Acsai Roland Heraldika – Heraldika

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Heraldika A Föld Címer A mindenség csillagokkal teleszórt, Éjsötét pajzsán – Rajta megannyi címerállat Repül, fut és úszik: Sasok, hiúzok, lazacok. Rajta megannyi címernövény Hajladozik, virágzik és zöldül: Rózsák, liliomok, lóherék. És ez a kócsag, a nádak között – Amik úgy hajlongnak előtte, Mint egy uralkodó előtt – Tollforgó A mindenség sisakján.

Heraldika Zemlja je Grb Na zvezdama kićenom garnom štitu Svemira – Na njoj bezbroj životinja sa grbova Leti, trči, pliva: Orlovi, risovi, lososi. Na njoj bezbroj biljaka sa grbova Savija se, cveta i zeleni: Ruže, ljiljani, deteline. I ta čaplja između trstike – Koje ispred nje kao Ispred vladara se savijaju – Vrtnja perja je Na kacigi svemira. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://apokrifonline.wordpress.com/2013/06/26/acsai-roland-versei-online-megjelenes/

Ismet Bekrić Ponovo vidim sva draga lica – Ismét látom a kedves arcokat

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Ponovo vidim sva draga lica Sanjam, to idem stazom pokraj Vrbasa, od Venecije do Kastela, od Abacije do Šehera, a pored mene prolaze lica koja me ne primjećuju i koja ne raspoznajem u sumaglici dana bez svitanja i sumraka. A onda, okrećem lice prema vodi, i u njenom zrcalu jasnom ponovo vidim sva draga lica što mi se smiješe iako pate, iako čeznu kao sad i ja dok sanjam staze i slušam žubor, kao da čujem glasove onih što su sve bliži, koji su sve draži, iako vrijeme i prostranstva hoće sve više da ih udalje.

Ismét látom a kedves arcokat Álmodok, Orbász melletti csapáson haladok, Velencétől Kasztelig1, Abbáziától Seherig1, mellettem meg a nem virradó és lenyugvó nap homályában engem fel nem ismerő emberek mennek akiket én sem ismerek fel. Ám akkor, a víz felé fordulva, a tiszta víz tükrében ismét látom a kedves arcokat, akik nyomorogva is rám mosolyognak, ők is akár csak én vágyakkal teltek, míg a csapásokról álmodok és a vízcsobogást hallgatom, mintha a hozzám egyre közelebb, egyre kedvesebb egyének hangját hallanám, még akkor is, ha az idő és a tér mind erélyesebben akarja őket eltávolítani. 1Kasztel, Seher – ismert banyalukai városrészek Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.izninfo.org/gospodinismetbekri.htm

Зоран Костић Истрага – Nyomozás

Zoran Kostić Cetinje 8. 10. 1948. –

Истрага

Послије апса очевог, тек мало

од мноштва оста: зидно огледало,

чивилук, дубак, дјечији креветац,

шпорет „Слобода“, зелени креденац,

шифоњер, астал, пар старих столица

и шест великих, букових полица

тешког костура од библиотеке

гдје су остале књиге само неке,

њих седам-осам, од више хиљада:

„Злочин и казна“, „Хамлет“, „Илијада“,

„Фауст“, „Дон Кихот“, „Тихи Дон“, „Рад“, „Мати“

и (зашто, само истрага ће знати,

остави роду кажњеника мрског) –

још Његошево „Огледало Србско”.

Izvor: http://prosvjetabl.org/16-knjizevno-20131229

Nyomozás

Apám letartóztatása után a vagyon,

ami megmaradt: egy tükör a falon,

fogas, járóka, a gyerekeknek kanapé,

„Szloboda” tűzhely, zöld sifonér,

komód, asztal, néhány öreg szék

és hat hatalmas tölgyfaállvány,

súlyos könyvtármaradvány,

ahol alig maradt a könyvekből,

a létező többezerből:

„Bűn és bűnhődés”, „Hamlet”, „Iliász”,

„Faust”, „Don Quijote”, „Csendes Don”, „Munka”, „Anya”

és (hogy miért, csak a nyomozók tudják,

a családnak még meghagyták) –

Njegostól a „Szerb tükör” kiadást.

Fordította: Fehér Illés

Vasvija Dedić-Bačevac Nostalgični bluz – Múltidéző blues

Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –

Nostalgični bluz

Ko sam ja?

Majušna čestica u beskonačnosti svemira.

Žena sa dojkama preobraženim

u jabuke, smokve, toplinu majčinstva, tintom začarane pisaljke.

Melankolični sanjar s koferom punim prošlosti  i rasutih  sjećanja.

Moram da znam a ne razumijem ništa.

Nešto bi moglo biti drugačije ako bi  prestala ova čežnja,

 vrelija i pohotnija od požude

 što žubori i rominja krvotokom kao zvjezdama opčinjena Cigančica.

Šta je smisao besmisla?

Majci sam obećala da ću biti sretna.

Više nisam sigurna šta je to, a ona je samo bijeli oblak,

nedostižan mom vidokrugu,

 kao i zemlja koju često sanjam  sa magličastim odrazom

u napuklom ogledalu mjeseca.

Srednjovječna žena majčinski brižno zalijeva cvijeće

 i povjerljivo šapuće sanjivoj maćuhici,

ništa nije kao što je bilo.

 Pozorišna kafana miriše slučajnim susretima, prosutim pićem

 i zvukovima nostalgičnog bluza.

Žene posrću na visokim potpeticama omamljene požudom,

parfemom i romantičnom slikom predvečerje.

Tek upaljena svjetla usidrenog grada, miris muškog tijela,

galop misli prekida slatkoću poljupca.

Pospani spiker izvještava o novim katastrofama.

Poplave, zemljotresi, ratovi, kolone izbjeglica

a uljana repica bezobzirno cvjeta na mekim poljanama

kao da ne postoji ništa osim sunca i vode.

Između bjeline hartije i neba zastajem

ulovljena prizorom na ulici.

Mladić i djevojka se kikoću zagolicani plamičcima ljubavi.

Ništa nije kao što je bilo a vozovi i dalje hukću

 po voznom redu.

Igram u predstavi zamorno dugoj i jednoličnoj,

a još nisam smislila drugi čin.

Utjeha zvuči kao jeftina reklama,

pa i ovdje raste cvijeće i noći su obasute zvijezdama.

Ništa ne može ublažiti ružni osjećaj

da je listove iz scenarija odnio sjeverni vjetar.

Bez mirisa i oblika kaplje praznina u nešto bezimeno

i neuhvatljivo poput vjetra,

poput vlastite sjene.

Loša vremena za ljubav i poeziju.

Ništa nije kao što je bilo u ovom svijetu

izgriženom egoizmom i besmislom.

Planeta zemlja spokojno krstari kosmičkim putanjama.

Izvor: autor

Múltidéző blues

Ki is vagyok?

A végtelen űrben parányi szemcse.

Asszony, almává, fügévé,

anyai szeretetté változott emlőkkel, tintával megigézett irónnal.

Kesernyés, álmodozó múlttal tele bőrönddel, szétszórt emlékekkel.

Tudnom kell, de semmit sem értek.

Másként is lehetne, ha megszűnne

ez a szenvedélytől is forróbb, kéjesebb sóvárgás,

mely csillagokkal elvarázsolt cigánylányként a véráramban csobog és csepeg.

Az értelmetlennek mi az értelme?

Anyámnak megígértem, boldog leszek.

Már nem vagyok biztos abban, ez mit jelent, ő pedig csak fehér felleg,

számomra elérhetetlen messzeségben,

akár a hold megtört tükréből varázslatosan visszaverődő föld,

amelyről gyakran álmodok.

Középkorú nő, aki a virágot anyai gondossággal öntözi

és az álmodozó árvácskának bizalmasan suttog,

semmi sincs úgy, ahogy volt.

A színház kávézója véletlen találkozásokkal, kiloccsant itallal

és múltidéző blues hangjaival telt.

Magassarkú cipőkben botladoznak a vágyakkal, illatszerekkel,

a koraest érzelgős képével elbódított asszonyok.

A csók édes ízét az éppen felgyújtott városi kivilágítás, férfitestillat,

rohanó gondolatok veszik el.

Újabb katasztrófákról számol be az álmos bemondó.

Árvizek, földrengések, háborúk, menekültek áradata,

a repce meg a lágy földeken mindent megvetve virágzik,

mintha a napon és vízen kívül, más nem is létezne.

Az utcai látványtól elámulva

állok meg a papír tisztasága és az ég között.

A legény és a bakfis szerelemtől megigézetten nevetgél.

Semmi sincs úgy, ahogy volt, de a vonatok továbbra is

menetrend szerint közlekednek.

Fárasztóan hosszú, egyhangú előadásban játszom,

ám a második felvonást még nem írtam meg.

A vígasz csak olcsó hirdetés,

különben a virágok itt is nőnek és csillagokkal díszítettek az éjjelek.

Semmi sem enyhítheti a rossz közérzetet

mert az északi szél elvitte a forgatókönyv oldalait.

Saját árnyékunkként

valami névtelenbe, mint a szél a megfoghatatlanba,

illat és alak nélkül csepeg a semmi.

Ez nem a szerelem és a költészet kora.

Ebben a hiúsággal, értelmetlenséggel kikezdett világban

semmi sincs úgy, ahogy volt.

A földgolyó nyugodtan bolyong a kozmikus térben.

Fordította: Fehér Illés

Menta Éva *** (vigyázz magadra) – *** (čuvaj se)

Menta Éva

*** vigyázz magadra élnem kell

*** čuvaj se moram živeti Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1952249575011178&set=a.1548365418732931.1073741830.100006784636249&type=3&theater

Zsidó Piroska Gombnyomás – Pritisak na dugme

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Gombnyomás

A világ nem rossz,  a világ csak gyer­me­ki.
S az em­ber sem lett go­nosszá, csak
el­ve­szi mi kell neki, hisz jár neki.
Kiért szület­ne különben a kénye­lem,
a lu­xus és a máz,
ki venné meg, mit hat földrész,
s a föld­alat­ti moz­ga­lom, no meg a földönkivüliek se­re­ge is tán,
ránk­ruház.
Egy gomb­nyomás, s az egész
világ min­den öröme lába­ink elé terül.
Egy gomb­nyomás: bejárjuk a világot, meg­tud­juk
 mi mennyi­be kerül,
s házhoz kérjük
az üdvösséget.
Igen, disz­cso­ma­golásban, per­sze...
Bárki meg­nyom­hat­ja, aki­nek van mer­sze.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=25765&cpage=1

Pritisak na dugme

Svet nije loš, svet je samo detinjast.

Ni čovek nije postao zao, samo

što mu treba, uzima, jer mu pripada.

Inače udobnost, raskoš, premaz

zbog koga bi postojao,

što šest kontinenta,

i podzemni pokret, i možda i armija vanzemaljaca nama ostavlja,

ko bi kupio.

Tek pritisak na dugme i sva radost

ovoga sveta ispred naših nogu se stvori.

Tek pritisak na dugme: svet se obilazi, sazna se

šta koliko košta,

te blaženstvo

u kući se stvori.

Da, svečano upakovano, naravno...

Svako može pritisnuti, ko poseduje junaštvo.

Prevod: Fehér Illés

Danyi Zoltán Téli rajz – Zimski crtež

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Téli rajz Vázlat néhány tollvonással, fűzfa, kakukkfű, félredőlt nád, a szárak, ahogy átütik a jeget, és egy madár nyomai a hóban, alig kivehető jelek, hátrafelé mutató nyilak ‒ milyen madár, milyen jég, miféle nád.

Zimski crtež Skica sa par povučenih crta, vrba, ognjica, nagnuta trstika, strukovi kako led probijaju, i u snegu tragovi jedne ptice, jedva primetni znaci, unazad pokazujuće strele – kakva ptica, kakav led, kakva trstika. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző