Dejan Đorđević Sedam obraćanja Mariji – Hétszer szólítom Máriát

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –

Sedam obraćanja Mariji Prvo Draga Marija, i danas je kišno kao i juče. Kišni čovek piše kišnu pesmu, okišio u ovo lјubavno doba. Znam da su sve emocije mokre. Prokišnjava glupost. Drugo Odigralo se kako je bilo zapisano. Ostatak tebe i mene samo na nas liči. Treće Na nebu crna tačka od lјubavnog krika, usamlјeni oblak i tvoje bledo lice. Sve počinje i završava se neverstvom. Bila je pesma i ti si bila u njoj. Kad sve izgubim, opet sam na početku. Četvrto Korak na sivom kraju večnosti: zalјubiti se u sebe, prespavati noć i obećano jutro dočekati u zagrlјaj dubine sopstvenog uma. Peto Prostor je slojevit, a verige vremena sputavaju. Treba lјubav oboriti, izboriti, razoriti. Šesto Ja više ne umem da volim, a ne umem ni da ćutim o lјubavi. Sedmo Draga Marija, ovde je vlažno i nepodnošlјivo. Neko je sve vreme plakao. Udaj se za Majakovskog. Kad ja gubim, gubi moje srce. Kad on gubi, gubi istorija.

Hétszer szólítom Máriát Először Drága Mária, akár tegnap, ma is esik. Ázott ember ázott verset ír, megázott ebben a szerelmes korban. Tudom, minden érzés nedves. A balgaság átázik. Másodszor A leírtak szerint történt. Ami belőled, belőlem maradt, csak ránk hasonlít. Harmadszor Az égen szerelmes sikolyból eredő fekete folt, magányos felhő és sápadt arcod. Minden hűtlenséggel kezdődik és végződik. Volt egy dal, rólad szólt. Mikor mindent veszítek, ismét elölről kezdhetem. Negyedszer Egy lépés az öröklét szürke végén: önmagunkba szeretni, az éjt átaludni és az ígéretes reggelt saját elménk ölelésében várni. Ötödször Réteges a tér, de az idő béklyóba veri. Leteperni, kivívni, feldúlni a szerelmet. Hatodszor Nem tudok többé szeretni, de a szerelemről hallgatni sem. Hetedszer Drága Mária, nyirkos és elviselhetetlen az ittlét. Valaki egész idő alatt sírt. Légy Majakovszkij felesége. Ha én veszítek, szívem veszít. Ha ő veszít, a történelem veszít. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dejan Đorđević: Kraj i beskraj FILEKS Leskovac 2015. str. 29-30.

Markovics Anita Búcsú – Oproštaj

Markovics Anita Pécs ??? –

Búcsú

Ez a nyár a hippi-korszak.
A hajakban margarét' és hajak a réteken elterülnek,
és a hátakon hangya, lábujjakon szél.
Innen az álmok elkerülnek.
Mert mi magunk lettünk azok.
Nyakakba súgott szédület: hogy minden, de minden halott,
csak mi vagyunk, és a szél-vegyület,
amit a távol bőrünkről lehúz,
az illat, a szerelem, mikor szétrepül
kutyától megrettent fácán és hiúz.
Ide csak a görcsösség jár.
Odaát húznak már vadliba-szavak.
Vadak is, buták is, és messzire mennek,
fecskék gyomrukban viszik már a nyarat.
Vissza sem fordulnak hello-zni.
Nem marad a dérben se búcsú, se mozdulat.

Forrás:

Oproštaj

To leto je hipi-era.

U kosama stanarica a kose se na livadama prostiru,

mrav je na leđima, vetar na nožnim prstima.

Snovi odavde odlaze.

Jer smo oni mi postali.

U vratove šaptana omama: da sve, ali baš sve je mrtvo,

samo mi postojimo i vetar-spoj

šta sa naše kože daljina svuče,

miris, ljubav, kad od psa prestašen

fazan i ris razleti.

Ovamo tek zgrčenost stiže.

Preko već reči divlje guske plove.

I divlje su, i glupe su i daleko idu,

laste proleće u gušama nose.

Ni ne okreću se da bi se rastali.

U mrazu ni oproštaj, ni pokret ne ostane.

Prevod: Fehér Illés

Parti Nagy Lajos (navigare neszesszer est) – (navigare necese est)

Parti Nagy Lajos Szekszárd 1953. –

(navigare neszesszer est) Ha képeslapot kap a lélek, odatűzi egy szemmel jól látható helyre, a vitrinajtó, mint egy szép hajat, lágyan ringatja a tengert. Az ember is csak belül hullámoz, de külsőleg tükörsima, a rövidujjú kék ingéből nem igen látszik ki a szívizma. Pedig rövid az emberi ing és nagyon hosszú a szív, mely nehezen tűri, hogy az életkörülménye egy kicsit passzív. De ez nem azt jelenti, hogy a rosszabbodó helyzetben nem lenne jó, csak az élet színvonal elmélyültebb és nem habroló. Ám a gondolat igényjogosultsága se semmi, és hogy felderítsék, bekalandozza a lélek a SZOT-üdülőket Hawaiitól Edericsig. Az elme jóval messzebbre ellát, mint a csalfa szem, ha mint egy periszkópot az ábránd állványára teszem. Ott már közel van a messzitávol, a Szocsi, meg a Rimini és luxushajóz az ember, mikor csak elsétál a vitrinig, ahol a panelház, benne a sok-sok príma kabin, tovaúszik a boldog beutaltakkal a képeslap hullámain. Mert minden ember legmélyén ott horgonyoz egy-egy óceánjáró, és a legnehezebb vele ilyenkor nyáron, ha a pirosbronz alkonyatban kürtölni kezd a lélek tükre, és egy kicsivel nagyobb rálátás nyílik az életükre. De még csak körül se néznek, mikor az este zsiliprendszerén az édes képzelettel együtt elfolyik a fény, és amikorra leérnek a realitás sötét iszapjába, a saját magukat már hiába is csapják be. Hova is hajolna az erkély korlátról az ember, szépen megfogja, és a többi közé gumizza a tengert, egy nagy gumi az élet, egymáshoz szorít és nem ereszt, szürke levet csak, navigare neszesszer est.

(navigare necese est) Ako duša razglednicu dobije na dobro primetno mesto smesti, vrata vitrine, kao lepu kosu, more nežno ljulja. I čovek samo iznutra talasa, izvana gladak je poput ogledala iz plave košulje sa kratkim rukavima srčani mišić uglavnom se ne vidi. Makar je košulja kratka srce je itekako dugačak i teško podnosi da su mu uslovi za život ograničeni. Ali to ne znači da u pogoršanim uslovima ne bi bio dobar, samo mu je nivo života produbljeniji i nije rolada. Ali ni pravo na traganje nauma nije beznačajan i da bi otkrili duša od Havaja do Ederiča socijalna odmarališta obilazi. Od varljivog oka vidokrug uma je daleko širi ako poput periskopa na postolje mašte postavim. Tamo bestragija već je u blizini, Soči i Rimini i čovek je raskošna lađa, kad samo do vitrine odšeta, gde soliter sa mnoštvom prvoklasnih kabina zajedno sa sretnim upućenima na valovima razglednica otplovi. Jer u dubini svakog čoveka po jedan prekookeanski brod je usidren i s njim je najteže u to letnje doba ako u bronzanom sutonu ogledalo duše zatrubi, na naš život nešto veći pogled se otvara. Ali niti se obaziraju kad na sistemu brana mraka zajedno sa slatkom maštom svetlost otiče i kad u tamnu kaljužu realnosti stignu sami sebe već zalud varaju. Kamo bi se čovek sa naslona balkona sagnuo, pa uhvati ga i more između ostale stvari gura, jer život je velika guma, steže i ne pušta, samo sivu tekućinu, navigare necese est. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Parti_Nagy_Lajos-1953/%28navigare_neszesszer_est%29

Balázs Csilla Kinga Olajfák hegyén – Na vrhu maslina

Balázs Csilla Kinga Kovászna 1969. –

Olajfák hegyén

f

„Üdvözlégy Mária fénye!”    e    „Üdvözlégy kincskereső!”

l

h

ő

k

f

e

k

e

t

e

k

a

l

á

sz

a

pereg a csillageső…

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2468-olajfak-hegyen.html

Na vrhu maslina

g

„ Budi blažen sjaju Marije!“  a  „Budi blažen kopaču zlata!“

r

n

o

c

r

n

k

l

a

s

o

b

l

a

k

a

kiša zveda pada...

Prevod: Fehér Illés

Garaczi László Az utolsó mozielőadás – Poslednja bioskopska predstava

Garaczi László Budapest 1956. július 17. –

Az utolsó mozielőadás Mielőtt „zuhogó sűrű trappban” megjelenik az apokalipszis négy lovasa, Bo Derek megoldja mellei alatt a fekete selyemövet, és megkínálja marihuánával középkorú partnerét. Mielőtt megjelenne az apokalipszis négy fekete lovasa, a középkorú bocsánatkérő filiszter-mosoly kíséretében kimenekül a hálószobából. Mielőtt „zuhogó sűrű trappban” megjelenik az apokalipszis négy fekete lovasa, a középkorú egy dupla konyakot rendel a Donald nevű mixertől, és nagyot sóhajt: Bő Derék mósusz-illatú, sötét öle a világ összes ellentmondásának mértani helye és központja, távoli lódobogás hallható belőle Ravel Bolerójának ütemére, ha valaki igazán odafigyel.

Poslednja bioskopska predstava Pre no što će se “u pljušćajućegustom galopu” četiri jahača apokalipse pojaviti, Derek Bo crn svilen pojas ispod grudi olabavi i svom srednjovečnom partneru marihuanu nudi. Pre no što će se četiri crna jahača apokalipse pojaviti, srednjovečan oprost tražeći uz filistarski osmeh iz spavaone pobeže. Pre no što će se “u pljušćajućegustom galopu” četiri jahača apokalipse pojaviti, srednjovečan kod miksera zvanog Donald dupli konjak naruči i duboko uzdahne: Oblo Krilo na mošus miriše, njeno tamno krilo je geometrijsko mesto i centar svih proturečnosti sveta odakle na taktove Ravelovog Bolera daleki topot kopita se čuje, ako neko zaista pripazi. Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Garaczi_L%C3%A1szl%C3%B3-1956/Az_utols%C3%B3_moziel%C5%91ad%C3%A1s

Zajácz Edina Angyalok fészke a szemed – Oko ti je gnezdo anđela

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Angyalok fészke a szemed Engem minden kettéhasadt hajnal újranevel. Amikor megcsókolom porcukor-homlokod, az összes kínom, bűnöm megszégyenül. Szívemmel halsz, míg tenyeremből eszel. Amióta rájöttem, hogy egyedül Istennek táplállak, letérdepel bennem az alázat. Hallgatok, és úgy viselem szótlanságodat, mint ahogy holt álmainkat tűri takarónkon a selyem. Hányszor képzeltem, hogy felém szaladsz, s én leguggoltam, vártalak kitárt karokkal - te nekem rendelt tünemény -, hogy ölembe kapjalak. Aztán nevetve utánad kiabáltam: "Vigyázz, kicsim, el ne ess!" Mindig üresek voltak az utak. Egyedül te nem szabtál az első pillanatban feltételeket. Sosem voltam kevés, vagy hitvány. Osztoztál velem égiek titkán. Már éjjel kirügyezteted párnánkon a sóhajokat, hogy mire megvirrad, virágba boruljon a mogorva harag. Érted szövetséget kötöttem a halállal, ha egy asztalhoz  ülünk, folyton megdöbben. Már nem félek. Te jöttél hozzám kételkedés nélkül, és én éppen annyira szeretlek, mint szeretni foglak, amikor halvány arcod Istennek szépül. Míg a reggeli fény belénk szeret, tudom, angyalok fészke a szemed.

Oko ti je gnezdo anđela Svaka rascepana zora me ponovo odgaja. Kad ti rahlo-slatko čelo poljubim, svaka moja patnja, grehota se osramoti. Srce mojim umireš dok mi iz dlana jedeš. Odkad sam saznala da te jedino Bogu hranim, u meni poniznost kleči. Ćutim i tvoje ćutanje tako podnosim kao što naše mrtve snove svila na pokrivaču podnosi. Koliko puta sam zamislila, prema meni trčiš a ja te klečući, raširenim rukama čekam – tebe meni određenog fenomena –, da te u naručje primim. Pa posle veselo za tobom vičem: "Dragi moj, pazi da ne padneš!” Putevi su uvek prazni bili. U prvim trenucima jedino ti nisi uslove postavljao. Nikad nisam bila loša, tričava. Tajnu nebesa sa mnom si delio. Već tokom noći pustio si da na jastuku uzdasi niknu da bi se natmurena ljutnja do zore u cvet pretvorila. Zbog tebe sam sa smrću savez sklopila, ako uz isti stol sednemo, stalno se zaprepasti. Više se ne bojim. Nisi sumnjao kad si meni došao a ja te baš toliko volim kao što ću te voleti onda kad tvoje bledo lice Bogu se ulepšava. Dok nas jutarnja svetlost zavoli, znam, oko ti je gnezdo anđela. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=55025&fbclid=IwAR20NqM-8hLuXw_s_HwRZcl6_WXoiacHLWmOQ9SwsMBR3GcYzcY1kCuq4MA

Payer Imre Asszír Istennő – Asirska Boginja

Payer Imre Budapest, 1961. április 27. –

Asszír Istennő Végignyúlik a díványon. Olvas. Ajkain által áldozati füst. Marlboro light. Perverz betűkön elhomályosult tekintet. Kezével játszik a pokol barlangjával.         Ó, asszír istennő! Látom én         tekinteted kislányos arcodban.         Évezredek vonulnak         abban. Lassú karavánok.         Koponyák a perzselő napon. Én, a kalandor, hedonista különc poros sarummal oltárára taposok. Markolok tornyos húsába. Sörényem a bizonytalan égbe vetem. Tekintete földre zuhan.         Rabszolgát hágok belőled istennő!         Homokvihar és óceán dörgése.         Élő tornya a kéjnek.         Hassal előre, fehér időre         ledöntve. Lihegsz. Remeg a tompor. Reng a zikkarratu. Kapaszkodom a vállába. Hideg borzongás lopózik tarkóm felé. Rengenek a sztélék. Síkos halak vergődnek izzadó testem alatt.         Ó, asszír istennő! Mohó tintahal.         Hunyt szemmel vonaglasz.         Nyomulok, háglak. Ab ovo ad mala.         Majd simítom nedves bőröd. Pihenünk.         Csak a párkák dolgoznak.

Asirska Boginja Izležava se na sofi. Čita. Na usnama žrtven dim. Marlboro light. Potamnjen pogled je na izopačenim slovima. Rukom sa jamom pakla igra.      O, asirska boginja! Tvoj pogled      na devojačkom licu ja vidim.      U tom milenijumi      prolaze. Spori karavani.      Lobanje na žarkom suncu. Ja, pustolov, čudak hedonist prašnjavom sandalom na njen oltar stupim. Njen zvonik od mesa grabim. Svoju grivu u neizvesno nebo bacim. Pogled njen na zemlju pada.      Boginja, prcajući od tebe ropkinju stvaram!      Prolom peščane oluje i okeana.      Živa kula slasti.      Trbuhom napred, na belo vreme      svaljeno. Dahćeš. Stražnjica treperi. Zikaratu trepta. U njena ramena se hvatam. Prema mom potiljku hladna groza se prikrada. Stele podrhtavaju. Ispod mog oznojenog tela klizave ribe se koprcaju.      O, asirska boginja! Pohlepna lignja.      Zatvorenim očima se previjaš.      Prodirem, prcam te. Ab ovo ad mala.       Pa tvoju vlažnu kožu gladim. Odmaramo se.      Tek parke rade. Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=9076