Szente B. Levente Egek földek – Neba zemlje

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egek földek Létem mástól szereztem nem itt és nem nálad – egy másvilágnyi puha kereszten.

Neba zemlje Drugde sam stekao postojanje ne tu i ne kod tebe – na mekom križu nekog drugog sveta.  Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lejla Kašić Grob – Sír

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

 Grob

I samo znaj da me tona zemlje, korova i kamenja
što je nasuto preko tvog tijela neće zavarati.
Može zavarati druge.
One koji te nisu znali.
One koji su na osnovu tvog imena širili priče bez smisla,
Ali mene, koja sam ti najkrpunije laži vjerovala
neće zavarati tvoja najkrupnija istina.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja
ne može zaglušiti tvoj smijeh.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja,
ne može utišati tvoj glas.
Reklo bi se da spokojno spavaš tu
ispod nasipa zemlje, korova i kamenja,
ali prebučni su tvoji nemiri za tu tišinu,
premračan je tvoj sjaj za tu tamu.
Krv tvoja nije ispod tog nasipa jada.
Krv tvoja razlivena je nebom.
Bojiš nebo u našu omiljenu boju.
Srce tvoje ne tuče ispod tog naspia čemera.
Njegovi otkucaji čuju se iz mog srca.
Oči tvoje nisu sklopljene ispod tog nasipa tuge,
one su skrivene ispod mojih trepavica.
Da si mrtva, reći će samo oni gluvi da dodir.
Da si mrtva, reći će oni nijemi pred slobodom.
Da si mrtva, reći će drugi.
Samo ćutim na njihove riječi
i samo ćuti, neću im vjerovati.

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/09/poezija-i-proza-lejla-kasic.html

Sír

És vedd tudomásul a testedre szórt föld, kóró és

kövek sokasága engem nem téveszt meg.

Másokat megtéveszthet.

Azokat, akik nem ismertek.

Azokat, akik neved alapján zagyvaságokat terjesztettek,

De engem, aki szemenszedett hazugságaidban hittem,

legkeményebb igazságod nem téveszt meg.

Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés

kacagásod nem képes elnyomni.

Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés

hangodat nem képes csitítani.

Itt mintha nyugodtan aludnál,

a földből, kóróból és kövekből álló töltés alatt,

de félelmeid ehhez a csendhez túl hangosak,

ehhez a sötéthez képest tündöklésed túl sötét.

Véred nem itt a keserűség töltése alatt van.

Véred az égen szóródott szét.

Az eget kedvenc színünkkel fested.

Szíved nem itt az üröm töltése alatt dobog.

Dobogásod szívemből hallatszik.

Szemed nem itt a bánat töltése alatt csukott,

szempillám alatt rejtőzködik.

Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.

Hogy halott vagy, a szabadságot nem ismerők mondják.

Hogy halott vagy, mások mondják.

Szavaikat hallva csak hallgatok

és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.

Fordította: Fehér Illés



Lennert Móger Tímea Memoár – Spomenica

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Memoár Szeretni és belahalni, hogy nem lehet belehalni, ki kell magamból téged paterolni, mint egy rossz hálótársat. Meg ne ágyazz! Nem maradtsz sokáig, két- három év és kiheverlek, elkopnak a rugóid mint egy rossz kanapénak s nem játszunk többé katapultast, elhagylak- tombola, ki húzza a rövidebbet az idő gyufásskatulyájából? Csukott szemem elé, a kezemet is odateszem, ki ne látszon a remény, állhatatos, kemény, téglafal közöttünk, szeretet van, van - szeretet, magam helyett téged látlak a tükröm-tükrömben, felzaklat és megnyugtat egyben, önmagunk elvesztését ki kell érdemelni, mindig tetszeni akarás, hogy neked legyek szép, hogy neked legyek sovány, hogy neked legyek magányos, legalább - fikcióként elképzelem, de a gondolatsor megszakad, korcs mondatokba rendeződve, az idő múlásától elkorcsosult memoár a (szöveg) vége…

Spomenica Voleti i od toga umreti, ta nemguće je od toga umreti, trebam te iz sebe izopštiti, kao nevalaljog suspavača. Krevet da ne namestiš! Nećeš dugo ostati, za dve-tri godine preboleću te, poput pohabanog kanabeta istrošiće se tvoje opruge i nećemo više izbacilište igrati, napuštam te – lutrijo, iz kutije za šibice vremena ko će kraće izvući? Ispred mojih zatvorenih očiju i ruke stavljam, da se nada ne bi videla, između nas je neprolazna, otporna zidina, ljubav postoji, postoji - ljubav, umesto sebe u ogledalu-ogledalu mom tebe vidim, istovremeno uzruja me i umiri, vlastitog gubitka svakako treba zaslužiti, želja da uvek budeš dopadljiva, da tebi budem lepa, da tebi budem mršava, da tebi budem usamljena makar - kao fikciju zamišljam, ali nit razmišljanja se prekida, u kržljave rečenice poredano, kraj (teksta) je zbog prolaska vremena zaostala spomenica... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2009.html

Acsai Roland A harmadik időszámítás – Treće računanje vremena

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A harmadik időszámítás Ma három hónapja ültünk be Egy autó hátsó ülésére, egy macskahordozó mellé, És átállítódott bennünk valami, Téli időszámításról nem a nyárira váltottunk, Hanem egy harmadikra, amit Mi hoztunk létre, és az előző kettőn Kívül áll, és ebből a szempontból Mindegy, hány hónapja vagyunk együtt, A mi időnk gyorsabban telik és lassabban, Mintha egy óriási homokóra Mérné, amiben porszemek helyett Bolygók vannak, és ha egy örökkévalóság Alatt lepereg, újra meg lehet fordítani, Minden kezdődne elölről.

Treće računanje vremena Već je tri meseca da smo na zadnje sedište nekog auta, pored nosača mačaka seli, I nešto se u nama premestilo, Nismo zimsko na letnje računanje vremena menjali Nego na nešto treće što smo Mi stvorili i nalazi se izvan okvira Prednjih, i sa tog stanovišta je Svejedno, koliko meseci smo zajedno, Naše vreme brže i sporije prolazi, Kao da jedan ogroman peščani sat Meri u čemu umesto zrnca peska Planete su i ako tokom jedne večnosti Istekne, ponovo je moguće okrenuti, Da sve ispočetka počne. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-1-1058/harmadik-idoszamitas-acsai-roland-versei

Hajnal Éva poros versike – prašnjava pesmica

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

poros versike lebbenő hajamba fénykoszorút fontam meztéláb-királylány sétáltam a porban

prašnjava pesmica u svoju lepršavu kosu venac od svetla plela bosonoga-princeza u prašini sam se vrtela Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=44473



Faiz Softić Nekad i sad – Egykor és most

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –



Nekad is sad Valjasmo se po tepisima zelenim. Jorgan krojismo od mraka na prvoj mjesečini pod hrašćem. Plašismo se jedino trnja glogovog. Niko sem trave uvaljane ne ču uzdah za znojem izgubljenim. Sad nam tragove prorasta mlječika. Na mjestu trave uvaljane zemlja izbljuvala kamenje. I lisice se linjaju. Tepisima šetaju sjene gavranova. Mi čuvamo hamajliju pod pazuhom i zeleni ćilimi postaju ledine.

Egykor és most Zöld szőnyegeken hemperegtünk. Takarót a tölgy alatt az első holdsugárban sötétségből szabtunk. Csak a galagonya tüskéitől féltünk. Az elveszett izzadságcsepp utáni sóhajt a lenyomott füvön kívül senki sem hallotta. Most nyomunkban kutyatej nő. A lenyomott fű helyére köveket hányt a föld. És a rókák is vedlenek. A szőnyegeken hollóárnyak sétálnak. Mi a talizmánt hónunk alatt őrizzük és a zöld szőnyegek rétekké válnak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor



Milica Petričević Kao nekad – Mint egykor

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

 Kao nekad

Nađimo se kao nekad

Nazdravimo za nas lude i zaljubljene.

Ti u život

I slobodu.

Ja u Tebe

I ruke Tvoje.

Hajde, dođi

Pričaj mi o sebi, a ja ću da te posmatram kao dijete lutku u izlogu

Dok mi duša krvari.

Dođi da se smijemo Suncu u lice dok nas obasjava

Kao nekad.

Da pričamo kojekakve gluposti.

Da te upijam dok mi pričaš o svim tim mjestima

Koje si obišao dok mene bilo nije.

...mogli smo to skupa.

I ljudima koje si srijetao.

Reci mi da li još uvijek ideš u pub i slušaš one stare dobre, naše?

Dođi da mi pričaš

O svemu.

Da mi kažeš kako i dalje stojiš pri tome kako Bog ne postoji, a ja te ubjeđujem kako nemaš pojma.

Priznaj da si makar jedanput pomislio na mene dok si otvarao novu paklicu cigareta i ispijao hladni Tuborg.

Da ti je zamirisalo na mene.

I Sve moje.

Možda više ni sebi sve to ne priznaješ.

Ali

Tvoje oči će govoriti

i

ruke Tvoje.

Izvor: autor

Mint egykor

Találkozzunk, mint egykor

Köszöntsük egymást, bolondosakat, szerelmeseket.

Te az életbe

Szabadságba.

Én Beléd,

Karjaidba.

Hát gyere,

Mesélj magadról, én meg, vérző szívvel,

Kirakatbani babát bámuló gyerekként figyellek.

Gyere, míg süt ránk, nevessünk a Napba,

Mint egykor.

Hogy holmi badarságokról beszéljünk.

Hogy magamba szívjalak, míg az általad nélkülem bejárt

vidékekről mesélsz.

...talán együtt is lehettünk volna.

És az emeberekről, akikkel találkoztál.

Mondd eljársz még abba a fogadóba és hallgatod azokat a régi dallamokat?

Gyere, mesélj,

Mindenről.

Mondd, még mindig állítod, Isten nem létezik, én meg győzködlek, semmit sem értesz.

Valld be, míg egy új doboz cigarettát bontottál és hideg Tuborgot ittál, legalább egyszer gondoltál rám.

Hogy érezted illatomat.

És Engemet.

Talán többé magadnak sem ismered be.

De

Szemed

és

Kezed még beszél.

Fordította: Fehér Illés