retki se još otimaju i sebi i drugima, iznalaze nove i zaboravljene molitve, došaptavaju se s prošlim i budućim i veruju da im je u uzdrhtalom svetu samo telo smrću ugroženo. Moji drugovi se više ne smeju široko, ne veruju jedni drugima i nemaju zajedničke ciljeve ni poglede na svet. Mada su svi pojedinci i drugovi jedni hoće sve, drugi neće ništa, a svi zajedno se jedino slažu da su im drugi skrojili kapu i da im je svima tesna. Pri iznenadnim susretima, na sastancima sa drugim drugovima, tek usput nostalgično zaključe da proleće kasni i da sada sleće još samo među mlade, one što još nisu stigli ni dobiti ni izgubiti.

Barátok   Barátaim ismét szent könyveket olvasnak. Gyerekeik nőnek, a nők elhagyják őket, saját zsenialitásukba vetett hitük oda.   Van aki önmagát falta fel. Van akit mások faltak fel. Önmagukkal és másokkal kevesen dacolnak, új és elfeledett imádságokat találnak, a múlt- és jövőbelivel suttognak és hiszik, ebben a felkavart világban testüket csak a halál fenyegeti.   Barátaim mosolya többé nem széles, egymásnak nem hisznek, közös céljuk, egységes világnézetük nincs.   Jóllehet mindannyian egyének és barátok, egyesek mindent akarnak, mások éppen semmit, de egyetlen egy dologban egyetértenek, sorsukat mások szabták és igencsak szűkre.   Váratlan találkozásokkor, baráti összejöveteleken visszavágyva nyugtázzák, késik a tavasz, most csak a fiatalok közé száll, azok közé, akik még nem érkeztek se nyerni se veszíteni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/knjige/godine/tako.html