Bayer Béla Sűrüsül – Zgušnjava se – Es verdichtet sich

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Sűrüsül Emlék zsinatol, kikövetelve méltó helyét a rendben, amit magának teremt a besűrűsödő múlt. Megzabolázott hevét szószedeteid bánják, létük szűkszavúbb. Suta mód szemlélődve firtatod a változást. Szonett nem szólal, zsugori kézzel osztott ihleted kegye, a nemlét kacérkodik, hogy értelmedet vegye. Látszólag rendben, buggyan ajkadra a szó, a cifra külcsín, csak burok, talmi álca, zsigereid románca. Gyakorlottságod lendülete ragad el, Jegyzőfüzeted akárha kisiskolás „puska”, cinkosan fedez. Rozsdás vasszögként hatol az alkonypírba felismerésed: leépülésed immár jelenidejűsödik.

Zgušnjava se Zaseda uspomena, svoje dostojno mesto zahteva u poretku šta prošlost u zgušnjavanju sebi stvara. Njen opstanak je malorek ta zbog ukroćenog žara tvoji izražaji pate. Trapavo promatrajući ispitivaš promenu. Nem je sonet, škrto deljena milost nadahnuća, nepostojanje očijuka da ti oduzme razum. Naizgled sve je u redu, potiču reči s tvojih usana, šarena vanjština tek je omotač, lažna obrazina, romansa tvojih žlezda. Obuzima te nalet uvežbanosti, Tvoja beležnica kao đačka „prevara”, usrdno te pokriva. U rumenilo sutona kao zarđao ekser prodire spoznaja: evo tvoje smanjivanje u sadašnjosti se dešava. Prevod: Fehér Illés

Es verdichtet sich

Eine Synode von Erinnerungen

beanspruchen ihren Platz in der Ordnung,

die sich die immer dichtere Vergangenheit schafft.

Ihr besänftigter Eifer  stillen  auch deinen

Wortschatz, ihre Existenz wird einsilbiger.

Hilflos schaust du die änderung an.

Scheinbar entsteht dein Wort in Ordnung auf deiner Lippe,

nur Tarnung ist die Verhüllung, bunte Oberfläche

Romanze deiner Eigenwende.

Es klingeln keine Sonette mehr,

die Eingebung wird mit gierigen Händen gemessen.

Das Nichtsein liebäugelt dir und versucht deine Sinne zu stehlen.

Der Schwung deiner Routine reißt dich mit sich.

Dein Notitzbuch fungiert komplizenhaft

als „Spickzettel” aus Schulzeiten.

Wie ein rostiger Eisen-Nagel in die Dämmerung,

dringt die Erkenntnis in dich:

dein Abbau ist nunmehr gegenwärtig.

                             Übersetzung: Bayer Béla

Demény Ottó Vers ódon mintára – Pesma po drevnom ugledu

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Vers ódon mintára Légy jó szívvel hozzám, s én felsorolom neveid: Virágom, ágam, madaram, felhőcském s új napom megint. Begyűjtött mézem, jóízem, lágy reggeli kalácsom. Patyolat gyolcsom, bársonyom, gyöngyöcském, borostyánom. Ékkövem, rubin hajnalom, alkonyi ametisztem. Boglárom, násfám, csöngettyűm, smaragddíszes keresztem. Mezőm, gyöngyvizű patakom, Kit beborít napfény. Mindenütt rámcsillanó én megtalált szerencsém.

Pesma po drevnom ugledu Budi prema meni srdačna i nabrajaću ti imena: Cvet moj, grana, ptica, oblak i nova prozorica. Moj sakupljen med, okus, mekan jutarnji kolač. Moje snežnobelo platno, kadifa, niska bisera, bršljan. Moj dragi kamen, ružičasta zora, ametist u sumraku. Moj ađidar, ures, zvonce, smaragd na raspeću. Moja livada, sa sunčevim zracima Prekrivena bistra rečica. Moja nađena sreća koja Sa svih strana talijom me obasipa. Prevod: Fehér Illés



Rafi Lajos A relatív város – Relativan grad

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

A relatív város Olyan e város, mint egy földhöz vert játék. Megfordíthatatlan múltja lejárt. Csak a kövek beszélnek róla. Sosem tudom, mi hiányzik belőle. Tény és megállapítás között gyalogolok benne, mint mindig. Mintha mindenik ember munkába siető harangozó volna, s hóna alól elejt egy tányért. A pogány sorsra haragszom így: miért kellett szerelmem szeme alá ráncokat rakni? Hörpintem a gyász zamatát s nézem a messzi Napot: két kézzel törli a füst.

Relativan grad Takav je taj grad kao o zemlju udarena igračka. Istekla njegova nepopravljiva sudbina. Samo kamenja ga spominju. Nikad ne znam, šta fali iz njega. Kao uvek, između činjenice i utvrđivanja koračam u njemu. Kao da je svaki pojedinac na posao jureći zvonar i ispod pazuha po jedan tanjir ispusti. Tako se na pogansku kob ljutim: zašto je trebala ispod očiju moje ljubavi bore staviti? Okus žalosti kušam i gledam dalekog Sunca: dim ga s dve ruke trlja. Prevod: Fehér Illés



Weöres Sándor Kuli – Kuli - Coolie

Weöres Sándor (Šandor Vereš)

( Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.)

 

Kuli Kuli bot vág. Kuli megy       megy       csak guri-guri       Riksa       Autó       Sárkányszekér Kuli húz riksa. Kuli húz autó. Kuli húz sárkányszekér.       csak guri-guri Kuli gyalog megy. Kuli szakáll fehér. Kuli álmos. Kuli éhes. Kuli öreg. Kuli babszem mákszem kisgyerek ver kis Kuli nagy rossz emberek.       csak guri-guri       Riksa       Autó       Sárkányszekér Ki húz riksa? Ki húz autó? Ki húz sárkányszekér? Ha Kuli meghal. Kuli meghal. Kuli neeem tud meghal! Kuli örök.       csak guri-guri

Kuli Kuli štap seče. Kuli hoda       hoda       samo gura-gura       Rikša       Vozilo       Čeze zmaja Kuli vuče rikša. Kuli vuče vozilo. Kuli vuče čeze zmaja.       samo gura-gura Kuli peške ide. Kuli bela brada. Kuli pospan. Kuli gladan. Kuli star. Kuli palčić zrno maka dečko tuče mali Kuli loši ljudi.       samo gura-gura       Rikša       Vozilo       Čeze zmaja Ko vuče rikša? Ko vuče vozilo? Ko vuče čeze zmaja? Ako Kuli umre. Kuli umire. Kuli ne znnna da umre! Kuli je večan.       samo gura-gura Prevod: Fehér Illés

Kuli Kuli bot vág. Kuli megy       megy       csak guri-guri       Riksa       Autó       Sárkányszekér Kuli húz riksa. Kuli húz autó. Kuli húz sárkányszekér.       csak guri-guri Kuli gyalog megy. Kuli szakáll fehér. Kuli álmos. Kuli éhes. Kuli öreg. Kuli babszem mákszem kisgyerek ver kis Kuli nagy rossz emberek.       csak guri-guri       Riksa       Autó       Sárkányszekér Ki húz riksa? Ki húz autó? Ki húz sárkányszekér? Ha Kuli meghal. Kuli meghal. Kuli neeem tud meghal! Kuli örök.       csak guri-guri

Coolie Coolie cane chop, Coolie go           go           only softly-softly           Rickshaw           Car           Dragon-carriage Coolie pull rickshaw. Coolie pull car, Coolie pull dragon-carriage           only softly-softly Coolie go foot. Coolie beard white. Coolie sleepy Coolie hungry. Coolie old. Coolie bean poppyseed little child big wicked man beat little Coolie           only softly-softly           Rickshaw           Car           Dragon-carriage Who pull rickshaw? Who pull car? Who pull dragon-carriage? Suppose Coolie dead. Coolie dead. Coolie no-o-o-t dead! Coolie immortal           only softly-softly  Translated by Edwin Moses



Bayer Béla Hacsak, nem? – Ukoliko, zar ne? – Was aber? – Quoi, donc?

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Hacsak, nem? Velem immár minden megtörténhet, hisz a dolgaimmal egy vagyok. Nincsen szavam a szavak ellen, sem esélyem, hogy jelet hagyhatok, hacsak nem magam vagyok a jel. A végső dobszó, az elcsókolt vágyakozás. A híd, melyen át már rég nem jár senki, noha egykor lélektől lélekig ért. Kimért mozdulatok váltották le öleléseimet. Enyém lett végül a fránya, kiválasztottak magánya, s a félelem. Istenem, biztos, hogy így akartad? Így akartad, hogy Krisztus-ábrázattal  szűköljek szemlesütve? Képzetem halkuló sikolyra ébred, míg az enyészet virága kifeslik, lelkemnek ajtói egymásba nyílanak.

Ukoliko, zar ne? Sa mnom se već sve može dogoditi, ta stapao sam se sa svojim stvarima. Protiv reči nemam reči, niti šansu da za sobom mogu znak ostaviti ukoliko ja sam nisam znak. Konačna bubnjevina, odljubljena žudnja. Most preko kojeg odavno već niko ne hoda iako nekad od duha do duha dopirao. Zagrljaje ukočeni pokreti smenili. Na kraju prokleta samoća izabranih i zebnja mi je pripala. Bože moj stvarno si tako hteo? Zar si tako hteo da obrazom Hrista pognutom glavom cvilim? Mašta mi se na tihi krik budi, rascveta cvet raspada, preklapaju se vrata moje duše. Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Küzdelem – Borba – Kampf

Hacsak, nem? Velem immár minden megtörténhet, hisz a dolgaimmal egy vagyok. Nincsen szavam a szavak ellen, sem esélyem, hogy jelet hagyhatok, hacsak nem magam vagyok a jel. A végső dobszó, az elcsókolt vágyakozás. A híd, melyen át már rég nem jár senki, noha egykor lélektől lélekig ért. Kimért mozdulatok váltották le öleléseimet. Enyém lett végül a fránya, kiválasztottak magánya, s a félelem. Istenem, biztos, hogy így akartad? Így akartad, hogy Krisztus-ábrázattal  szűköljek szemlesütve? Képzetem halkuló sikolyra ébred, míg az enyészet virága kifeslik, lelkemnek ajtói egymásba nyílanak.

Was aber? Auf mich kann nunmehr alles zukommen, weil ich mit meinen Dingen identisch bin. Ich habe keine Klage gegen die Worte und keine Chance zu bleibendem Zeichen. Was aber, wenn ich  selbst diese Zeichen bin, als letzter Trommelklang, als verküsste Lüste, als Brücke, die von Seele zu Seele führt und heute von niemandem überquert wird? Die Umarmung wurde Gewohnheit und schließlich bekam ich die Angst als Belohnung des Auserwählten. Gott, du willst es wirklich, dass ich um Entschuldigung betteln soll? Die Phantasie erwacht auf schmerzlichen Schreien. Während die Blüte den Untergang rötet, öffnen sich meine Türen ineinander. Übersetzung: Simone und Martin Gabriel

Hacsak, nem? Velem immár minden megtörténhet, hisz a dolgaimmal egy vagyok. Nincsen szavam a szavak ellen, sem esélyem, hogy jelet hagyhatok, hacsak nem magam vagyok a jel. A végső dobszó, az elcsókolt vágyakozás. A híd, melyen át már rég nem jár senki, noha egykor lélektől lélekig ért. Kimért mozdulatok váltották le öleléseimet. Enyém lett végül a fránya, kiválasztottak magánya, s a félelem. Istenem, biztos, hogy így akartad? Így akartad, hogy Krisztus-ábrázattal  szűköljek szemlesütve? Képzetem halkuló sikolyra ébred, míg az enyészet virága kifeslik, lelkemnek ajtói egymásba nyílanak.

Quoi, donc? Maintenant quoi qu’il arrive je suis en harmonie avec les choses. Je n’accuse pas les mots et n’espère pas de signe immuable. Et si moi-mệme j’étais ce signe? dernière vibration du tambour, sensualité épuisée? une passerelle d’une âme à l’autre que personne ne franchit plus? L’étreinte devenue habitude, c’est la peur qui me fut octroyée en guise de récompense pour l’élu. Dieu, le veux-tu vraiment, que je mendies le pardon? L’imagination s’éveille sur des cris douloureux. Tandis que la fleur incendie le décline mes portes s’ouvrent les unes sur les autres. Traduit: Simone et Martin Gabriel

B. Tomos Hajnal Összes műved – Tvoje delo

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –



Összes műved Kipirulsz két-három szerelem pofonjától, ráejted néhányszor tekinteted a gyerekekre (istenem, hogy nőnek!), aztán lassan az ágy szélére ereszkedsz: lejárt a perc - anyám például észre sem vette, mikor.

Tvoje delo Zarumeniš se od par šamara ljubavi, nekoliko puta pogledaš decu (bože moj, rastu!) pa polako na rub kreveta se spustiš: isteklo je vreme – mama moja na primer nije ni primetila kada. Prevod: Fehér Illés

Petri György A filozófiáról – O filozofiji

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

A filozófiáról „Esik az eső!” – mondja a kisfiú. „Na és?” – mondja a mama. Megfosztva a gyermeket a felismerés-kimondás örömétől. És így tulajdonképpen minden rossz szándék nélkül elkezdi leszoktatni a csemetét a csodálkozásról. És már be is íratta – akaratlanul – a tanfolyamra, amit úgy hirdetnek: „Hogyan legyünk könnyen, gyorsan hülyék?”

O filozofiji „Pada kiša“ – veli dečkić. „Pa šta?“ – veli mama. Pa oduzela je od dečkića radost prepoznavanja-izražavanja. Ustvari bez ikakve zle namere započela odvikavanje deteta od čuđenja. I već ga je upisala – nehotice – na tečaj što tako reklamiraju: „Kako možemo brzo, lako glupi postati?“ Prevod: Fehér Illés