Sipos Tamás Last chance to evacuate planet Earth (before it is recycled) – Last chance to evacuate planet Earth (before it is recycled)

Sipos Tamás Budapest, 1992 –

Last chance to evacuate planet Earth (before it is recycled)

Először a parkok lázadtak fel. Mintha csak
tengermelléki blues-rockra táncolnának,
úgy törtek ki a föld alól a betonfogságban
nevelkedett platánok és gyertyánok gyökerei.
Éppen a panelek közötti zöldellő zugot néztük,
ahol az öregek rönkökön és a lomtalanításból
megmaradt, görgős székeken ücsörögtek
egész nap a tábortüzeikre ügyelve.

Mire észbe kaptunk, már az összes környező
épületet borostyán borította. A manzárdokból
és romházakból porlepte denevérrajok
röppentek elő. A pókok néhol egybefüggő
hálót alkotva kezdték el beszőni az eget.
A hajléktalanok rókákkal osztoztak a kukák
felett, a drónok élőképe pedig az autópályákon
csörtető szarvascsordákat mutatta testközelből.

Éppen egy hét telt el azóta, hogy végső kísérletként
pacemakert ültettek a bolygó szívcsakrájába. A Föld
lakosságának egyharmada kilőtte magát a környező
naprendszerek valamelyikébe. Mások fákba ültették
a tudatukat, és egész kerületnyi erdőt alkottak a városokban.
De akadtak olyanok is, akiknek tetszett ez az új és
kiszámíthatatlan világ, és puszta kíváncsiságból maradtak.

Forrás: http://kulter.hu/2018/04/sipos-tamas-versei/

Last chance to evacuate planet Earth (before it is recycled)

Prvo su se parkovi pobunili. Kao da

na neki bluz-rok sa obale mora plesali,

te u zatočeništvu rasli koreni platana

i grabara iz zemlje tako su izbili.

Baš smo zelen kutak između panela gledali

gde su starci čitav dan logorsku vatru čuvajući

na panjevima i nakon odstranjivanja stareži

preostalim stolicama sa točkovima sedeli.

Dok smo se osvestili, sve okolne zgrade

bršljan je prekrio. Iz mansarda i ruševina

prašinom prekriveni rojevi slepih miševa

su se pojavili. Pauci ponegde povezane

mreže stvarajući su počeli nebo prekriti.

Beskućnici rupe lisicama su delili,

živa slika dronova pak na autostradama

jezdeća stada jelenova prikazala.

Od kada su u komoru srca planete pejsmeker

ugradili, nedelju dana je prošlo. Trećina

stanovnika Zemlje sebe u orbitu nekog okolnog

sunčanog sistema lansirao. Neki su vlastitu svest

u drva sadili te u gradovima kvartove šuma stvorili.

Bilo je i takvih kojima se taj nov i nepredvidiv svet

sviđao i ostali su iz puste znatiželje.

Prevod: Fehér Illés

Turczi István: Kezdet – Početak

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Kezdet

(TD-nek, levél helyett)

Vagyok; ami jó kezdet ahhoz, hogy végül ne legyek. És
akkor az lesz. Sokáig. A múlás ércnél maradandóbb. Az
lesz, hogy majd türelmesen hallgatom, mint növekszik
bennem az idő ásványi éneke. Majd tarka morajban
kezdődöm újra el. Élet helyett már életrajz, szavak helyett
szavak múzeuma. Parancsolatok nélküli, fosszilis béke.
Teremtő távol-létben lenni boldog vagy boldogult.
Nagyapám szerint aki kevesebb ideig él, tovább lesz halott.
Hosszú, paradicsomi állapot. Ő csak tudta; kádármester
volt és cádik. Hét falu leste minden mozdulatát. Véletlen
vetődtek a Börzsönybe, megigézte őket a táj, és az emberek
néma büszkesége. Kisázsiából indult Erdélyen át a kara
nemzetségbeli portyázó fekete suhancok ősi szokásait
követve. A legtöbben továbbmentek, ő maradt, amikor
megszületett apám. A véletlen persze még nem okvetlenül
sors. Inkább jó kezdet. 

Forrás: https://litera.hu/irodalom/konyvajanlo/turczi_istvan_a_valtozas_memoriaja_prozai_versek.html

Početak

(TD-u, umesto pisma)

Postojim; što je dobar početak da na kraju ne budem. I

tad će ono biti. Dugo. Prolaz je od metala postojaniji.

Biće da ću strpljivo slušati kako u meni metalna

pesma vremena raste. Pa ću u šarenoj graji ponovo

početi. Umesto života već je životopis, umesto reči

muzej reči. Fosilno primirje bez bilo kakve zapovedi.

U stvaralačkom dalekom postojanju sretan ili pokojan biti.

Kako moj ded tvrdi ko kraće živi biće duže mrtav.

Stanje duge rajske sreće. On je zasigurno znao; bio je

bačvar i cadik. Njegove pokrete sedam sela je pratio. U Berženj

slučajno su stigli, kraj ih je očarao i bezglasan ponos

stanovnika. Preko Transilvanije iz Male Azije je krenuo

sledeći drevne običaje krstarećih crnih mladića iz plemena

kara. Mnogi su dalje krenuli, kad mi se otac rodio

on je ostao. Naravno, slučajnost nije neizostavno i

sudba. Rađe dobar je početak.

Prevod: Fehér Illés

Ady András Háttér nappal, fával, velem – Pozadina sa suncem, drvetom, sa mnom

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Háttér nappal, fával, velem Keveset adok, Látod, ráccsá font ujjak Közt szűröm a hajnalt, Lassú, lomha mozdulatok Hullanak, puhán halmozódnak. Réteg réteg ellen, élére, Lapjára. Kedvesem, mosolyom tied, Hadd burkoljon, Ha fázol. Most keveset adok, Ott, hol eddig Biztonság... Pattanó pillanatok Csomópontján kötéltánc, Kilengés, háló nélkül, Árny és igen, Fény és nem közt Szabad a játék. Kedvesem, mosolyom tied, Hadd burkoljon, Ha fázol.

Pozadina sa suncem, drvetom, sa mnom Malo dajem, Vidiš, svanuće među prstima U rešetku pretvorenima cedim, Usporeni, tromi pokreti Padaju, krišom se gomilaju. Sloj protiv sloja, na oštricu, Na površinu. Mila moja, osmeh mi je tvoj, Pusti da te pokriva Kad ti je zima. Sad malo dajem, Tamo gde je dosad Sigurnost... Na čvorištu raspuknutih Trenutaka ples na žici, Lebdenje bez mreže, Sena i da, Između svetlosti i ne Igra je slobodna. Mila moja, osmeh mi je tvoj, Pusti da te pokriva Kad ti je zima. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/08200/08216/08216.htm#52

Jóna Dávid Et resurrexit tertia die – Et resurrexit tertia die

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. – Hargitai Beáta portréja

Et resurrexit tertia die

Az igazi jó hír az, teszem hozzá,
hogy a halandóknak nincs feltámadás:
tehát nem megvehető, nem kijátszható,
nem kikényszeríthető. Hála Istennek!

Személyre szabott sors van,
aminek van eleje és vége,
benne kapaszkodás és képzelet,
megfeledkezés és mámor,
valódi vigaszként az alkotó ember által teremtett valóság,
ami egyébként, de nem mellékesen
az egyetlen hasonlóságunk a teremtővel.

Ha vonatok vannak, akkor a csatlakozásban kell hinnünk,
ha kivégzések, akkor megbocsájtásban,
ha fájdalom, akkor abban, hogy ez kell a változáshoz,
nem tagadhatjuk meg önmagunk létezését,
de felmentést kell találnunk, ha már elviselhetetlen
az értelmetlenség.

Harmadnapon a sírkamra üres,
a legyőzött halál megcsúfolt ünnepekkel emlékeztet,
furcsa bosszú, de legalább következetes.

Forrás: a szező

Et resurrexit tertia die

Istinska dobra vest je, dodajem,

da vaskrsnuće za smrtnike ne postoji:

dakle ne može se kupiti, niti izigrati,

niti isposlovati. Bogu hvala!

Sudba svakog pojedinca je krojena,

ima svog početka i završetka,

u njoj hvatanje i maštanje,

zaborav i zanesenost,

istinska uteha je od čoveka stvaraoca stvorena stvarnost,

šta je inače ali ne tek sporedno

naša jedina istovetnost sa stvaraocem.

Ako postoje vozovi onda moramo verovati u povezivanju,

ako smaknuća, onda u oprostu,

ako je bol prisutna onda u to da za promenu to treba,

vlastito postojanje opovrgnuti ne možemo

ali razrešenje moramo naći ako je besmislenost

već nepodnošljiva.

Treći dan grob je prazan,

pobeđena smrt izrugivanim praznicima podseća,

čudna je osveta ali je makar dosledna.

Prevod: Fehér Illés

Márkus László Lélekharang – Zvono duša

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Lélekharang ha hallhatod inkább örülj hogy még nem érted csendült meg

Zvono duša ako čuješ rađe raduj se jer još nije zbog tebe se oglasio Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Jász Attila [NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló] - [VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke]

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

[NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló]

Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak

Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,

de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,

hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor

elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.

Forrás: a szerző

[VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke]

Sestrom Faustinom na Brdu. A. Lovašiju

Nigde nismo hteli ići, tek u miru, blaženstvu

na suncu uživati, između drva višnje i trešnje

u punom cvatu sunčajući se Džidu* čitati, ili

ni ne čitati, iz oblika oblaka priče izmisliti,

ali susedi na brdu su tog dana smatrali

da svako samo nas uznemirava, nasuprot na brežuljku

uređivanje terena, iza ogromnih čempresa mašine

bruje, pa oštećenje sluha je, ne pomaže, kvar, kvar, kvar,

pa ćemo uši na terasi sa slušalicama oblika zapušača

začepiti, te vatromet u podne može započeti,

jer baš je podne bio i konačno smo se smirili,

i mi smo u interesu buke nešto učinili i tada

sve se utiša ili tek se muzika čula i odjednom

smo na suncu zaspali, u stolici za ležanje itekako,

zajedno s nama i Petar, Jovan, Jakov, Matej, svi, malo i On pre

no što je krenuo i stara nebeska krvava buka opet počinje.

*Jene Džida (Dsida Jenő, 1907 – 1938) mađarski pesnik.

Prevod: Fehér Illés

Dejan Đorđević Čitajući T. Mana – T. Mann-t olvasva

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –

Čitajući T. Mana Uz Čarobni breg Jedan običan mlad čovek putovao je usred proleća iz svog rodnog grada u svoj rodni grad. Dalek je to put od rodnog grada donde suviše dalek za tako kratak boravak. Kraj njega na sedištu ležala je knjiga u mekom povezu on pogleda kroz prozor vode su žuborile u dubini desno. Prolazio je kroz zemlje mnogih gospodara preko brda i dolina preko bezdana. Jedan običan mlad čovek doputovao je usred proleća bez knjige, bez snova u svoj rodni grad.

T. Mann-t olvasva A Varázsheggyel Egy hétköznapi ifjú tavasz idusán szülővárosából szülővárosába utazott. A szülővárostól addig messze az az út ilyen rövid tartózkodásra túl messze. Mellette az ülésen könyv puha borítóval kinézett az ablakon jobbra a mélyben patakok csobogtak. Uralkodók földjén ment keresztül hegyeken és völgyeken keresztül a feneketlen mélységen keresztül. Egy hétköznapi ifjú tavasz idusán szülővárosába könyv nélkül, álmok nélkül érkezett. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor