Balkanski voz
KAIN UBI AVELJA;
BOG STAVI ZNAK NA KAINA
POČETAK ILI SVRŠETAK,
GRIJEH BRATA O VRATU SINA
STANICA BALKANSKA
beznađe...
Duvaju trubači
junačke pjesme.
Plaču djevojčice
budućih ratnika.
Pljušte pijani poljupci.
Toči se prvotok,
šljivova rakija.
Kolači,
patišpanje,
kolači.
„Balkan
ekspres"
Stradanija,
Leleču majke nejači.
topovsko zrnevlje....
Duvaju rata vjetrovi
kroz isprane mozgove
TV glasnici
i glasnogovornici...
Jebem ti podneblje,
ratove,
Balkan...
Balkan
razapet
između
Zapada i Istoka
između
misli i
krvotoka,
između
uroka i krvoloka...
A ti, moja mudrosti,
reci mi tajnu
gdje skrivena jesi;
U Torontu, Podgorici,
Beogradu ili Odesi?
E PERICOLOSO SPORGERSI
Stalno nam se dešava
početak...
Putovanja
U mislima
nadanja...
U stvarnosti
ratovanja,
Začetak-
urlanja.
Vrisak,
avioni,
bombardovanja.
Ubijanja,
Ubijanja...
Vozovi,
točkovi,
Vozovi...
Vječnost lutanja...
Posrtanja
i uzdizanja...
Uvijek na točkovima...
Beskrajni putevi,
Ratni profiteri,
Brojevi
hotelske sobe.
/Ako nijesi u rovovima/
Kondukteri,
Vodadžije.
Krvopije.
Kafečije.
Pozornici.
Ratnici.
Kelti.
Huni.
Varvari.
Ameri.
Kaplari.
Generali.
Političari...
Viđaju me po trgovima
na ulici
na mostovima
u rovovima.
/Masovni grob vojnički/.
Samo me nema
na umrlicama.
Tamo su dječaci
u uniformama
sa zamrznutim očima
i pogledom
prema djevojčicama.
Prve neostvarene
ljubavi
prekinute
zauvjek,
u snovima...
Jahači apokalipse
i nesedlanika.
Kolone
izbjeglica.
"Nebeski narod"
Dokone fraze
samoljubaca i
mitomana...
Čudan balkanski kor
samoslavljenika
prošlosti,
bitaka,
i gubitnika.
Stranče,
ne mjeri kroz
Balkan kada prođeš
sebe odmjeri...
PAS SE PENCHER AU DEHORS
Klepeće točkova hor
Točkovi,
Vozovi,
Točkovi...
Ako želiš da voliš,
svim damarima
da živiš,
istinski
vrišti po svjetskim
bulevarima,
vriskom rasparaj
nebo!
('Ljeb te jebo)
Vronski,
Vronski..!
Iže jesi na nebesi...
Ako taj jesi,
Zaštiti nas
od nečesi...
Iže jesi na nebesi
E perisoloso
sporgersi...
Prekršiš li svetu
kletvu
i ispadneš,
ako se Balkana
dohvatiš,
dopadneš,
ni sam nećeš
znati ko si,
šta si,
gdje si...
Sve jedno ti je
biti
upamćen ili
zaboravljen,
Ako već jesi
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Ovdje se ljubi
urlikom,
prostački.
Žena se uzima
snažno,
gorštački.
Zubi
u grkljan
kumu i bratu.
/Kain ubi Avelja
Bog znak na
Kaina,
početak ili
svršetak,
grijeh
brata
o vratu sina/
Otad se živi
u stalnom
ratu ,
u govnima
u blatu...
Ovdje su planine
čvrste
kao grudi
djevojačke.
Reke umornice
pune
leševa...
Ovdje se
ubija,
rađa,
umire...
Ovdje te život
lomi,
melje,
satire
i riječ je klopot
u ništa
što uvire...
Ovdje se smrti
ruga
i pjeva.
Ovdje se rijetko
rađa
iz ljubavi.
Ovdje se ljubav
događa
i zaboravi.
Umjesto
"Dobro jutro"
u svanuće
ovdje
sijeva nož,
metak,
topovsko đule.
Ovdje su
Rajski vrtovi,
Đele kule...
Ovđe je doživljeno
nikad
preživljeno.
Ovdje ljubav govori.
Zemlja se
ovdje
voli do boli.
Ovdje je
misao
sakrivena
i sahranjena
u "Kali lune".
Ovdje žene
zabradače
slave
mrtvaca.
Ovo je zemlja
ratnika
i muškaraca...
Ovdje se ruše
kuće
mukoznojnice,
vile
beznojnice
kao od karata kule,
palate,
nadgrobni spomenici.
Ovdje se umire
po navici.
Sve oko nas
liči na
pakao,
/Otvoreni sanatorij/
Mi smo u ludnici...
Bože, ma šta
da nam se desi,
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Sve što na čovjeka
nalikuje
to nam kroz
psovku izlazi,
od pjesme do leleka.
Nama se smrt
plazi
i život
naruguje.
Ovdje se psuje
i otac i mater.
Srce se žensko
vadi u mukama.
Ovdje žene umiru
pod muškim
rukama.
Ovdje se jedino
diše lično...
Ovdje se živi sporadično.
Na komad,
na rate,
na sekunde,
na sate...
Ovdje su majke
crne udovice...
Ovdje se hoda
preko ivice...
A ti.!?
A ti
moja mudrosti,
reci
da li sad
trebaš
iz pakla
da me vrebaš!
Bože,
Iže jesi na nebeasi...
E PERICOLOSO SPORGERSI...
B..o...ž...e...!
Iže jesi na nebesi...
I ti me na čas
ostavi
zaboravi.
U ovom
paklu,
u beznađu
pusti me
da mislim
o ljubavi.
Gdje si, mudrosti,
pretvorena
u bijelog
goluba...
Na kojoj strani
svijeta jesi ?
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Koji će nam krasni
mudrost u knjigama
izložena,
usamljena
na prašnjavim
policama,
u izlozima,
knjižarama..!?
Rijetko je
ima
u našim snovima,
u brigama,
u navikama.
Praznina
u očnim
dupljama
u glavama...
U vječnim zabludama...
U...R...L...A...M
Na svjetsko poštenje
prljavo...
Na prstenje bratsko,
kaljavo...
Tijela nam nude
javno,
traljavo...
Raspet sam između
pohlepe i pomame,
razuma i nerazuma,
svjetla i tame...
Sve mi je strano,
ogavno.
Gospodare
sa mnom
odavno.
Protestvujem
javno
i sebe ne čujem...
Ljubav mi uporno
krv
sa srca liže.
Mudrosti,
priđi nam
bliže.
Razagnaj vrijeme
sumorno!
Evo mi tijelo
umorno
i misao kao metak
vraćen
u pra-početak.
Bježim!
Ne mogu da shvatim
što te uporno
pratim,
dozivam...
Bože, oprosti što te
prizivam,
(Iže jesi na nebesi)...
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Na stanici
nikog
da me sačeka.
Nikakva
radost
u našem
kraju.
Nedostaje
mladost
nasmijana,
kao prije.
A na peronu
me starost
dočeka,
smrt
u očaju
u zagrljaju...
Bože, ovo stradanije
ovaj nerazum,
privedi
kraju!
Čovječiji um
to ne zna,
ne umije.
Ništa
bezčasnije.
Ništa
bezumnije.
Bože,
spasi razum!
Sve naše
grijehe
na kantar
iznesi...
(Iže jesi na nebesi)
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Mudrosti reci mi
na kojoj
strani
svijeta jesi?
Nauči me
da mrzim,
sagorjeću
od prevelike
ljubavi,
od opraštanja...
Reci mi,
kako slike
da izbrišem,
da zaboravim
rušenja,
mučenja,
ubijanja !?
Kako...?
od suza dječijih,
Umiranja !!!?
Šapni mi...
Sa trnovim
vijencem
ponekad
svrati...
Točkovi,
vozovi...
točkovi...
Bože
vrati nas pameti
u zagrljaj
i zaboravi...
Tamo će
bez riječi
da čovjek
čovjeka
očovječi...
javi se, šapni gdje si,
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Ovo je vrijeme
zmijsko
lisičije.
Niko na sebe
da liči
makar da podsjeti,
kao prije.
Nigdje čudnog
osjećaja.
Nigdje ljubavi.
(Mir svemirskog
beskraja).
Svevišnji,
Oprosti nam,
oprosti
na svim jezicima
svijeta...
Oprosti...
Htio bih noćas
divlje voljeti,
iskonski
do kraja...
U ušima mi zvuk
raketa
zavija.
Ljudi Jehvini
pretvoreni
u ubice.
Dvonošci,
bezglavi
dvonošci
i nove
zvijezde
padalice...
Umrlice,
načičkane
umrlice.
Mukli
samrtni hor...
NE PAS SE PENCHER AU DEHORS
Putuju vozovi.
Putnici.
Izbjeglice.
Putuju izbjegli
iz smrti,
iz života.
Točkaši
i pješaci
u mimohodu...
Kada odu,
odlaze sa sumnjom
da se ne vrate.
Sa zebnjom
zvezdane
prate
tragove...
Otvorenih šaka
pred tuđe
pragove čekaju
sleđeni u boli...
Paraju krila ptice
nebeske svodove,
pakla krugove.
Tutnje avioni.
Gorile,
Godzile.
Vozovi.
Tenkovi.
Točkovi.
Krvi,
puno krvi...
Laju ljudi.
Balkan u podrumima.
Kerberi,
Kerovi.
Ostaju za nama
grobovi grozdovi.
BALKAN
PUKAO
U BEZNAĐE.!?
Balkan pukao u beznađe
Bombe,
Rakete,
Granate,
Zemljo,
Gori dio mene
i uspomene...
Uspomene
pretvorene
u ruševine.
Ljubavi, čujem
granata odjek
kako dobuje po
tvojoj glavi...
Vjeruj mi, stid
me što sam čovjek,
al' ipak mi se javi
da l' živa jesi..!?
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Ako ne umrem
u ratu,
u životu,
u ljubavi,
umrijeću
u smrti,
da predahnem.
Samo mi reci
na kojoj stanici
treba da
ostanem
da siđem,
da odahnem...
Godine prolaze
kao tvoja
skrivanja,
umorne
od mržnje
od ubijanja...
B..A..L..K..A..N
pukao u
beznađe...
Zvone,
zvone
balkanska zvona...
Ruše se mostovi,
pruge,
gradovi...
Piruju
rata
bogovi.
/Ubica
duboki tragovi/
Gadovi...
Na sve strane
leševi....Leševi...
Uspavani apostoli
mladići...
Ruševine,
oblak
plamena
i prašine...
jauk tišine.
Svevišnji,
razumi, razaberi,
odmjeri kaznu,
u red čekaju:
generali, kaplari,
lopovi, političari
čudan diplomatski kor
a ti čovječe, upamti
NE PAS SE PENCHER AU DEHORS...
Zemljo,
/Kamena posteljo/
Izvorište i
utočište...
Posestrimo i
pobratime.
Oprosti i daruj.
Rab smo tvoj
Božji...
Znak jednakosti
između smrti,
i postojanja...
Usliši molitvu
našu...
Pokajanja...
Blažena moja mudrosti
da l' vječita jesi..!?
Privedi, Bože, razum...
.....................................................
E PERICOLOSO SPORGERSI...
|
Balkáni vonat
KÁIN MEGÖLTE
ÁBELT;
ISTEN
MEGJELÖLTE KÁINT
KEZDET AVAGY
VÉG
A FIÚ NYAKÁBAN
TESTVÉRBŰN
BALKÁNI ÁLLOMÁS
reménytelenség...
Harcra buzdítanak.
a trombiták.
Sírnak a jövendő
harcosok szeretői.
Részeg csókok csattannak.
Öntik az első párlatot,
a szilvóriumot.
Édességek,
görhe,
édességek.
„Balkán
expressz”
Sorscsapás,
Sírnak a szegény anyák.
ágyútöltelékek...
A kimosott agyakon keresztül
a TV hírnökök
és a nagyhangúak
háborús szeleket fújnak...
Izélem a vidéket,
háborúkat,
Balkánt...
Balkán
Nyugat és Kelet
között
eszme és
véráram
között
átok és öldöklés
között
vergődik...
Te pedig, értelmem,
áruld el
hol rejtőzöl;
Torontóban, Podgoricán,
Belgrádban vagy Odesszában?
E
PERICOLOSO SPORGERSI
Mindig
mindent előről
kezdünk...
Utazásokat
Gondolatainkban
reményt...
A
háborús
valóságban,
Az
üvöltés
kezdetén.
Sikoly,
repülők,
bombázások.
Öldöklés,
Öldöklés...
Vonatok,
kerekek,
Vonatok...
Örökös
bolyongás...
Megbotlások
és
felemelkedések...
Mindig
a kerekeken...
Végeláthatatlan
utak,
Háborús
nyerészkedők,
Hotelszoba-
számok.
/Ha
nem vagy a lövészárokban/
Kalauzok,
Vezetők.
Vérszopók.
Kávézók.
Színterek.
Harcosok.
Kelták.
Hunok.
Barbárok.
Amerik.
Káplárok.
Tábornokok.
Politikusok...
Tereken
utcákon
hidakon
lövészárkokban
láthatnak.
/Katonai
tömegsír/.
De
a gyászjelentéseken
nem
vagyok.
Ott
gyerekek vannak
egyenruhában
fagyos
szemekkel
és
tekintetekkel
fordulnak
a lányok felé.
Az
első beteljesületlen
szerelmek
örökre
megszakadtak,
az
álmok...
Apokalipszis
lovagjai
és
utódai.
Menekültek
áradata.
"Isteni
nép"
Az
önimádók
és
mítosztisztelők
semmitmondó
frázisai...
A
múlt,
az
ütközetek
és
vesztesek
önmagasztalóinak
furcsa
balkáni kórusa.
Te
idegen,
ha
a Balkánon keresztül mégy
ne
mérlegelj
magadat
mérd...
PAS
SE PENCHER AU DEHORS
Csattognak
a kóruskerekek
Kerekek,
Vonatok,
Kerekek...
Ha
szeretnél,
ha
ütőereddel
élni
szeretnél,
szerte
a sugárutakon
tiszta
szívből
kiálts,
kiáltásoddal
eget
szakíts!
(A
franc egyen meg)
Vronszkij,
Vronszkij...!
Ézsaiás,
az egekben vagy...
Ha
te vagy,
Védj
meg minket
a
becstelenségtől...
Ézsaiás
az egekben vagy
E
perisoloso
sporgersi...
Ha
megszeged a szent
fogadalmat,
és
elmaradsz,
ha
a Balkánba
kapaszkodsz
és
megtetszik,
többé
magad sem
tudod
ki vagy,
mi
vagy,
hol
vagy...
Neked
már
mindegy
megjegyeznek-e
vagy
elfelednek
Ha
már
E
PERICOLOSO SPORGERSI vagy...
Itt
kiáltva,
faragatlanul
csókolnak.
Az
asszonyokat
durván,
gorombán
ölelik.
Sógorok
és testvérek
egymás
nyakába
harapnak.
/Káin
megölte Ábelt
Káinon
Isten
jele,
kezdet
avagy
vég,
a
fiú
nyakában
testvérbűn/
Azóta
állandóan
háborúban
élünk,
ganajban,
iszapban...
Itt
a hegyek
akár
a
lányok mellei
kemények.
A
megfáradt patakok
hullákkal
teltek...
Itt
ölnek,
születnek,
elenyésznek...
Itt
megtör,
darál,
morzsol
az
élet,
és
a szó is csak
zakatolás
a
semmibe...
Itt
dicsőítik
és
kigúnyolják
a
halált.
Itt
szerelemből
ritkán
szülnek.
Itt
ahogy megtörténik,
a
szerelmet
elfeledik.
A
„Jó reggelt”
helyett
itt
kések,
lövedékek,
ágyúgolyók
villannak.
Itt
Édeni
kertek,
Koponyatornyok...
Itt
ami megélt
sosem
túlélt.
Itt
a szeretet beszél.
Itt
a hazát
a
fájdalomig
szeretik.
Itt
a
gondolatot
elrejtették
és
„Kali lune”-ba
temették.
Itt
az asszonyok
a
halottak
dicsőségét
kendőbe
kötötték.
Ez
a vitézek
és
a férfiak
hazája...
Itt
kártyavárként
dőlnek
össze
a
keservesen
feépített
házak
a
fényes
villák,
paloták,
síremlékek.
Itt
szokás
a
halál.
Körülöttünk
minden
a
pokolra
hasonlít,
/Nyilvános
szanatórium/
A
bolondok házában vagyunk...
Istenem,
mi
történt
velünk,
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Minden
ami emberre
hasonlít,
a
daltól a siratóénekig,
káromkodásba
fullad.
Nyelvét
ölti ránk
a
halál
az
élet meg
megcsúfol.
Itt
apát anyát
szidalmaznak.
Asszonyszíveket
tépnek
ki.
Itt
az asszonyok
a
férfiak kezei által
halnak.
Itt
lélegezni
csak
egyedül lehet...
Itt
helyenként élnek.
Darabokban,
részletekben,
másodpercekben,
órákban...
Itt
fekete özvegyek
az
anyák...
Itt
a széleken
járnak...
És
te.?!
És
te
bölcsességem
mondd
most
a
pokolból
kell
rám
leskelődnöd!
Istenem,
Ézsiás
a mennyekben vagy...
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
I..s..t..e..n..e..m..!
Ézsiás
a mennyekben vagy...
Te
is elhagytál
elfeledtél
egy
pillanatra.
Ebben
a
pokolban,
reménytelenségben
engedd
meg
hogy
a szerelemre
gondoljak.
Hol
vagy, te
fehér
galambbá
változott
bölcsesség...
A
világ
mely
részén?
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Minek
nekünk
az
elhagyatott
poros
polcokon,
kirakatokban,
könyvtárakban
kiállított
gyönyörű
bölcsességekkel
tele
magányos
könyvek..!?
Ritkán
szólnak
álmainkról,
gondjainkról,
szokásainkról.
Pangás
honol
a
fejekben
a
szemgödrökben...
Az
örökös téveljgésekben...
Ü...V...Ö...L...T...Ö...K
Az
egyetemes becsületre
piszkos...
A
testvéri szeretetre
sáros...
Testünket
nyilvánosan,
hanyagul
kínálják...
A
kapzsiság és őrület,
az
értelem és értelmetlenség,
a
fény és a homály
között
sínylődöm...
Számomra
minden idegen,
ízléstelen.
Régóta
uralkodnak
felettem.
Nyilvánosan
tiltakozok
és
nem hallom magamat...
A
szerelem rendületlenül
a
szívemrő
vért
nyal.
Bölcsesség,
gyere
közelebb.
Űzd
el ezt
a
komor kort!
Itt
a fáradt
testem
és
a gondolat golyóként
a
kezdetek kezdetéhez
térített.
Menekülök!
Nem
tudom megérteni
hogy
folyamatosan
követlek,
szólítalak...
Istenem,
bocsásd meg
amiért
hozzád szólok...
(Ézsiás
a mennyekben vagy)...
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Az
állomáson
senki
sem
vár.
Vidékünkön
öröm
nem
létezik.
Hiányzik
az
ezelőtti
önfeledt
ifjúság.
Az
állomáson pedig
az
öregkor
vár,
halál
a
kétségbeesésben
az
ölelésben...
Istenem,
vess
véget ennek
a
pusztulásnak
értelmetlenségnek!
Erre
az
ember
képtelen.
Semmi
becstelenebb.
Semmi
értelmetlenebb.
Istenem,
mentsd
meg az értelmet!
Vétkeinket
mérlegelés
után
tüntesd
el...
(Ézsiás
a mennyekben vagy)
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Értelem
mondd
a
világ
melyik
részén
tartózkodsz?
Taníts
meg
gyűlölni,
a
eltúlzott
szeretetben,
megbocsátásban
égek
el...
Mondd,
hogyan
töröljem ki
a
képeket,
felejtsem
el
a
rombolást,
kínzást,
öldöklést..!?
Hogyan...?
a
gyerekkönnyektől,
a
Halálig!!!?
Súgd
meg...
Térj
be
néha
azzal
a
töviskoszorúval...
Kerekek,
vonatok,
kerekek...
Istenem
vezess vissza
bennünket
az értelemhez
vezess
az ölelésbe
és
feledj...
Ott
majd
az
ember
az
embert
emberré
teszi...
jelentkezz,
súgd meg hol vagy,
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Ez
a kígyók
és
rókák
korszaka.
Önmagára
senki
sem hasonlít,
legalább
emlékeztetne
a
múltra.
Sehol
az
érzelmi kötelék.
Sehol
a szeretet.
(A
világegyetem
nyugalma).
Mindenható,
Bocsáss
meg nekünk,
minden
létező
nyelven
bocsáss
meg...
Bocsáss
meg...
Szeretnék
ma éjjel
vadul
szeretni,
ahogy
egykor
végtelenül...
Fülemben
rakéták
hangja
zúg.
Jehova
emberei
gyilkosokká
váltak.
Kétlábúak,
fejvesztett
kétlábúak
valamint
új
hullócsillagok...
Gyászjelentések,
túldíszített
gyászjelentések.
Haldoklók
néma
kórusa...
NE
PAS SE PENCHER AU DEHORS
Utaznak
a vonatok.
Utasok.
Menekültek.
Utaznak
a halából,
az
életből
menekültek.
Kerekesek
és
gyalogosok
szétszórt
sorokban...
Induláskor
kétkedve
kérdik
visszatérnek-e.
Szorongva
követik
a
csillagos
nyomokat...
Kinyújtott
kezekkel
fájdalomtól
megtörten
idegen
küszöbök
előtt
várakoznak...
Az
égboltot,
pokoli
távlatokat
madárszárnyak
hasogatják.
Dübörögnek
a repülőgépek.
Gorillák,
Godzillák.
Vonatok.
Tankok.
Kerekek.
Vér,
sok
vér...
Emberek
ugatnak.
A
pincékben Balkán.
Cerberusok,
Vahúrok.
Sírhalmok
maradnak
utánunk.
BALKÁN
A
REMÉNYTELENSÉGBE
FULLADT.!?
Balkán
a reménytelenségbe fulladt
Bombák,
Rakéták,
Gránátok,
Haza,
A
rosszabik énem
és
emlékek...
A
romokká
vált
emlékek.
Szerelmem,
hallom
ahogy
a fejed felett
gránátok
csattannak...
Hidd
el, emberi mívoltomban
szégyellem
magam,
mégis
jelezd
élesz-e
még..!?
E
PERICOLOSO SPORGERSI...
Ha
a háborúban,
az
életben,
szerelemben
nem
halok meg,
a
halálban
halok
meg,
hogy
megpihenjek.
Csak
mondd,
hogy
leszálljak,
megpihenjek,
melyik
oldalon
kell
maradnom...
Mint
bujdosásaid,
gyűlölettől,
öldökléstől
fáradtan
múlnak
az évek...
B..A..L..K..Á..N
a
reménytelenségbe
fulladt...
Harangoznak.
balkáni
harangok
harangoznak...
Romba
döntenek hidakat,
vasutakat,
városokat...
A
háború
istenei
mulatnak.
/Gyilkosok
mély
nyomok/
Ocsmányok...
Mindenütt
hullák...Hullák...
Elaltatott
apostolok
fiatalok...
Romok,
láng
és
por-
felhő...
a
csönd jajszava.
Mindenható,
értsd
meg, ismerd fel,
mérlegeld
a büntetést,
akik
várakoznak:
tábornokok,
káplárok,
tolvajok,
politikusok
a
diplomaták fura kórusa
és
te ember, jegyezd meg
NE
PAS SE PENCHER AU DEHORS...
Haza,
/Sziklaágy/
Forrás
és
menedék...
Fogadjuk
egymást
testvérré.
Bocsáss
meg és adakozz.
Istenem
szolgáid
vagyunk..
Halál
és létezés
egyazon
fogalom...
Hallgasd
meg
imánkat...
Bűnbánatunkat...
Áldott
értelmem
örökös
vagy...!?
Uram,
téríts észhez...
.....................................................
E PERICOLOSO SPORGERSI...
Fordította:
Fehér Illés
|