Tóth Imre Exit – Exit

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –
 

Exit                                     Amikor rájöttem, hogy nincs semmilyen sors, karma, vagy eleve elrendelés, láttam, hogy számtalan lehetőség áll előttem. Végül is, szabad akarattal rendelkezem, dönthetek így, vagy akár úgy is. Látom, most szállsz fel a buszra,  egyik utolsó péntek délután, a boltig utazol, ahol hétvégére bevásárolsz. Démonaink velünk járnak,      szabadulni tőlük nem tudunk. Mikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy beszéltem, mint gyermek. Ma már úgy látom a világokat, mint az egymás mellé akasztott kabátokat  a ruhatárban.

Exit Kad doznah da da ne postoji nikakva sudba, karma, ili unapred određeno opredelenje, shvatih, ispred mene je mnoštvo mogućnosti. Na koncu konca na raspolaganju mi je slobodna volja, odluku ovakvu ali i onakvu mogu doneti. Vidim, u bus sad ulaziš, jednog popodneva poslednjeg petka, do trgovine putuješ, gde za kraj nedelje kupuješ. S nama hodaju naši demoni, osloboditi se od njih ne možemo. Dok sam još dete bio, kao dete sam razmišljao, kao dete sam govorio. Danas već svetove tako vidim, kao da su u nekoj garderobi poredani, ovešeni kaputi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.dfmk.hu/hirek/toth-imre---exit

Sebestyén Péter A mai nap – Današnji dan

Sebestyén Péter (Peter Šebešćen) Zalaegerszeg, 1967. július 07. –

A mai nap Szörnyűséges nap ez a mai. A tévében Szókratész beszél Szája tátog, de nem hallani. Összevissza fújdogál a szél.

Današnji dan Taj današnji dan jeziv je. Na tv-u Sokrat govori. Usta otvara, ali muk je. Vetar nasumice piri. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bak Rita Tetvek – Vaške

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Tetvek Kifésülték hajamból a tetveket. Évtizedek alatt. Fejemet olajjal kenték be. Mégis. Hajamat tisztítóoldattal szálanként,  tincsenként mosták át. Napokig bámultam a tévét, nem mehettem emberek közé. Temetés  a képernyőn. Az elvtárs halott. Cserélnék veled. Évek óta nézem a  temetést. Megakadt az adás. Viszketek. Az élősködők támadása visszafordíthatatlan.  Az elvtárs szobormerev arca  kimerevített képernyőn. Meg fognak enni ezek a tetvek. Pillanatok cafatokban. Nem tudom összesöpörni őket.

Vaške Odstranili su vaške iz moje kose. Tokom desetleća. Glavu su mi uljem mazali. Ipak. Kosu su mi svaku viticu, vlas posebno rastvorom za čišćenje prali. Danima sam buljila u tv, među ljude nisam mogla ići. Na ekranu sahrana. Drug je mrtav. S njim bi se zamenila. Sahranu godinama gledam. Emisija je prekinuta. Svrbi mi. Napad gotovana je nepopravljiv. Ukočeno lice druga u premijerplanu. Pojesće me ove vaške. Trenuci u izderotinama. Ne mogu ih sakupiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-jul-26-0012/kiurittetes-bak-rita-versei



Csák Gyöngyi A kiüresedés ellen – Protiv ispražnjenja

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

A kiüresedés ellen Ha csak az egymásba nyíló szobák maradnak, az egymásba torkolló feneketlen csendek, felruházol szeretnivaló tulajdonságokkal, hogy magad is ölthess kívánatos jellemet. *** Ez az élmény határoz meg, a lélek hasadékain cseppfolyós vágyként beszivárog a múlt, kiváncsi mondataid hány szögből fognak közre abban bízván, hogy lényem definiálásával önmagad is megfogalmazhatod? *** Bolond aki ligetemben tér aludni, mert minden percét rózsajajjal mérgezem, áthatolhat a semmin ha belém olvas, fellapozza puhány és gyáva életem. *** Visszatérünk az elhagyottba a folytatáshoz ím kész a terv, torkomban játszódnak fuldoklásaid, míg álarcaim lehullanak és kirajzolódom a derengésben tiszta képleted. *** Ki legyek? mondd, tenyérben feslő rózsa vagy mondat, mely a teljesség felé tart és mindenkor testként vonzza a mágneses teret? *** Te tudod csak jelentésem mennyit nyom latba, mikor a tér minden zugát fénnyel szegélyezem.

Protiv ispražnjenja Ako ostaju samo sobe koje iz jedne u druge se otvaraju, bezdane tišine koje jedne u drugoj se završavaju, okitićeš me sa osobinama dobročudnosti da bi i ti sam mogao željenu osobinu obući. *** Taj doživljaj me određuje, kroz pukotine duše prošlost poput tečne želje se cedi, tvoje znatiželjne rečenice sa bezbroj strana me obavijaju nadajući se, da definisanjem mog bića i sebe bi mogao izraziti? ***  Lud je taj ko smiraj u mom gaju traži, jer svaki minut jaukom ruže trujem, kroz ništa prodire ako me otvori, ako moj ništavan, bedan život lista. *** U ostavljeno se vraćamo evo gotov je plan za nastavak, tvoja davljenja u mom grlu se odigravaju dok mi krinke otpadaju u svitanju tvoje obličje se ocrtava. *** Ko da budem? reci, ruža na dlanu cvetajuća ili rečenica koja prema čestitosti kreće i magnetno polje poput korpusa privlači? *** Samo ti znaš koliko znači moje prisustvo kad svaki kutak prostora zracima svetla optočim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.rs/2013/03/csak-gyongyi-versei-huseg-kiuresedes.html

Jász Attila Kávé, tea, olvasgatás – Kafa, čaj, čitanje

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Kávé, tea, olvasgatás Kávé, tea, olvasgatás, de közben néhány mondat úgy telibe talál, hogy fel se tudok állni, fekszem itt csendben és hallgatom, ahogy a szív bugyborékol, vérzik a mondatoktól, talán csak ki kell várni, nyelje el valamelyik kamra, ahol a többi is összegyűlik használat után, bár vannak mondatok, melyek akár halálos sebet is tudnak okozni, ha épp szívtájékon találnak el.

Kafa, čaj, čitanje Kafa, čaj, čitanje, ali me usput po koja rečenica tako pogodi, da ni ustati ne mogu, ležim u tišini i slušam kako srce klobuči, zbog rečenica krvari, možda tek treba sačekati, da neka komora ju proguta gde posle upotrebe i ostale se skupljaju, mada postoje rečenice, koje čak i smrtonosne rane mogu uzrokovati, ako baš predeo srca pogode. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2126



Acsai Roland A kolibri – Kolibri

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A kolibri A kolibri egész életében fióka marad – Minden virág a mamája. Földbe rakott gyökérfészkükből Kecses, zöld nyakukkal kinyúlva, Levélszárnyukkal csapkodva, Sziromcsőrükből Bibenyelvükkel Szívük mézével Őt etetik.

Kolibri Kolibri čitavog života ptić ostaje – Mama mu je svaki cvet. Iz gnezda u zemlju postavljenu Sa ispruženim vitkim, zelenim vratovima, Udarajući krilima od listova, Iz kljuna od lata Sa jezikom tučka Medom srca Njega hrane. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1602/megfakult-ermek-acsai-roland-versei