Keresés ebben a blogban

2022. október 16., vasárnap

Lázár Balázs H. úrban is – I u gospodinu H.

 

Lázár Balázs Szolnok 1975. július 14. – 

H. úrban is
 
A valóság mögött a világ rejtőzik,
alakban alak, formátlan forma,
így van most H. úrban is H. úr,
 
vagy inkább kocsonyaként remeg,
mely bizonytalanul tölti ki
a rendelkezésre álló teret,
 
s így lesz idegen saját szája,
fénytelen szeme, görbe orra,
s egyetlen ostoba szóra
 
átüt képén remegő arcizma,
és árny-személyisége aljára
odapiszkít benne a kisgyerek.
 
Eszébe jut erről egy-két lejárt
szavatosságú, ócska aforizma,
hogy a tegnap már soha, vagy
 
épp most gurult el tőle a ma
mint időrágta én-koponya.
Úgy tűnik elő az igazság maga,
 
mint bozontos hajából a serke,
aztán, ha megszívta magát a léttel,
kifejlődik a hazugság tetve.
 
De mert nincs más választása,
foltozza tovább a lukas semmit,
e mindenség-csecsebecsét,
 
csinálja tovább, amit nem lehet,
hogy egyszer majd mohón szopja meg
a gőzölgő galaxis űrhideg csecsét…
 
 

I u gospodinu H.
 
Iza stvarnosti svet se skriva,
oblik u obliku, forma bez forme,
tako sad i u gospodinu H. gospodin H. je,
 
ili pre poput hladetine drhta
šta prostor kojim raspolagaže
nesigurno ispunjava,
 
i tako će mu vlastita usta,
mračne oči, iskrivljen nos stran biti
te na jednu jedinu smetenu reč
 
lice drhtavi mišići preplave,
a na dnu njegove osene ličnosti
dete u njemu nuždu vrši.
 
Pa mu na pamet nekoliko otrcanih,
priprostih fraza padaju,
primera radi juče vise nikada, ili
 
danas se kao vremenom izgrizana
ja-lobanja baš sad otkotrljala.
Sama istina se tako pojavljuje
 
kao gnjida iz njegove kudrave kose,
posle pak, kad život dovoljno upija,
vaška laži se razvija.
 
Jer drugog izbora nema,
probušenu ništa, tu igračku
kosmosa dalje krpa,
 
radi dalje to što ne može
da bi jednom svemirhladnu dojku
isparljive vasione halapljivo sisao…
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://reader.dia.hu/document/Lazar_Balazs-H_ur_hagyateka-33203

2022. október 14., péntek

Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral – Devica sa detetom, Svetom Anom i jednim magarcem

 

Géczi János Monostorpályi, 1954. május 4. –

Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral
 
1.
Csupán a piktor készítette el,
a nézőben nincs véglegesre festve
Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral.
Fénymáza nélkül is tökéletes a vászon,
a cseppfolyós felület ellenére tapintatos.
A jövőt mutatja, de a kép nézőjét nem rettenti el.
Ami van, az valamivel több, mint ami elkövetkezik.
Mária köpenye égkék, Annáé sárga,
a nagyanya hordja a gyötrelem színét.
A cinkfehérből hiányzik kevés lélek,
az arc incarnata rózsája sem lobbant még föl,
mindezt a lakk nyújtja majd.
 
2.
Ott marad a küszöb, nyirkosan,
amely mellett a felmosórongy hever.
Nem lesz test, ha elpárolog a napon.
Van, aki könnyű, van, aki áttetsző,
rajta is áthatolnak a sugarak, az ő teste is a levegő.
Nem érzi a fenyőtűt a talpa alatt,
nem kerüli meg a fenyőfákat és a ciprusokat,
áthalad rajtuk. Nem akad tüskébe,
nem lép éles kövekre.
Jár a ligetben, a temetőben a hegyen,
ott lépdel a parton,
mindenütt van egy és ugyanazon időben.
Látja a tintakék sziklákat, a sötét eget,
a borszínű tengert,
ahogy szél nélkül, evezőcsapások nélkül
suhan a csónakjával a vizen.
A szamarát viszi a közeli kis szigetre,
ahová haláluk előtt hordják az elerőtlenedetteket.
Ott hagyja a tucat, öreg állat között,
van neki szivárgó lápvíz
és lakként átlátszó, silány füvek.
Megszimatolja a kezét,
pofáját gyöngén hozzádörzsöli a vállához,
ott marad lehorgasztott fejjel
két szikla között.
Legyen úgy, ahogyan az egész világ cselekszik.
 
Forrás: https://geczijanos.eoldal.hu/cikkek/uj-versek/szuz-a-gyermekkel--szent-annaval-es-egy-szamarral--vers--tempevolgy-2019-3.-3-4..html
 
 
Devica sa detetom, Svetom Anom i jednim magarcem
 
1.
Samo je moler završio,
Devica sa detetom, Svetom Anom i jednim magarcem
u gledaocu nije do kraja završen.
Platno je i bez voštila savršen,
uprkos tečne površine delikatan.
Budućnost pokazuje, a gledaoca ne odbija.
To što postoji je nešto više od onoga što će tek biti.
Ogrtač Marije je neboplavo, Anin žut,
Boju ispaštanja baka nosa.
Iz bele boje nešto duše fali,
ni inkarnat ruža lica još nije planula,
sve to će lak pružiti.
 
2.
Prag, na čemu krpa za ribanje leži,
vlažno, tamo ostaje.
Tela neće biti ako na suncu ispari.
Neko je lagan, neko je proziran,
zraci i preko nje prodiru, vazduh je i njeno telo.
Ispod tabana igle bora ne oseća,
borove, čemprese ne zaobilazi,
preko njih prelazi. Na trn na zapinje,
na oštro kamenje ne stupa.
Pešači u gaju, na groblju, na brdu,
pa na obali korača,
u isto vreme svugde je prisutna.
Vidi mastiloplave stene, tamno nebo,
more boje vina,
u čamcu na vodi
bez vetra, bez zaveslaja prolazi.
Na obližnje malo ostrvo magarca nosi
gde pre smrti izmoždene ostavljaju.
Ostavlja ga tamo, među mnoštva ostarelih životinja,
pripada mu bara ispod nogu
a kao poslastica prozirna, žurava trava.
Pomiriše njenu ruku,
njuškom joj rame blago protrlja
i pognutom glavom
između dve stene ostaje.
Neka bude tako kako se čitav svet ponaša.
 
Prevod: Fehér Illés


2022. október 13., csütörtök

Jász Attila Kúszófény – Svetlos šta prodire

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Kúszófény
 
Ahogy az alagútba beereszkedik felülről, a levegőztető nyíláson
keresztül egy kúszónövény. Egyre lejjebb engedi élénkzöld leveleit,
egyre mélyebbre hatol a sötétben. Mi lesz, ha egyszer eléri az út testét?
Átkarolja és mind a négy sávot magához akarja ölelni. Győzhet-e a
természet most az egyszer, vagy ez is csupán a versekben lehetséges?
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Svetlost šta prodire
 
Kako se u tunel odozgo preko otvora za provetravanje
puzavica spušta. Jarkozeleni izdanci sve više rastu u mrak
sve više prodiru. Šta li će biti ako samu cestu dotiču?
Sve četiri trake zagrliti i sebi privući želi. Može li konačno
ovog puta priroda pobediti ili je i to samo u pesmi moguće?
 
Prevod: Fehér Illés


Gergely Tamás Hulla – Truplo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hulla
 
     Vadmalac újra a tölgyfára kapaszkodott - mindig azt teszi, ha veszélyben van. Vagy veszélyben érzi magát.
     Most azoktól az emberektől ijedt meg, akik botokkal próbáltak talpra állítani egy hullát. Fújták belé a levegőt, csipkedték, sehogy se sikerült.
     Vadmalac nézett a komájára, hogy ebből vajon mi lesz?
       "Rájuk fog hullni az a nagy test", nézett vissza a koma.
       "Még a végén bennünket is eltemet", gondolta Vadmalac. Mert naaaagy volt az, ami kimúlt, naaaagyon nagy, óriási, akár egy - birodalom.
 

Truplo
 
     Vepar se ponovo na hrast popeo – uvek to radi kada je u opasnosti. Ili kad oseća da je u opasnosti.
       Sad se od onih ljudi uplašio koji su jedno truplo sa toljagama pokušali oživeti. Duvali su u njemu vazduha, štipali, ali nikako nisu uspeli.
       Vepar je na svog jarana upitno gledao, šta li će od ovoga biti?
       „Pašće na njih ono ogromno telo”, jaran mu je isto pogledom odgovorio.
       „Na kraju će i nas pokopati” mislio je Vepar. Jer to što je presvisnuo, velikoooo je bilo, jako velikooooo, ogromnoooo, baš kao čitava carevina.
 
 Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#78

2022. október 11., kedd

Turczi István: A Zöld rabbi – Zeleni rabin

 

Turczi István1 Tata 1957. október 17. –

A Zöld rabbi
 
— Hommage ŕ Marc Chagall —
 
„Tapadjon nyelvem az ínyemhez,
ha nem emlékezem meg rólad”,
                      kis és nagy meditációk közt
gunnyadó, öreg vándorprédikátor.
                                     Súlyos a vállad, nehezülnek
                      a szelíden kulcsolódó kezek,
halandók hajléka
   a csönd-kagylóba zárt tekintet.
 
Szabadulni a testtől, a szív gyarlóságától,
   kihátrálni múló, egyszeri önmagadból,
              néha csak egyféleképp lehet:
   a Színek látomásába burkolózva,
                      le a gomolygó Színek látszólag
              jelentés nélküli, tömör szövetébe,
a beszéd-alatti létezésbe,
   hogy legyen hely a megbocsátásra.
 
Megmutatni, milyen az arc törékeny zöldje,
   a moha meghittsége és a könyörgés-zöld,
              a tűzben sarjadó füvek zöldje,
   a szájban kuporgatott mentavíz
                      és a porrá tört drágakövek kifakult
              zöldje, az Aszfalt-tó vihar utáni zöldje,
   a Napot ringató lombok zöldje,
s a múlt áthatolhatatlan méreg-zöldje.
 
Az alázat színe, mely az örökös ellenfényben
   hosszúra nyúlt árnyak közt szégyenkezve
              tör utat. Az átok színe.
 
  NINCS TOVÁBB. Az elme tragikus partokra ér.
                                    Éji órán pontos csillagokkal érkező
                   légszomj és visszatérő látomások.
Álmaid köré egyensúlyt szerkeszt a sors,
   mely denevérköpenyként rád terül
                                    és befeketíti éjszakáid.
 

Zeleni rabin
 
— Omaž Marku Šagalu —
 
„Neka mi se jezik uz nepce zalepi,
ako te se neću sećati”,
                      stari propovedniče, koji između
malih i velikih meditacija miruješ.
                                    Rame ti je teško, pitomo
                      sklopljene ruke se otežavaju,
u školjku tišine
     zatvoren pogled je dom smrtnika.
 
Od tela, grešnosti srca se osloboditi,
     iz prolaznosti vlastitog ja izmigoljiti
              koji put je samo na jedan način moguć:
      u privid Boja umotano,
                      dole, u naizgled besmisleno,
             gusto tkivo kovitlajućih Boja,
u stvarnost ispod govora,
    da bude mesto za oproštaj.
 
Pokazati, kako je krhko zeleno lica,
      prisnost mahovine i zeleno preklinjanja,
              zeleno u vatri izrasle trave,
    zeleno u ustima sakupljene vode metvice
                      i izbledelo zeleno u prah pretvornih
             dragulja, zeleno jezera Pločnika posle vihora,
    zeleno krošnji koje Sunce ljuljaju,
i neprobojno ljuto zeleno prošlosti.
 
Boja pokore, koja se u večnoj protusvetlosti
    između dugo ispruženih senki stidljivo
              probija. Boja prokletstva.
 
    DALJE NE POSTOJI. Razum na tragične obale stiže.
                                     Manjak vazduha što tokom noći sa
                   tačnim zvezdama stiže i povratni prividi.
Oko tvojih snova sudba ravnotežu stvara,
     poput ogrtača slepog miša te prekriva
                                    i tvoje noći u crno zavija.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 30 - 31. old.

1Turczi István – Ištvan Turci: 
dobitnik velike međunarodne nagrade „Otvorena knjiga“ – 2022. Banja Luka.
a "Nyitott könyv" nemzetközi irodalmi díj nyertese - Banja Luka, 2022.

Danica Dana Dodić Dragi Kolja – Kedves Kolja

 

Danica Dana Dodić Milutovci pored Trstenika, 1954. – 

Dragi Kolja,
 
Nosim ti pozdrave iz Pariza sa bulevara, kvartova, kafea gde si često sedeo.
Priča o Danteu, istoriji razvoja muzike i njenih tonova kojima si bio fasciniran.
Upijali smo tvoje znanje, za tebe Kolja, svaka pisana reč imala je vrednost, družio si se sa
malim i velikim pesnicima.
Zajedničke večeri koje smo pravili ostaju duboko urezane u našem pamćenju.
Veliku prazninu osećamo, ponosni što si živeo među nama, neki drugi koraci zvone
pariskim ulicama koje si toliko voleo.
Učini mi se da si negde tu savijen u note tvojih nakovanja koje su te pratile.
Došla sam da se poklonim na tvome grobu, upoznam tvoj rodni grad koji si nosio sa sobom i u
njemu večno ostao.
Počivaj u miru, dragi Kolja.
 
Omaž Kolji Mićeviću
 
18. septembar 2022.
 
Izvor: autor
 
 
Kedves Kolja,
 
Párizs körútjai, városnegyedei, kávéházai köszöntenek.
Meg Dante, a zenetörténet, az akkordok, melyek bűvöletében éltél.
Tudásod magunkévá tettük. Számodra, Kolja, minden írott sor értéket jelentett, ismert és ismeretlen
költőkkel egyaránt barátkoztál.
Az együtt töltött estéket mélyen emlékezetünkben őrizzük.
Érezzük az űrt, büszkék vagyunk, mert velünk éltél, most az általad annyira szeretett Párizs utcáin
más léptek kopognak.
Úgy tűnik, jelen pillanatban is itt vagy, az üllőid közé szorult, téged kísért dallamokban.
Párizsból jöttem, hogy sírod előtt fejet hajtsak, hogy szülővárosodat, melyet magadban hordtál,
melyben nyugalmat találtál, megismerjem.
Legyen nyugodt az álmod, kedves Kolja.
 
Hommage á Kolja Mićević1
 
2022. szeptember 18.2
 
1Kolja Mićević (ejtsd: Kolya Mítyevity) Banja Luka 1941. – 2020. többszörösen kitüntetett szerb költő, műfordító, esszéíró, publicista
2Banja Luka 13h: a szerző által Kolja Mićević sírja előtt, a 7. Nemzetközi írótalálkozó keretein belül felolvasott megemlékezés.

 
Fordította: Fehér Illés


2022. október 10., hétfő

Uglješa Kesić Prijatelj – A barát

 

Uglješa Kesić Banja Luka, 1. oktobar 1980. – 

Prijatelj
 
Saši Filipoviću
 
Odavno nisam napisao ništa,
svijet posta prepun nebitnih stvari,
a meni još uvijek ostaše važne te
bajke koje saznah ko mali.
 
Jedna od priča života moga
o kojem priča sad pjesma naša
to je čovjek sa trostrukim srcem,
prijatelj moj i drugar Saša.
 
Znamo se dugo,godina ima,
a sjećanja duga vječno su tu,
mnogo ljeta i pregršt zima
za mene uvijek bio je tu.
 
Prošli smo rano dječačko doba,
sve važne stvari dijelišmo skupa,
za mene, Sašu i par drugara
bili smo kažu baš dobra grupa.
 
Poruka mlađim od mene sa perom,
neka Bog čuva svu mladost vašu,
u životu vam želim sreće, veselja i
da svako od vas ima po jednog Sašu.
 
 

A barát
 
Saša Filipovićhoz
 
Verset hosszú ideje nem írtam,
a világ jelentéktelen tárgyakkal tele,
de a megannyi gyerekkori mese
bennem még mindig él.
 
Életem egyik története
a három-szívű emberről szól,
e versben most róla írok,
Sašáról, az igaz barátról.
 
Éve kóta ismerjük egymást,
velünk van minden emlék,
a sok nyár, a számtalan tél
lépten-nyomon kísér.
 
Együtt játszottunk,
mindent, ami fontos, megosztottunk,
Saša, néhány cimbora és jómagam,
mondják, jó csapatot alkottunk.
 
A tőlem fiatalabb írnokoknak üzenem,
tiszta szívvel kérem,
Isten nevében boldogan éljetek,
és egy Sašája mindenkinek legyen.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor