Faiz Softić Ovdje – Itt

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ovdje Ovdje svi, i zvani i nezvani, ovjeravaju vize, za crnu zemlju, i ulice kaldrmišu hrbatima tek prohodalih. Ovdje zob i pšenica klijaju iz istog sjemena – iz iste balege – iz čvora borovog. Ovdje je i naš zakletnik onemoćao – sila je silu nadnijela i crv pojeo sve, sem čahure. Rađaju se oni što brzo stasavaju šireći ruke bijele mame nas u zagrljaj. U vječni. Ovdje, kao nigdje, tabani za travu prirastaju tek ozelenjelu i oči za sunce. Srmom posrmljeno.

Itt Itt mindenki, a hivatalos is, a hívatlan is, a fekete földre szóló vízumot hitelesíti és az utcákat az éppen felcseperedettekkel kövezteti. Itt a zab és a búza egyazon magból csírázik – egyazon trágyából – fenyőcsomóból. Itt az esküt tett is tehetetlen – erőszak az erőszak fölé emelkedett és a hüvelyeken kívül a nyű mindent elnyel. Szaporodnak a korán cseperedők akik tárt karokkal ölükbe csábítanak. A pusztulásba. Itt, mint sehol máshol, az épp kizöldült fűre tapadnak a talpak és a szemek a napra. Színezüsttel ezüstözött. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 31. str.

Fekete Anna Majd igen – Potom da

Fekete Anna Komárom, 1988. –

Majd igen

Nem is az éjszakát látjuk – csak a nappal árnyékát,
a villanyfényben és félálomban kucorgó házakat.
Nem az éjszaka rendjét érezzük, hanem a szomorú,
ideges vonaglást, a reggel szívverését.
Könyvek a városok, eljárt az idő fölöttük,
végtelenek és mégis semmitmondók.

Egy boldog kéz majd eltöröl mindent, amire emlékezhetnék.

Néhány évtized, és visszafoglalja őket a sötétség.

Forrás: http://szorosko.eu/2013/05/fekete-anna/

Potom da

Ustvari nije noć što vidimo – samo senku dana,

u električnoj rasveti i polusnu zgrčene domove.

Nije red noći što osećamo, nego tužno,

nervozno trzanje, otkucaje srca jutra.

Gradovi su knjige, vreme nas je pregazio,

beskonačni su ipak beznačajni.

Jedna srtena ruka zbrisaće sve, na što bismo mogli sećati se.

Par desetleća i sve će tama prekriti.

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Kusza félelmeim – Moji zamršeni strahovi

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Kusza félelmeim Hangosan sírok akár egy kisgyerek és halkan is száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan s mint a férfiak szoktak belül zokogni én már nem tudlak naponta szeretni követelőn fáradt két kezemmel ha megölellek érzed ugye a rettegést kusza félelmeim asztalomon valamikori ízes boroktól elhagyott korsó lefutott orsó a szívem helyén és csak az eszem kalapál

Moji zamršeni strahovi Poput deteta glasno plačem a i tiho suvim besuznim očima kao neka starica i kako muškarci običavaju iznutra jecati svakodnevno već te ne mogu zahtevno voleti ako te mornim rukama zagrlim valjda  osećaš zebnju moji zamršeni strahovi na mom stolu nekad slasnim vinom pun napušten krčag na mestu mog srca prazno vreteno i tek mi mozak udara Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum - Újvidék 1982. 85. old.

Lennert Móger Tímea 2010. szeptember 1. – 1. septembar 2010.

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

2010. szeptember 1. Még a végén, hó esik... Testem ellepik az előérzetek, ősz se lesz... Az élet, évszakok nélkül múlik el, nem folytatás: következmény, (szeretlek-tény) magam alatti, mindenek fölötti, előre szerkeszthető szemfedőként... 2010. 08. 31.

1. septembar 2010. Na kraju, biće snega... Telo mi predosećaji plave, ni jesen neće doći... Život bez godišnjih dobi prolazi, nije nastavak: posledica, (volim te-činjenica) ispod mene je, iznad svega je, kao veo unapred se da sazdati... 31. 08. 2010. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2010.html

Ismet Bekrić Mama među laticama – Anya a szirmok közt

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Mama među laticama Majci Emiri Uvijek tako, u jutra rana, pa bila tmurna  ili  osunčana, mama bi, kao prva zraka, zablistala sred cvijetnjaka, ruke bi oko cvjetova svila: »Probudite se, dječice mila! Šta ste mi noćas lijepog snila?« Onda bi tiho ušla u kuću, prosula riječi što cvrkuću: »Hajdemo, djeco, veselo, čilo, i cvijeće već se probudilo!«

Anya a szirmok közt Anyánknak Emirának Mindig ugyan az, kora reggel, legyen borult az ég vagy éppen napsütötte, anyánk együtt az első sugarakkal, a virágoskertben csillant, kezével a virágokat dédelgette: »Ébredjetek, ti csöppségek! Mi szépet álmodtatok az éjjel?« Azután csendben a házba ment, csengő hangon szólalt meg: »Ki az ágyból, gyerekek, vidáman, kipihenten, lám a virágok is már felébredtek!« Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor



Safet Bačevac-Istok Mlin – Malom

Safet Bačevac-Istok Banja Luka 10. septembar 1948 –

Mlin

točak kameni

krugom omeđen

unutar tromo

otkucava

slijepo

zatvoren čeljustima

starinsku priču

od davnina

priča

neprekidno dahće

udiše dobri

novo zrno

Izvor: Putevi: Banja Luka 1987. br. VI. str. 19.

Vodenica kod Majereva - Vízimalom Majerevónál

Malom

a körbezárt hatalmas

kőhenger

ott belül lassan

végtelenül

vakon

összezárt állkapcsokkal

régmúlt időkről

oly konokon

regél

nincs pihenő

töri és zúzza

az új magot

Fordította: Fehér Illés

Vasvija Dedić-Bačevac Pčela – A méh

Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –

Pčela pčela željna sna u trzaju utrobe ispusti žalac za djelić trena u srce ukapa tišinu potonula u baštu polenovog praha postade zrnce polena

A méh álomra vágyva a méh potrohából kiengedve a fullánkot pillanat alatt csendet varázsol szívébe elmerülve a virágpor kertjében maga is virágporrá vált Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor