Keresés ebben a blogban

2015. április 2., csütörtök

Bella István Csönd – Tišina

Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.



Csönd

És majd besüpped az ég,
megroskad, összetöpped,
s mint elhagyott sírokon,
elgazosodik a földön az éj.
Csönd lesz, és mégsem lesz csönd ez,
mert nem lesz, mi mérje a csöndet,
csak zajtalan némaság, arcbafagyott lehelet, csönd.
Hol lesz akkor barátom a porhadt
temetők nyugalma, lesz-e ember,
síró nénike a fák közt, mekegő
kikötött kecske, béklyózott bárány a fűben?
Lesznek-e méhek?
Lesz-e még valaki – ember – ki a bomlást
elmúlássá szelídíti?

Csak csönd lesz, csönd, s a csöndben

Döglegyek, keselyűk, hollók
– zajtalan keringő bolygók –
a Föld felett.


Tišina

I nebo se skoro stropošta,
ruši se, rastura
i kao na napuštenim grobovima
noć na zemlji u korov se pretvara.
Biće tišina, ipak to nije tišina
jer tišinu nema šta da meri,
samo je bezglasna muk, u lice smrznut dah, tišina.
Prijatelju pa gde će biti mir
rahlih groblja, među stablima
biće li čoveka, uplakane starice,
u travi privezane koze, okovanog jagnjeta?
Biće li pčela?
Biće li nekoga – čoveka – ko raspad
prolazom vara?

Biće samo tišina, tišina i u tišini

Strvožderci, strvinari, vrane
– bešumno kružeće planete –
iznad Zemlje.

                             Prevod: Fehér Illés



2015. április 1., szerda

B. Tomos Hajnal Ha távolodsz – Ako se udaljuješ

Portré: B. Tomos Hajnal

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


Ha távolodsz

Amikor már olyan
magasra másztál
a toronyba,
hogy nem hallod
a fogak közt
csikorduló átkot,
az útszéli csavargó
idegdrótjain
száguldó sikolyokat,
az árnyékban sínylődő
virág sóhaját,
akkor már rég kihűltél
s a távolság
kékje fegyelmez:
szállj alá,
mert érted szólnak
a harangok.
Ako se udaljuješ

Kad si se već
u toranj toliko
visoko popeo
da ne čuješ
škrgut kletve
među zubima,
jezdeće krikove
na živčanim strunama
otrcane skitnice,
uzdah u senci
izmučenog cveta,
onda si se već odavno ohladio
i plavet udaljenosti
te pokorava:
spusti se
jer zvona
zbog tebe zvone.

Prevod: Fehér Illés



Demény Ottó Kaleidoszkóp – Kaleidoskop

Demény Ottó portréja

Demény Ottó
Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.


Kaleidoszkóp

Mondd miként forgatod még
tükreidet előttem
az apró kövek rendje
csattogva összeáll.
- szimmetrikus kaleidoszkóp
jó kép a zűrzavarról

de ha a tükröt eltöröm
s a köveket kezemre téve
bámulom sorsom darabkáit
fényes matt égő színtelen

akkor is ez az életem
olykor piros olykor reményzöld
irigy-sárga viola-hamvas

ám mind között legszebb a kék
a tó az ég a béke tiszta
mezőivel ha tél ha nyár
magasság mélység távolok
s nyitott szemeid közelsége
Kaleidoskop

Reci ispred mene tvoja ogledala
na koji način još vrtiš
red sitnih belutaka
se praskajući uspostavlja.
– simetričan kaleidoskop
dobra slika o metežu

ali ako mi ogledalo razbijem
i belutke na dlan stavljajući
promatram deliće svoje sudbe
sjajna tamna plamteća bezbojna

i tad je to moj život
katkad crven katkad po nadi zelen
zavidno-žut pepeljasto-ljubičast

ali od svih ipak je plava najlepša
jezero nebo mir sa čistim
livadama jel zima jel leto
visina dubina daljine
i blizina tvojih otvorenih očiju

Prevod: Fehér Illés

2015. március 31., kedd

Pintér Tibor Bamba napraforgó – Bedast suncokret – Muzzy Sunflower

Portré: Ady András

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –


Bamba napraforgó

Oh, a nap
túlhevít hamar.
Elfordulok, így nem zavar!
Bedast suncokret

Oh, ubrzo
me sunce usija.
Okrenem se, ovako mi ne smeta!

Prevod: Fehér Illés


Bamba napraforgó

Oh, a nap
túlhevít hamar.
Elfordulok, így nem zavar!
Muzzy Sunflower

Oh, the sun
overheats me soon.
I turn away, so I’ll be immune!

Translated by N. Ullrich Katalin

2015. március 30., hétfő

Ady András Ihlet – Nadahnuće

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –


Ihlet

Attól a kis fekete ponttól,
mely minden írásom végére
odakellemetlenkedik, a parányi
végtől, amely a soha be nem
fejezettet előre elrendeltnek
tűnteti, a fikarcnyi halálélménytől
miszerint rólam, helyettem már
ott (felfelé mutatok) mindent
leírtak …

a nyavalyás írásjeltől, hol
a mondandó végleg elfogyhat,
nem tudok szabadulni.

Csak ha neked írok, csak ha te
olvasol, érzem néha úgy: nem
ért véget itt semmi, talán el sem
kezdődött még, ami máskor,
állandóan be akar már fejeződni …

2015. március 26.
Nadahnuće

Od one male crne tačke koja
se na kraj svakog mog rukopisa
dokotura, od sićušnog
završetka koji nikad
završenog unapred predodređenom
proglasi, od ni trunke doživljaja smrti
prema kojoj umesto mene već su
tamo (prema gore pokazujem) sve
napisali...

od jadne interpunkcije gde
idejni sadržaj može konačno nestati
ne mogu se osloboditi.

Samo kad tebi pišem, samo kad me ti
čitaš, koji put tako osećam: tu
se ništa ne završava, možda nije
ni počelo to što inače
stalno želi da se završi...

26. mart 2015.

Prevod: Fehér Illés


Simon Balázs A halálgondola – Gondola smrti

Simon Balázs
Budapest 1966. november 6. – Budapest 2001. június 12.



A halálgondola

Hogy hallani milyen
Lehet, azt nem tudom,
De siklik jól a halál-
Gondola, Liszt kései
Darabja, volt, hogy
Annyira szerettem volna
Hallani, bűn tán, de
Valami nem volt hozzá elég,
Marad most ülni benne, és ez
Más, ahogy viszi az évet el,
Mindent bele kell dobni, nincs
Mese, mindent, ami kedves volt,
Hosszú éjszakát, Anna korábbi
Álmát, és hogy a papír volt a
Szilárdabb, törvényt ülni tudhatott,
És lám, milyen könnyen húz át fölötte
Most a halál-gondola, hogy válnak így
Valóra például sosem hallott, de egy
Süket történelem alatt is egyre zengő
Szólamok.

Gondola smrti

Ne znam kako bi zvučala
Da se može čuti
Ali smrt dobro klizi –
Gondola, kasno delo
Lista, bilo je da smo
Žarko želeli čuti,
Valjda je greh ali za to
Nešto je uvek falilo,
Ostaje sad da sedimo u njoj, to je
Nešto drugo, kako godine odnosi
Sve treba ubaciti, bez
Izuzetka, sve što je drago bilo,
Dugu noć, raniji san
Ane i da je papir čvršći
bio, znao je za zakone,
I evo preko njega čudesnom
Lakoćom plovi gondola smrti,
Tako se ostvaruju nikad čule ali
I u gluhoj istoriji zvučne
Melodije.

Prevod: Fehér Illés





2015. március 29., vasárnap

Bella István Csak a bárány – Samo janje

Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.


Csak a bárány

Káin és Ábel ügyében
         eddig
         a bárányról
még senki nem beszélt.

Maga az Úr sem!
A Bírák Bírája!

Pedig ő látta az esetet
          s tanúsíthatná,
hogy Káin és Ábel fölcserélhető.
          Mert Káin lehet Ábel.
          És Ábel lehet Káin.

Csak a bárány,
aki mindig ugyanaz.

Meg az áldozati füst.

Az áldozat nem ítélhet!
Samo janje

U slučaju Kaina i Abela
         do sada
         janje
niko nije spomenuo.

Čak ni sam Bog!
Sudija Sudije!

Pa on je očevidac
         mogao bi svedočiti
da Kain i Abel mogu se zameniti.
         Jer Kain može biti Abel.
         I Abel može biti Kain.

Samo je janje
taj ko je uvek isti.

I žrtven dim.

Žrtva ne može suditi!

Prevod: Fehér Illés