Sinkovits Péter Ouverture a vitézi játékokhoz – Uverture za viteške igre

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Ouverture a vitézi játékokhoz

1.

lám

amikor a herceg

claude de rouvroy de saint-simon és

charlotte de l'aubespine de chateauneuf d'hauterive

fia

nem törődve a barikádok felett elzúduló golyókkal

egy téglarakásra ülvén

a meglepett két táborhoz szólva kifejtette

elindulhatna jobbra is meg balra is

fegyverrel a kézben a meggyőződés immár csak adalék

a végső kimenetel adattárában pedig egyenesen elhanyagolható

mi hát a teendő

tette fel a kérdést az ámuló tömegnek

hát itt

a barikádok környékén

itt megmaradni

2.

nicolas sainctot

a követek bevezetőjének rangját viselve

(mai kifejezéssel: protokollfőnök volt)

a követeket és feleségeiket

valamint a palotahölgyeket

a kastély udvarában kellően elhelyezve

jelt adott a karmesternek

kezdődhet a délelőtti hangverseny

saint-simon

a kastély egy ablakából figyelte

a színes hallgatóságot

s arra gondolt

milyen jó lesz majd évek múlva visszaemlékezni

hogy ezen a nyáron

minden délelőtt

barokk muzsika szólt.

3.

mindent összegyűjteni

mindent szétosztani

mindent lajstromba venni

mindent eltörölni

mindent eldobni

mindent megőrizni

mindenkit megütni

mindenkit megölelni

4.

nem az emberből

a történelemből

5.

egyébként mindegy

színes sálak lógnak az égből

melyikben megkapaszkodni

6.

utazom

a téglarakásokat már jó ideje befedte a hó

ismerős arcok

riadtan futnak felém

láttam

láttam

de én hazaértem

7.

vétessenek elő a fegyverek

kezdődjék a játék

én majd a páston

vagy a nézőtéren

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/11641/hid_1978_11_06_sinkovits.pdf

Uverture za viteške igre

1.

gle

kad je sin

kneza

klod de luvroa de sen simona i

šarlot de tobspin de šatonef d otriva

ne hajeći na kišu metaka iznad barikada

sedeći na gomili cigli

zatečenim trupama objasnio

da oružjem u ruci mogao bi

i levo i desno krenuti uverenje je tek sporedan podatak

a u svetlu konačnog raspleta jednostavno je zanemarljiv

šta da se radi

postavio je pitanje začuđenoj masi

pa tu

u okolini barikada

tu živ ostati

2.

nikolas senkto

noseći čin uvodioc poslanika

(današnjim izrazom: šef protokola)

poslanike i njihove supruge

nadalje dvorske dame

u dvorištu palate prikladno smestivši

dao je dirigentu znak

za početak prepodnevnog koncerta

sen simon

šarenu publiku je

sa jednog prozora dvora promatrao

i mislio je na to

biće godinama kasnije ugodno prisećati se

da tog leta

svakog prepodneva

barokna muzika se čula

3.

ssve sakupiti

sve podeliti

sve na spisak staviti

sve izbrisati

sve odbaciti

sve sačuvati

svakoga udariti

svakoga zagrliti

4.

ne od čoveka

od istorije

5.

inače svejedno je

sa neba šarene trake vise

u koju se uhvatiti

6.

putujem

gomile opeka sneg je već odavno pokrio

poznata lica

prestrašeno prema meni trče

video sam

video sam

ali ja sam kući stigao

7.

oružje na videlo

neka igra započne

ja ću na stazi

ili u gledalištu

Prevod: Fehér Illés

Acsai Roland A végtelenben – U beskraju

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A végtelenben Szarvast akartunk látni télen, Az erdő és a tisztás találkozásánál, De csak a naplementét láttuk – Aztán mégis megérkeztek. Az ég alján megjelentek a fák, Mint karcsú szarvasok. Amikor agancskoronáik közé vették A napot, minden águk felizzott. Aztán lehajtott nyakkal, óvatosan A sötétlő dombok mögé ejtették, Hogy össze ne törjön, Mint egy narancssárga tányért. Egymás mellett álltunk, És az árnyékaink hirtelen Olyan hosszúra nőttek, Hogy a végtelenben találkoztak.

U beskraju Zimus na susretu čistine i šume Jelene smo hteli promatrati, Ali samo smo zalazak sunca videli – Na kraju su ipak stigli. Poput vitkih jelena Na horizontu su se stabla pojavili. Kad su sunce rogovi krošnje Prihvatili grane su se užarile. Posle savijenim vratom, pažljivo Iza tamnih brežuljaka su spustili Da poput žutog tanjira Ne bi se slomilo. Jedan kraj drugog smo stajali I iznenada naše senke Tako su se produžile da su se u beskraju srele. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok L' Harmattan Kft.  Budapest 2017.

Jász Attila Fényburokban – U omotaču svetla

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Fényburokban

A gesztenye megrepedt héjába bújok, onnan hívlak, integetek.

Gyere utánam. Éljünk együtt mától kezdve. Átlagos életet.

Guruljunk harmatos fűben, ha valaki véletlenül belénk rúg.

Óvjuk két gyerekünket. A kutya bármikor bejöhet a lakásba.

A macskák nem, de őket is szeretjük. Nem sietünk sehova,

a fénylő, barna bőrűek vagyunk, ketten együtt. Ugyanúgy

szeress, mint gesztenye a tüskés héját. Legalább. Különben

csak könnyek fagynak rá a faágakra ősszel. Mintha a költők

csak ilyeneket tudnának írni, és csupán költőket olvasnának

szívesen a feldíszített karácsonyfa alatt éjszaka. Egyedül.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal – készülő kötet

U omotaču svetla

U napuklu ljusku kestena se uvlačim, od tamo te zovem, mašem.

Pođi za mnom. Od danas neka zajedno živimo. Prosečnim životom.

U rosnoj travi se valjaljmo ako nas neko slučajno nogom udari.

Čuvajmo naša deca. U stan pas bilo kad može ući.

Mačke ne ali i njih volimo. Nigde nam se ne žuri,

nas dvoje zajedno sjajnokožci smo. Voli me tako

kao što kesten svoju bodljikavu ljusku. Makar. Inače

ujesen na grane samo suze se smrznu. Kao da pesnici

samo takve stvari mogu pisati i ispod okićene jelke

rado ništa drugo samo pesme čitati. U samoći.

Prevod: Fehér Illés

Vaskó Ági Hidd el – Veruj

Vaskó Ági Maglód 1953. június 12. –

Hidd el Ne szidj, ne korholj, s ne legyints, ne nézz bolondnak már megint, s ne rázd megadón a fejed, mert nem szállok a széllel, sőt, ellene megyek, mert nem hiszem, hogy minden katica harlekin, de hiszem, hogy ékszerként nem kell majd hermelin. Hiszem, hogy koldus kezébe nem kell kenyér, mert nem lesz koldus, nem lesz szegény, nem ásít üresen a kabátzseb, fekély bűzt nem áraszt ezer seb. Ne szidj, ne korholj, ne legyints, ne mondd, hogy megváltót játszol már megint. Segíts! Segíts kapukat tárni, ünneplő ruhában szeretetet várni. Csillaggá törölni minden gyermekkönnyet, megtölteni kacagással a mélységes csöndet. Ne szidj, ne korholj, ne legyints, hagyd a múltat, a jövőbe tekints! Hidd el, jó lehetsz ebben a rossz világban, higgy, mint Isten hitt egykoron az ő egy Fiában.

Veruj Jer sa vetrom ne letim, dapače, protivim se, jer ne verujem da je svaka bubamara harlekin, ali verujem da ukras nije samo hermelin, nemoj me grditi, koriti, nemoj odmahivati, ludačom opet nemoj me smatrati i glavom nemoj negodojući klimati. Verujem da u ruke prosjaka hleb ne treba jer neće biti prosjak, neće biti siromah, džepovi mu neće prazno zjapiti, mnoštvo rana neće zaudarati. Nemoj me grditi, koriti, nemoj odmahnuti, da si opet izbavitelj nemoj tvrditi. Pomozi! Pomozi kapije otvoriti, u svečanom odelu ljubav čekati. Svaku dečju suzu u zvezdu prevoriti, duboku tišinu smehom ispuniti. Nemoj me grditi, koriti, nemoj odmahnuti, ostavi prošlost, gledaj u budućnost! Veruj, možeš biti dobar u tom svetu iskrivljenom, veruj, kao što je Gospod verovao u svom Sinu jedinom. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2903446296347689&set=a.215372928488386&type=3&theater

Zsille Gábor Ó, a parkok – O, parkovi

Zsille Gábor Budapest 1972. március 2. –

Ó, a parkok Ó, a parkok. Félholt levelek október végén. Kandeláberek sora és maszatos padok. Szalmavirág, kövirózsa, ágyások romjai. Ó, a rozsdaszín foltok. Folyton esteledik. Megborzongnak a szoborfejek, szemük fennakad. Semmit sem hallani, pedig már egészen közel járhat. Egy fa menekülni próbál, lombja belepirul a szégyenbe. Nem is pirul, csak sápad. Gyertyán, tölgy, juhar, avar-ágyban alvó béka. Ó, a parkok.

O, parkovi O, parkovi. Polumrtvo lišće krajem oktobra. Niz kandelabera i zamazane klupe. Ruševine smilja, čuvarkuće, leja. O, mrlje boje rđe. Stalno veče se spušta. Glave kipova zadrhte, oči se zakače. Ništa se ne čuje, ali verujem već je sasvim blizu. Jedno drvo pobeći pokušava, krošnja se srami, rumeni se. Ni ne rumeni se, tek je bleda. Grab, hrast, platan, u šušnju zaspala žaba. O, parkovi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://netpansip.hhrf.org/ungparty/doku/z/zsille/0211versek.htm

Vladimir Stojnić Fotografija br. 5 – 5-ös számú fénykép

Vladimir Stojnić Beograd 1980. –

Fotografija br. 5 Iz otvorenog kontejnera vire viškovi stvarnosti, naslagani u sedimente. Bruto vrednosti bez neto vrednosti. Iz njih se može rekonstruisati istorija današnjeg dana. Na poprečnom preseku kontejnera videla bi se gomila pepela, zatim spljeskani tetrapaci, istruleli krompiri, koštice od kajsije, istrgnute stranice porno magazina, natrula daska sa dva eksera, omoti od čokolade, soj suvog lišća, ulubljene plastične boce, okamenjena vekna hleba, kutije od lekova, ispražnjeni upaljači i par preraslih dečjih cipela. Na samom vrhu nalazi se jedna polovina pocepanog fotopapira. Prednja strana osakaćene fotografije je umrljana ostacima nekog pokvarenog ručka i na njoj se ništa ne razaznaje. Ne zna se ni gde, ni kada je načinjena. To je sada komad papira bez slike, vremena i sećanja. Ostatak koji će se reciklirati. Zna se samo da je to vrh istorije današnjeg dana. Ali, ako neko ne bi bio isuviše gadljiv i ako bi okrenuo fotografiju, na poleđini bi video delove zapisa. Tu se nalaze završeci ispisanih brojeva i reči koji počinju na otcepljenom delu. Odmah do ivice papira, taj zamišljeni arheolog bi ugledao brojeve ... 92 i nešto niže, završetak reči. Tamo piše: ... vek.

5-ös számú fénykép Üledékként halmozva, a nyitott konténerből a valóság feleslege leselkedik. Nettó érték nélküli bruttó érték. Belőle felidézhető a nap története. A konténer keresztmetszetén rakás hamut, összenyomott kartondobozokat, poshadt burgonyát, barackmagokat, pornóújságokból kiszakított lapokat, korhadt deszkát két szöggel, csokoládéborítókat, száraz levélréteget, horpadt műanyagpalackokat, kőkemény kenyeret, orvosságos dobozokat, üres öngyújtókat és egy pár kinőtt gyerekcipőt lehetne látni. A tetején egy kettétépett fénykép fele fekszik. A csonka fénykép felső része romlott ebédmaradvánnyal szennyezett és rajta semmit sem lehet felismerni. Azt sem ki és mikor készítette. Ez most kép, idő és emlék nélküli papírdarab. Megsemmisítésre váró maradék. Annyit tudni, a mai nap történetének csúcsa. De ha valaki túlságosan nem undorodna és megfordítaná a fényképet, a hátoldalán írásmaradványokat olvashatna. Itt az elszakadt részen kezdődnek a leírt szám -és szóvégek. A képzelt régész a papír felső részén egy számot látott volna ...92 és valamivel alatta a szóvéget. Ott ez állt ...kor. Prevod: Fehér Illés

Izvor: http://arhiva.kcb.org.rs/OProgramima/Pesmanadan/Pesmanadannajava/tabid/1095/AnnID/847/language/sr-Latn-CS/Default.html

Dejan Aleksić Лимени петлови – Szélkakasok

Dejan Aleksić Kraljevo, 01. 05. 1972. –

Лимени петлови Срећан је народ који још негује лимене петлове на крововима. Најпре, то значи да има кровова, а потом, да се, без лизања прста, зна са којих страна стижу олује. Све ово прича ми пријатељ који деценију већ потроши под алпским небом, где ветрови чешће пролазе кроз харфе него кроз празне рукаве смеђих капута за ратну сирочад. Ни данас, после толиких година што као издаја лежу на срце, не знам шта спаја време с одрицањем, и откуд силази апостолски мир на чела оних који одричу се. Отуда ми вера у сопствени кров, са лименим петлом, што не успева да кукурикне три пута пре зоре, већ само цијуче на својој оси коју једе рђа од постанка света.

Szélkakasok Boldog az a nemzet, amelyik még a háztetőkön szélkakasokat gondoz. Először is azt jelenti, vannak háztetők, meg, ujjnyalás nélkül meghatározható, a viharok melyik irányból érkeznek. Mindezt egy évtizedek óta az alpesi égbolt alatt élő brátom mondja, ahol gyakrabban fújnak a szelek a hárfákom keresztül, mint a hadiárváknak szánt üres, barna kabátujjakon. Annyi szivünket árulásként nyomasztó év eltelte után, ma sem tudom, lemondást idővel mi köt össze, honnan az apostoli nyugalom a megtörtek homlokán. Innen a bizalom saját tetőmben, a szélkakassal, mely hajnalban háromszor nem képes kukorékolni, csak a világ kezdete óta rozsdamarta tengelye körül forogva nyikorogni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dejan Aleksić: Једино ветар Краљево Имам идеју 2011.