Petrőczi Éva Orpheusz és Eurüdiké – Orfej i Euridika

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Reich Károly: Orpheusz és Euridiké – rézkarc

Orpheusz és Eurüdiké Rilke-variációk – I. Menj, Eurüdiké. Tőlem semmit ne várj, ne alázd meg magad – ne tedd. Nem érdemes. Bár egykor ágyam ámbrája voltál, halotti lepleidből téged én ki nem bontalak. Hazug legendánkat megtörve szétkiáltom: könnyed lépteimet senki nem béklyózhatja meg. Te sem. Megszoktad úgyis, hogy már odaát vagy. Nincs, nem lehet semmi dolgod velem. A te halálod nem az én halálom. Maradj hát gyökér. Én soha nem az istenek kegyéért, nem érted, neked – magamnak játszom.  II. Látod, Eurüdiké: bár Orpheusz néma maradt, te feljöttél az Alvilág sötét tájairól, s testedről lassan eltűnik a halotti gúzs nyoma… Mégis, jobb, ha erőddel nem dicsekszel. Mert vigye csak pár lépéssel messzebb az út Thrákia rólad alig-tudó fiát: Te végleg visszahullsz. III. Látod, se lant, se ének nem kell hozzá, hogy visszatérjek; még annyi sem, hogy szavaidnak íve legyen. Elég, ha fáradt napjaid peremén helyet adsz nekem, s az élet kibontott ámbra-hajam minden szálában újra szerteárad.

Orfej i Euridika Varijacije po Rilkeu – I. Idi, Euridika. Ništa ne očekuj od mene, nemoj se ponižavati – nemoj. Ne vredi. Mada si nekad ambra mog kreveta bila, iz tvog mrtvačkog plašta rasplesti te neću. Lažne legende razbijajući širim: lagane korake moje okovati ne može niko. Ni ti. Ionako si navikla, da si na onoj strani. Ne, nemam nikakve veze s tobom. Tvoja smrt nije moja smrt. Pa ostani koren. Ne zbog milosti bogova, ne zbog tebe, tebi – sebi igram. II. Vidiš, Euridika: mada je Orfej ostao nem, ti si se iz mračnih predela Podzemlja uzdigla, i s tvog tela trag samrtnog okova polako nestaje... Ipak, pametnije je ako se s tvojom snagom ne hvališ. Jer put sina Trakije ko o tebi jedva nešto zna neka samo par koraka dalje odnese: Propasćeš zauvek. III. Vidiš, ni lira, ni pesma nisu potrebne zato da se vratim; ni toliko, da tvoje reči luk formiraju. Dovoljno je da na rubu tvojih umornih dana mesto mi daješ, i život u svaki vlas moje lepršave ambra-kose ponovo se raširi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző




John Roddam Spencer Stanhope: Orfeusz és Euridiké a Styx partján. (1878)



Lennert Móger Tímea Egyedül – Samo

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

A “Már nem versek, még nem prózák, amolyan határesetek...” ciklusból

Iz ciklusa: “Više nisu pesme, još nisu priče, nekakvi granični slučajevi…”

Egyedül

Akit szeretünk, annak minden megbocsátható. Még az is ha egész éjszaka a holdat ugatja az ablakom alatt…

Egyedül én képzelem, olyannak, amilyen: magány-talány, hold-tárlat, rózsaszín testű állat, aki nincs egyedül…

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/hataresetek.htm

Samo

Koga volimo, njemu sve se može oprostiti. Čak i to ako čitavu noć ispod mog prozora na mesec

laje...

Samo ja zamišljam takvom, kakav je: osama-omama, mesečeva izložba, životinja ružičastog tela, koji nije sam...

Prevod: Fehér Illés



Jász Attila [Nélküled] – [Bez tebe]

 Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

[Nélküled] Mióta készülök, hogy elmondjam neked, amit csak sejtenél, amit nem lehet. (Mindenkinek és senkinek.) Ami nem több, csupán készülődés vagy készenlét, hogy egyszer talán... Mert amit lehet, talán nem érdemes, leporolni a (vélt vagy valós) lényeget, csak összefűzni sok-sok kicsi részletet, cserélgetni az épp meglévő készletet. Mit is mondhatnék, ha fárasztó volt a nap, ülünk a kádban, két kopott ruhadarab mosás közben, ázatag, összetartanak a szépen szakadozgató haboldalak. Miként ha álomba boruló nyírfaág, kezed hanyatlóban, és külön párna vár, de ettől még nem vagy teljesen más világ, hiába nem tudok beszélni most veled, elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.

[Bez tebe] Odavno se spremam ispričati to što bi ti tek slutila, što se ne da. (Svima i nikome.) Što nije više, tek neka priprema ili pripravnost, da jednom možda… Jer šta se može, valjda ni ne vredi suštinu (tobožnju ili stvarnu) oprašiti, tek mnogo sitnih detalja spojiti, postojeću opremu izmenjivati. Šta bi mogao reći, nakon zamornog dana, u kadi smo, tokom pranja dva komada izlizanog odela, natapano, nas pomalo pokidana pena drži zajedno. Kao grana breze koja se sa snom stapa, ruka ti je klonula, i poseban jastuk te čeka, ali zbog toga još nisi sasvim strana, zalud sve sad s tobom ne mogu razgovarati, bez tebe, pospano, i pesma ušuti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=291



Paulovics Tamás Lakat a szájon – Lokot na usta

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Lakat a szájon Lakat a szájon, lakat a szíven. Ha mégis kiröppennek szádon a szavak, ha a kusza betűk sorokká sokasodnak, ha formálódó gondolatod a képernyőn átvibrál, akkor bizony lecsupaszítod magad, kitárulkozol és védtelenné válsz. Ezért aztán jobb neked: ha lakat a szájon, lakat a szíven.

Lokot na usta Lokot na usta, lokot na srce. Ako tvoja usta ipak napuštaju reči, ako zamršena slova u redove se slažu, ako tvoje misli u formiranju na ekranu vibriraju, tad sam sebe ogoliš, otvaraš se i nezastićen postaješ. Zato ti je bolje: lokot na usta, lokot na srce. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1584169918560905



Petrőczi Éva Csontváry – Čontvari

 Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Csontváry Kosztka Tivadar: Önarckép (Autoportret)

Csontváry Tiéd a magva Fekete magva a csodafának. Belőle szökkent Világot árnyba Borító bánat. Tiéd a törzse Sudár-szép törzse a csodafának. Esténként mégis Másnak bontottak Libánus ágyat.

Čontvari Tvoje je seme Crno seme čudesnog drveta. Iz njega se gorčina Širi koja Svet senom pokriva. Tvoje je njegovo stablo Vitko-krasno stablo čudesnog drveta. Uveče pak redovito Postelju libansku spremili su drugima. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=36675&blog_cim=Petr%F5czi%20%C9va%20%20versei

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus (Samotan kedar)

Birtalan Balázs A lárma születése – Rađanje galame

 Birtalan Balázs

Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

A lárma születése Kezdetben volt a csend. Csend volt, nem süketség: részecskék, csillagok keletkeztek, s indultak útjukra az anyag mélysége, az űr tágassága fele. Csend volt: a kozmosz csendje. Ezerfelé hömpölygött a csend, a Föld felé is. Csend volt, nem süketség: tengerek, folyók bömböltek, kontinensek robbantak létre, hegyek születtek, haltak. Csend volt: a bolygó csendje. Megsokszorozta magát a csend, életté vált. Csend volt, nem süketség: ősgyíkok trappoltak, madarak rikoltoztak, ragadozók lihegetek, prédáik hördültek végsőt. Csend volt: a vadon csendje. Rácsodálkozott a csend önmagára. Csend volt, nem süketség: lábak dobogták a táncot, ének szólt szerelemről, idézett hősi csatákat, mese kanyargott szívtől szívig, a titkok útján. Csend volt: az ember csendje. Birtokká vált a csend, vagyontárggyá. Egy este valaki kezébe vette, megtörte és tanítványainak adta, s mi e megtört csendet adjuk tovább máig, egyre fokozódó lármával, az ő emlékezetére.

Rađanje galame U početku je tišina bila. Tišina je bila, a ne gluhoća: delići, zvezde su nastale i svojim putem prema dubini materije, prostransvu vasione krenuli. Tišina je bila: tišina kosmosa. Tišina se u sve pravce širila, i prema Zemlji. Tišina je bila, a ne gluhoća: more, reke su hujile, kontinenti u eksplozijama oživeli, brda su se rodili, isčezli. Tišina je bila: tišina planete. Umnožila se tišina, u život se pretvorila. Tišina je bila, a ne gluhoća: pragušteri su jurili, ptice glasale, grabljivci dahtali, žrtve zadnji hropot ispuštali. Tišina je bila: tišina divljine. Sam sebi se čudila tišina. Tišina je bila, a ne gluhoća: noge su tokom plesa topotale, pesme na ljubav, junačke bitke podsećale, bajke putem tajni, od srca do srca kolale. Tišina je bila: tišina čoveka. Tišina je postala baština, predmet imovine. Neko ju je jedno veče u ruke uzeo, prelomio i svojim učenicima dao, a mi danas tu prelomljenu tišinu odašiljamo, uz sve jaču galamu, na njegovo sećanje. Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://birtalan.blogspot.rs/2015/08/a-larma-szuletese.html