Keresés ebben a blogban

2016. február 7., vasárnap

Cselényi Béla A legöregebb – Najstariji



Képtalálat a következőre: „cselényi béla”

A legöregebb

Mint a gombát,
szedegeti
elhullott szeretteit.
Ki él?
Ki él?

Budapest, 2016. II. 4.
Najstariji

Poput gljiva
bere
preminule voljene.
Ko živi?
Ko živi?

Budimpešta, 4. II. 2016.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=48334


2016. február 6., szombat

Mirtse Zsuzsa Álomidő – Vreme sna


Portré: Ady András

Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)


Álomidő

Nappali gyertyát gyújtok magamnak.
Nem halt meg senkim, mégis temetek
minden áldás nélküli órát.
Az emlékezés kulcsa eltört,
úgy őrizlek, mint száradó ruha
a kötél nyomát.
Csak az élők szomorúak,
mondtad egyszer.
Látom már az ajtót,
de az őr még nem enged át.

Ágak közé szőtt, szálak nélküli
háló lettem nélküled.
A törmelék alatt még
felismerem a régi képet,
mint valami égbe szúrt,
sötét madár, cipelem
csőrömben a messzeséged.

Az aranyhídig akartunk eljutni,
inni az élet vizéből.
Olyan helyen járni, ahol
ősbükkösben és óriásfenyők között
bujkálhatunk, de
nem láttuk meg az erdőt
egymás szemében,
korhadt fák alatt lapultunk, féltünk.
Gyakran alacsonyan éltünk.

Emlékeink, mint medvének a lánc.
Bármilyen alakot öltünk,
felismerjük egymást,
menekülni nincs már hova.
A fiókban kincsek és kacatok között
soha el nem küldött levelek
gyűlnek egy dobozban,
mellettük tőr.
Kezemet szúrom át
a bábu helyett, aki lettél,
ha eljön a hajnal, az álomidő.
Vreme sna

Sebi dnevno sveće palim.
Niko od mojih nije umro, ipak svaki
neblagoslovljen sat sahranjujem.
Slomio se ključ sećanja,
kao osušen veš trag štipaljke,
tako te čuvam.
Tužni su samo živi,
rekao si jednom.
Vrata već vidim,
ali me čuvar još ne propušta.

Bez tebe među grane, bez niti
pletena mreža sam.
Ispod šušnja još
prepoznajem staru sliku,
tvoju daljinu u svom kljunu
kao neka, u nebo ubodena,
tamna ptica nosim.

Do zlatnog mosta smo hteli stići,
iz vode života piti.
Na takvom mestu kretati se gde
u prabukviku i među gorostasnim borovima
možemo žmurke igrati, ali
šumu u našim očima
nismo ugledali,
ispod trulih stabala smo se skrivali, bojali.
Često smo nisko živeli.

Kao lanac medvedu su naše uspomene.
Bilo kakav oblik preuzimamo,
jedan drugog prepoznajemo,
već nemamo kud bežati.
Nikad poslata pisma
u ladici između dragulja i drangulija
u nekoj kutiji se gomilaju,
bodež je pored njih.
Ako stiže svanuće, vreme sna,
umesto lutke, to što si postao,
svoju ruku ću probosti.

Prevod: Fehér Illés
Magyar Napló Kiadó, 2013Forrás: Sötétkamra – Előhívott versek

Szőcs Henriette Édes hazugságok – Slatke laži



Képtalálat a következőre: „szőcs henriette”

Szőcs Henriette Győr 1973. –


Édes hazugságok

at mondj nekem, édes, kis hazugságokat, éneklik régi, kedvenc slágeremben.

Gyönyörű vagy! Nekem nem csak egy hétre kellesz, hanem egész életemre. Ha te nem gondolod komolyan ezt a kapcsolatot, el se kezdjük! Elváltam már rég. Novemberre biztosan meglesz a válóper, és márciusban nálad leszek. Nem kapok vízumot? Nem baj, megoldom. Szeretnék tőled egy kisbabát, mert vele együtt leszünk igazi család, összeköt bennünket, meg a gyerekeinket is. Elviszlek Rumi sírjához. Hozzád költözöm, biztosan találok ott munkát. Szívem, ne aggódj, lerendezem én azt a büdös kurvát! Csak kétszer dugtam meg, de nem volt jó. Nem az esetem. Dehogy szeretem, téged szeretlek. Már befejeztem volna, de sírt a telefonban. Este skypolunk. Dehogy, nem Konyában feküdtem le vele, ott nem lehet aludni, nincs szálloda. Ezentúl a gyerekeimnek szeretnék élni, csak velük akarok foglalkozni. Nem szeretlek se téged, se őt. Te akartál velem találkozni, nem? Majd öt nap múlva megbeszéljük, és remélem, helyre hozzuk a dolgokat. A reptéren várok rád hétfőn este, biztosan ott leszek, édes, ugye te is eljössz? Holnap hívlak, mert ma este meccs lesz. Ja, igen, a BL döntő kedden volt nem hétfőn. Félek megkérdezni újból: hozzám jössz? Fordítasd le a papírokat az esküvőhöz! Nem vehetlek el, a házasság nem nekem való, meg ugye, itt vannak a gyerekek, összeházasodom az anyjukkal megint, csak papíron. Nem bírok lemondani rólad. Majd hívlak. Miről beszélsz? Dolgozom, nem alszom együtt vele, én egy olcsóbb szállodába megyek, nem kell nekem négy csillag. Szép napot, édes, szeretlek. Megbeszéltük, hogy nem vagyunk együtt, mindegyikünk azt csinál, amit akar. Nem számít, hogy néz ki, csak nő legyen. Egyikkel sem olyan jó, mint veled, soha nem is lesz, de ott vannak és kész. Ilyen vagyok, sajnálom, nem tudok megváltozni. Bármikor számíthatsz rám, nem vagyok szemét ember, segítek, ha kell.

Szeretem a hazugságokat, csak azt nem, amikor rájövök. Hiba volt felmelegíteni a fagyasztott patkányt.
Slatke laži

Pa reci mi, slatke, sitne laži, pevaju u starom, meni omiljenom šlageru.

Krasna si! Ne trebaš mi  za nedelju dana, nego za čitav život. Ako tu vezu ne uzimaš ozbiljno, nemojmo ni započeti! Odavno sam se rastao. Do novembra zasigurno će biti rešen i razvod braka, te u martu sam kod tebe. Neću dobiti vizu? Ništa za to, rešiću. Voleo bi od tebe bebu, jer zajedno s njim ćemo biti prava porodica, spojiće nas a i našu decu. Odvesću te do groba Rumia. Preseliću kod tebe, naćiću tamo posao. Srce moje ne brini, srediću ja onu smrdljivu drocu! Samo dva puta sam nju kresnuo, ali nije bilo prijatno. Nije moj slučaj. Ma kakvi, ne volim nju, tebe volim. Već bi završio ali je plakala preko telefona. Uveče čujemo se preko skajpa. Ma ne, s njom nisam u Konji legao, tamo ne možeš spavati, nema hotela. Od sada samo za moju decu živim, samo s njima hoću baviti se. Ne volim ni tebe, ni nju. Ti si htela sa mnom susresti se, zar ne? Dogovor sledi za pet dana i nadam se, biće sve sređeno. U podeljak uveče čekam te na aerodromu, biću sigurno tamo, slatka moja, i ti ćeš doći, zar ne? Zvaću te sutra jer danas je utakmica. Pa da, finale KN je u utorak bio a ne u ponedeljak. Bojim se ponovo pitati: hoćeš li doći kod mene? Daj prevesti papire za venčanje. Ne mogu se venčati, brak nije za mene, a povrh toga tu su i deca, venčaću ponovo s njihovom majkom, samo na papiru. Tebe se ne mogu odreći. Zvaću te. O čemu pričaš? Radim, ne spavam s njom, ja u jeftiniji konak idem, četiri zvezdice mi ne trebaju. Prijatan dan ti želim, slatka moja, volim te. Dogovorili smo se da nismo zajedno, svako radi šta god zaželi. Nije bitno, kako izgleda, samo neka žena bude. Ni s jednom nije tako prijatno kao s tobom, nikad ni neće biti, ali tamo su i gotovo. Takav sam, žao mi je, ne mogu se menjati. U bilo koje doba možeš na mene računati, nisam smeće od čoveka, pomoćiću, ako treba.

Volim laži, samo to ne, kad mi sine. Smrznutog štakora zagrejati bila je greška.

Prevod: Fehér Illés

2016. február 5., péntek

Gulisio Timea A csók – Poljubac


Képtalálat a következőre: „gulisio timea”

Gulisio Timea Marcali, 1989 –

A csók

A segg
Nem csak a segg
Sokat jelent
Piros lámpa
Zöld út
Sötét
Barlang
Búvóhely
Puha
Meleg
Ölelés
Szűkülés
Tágulás
Kijárat
Befogadás
Meaculpa
Ének
Száj
Poljubac

Guza
Nije samo guza
Mnogo znači
Crvena lampa
Zelena cesta
Tamna
Pećina
Skrovište
Mekan
Topao
Zagrljaj
Suženje
Proširenje
Izlaz
Prihvatanje
Meaculpa
Pesma
Usta

Prevod: Fehér Illés



2016. február 4., csütörtök

Bátai Tibor Fal. Pont. Út. – Zid. Tačka. Put.


Képtalálat a következőre: „bátai tibor”
 
Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
 
Fal. Pont. Út.
 
Most végre el. Egész a falig.
Innen nincs tovább előre.
Rükverc is csak alig-alig —
már benne állsz, és nem előtte.
 
Vagy fordítva: te tornyosulsz ott
falként. (Sokkal rosszabb üzlet.)
Minden esély elúszott, hogy
háríts. Nincs folytatás. Kívüled.
 
Az összes út egy pontba tartott,
s pont ez lett az egyetlen út.
Hogy hová visz, nem tudhatod.
Hisz te viszed őt, tebenned fut.
 
Zid. Tačka. Put.
 
Sad konačno dalje. Skroz do zida.
Odavde nema kud napred.
I rikverca tek jedva-jedva
već u njemu stojiš, a ne ispred.
 
Ili obrnuto: kao da si zid, tamo ti
se gomilaš. (Posao ne može bit gori.)
Svaku šansu si izgubio da bi
otklonio. Nastavka nema. Izvan si.
 
U jednu tačku je vodila svaka cesta
i jedina cesta baš je ta postala.
Ne možeš znati, kuda smera.
Jer nju ti vodiš, u tebi je džada.
 
Prevod: Fehér Illés
 


2016. február 2., kedd

Fekete Anna Habozik a tenger – Koleba se more

Képtalálat a következőre: „fekete anna költő”
Fekete Anna Komárom, 1988. –

Habozik a tenger

Habozik a tenger – mi mást tehetne?
Annyi lény akarja a halált elkerülni benne,
hogy megnyugodni nem tud: kavarog, hullámzik.
Páncélok, csápok, szívek, cikáz a halál közöttük,
pedig mind élni akar, villódzni, osztódni.
Ha a dagályban megmártózol, idegen lények
nevetnek vissza, a mély tenger névtelenjei.
De a másik sodrást, ami a mélyből árad
hidegen, számítón, nem is érezzük.

Koleba se more

Koleba se more – šta bi drugo?
U njemu toliko stvorenja želi smrt izbeći
da se ne može smiriti: vrti se, talasa.
Oklopi, pipci, srca, među njima smrt kola,
a svi živeti žele, sevati, množiti.
Ako utoneš u plimu, strana bića
ti se smeškaju, bezimeni dubokih mora.
Ali taj drugi tok, to što iz dubine hladno,
sračunato raste, ni ne osećamo.

Prevod: Fehér Illés

2016. február 1., hétfő

Lawrence Durrell Sarajevo – Sarajevo – Szarajevó

Durrell, Lawrence portréja

Lawrence Durrell
Julundur 1912. február 27. – Sommieres 1990. november 7.

Sarajevo

Bosnia. November. And the mountain roads
Earthbound but matching perfectly these long
And passionate self-communings counter-march,
Balanced on scarps of trap, ramble or blunder
Over traverses of cloud: and here they move,
Mule-teams like insects harnessed by a bell
Upon the leaf-edge of a winter sky,

And down at last into this lap of stone
Between four cataracts of rock: a town
Peopled by sleepy eagles, whispering only
Of the sunburnt herdsman’s hopeless ploy:
A sterile earth quickened by shards of rock
Where nothing grows, not even in his sleep,

Where minarets have twisted up like sugar
And a river, curdled with blond ice, drives on
Tinkling among the mule-teams and the mountaineers,
Under the bridges and the wooden trellises
Which tame the air and promise us a peace
Harmless with nightingales. None are singing now.

No history much? Perhaps. Only this ominous
Dark beauty flowering under veils,
Trapped in the spectrum of a dying style:
A village like an instinct left to rust,
Composed around the echo of a pistol-shot.

1951

Sarajevo

Bosna. Novembar. Planinski putevi
Grle zemlju dok u savršenom skladu dugo
I strasno opšte sami sa sobom idući amo-tamo,
Uravnoteženi na kamenim eskarpama, lutaju i vrludaju
Preko transverzala oblaka: po njima gaze
Zaprege mazgi poput kukaca upregnutih u zvono
Na lisnatom bridu zimskog neba,

I najzad dolje u ovo krilo od kamena
Izmedju četiri slapa od stijena: grad
Nastanjen snenim orlovima, što šapće samo
O beznadnom lukavstvu suncem opaljenog pastira:
O neplodnoj zemlji oživljenoj krhotinama stijena
Gdje ništa ne raste, čak ni u njegovom snu,

Gdje se munare izvijaju poput šećerlema
A rijeka, zgrušana plavim ledom, ide dalje
Zvoni izmedju zaprega mazgi i gorštaka,
Ispod mostova i mušebaka
Što krote zrak i obećavaju nam mir
Bezazlen, sa slavujima. Nijedan ne pjeva sad.

Premalo istorije? Možda. Samo ova prijeteća
Tamna ljepota što cvjeta ispod velova,
Uhvaćena u spektru jednog stila na umoru:
Selo poput poriva prepuštenog hrđi,
Sazdano oko odjeka jednog pucnja iz pištolja.

1951

Prevod: Omer Hadžiselimović


Szarajevó

Bosznia. November. A göröngyös hegyi út
földkupacos. De a kiszabott léptekkel
és öntársalgással ütemezett hazaballagás
simára szintezte a lejtőt. Rézsút-vermeket inogva
átszelve, kúszva, botorkálva porfelhőn keresztül:
itt nyomult előre az öszvércsorda, mint csengettyűzajtól
feldúlt rovarhad a téli égalj párás peremén.

Valamivel lejjebb, a kőrakás szélén
törmelékhalmaz és lezúduló vízesés között:
egy álmos sasokat oltalmazó város, csak
a napbarnított fásult bojtárok sorsán keseregve,
egy sziklaszilánkoktól szikes földburok,
- melyen semmisem terem,- még álmában sem,

ahol minaretek csavarodnak, mint cukorsüvegek
és szőke jégtáblákkal bodros folyó, hegymászók
és öszvércsorda között kígyózva, hidak és rácsozat
alatt sistereg, - megszeliditve az örvénylő huzatot
és csalogány-csattogással kisért békével kecsegtet.
Most nem csattan fel a biztató hangja.

Újra felsejlő történet? Talán! Csak a
vészterhes, fátyolboritotta sötétlő táj
cifrázza a halódó kép szinpompáját:
egy rozsdálló ösztönt felidéző falu, amelyet
pisztolydurranás visszhangja falaz körül.

1951

Fordította: Naschitz Frigyes