Vasko Popa Naš dan je zelena jabuka – Nappalunk zöld alma

Vasko Popa

Grebenac 29. jun. 1922. – Beograd 5. januar 1991.

Naš dan je zelena jabuka Naš dan je zelena jabuka Na dvoje presečena Gledam te Ti me ne vidiš Izmedu nas je slepo sunce Na stepenicama Zagrljaj naš rastrgnut Zoveš me Ja te ne čujem Izmedu nas je gluhi vazduh Po izlozima Usne moje traže Tvoj osmeh Na raskrsnici Poljubac naš pregažen Ruku sam ti dao Ti je ne osećaš Praznina te je zagrlila Po trgovima Suza tvoja traži Moje oči Uveče se dan moj mrtav S mrtvim tvojim danom sastane Samo u snu Istim predelom hodamo

Nappalunk zöld alma Nappalunk kettészelt Zöld alma Nézlek Engem nem látsz Közöttünk a vak nap A lépcsőn Széttépett ölelésünk Szólítasz Nem hallak Közöttünk a süket levegő A kirakatokban Mosolyod Ajkammal keresem Az útkereszteződésen Eltaposott csókunk Kezem feléd nyújtom Nem érzed Az űr ölel A tereken Szemem Könnyekkel keresed Este halott nappalom Halott nappaloddal találkozik Egyazon vidéken Csak álomországban járunk Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/vasko-popa-pesme.html#44

Dijana Uherek Stevanović Svitac – Szentjánosbogár

Dijana Uherek Stevanović Garešnica 14. maj 1968. –

Svitac Ovakvi kao mi se ne razilaze oni se samo mimoilaze, ali misliš li da ovaj Teslin zatočen svitac može zračiti svjetlosnom energijom kada zna, da si tamo negdje ušuškan u valove i da se nevino rađaš u očima neke druge.

Szentjánosbogár A hozzánk hasonlóak el nem válnak egyszerűen csak nem találkoznak, de gondolod ez a Teszla által rabul ejtett szentjánosbogár képes fényt sugározni mikor tudja, valahol a habok közé rejtve valaki más szemében mit sem sejtve kelsz életre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.avlija.me/poezija/poezija-dijane-uherek-stevanovic-4

Svetlana Polić Sjaj – Fény

Svetlana Polić Užice 20. avgust 1974. –

Sjaj Nisam ti pričala da ponekad u želji da povratim sjaj, posegnem rukom ka vatri i ne, ne boli mene bol, već miris izgorele kože to je ono što ostavlja trag. Zažmuri na jedno oko kad ti se čini da nepovratno gubiš sve, u vreme umrlih ptica svoje si gnezdo svio. Ne huli onda željom, ne podrivaj istine sjaj, ne očekuj previše jer si dobio sve. Ti si za mene uvek bio                           i ostao                             ljubav.

Fény Neked nem mondtam, időnként, hogy a fényt visszaidézzem, kezem a tűzbe teszem, és nem, nem a fájdalom fáj, az égett bőr illata, az az ami nyomot hagy. Mikor úgy tűnik végérvényesen mindent veszítesz egyik szemed hunyd be, fészkedet a halott madarak idején raktad. Ne átkozd a sorsot, ne ásd alá a fény őszinte voltát, ne várj túl sokat, mert mindent megkaptál. Számomra maga a szerelem                                    voltál                                      és maradtál. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/svetlana-polic-sjaj.html

Drago Glamuzina Rekao je, nemoj se ljutit – Mondta, ne haragudj

Drago Glamuzina Vrgorac 25. februar 1967. –

Rekao je, nemoj se ljutiti jučer je nazvao njezin bivši ljubavnik, i moj prijatelj kojeg sam prije puno godina hrabrio da izdrži u vezi s tom nemogućom ženom. tražio je da ga nazove kad bude sama. ja sam tražio da ga nazove dok sam ja kraj nje, i da mu to, naravno, zataji. rekao joj je da želi opet biti s njom. rekla mu je da to više nije moguće. rekao je – nemoj se ljutiti. rekla je – ne ljutim se. bio sam zadovoljan onim što sam čuo sve dok me u autobusu nije napala misao da ga je mogla, čim sam ja otišao, ponovo nazvati i reći – predomislila sam se. telefon je zvonio dugo a zatim sam ja pitao: jesi li ga zvala. odgovorila je: nisam.

Mondta, ne haragudj tegnap régi szeretője hívta fel, a barátom, akit évekkel ezelőtt biztattam, az mellett a lehetetlen nő mellett tartson ki. kérte, ha egyedül lesz, akkor hívja vissza. követeltem, jelenlétemben hívja fel és ezt természtesen titkolja. a férfi azt üzente, újra vele akar élni. a nő azt mondta, ez többé lehetetlen. a férfi – ne haragudj. a nő – nem haragszom. a hallottak megnyugtattak míg a buszban eszembe nem jutott, amint elmentem felhívhatta mondván – meggondoltam. hosszan csöngött a telefon majd megkérdeztem: hívtad-e. válasza: nem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.hrvatskiplus.org/utjeha_kaosa/drago_glamuzina.html

Enesa Mahmić Jehovini svjedoci – Jehova tanúi

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Jehovini svjedoci Nepoznata žena nudi mi letak Za Spasenje Gledam u njene otužne cipele U njene suhonjave ruke U njenu samoću I plačem 15. 11. 2017.

Jehova tanúi A Megváltásért röpcédulát ismeretlen nő kínál. Nézem elnyűtt cipőjét Aszott karjait Magányát És sírok 2017. 11. 15. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Izet Sarajlić Naši ljubavni sastanci kod Lava – Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Izet Sarajlić

Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

Naši ljubavni sastanci kod Lava

Kako smo ti i ja,
da nije bilo ovog južnoslovenskog nacionalističkog ludila,
mogli divno stariti.
A evo,
od čitavog našeg života
ostali su nam jedino
ovi naši tužni ljubavni sastanci na groblju kod Lava.
Reći ću ti
i kad sam u svojoj nesreći najsretniji:
kad me na groblju uhvati kiša.
Užasno volim da kisnemo zajedno!

16. mart 1998.

Izvor: https://jasminahanjalic.wordpress.com/2011/09/27/izet-sarajlic/

Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Te és én,

ha nincs ez a délszláv nacionalista őrület,

milyen szépen öregednénk.

De íme,

egész életünkből

ezek a szomorú

szerelmes találkozásaink maradtak a temetőben az Oroszlánnál.

Elárulom

balsorsomban mikor vagyok a legboldogabb:

ha a temetőben rámszakad az eső.

Irgalmatlanul szeretem, mikor együtt ázunk!

1998. március 16.

Fordította: Fehér Illés

Mirko Valent Nebo te nečujno voli – Némán szeret az ég

Mirko Valent Zagreb 6. srpanj 1948. –

Nebo te nečujno voli sedam je broj teške ljubavi. to piše na nebu koje te nečujno voli. na sajmovima proljetne glazbe ja sam progonjeni Pitagora. supijan od matematike forsiram rijeku bez obala: trodijelnu paranoju početka, sredine i sredine. vjerujem u slučaj koji režiraju mudri drogirani bogovi u nama. zato sam mirno zaspao u tebi. sanjao sam tvrde bore djevojaka, brzu inteligenciju i strast kornjače. praznina u klubu Amadeus i ostalim djevojkama mogla se rezati nožem kao kućni ljubimci u afektu. spavaj, nebo nas nečujno voli. sutra u sedam popit ćemo kamilicu i opet raditi jazz. ono bitno buja polako, nikada hitno. mi nismo prva, mi smo zadnja pomoć. baci na sedam i grli do smrti. kad sam te ugledao odmah sam napustio dvije mrtve djevojke, dva urbana pobačaja, i skočio u tvoje oči. kada sam te ugledao ti si pokušavala oživjeti još jedan zamagljeni tirkiz izgubljen u mozgu sušnih traperica. krizu u jeansu i zvijezdama promatrala si stisnute pičke, kamenih vijuga i izbuljenih zjenica sa zadnjom cigaretom i sedmim katom pred skok. išla si prema željezničkom kolodvoru stil: Ana Karenjina hita na vlak. pogled: sv. Juraj ubija zmaja na Trgu maršala Tita u Zagrebu. stani, kažem, samoubojstvo je higijenska navika romantizma a ja te želim prljavu i zdravu i mladu i staru u dječjoj dobi odlaska na groblje. i povedoh te u sunce jer nisi bila u sukobu s bogom pokraj cvijeća što korača.

Némán szeret az ég súlyos szerelem száma a hetes. a téged némán szerető égen olvasható. a tavaszi zenevásárokon üldözött Püthagorasz vagyok. a matematika bűvöletében part nélküli folyót hódítok: a kezdet, közép és közép háromrészes téveszméjét. hiszek a bennünk élő bölcs és kába istenek által megrendezett véletlenekben. ezért benned nyugodtan aludtam el. kemény hölgybimbókról álmodtam, és lángeszű szenvedélyes teknősökről. a hiányt az Amadeus klubban és egyébként a lányokban késsel lehetett vágni akár a tetszelgő házi kedvenceket. aludj, némán szeret az ég. holnap hétkor kamillateát iszunk és ismét jazzelünk. a lényeg lassan, sosem szélsebesen terjed. mi nem az első, az utolsó esély vagyunk. dobj hetest és mindhalálig szeress. mikor megláttalak, két halott hölgyet, két városi vetélést nyomban elhagytam és szemedbe ugrottam. mikor megláttalak a nyűtt trappernadrág agyában elveszett homályos türkizkéket próbáltad élesztgetni. a jeans és csillagok válságát összeszorított puncival, kővévált vájatokkal tágranyílt pupillával az utolsó cigarettával és a hetedik emeletről ugrásra készen bámultad. a vasútállomás felé mentél külcsín: a vonatra Anna Karenina siet. látvány: Zágrábban a Tito marsall téren Szent György megöli a sárkányt. állj meg, mondtam, az öngyilkosság a romantika tisztálkodási hozadéka én meg szutykosan egészségesen fiatalon tizenéves öregen akarlak a sírig kísérni. és a napra vittelek mert nem voltál haragban a virág mellett lépegető istennel. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://radiogornjigrad.wordpress.com/2013/11/23/milko-valent-nebo-te-necujno-voli/