Danja Gašpar Đokić Mala studija o početku – Kis tanulmány a kezdetről

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Mala studija o početku ne znaš ti kako je kad u suzi vremenom svemir zatreperi i nikad nećeš razumjeti kako je to kod mene uvijek sve na početku ima u tome neke ljepote kad zaiskriš sav od iščekivanja jednu malu vječnost našu vječnost pa se prepustiš voleći bez riječi i ljubeći riječima smisao ne razlikuješ početak je uvijek dobar svakom početku jer ide kronološki (mada odavno već moj život pobija sve zakone logike) ima u tome neke tragike što se svi moji krajevi događaju uvijek ispočetka

Kis tanulmány a kezdetről nem tudod milyen mikor az űr idővel megeremeg a könnyben és sosem fogod megérteni hogy nálam csak kezdet létezik van valami szépség abban mikor a várakozástól fellángolva egy csepp végtelenségre a mi végtelenségünkre vársz és átengeded magad szótlanul szeretni és szavakkal csókolni nem érzed a jelentésbeli különbséget kezdetben minden kezdet remek mert időrendet tart (bár életem már időtlen idők óta a logika minden törvényét megcáfolja) van valami végzetes abban hogy életemben mindig minden újra kezdődik Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Danja Gašpar Prvi pogled u vrijeme sunca – Első pillantás a nap idején



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –



Prvi pogled u vrijeme sunca nikad ne križam datume na zidnom kalendaru meni je vrijeme konstanta dan u kojem si ti jedini svaki dan kao prva noć ljubim ti ruke iz daljine što zagrljajem mašu za dočekano dobro jutro i laku noć odričem se svih zanosa olako predatih u ime istine na koju ti se sada zaklinjem dala sam odrezati trepavice i sad oči štitim tvojim pogledom širom otvorenih kapaka zaboravila sam ti reći kako je lice i naličje svakog novčića kojeg sam bacala u fontanu imalo oblik tebe zasanjanog potpuno sam izgubila svoj oholi oprez dok prislanjam dlan na tvoje obraze ljubeći te prstima širinom odjednom postaje tijesno u ovoj sobi od bliskosti stresa se staklo iza mojih leđa tako je zamirisala jesen i novembarske kiše ispiru preostali strah opet ti pričam o neprospavanoj noći i psu koji te čekao s druge strane vrata osjećajući tvoje korake stepenicama koje vode u moje presvučene plahte (jutro se gušilo znojem protekle noći i morala sam dobro protresti svaku zaostalu zabludu) sad pijemo kafu svatko za svojim stolom ljubeći se preko iste šalice ja te zovem ljubavi a ti odgovaraš dušo moja na onaj isti način opčinjen kako si to radio u snovima sve dok sam te čekala samujući ovaj put putujemo zajedno i ne pitaš me gdje i kako osvanut ćemo još jednom svatko za istim stolom i onda se ljubiti odistinski ljubiti pod suncem nadošlog neba fado ozvučuje obale spajajući nas svakako ovako i onako kako samo lijepo zvuči kad prsti zatalasaju kosom kojom te pokrivam da ne izgoriš potpuno od ovog prejakog sunca ljubavi moja

Első pillantás a nap idején a falinaptáron sosem húzom át a keltezést számora állandó az idő a nap melyben az egyetlen vagy minden nap mint az első éj távolból csókolom kezeidet melyek öleléssel integetnek a megélt jó reggeltnek és éjszakának lemondok az igazság nevében a könnyelműen átadott önkívületről melyre most néked esküszöm szempilláimat levágattam és most nyílt szemhéjkakkal szememet tekinteteddel védem elfeljetettem elmondani hogy a szökőkútba dobott érmék fej és írás oldalai is megálmodott alakod villantották elveszítettem büszke óvatosságomat míg tenyeremmel arcodat érintettem ahogy ujjaimmal csókoltalak egyszerre szűk lett a szoba meghittségtől remegtek az üvegek hátam mögött oly illatos volt az ősz és félelmemet elmosta a novemberi eső ismét az éberen töltött éjről beszélek neked és a kutyáról mely az ajtó túloldalán várt megérezte lépteidet a lépcsőn melyek a frissen húzott lepedőmhöz vezettek (a múlt éj izzadtságában fuldoklott a reggel és visszamaradt tévedéseimet át kellett értékelnem) most mindenki saját asztalánál issza a kávét egyazon csészén keresztül csókoljuk egymást szerelmem én hívlak és válaszolsz kedvesem ugyan úgy megigézve mint álmomban tetted míg magányomban vártalak ezúttal együtt utazunk és nem kérded még egyszer hol és hogyan ébredünk mindketten ugyan annál az asztalnál és csókoljuk tényleg csókoljuk egymást az éppen kinyílt ég alatt zizzen a part összeköt bennünket így is úgy is milyen szépen hangzik mikor idomulnak az ujjak hajammal takarlak hogy ezen a perzselő napon teljesen el ne égj szerelmem Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Danja Gašpar Svi me odlasci vode u pjesmu – Távozásaim költeménybe vezetnek

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Svi me odlasci vode u pjesmu otići od tebe značilo bi otići od same sebe zato ne volim odlaziti osim u pjesmu u kojoj te ljubim crveni karmin kao rubin večeras ima moć vatre izgaram od riječi ljubav čista ekstaza usana pa ja te ljubim a ti voliš ovaj moj jezik kojim govorim koliko te trebam iskrenošću zabilježenog trena tek polegla na drage ruke kosa je postala vjetar što vrišti od plamena pa ti me ljubiš govoriš prstima dodirujući vrelinu daha što rasprsnut će se kao sunce nebo ovo jezgra utrobe moje pjesma ova u kojoj i kad te krhkošću riječi ne volim od siline cjelim bićem volim te dok šapućem zašto nikad neću otići od tebe gledajući zanesena tvoje oči bljesak u njima ja ti u meni cijeli moj život ljubavi pjesma je kojom si me naučio hodati.

Távozásaim költeménybe vezetnek elhagyva téged magamat hagynám el ezért nem szeretek távozni csak a költeménybe ahol téged csókollak mint a rubin a vörös kármin ma este a tűz erejével bír éget egy szó a szerelem az ajkak rajongása szeretlek és szereted ahogy karodra borulva egy őszinte ellesett pillanatban elmondom mennyire kellesz hajam maga a szél lángolva sikong szeretsz ujjaiddal beszélsz ahogy az izzó leheletet érinted mely elillan mint a nap ez az ég bensőm titka ez a költémény melyben ha a kifejezések esendősége miatt tán nem is szeretlek egész lényemmel szeretlek míg suttogom miért nem hagylak el megigézve nézem szemed villanását benne vagyok bennem vagy egész életem szerelem dal mellyel megtanítottál járni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/danjadjokic/posts/1017448058265874?comment_id=1017806081563405&notif_t=like 

Danja Gašpar Kad mi nedostaješ – Amikor hányzol

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Kad mi nedostaješ zbog tebe po pravilu uvijek samujem na tamnoj strani mjeseca odavno već tako ostajem budna i kad svi ostali bude sebe u uspomenama ja grlim jastuk čežnjom iščekujući te dok se ova soba vrti oko osi mene ne želeći ispustiti iz ozidanih šaka moja vrata su još uvijek zatvorena sva od stakla i može ih razbiti samo tvoj glas u dolasku ako se pokorim prvom načelu pripadnosti žena sam svog čovjeka i lučno se savijam u njegovim rukama spremna za odstrel taj čin prvi i posljednji put svim zabludama da bih obrisala pokoravam se jer utamničenom jutru noć sprema iznenađenje liči na malenog psića i vrlo je moguće da mjesec ostane izlizan zbog svoje ljepote mogla bih umrijeti tako u krevetu bez stranica ljuljajući se na pola puta između poda i plafona potpuno razbuđena od nesanice i sama od samoće djeleći se baš isto onako kao kad se izgubim zasanjana tek polovično u tvojim rukama

Amikor hányzol miattad vagyok magányos a hold sötét oldalán régóta virrasztok és mikor mindeki ébred én emlékeimmel téged vágyakkal tele várva a párnát ölelem a szoba saját tengelye körül forog a befalazott ökölszorításból nem akar engedni üvegből készült ajtóm még mindig be van zárva csak jöttödet jelentő hangod képes darabokra törni ha alávetem magam az elvbeni összetartozásnak feleség vagyok és uram kezei közt az elmúlásra felkészülve vergődök hogy ezzel a tettel egyszer s mindenkorra kitöröljem tévedéseimet engedelmeskedek mert a bebörtönzött reggelnek az éj készít meglepetést kiskutyára hasonlít és valószínű szépsége miatt a hold lesz elnyűtt így meg tudnék halni oldalak nélküli ágyban a padló és mennyezet között hintázva a virrasztástól éberen egyedül az egyedülléttel éppen úgy kettéosztottan mint mikor félig karjaid között elszenderedve utat tévesztek Fordította: Fehér Illés

Danja Gašpar Đokić Zaboravi me probuditi – Ne ébressz fel

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Zaboravi me probuditi hoćeš li se sutra sjećati ovih ruku što sam ti ih prinjela na grudi kao kruh i sol uz uzdrhtalo vriskanje snom dodirnute utrobe gdje su se razrnile sve prošle nevjerice i mog glasa u naviranju klasje moje dok si povijao naletom tvojih dlanova u onom trenutku bljeska kad sam postala boginja prvog uzleta reci mi hoćeš li pamtiti bezvuk narednog jutra u kojem smo skupljali ostatke prošlih samoća kroz želju da ih nikada više ne obučemo na sebe i da li ćeš primijetiti poruku koju sam ti ostavila titranjem svakog bivšeg straha pored tvog uzglavlja ljubavi ako odeš nemoj me buditi

Ne ébressz fel emlékszel-e majd holnap erre a kézre melyet mint kenyeret és sót helyeztem melledre a reszketőn sikongó álomérintett anyaméhre ahol szétporladt a múltbéli hitetlenség és elcsukló hangomra abban a fényes pillanatban tenyered símítása után lehulló fejkendőmre mikor az első szárnysuhintás istennője lettem mondd megjegyzed-e a másnap reggeli csendet melyben a múlt magánykacatait gyűjtöttük egybe azzal hogy soha többé nem vesszük fel és észreveszed-e  fejed mellett hagyott üzenetemet melyben régi félelemeim remegnek szerelmem ha elmégy ne ébressz fel Fordította: Fehér Illés



Danja Gašpar Đokić Prolog/ Epilog – Prológus/Epilógus



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Prolog/ Epilog

(kratki presjek nedjela)

sinoć je u foajeu
kazališta zasljepljenih
iz obijesti
zbog loše reklame
uz prisustvo samih aktera
premijerno
izvedena drama
u tri čina

kako se
riješiti ljubavi
bez ljubavi

nakon bezbroj
generalnih proba
jednočinka je najprije
prerasla u dvočinku
da bi na kraju briljirala
kroz koloplet besmisla
a sve pod istu cijenu
sočnog sadržaja

ljubiti
ubiti
biti

nakon koje nitko živ
nije mogao ostati
nepovrijeđen
od sebe samoga

Prológus/Epilógus

(a hét dióhéjban)

tegnap este az elvakultak

színházában az előcsarnokban

a rossz reklám miatti

elkeseredésükben

maguk az előadók jelenlétében

mutatták be

a háromfelvonásos

drámát

szerelem nélkül

hogyan

szabadulni a szerelmtől

számtalan

főpróba után

az egyfelvonásosból

két felvonás kerekedett

az ár nem változott

a végén az értelmetlenségek

körforgásában remekelt

a lédús szöveg

szeretni

ölni

élni

miután éppen senki

sem tudta

kivédeni

az önmegtorlást.

                             Fordította: Fehér Illés

Danja Gašpar Uvijek, u krug – Körforgás

Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Uvijek, u krug

Ponavljam sve

isto se opet dogodilo
jučer sam pokopana
obmanama
i evo danas me
porađaju daljine
iz pepela istinom
grade mi stepenice
do krajička neba

prelet samo
pticama mojim
utjeha

ne pitajući što je
još ostalo dolje
i ima li nešto
da potvrdi razum
gdje je i zašto

tračak jedan
od sunca
zaslijepljen naoko
zasuzio
i tko to i zašto
uvijek ubija svice
u meni

kad zasvijetle

Körforgás

Mindent ismétlek

tegnap is megtörtént

ámításokkal

temettek el

és íme ma már

a távolságok újjászülnek

a hamuból igazsággal

építik égbe nyúló

csigalépcsőmet

tovaszállni

csak madaraimnak

vigasz

nem kérdik

mi maradt még lenn

van-e valami

ami értelemre utal

hol van és miért

homályos

a különben

vakító

napsugár

és ki és miért

öli meg bennem

a szentjánosbogarat

mikor felvillan

                            Fordította: Fehér Illés



Danja Gašpar Đokić Doručak s Ilijom – Reggeli Ilijával



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Doručak s Ilijom

Moglo je izgledati
kao "Doručak kod Tiffanyja"
jer sve je bilo tu na mjestu
malena crna haljina
dogorjela među prstima cigareta
bjegom od same sebe
u negdje kroz dim

čak je i mačka bila tu
sa svih svojih devet života
iako se nisam osjećala
samoj sebi nimalo poželjnom
pa ni kroz poeziju odloženu
prije nešto više godina
na gornjoj polici uma

više bi mi odgovarao
Manet-ov "Doručak na travi"
jer nosi u sebi i kupanje
kojim bih mogla sprati
sve užase prošlih vremena
(bila sam tada drhtaj
Adamove jabučice
kao proviđenje Božje
i od samog Boga)

lijepo je što je meni lijepo
čisti larpurlartizam koji donosi
samo raskol između razuma i srca

no ja sam se ipak dogovorila:
s Ilijom doručkujem u sjenci
pjesama njegovih nastalih
u istom ovakvom stanu
na Čengić Vili locirano
kroz zid moje sobe
naše sobe

odavno već koračam
prostorom izgubljenih
(jutros mi i ambicija
pada u srcometru
dobija dubinu ambisa)
i evo tu sam

kad tonem nastajem
rijeka je prostor
gdje se rađam
materija kojom
gradim sebe
izgladnjelu od bola

čitajući enciklopediju živih
pod gr - gromovi, grobovi,
groteska, grijeh, gral
i grah je kažu sveta biljka
jer raste gordo prema nebu
visoko gore prema Njemu
eto sad znam zašto sirotinja
nikad nije imala skorbut
i nebo je jutros citrus
možda večeras bude rajčica
(njegovo srce lišava me anemije
zdrava poezija koju živim)

i teče tako Ilijina pjesma dalje
niže se strukom djevičanske ljepote
ta ogrlica od čistih slova
smisleno ljubeći me
dušom kamenog spavača

(posvećeno pjesniku Iliji Ladinu)

Reggeli Ilijával

Olyan volt mint

a „Reggeli Tiffanynál”

mert minden adott volt

a kis fekete ruha

égő cigaretta az ujjak között

valahol a füstbe tűnő

önmaga elől menekülő

kilenc életével

még a macska is itt volt

egy szikrányira sem éreztem

hogy kívánatos vagyok

még az értelem magas polcain

több éve félretett

költeményekben sem

jobban esett volna

Manet „Reggeli a szabadban”-ja

mert magában rejti a fürdést

mellyel lemoshatnám

a múlt szörnyűségeit

(az ádámcsutka

rezdülése voltam

magától az Istentől

Isteni látomás)

szép hogy nekem szép

csak művészet a művészetért mely

az értelem és a szív közötti szakadáshoz vezet

én mégis megbeszéltem:

a Cengic Vilán* lévő

ugyan ilyen lakásban

keletkezett versei árnyékában

Ilijával reggelizem

szobám szobánk

falán keresztül

elveszített tereken

haladok időtlen idők óta

(ma reggel a szív mérőeszközében

még becsvágyam zuhanása is

mély szakadék méretű)

és itt vagyok

mikor süllyedek testet öltök

tér a folyó

melyben megszületek

anyag mellyel

önmagamat a fájdalomban

kiéhezettet építem

a lexikonban különleges szavak után

kutatok – villámok, sírdombok,

bizarr, vétek, vád

azt mondják a bab is szent növény

hisz büszkén tör az ég felé

a magasba Felé

íme már tudom a szegényeket

miért kerülte el a skorbut

ma reggel még az ég is citrom

estére talán paradicsom lesz

(szíve megment az anémiától

tetterős költészet amit teremtek)

így szárnyalnak tovább Ilija versei

szüzek szépséges derekával mozdulnak

ez a tiszta betűk gyöngysora

a kőben alvó lelkével

elemi erővel csókol

(Ilija Ladin költő emlékére)

*Cengic Vila – Szarajevói városnegyed

Fordította: Fehér Illés

Danja Gašpar Đokić Lagana pjesma o prolazu – Könnyű dal a múlandóságról



Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya)

Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Lagana pjesma o prolazu

ako pođemo od pretpostavke
kako smo oboje jučer imali loš dan
i kako je pun mjesec uticao
na rast ponosa u koji smo nehotice dirnuli
i kako je moja neprospavana noć
pisala najljubavniju pjesmu tebi
mogli bi jutro započeti jednostavno
prislanjanjem kažiprsta na staklo
za mir do neba uz obavezan osmjeh

mogli bi kad bi htjeli

jer ako trebamo sagledati problem
svatko ih svoje perspektive
onda je najbolje sjesti za stol
i o tome normalno razgovarati
nama je tišina uvijek lomila daljine
da bi nakon toga pustila riječ da se oplodi
i to ne u prolazu i nimalo prolazno
nego zato što je jutro donosilo rješenje
a svaka nastala bol jedino tako i može prolaziti

mogli bi kad bi umjeli

jer sve ono to smo imali naše
nije bilo samo tek tako u prolazu
mi se nismo ni susreli u prolazu
niti smo pamtili takav dodir i riječi
nije naša ljubav bila sjeme
da bi se padom u sibir zaledila
ili na ekvatoru spržila od vreline
niti bi skokom u neki ocean isparila
mi smo se pisali i osjećali ljubavlju
a ona je uvijek imala prolaz za dalje
jer smo je učinili vječnom kategorijom

trebali bi ako još volimo

i dalje nama tišina jača bliskost
da bi pustila želji da se oplodi
i ne u prolazu i ne prolazno
već zato što prolazi sve ono
što zaboli jer se ugriz ispere
najobičnijim dodirom usana

trebalo bi ako vjerujemo

poručujem ti s poravnatog ponosa
kako te u svakom slučaju volim
i evo najavili su prestanak kiše
prolaze oblaci prolaze
ustupajući mjesto suncu

molim te vjeruj mi

svi oni koji su jučer umirali
danas bi se sigurno pokajali

Könnyű dal a megbékélésről

ha feltételezzük hogy tegnap

mindkettőnknek rossz napja volt

és a véletlenül megérintett telihold

hatott büszkeségünk kiteljesedésére

és az átvirrasztott éjszaka után írtam

hozzád a legszebb szerelmes verset

akkor a teljes békesség jegyében

mutatóujjunk üvegre nyomásával

kezdhetnénk a reggelt kötelező mosollyal

tehetnénk ha akarnánk

mert ha mindenki szemszögéből

kell átlátni a gondokat

akkor legjobb körülülni az asztalt

és mindenről nyugodtan beszélgetni

a csend eddig megtörte a távolságokat

majd nemes egyszerűséggel megszólalt

nem az átjáróban nem átmenőben

hanem mert a reggellel jött a megoldás

a gyötrelmet feloldó megbékélés 

tehetnénk ha tudnánk

mert mindenünk ami volt

nem csak úgy átmeneti volt

nem az átjáróban találkoztunk

nem jegyeztünk ilyen érintéseket szavakat

szerelmünk magja

szibériába esve nem fagyott volna meg

az egyenlítőn nem égett volna meg

az óceánba esve nem párolgott volna el

szerelemmel írtunk és éreztünk

mindég tovább vitt bennünket

mert örökértékű osztályba tettük

kellett volna ha még szeretünk

a csend továbbra is erősíti a bizalmat

megtermékenyíti a kívánságokat

nem az átjáróban nem alkalomszerűen

mert minden mi fájdalmat okoz

elmúlik és a harapást az ajkak

egyszerű érintése lemossa

kellene ha hiszünk

átlépve büszkeségemet üzenem

mindenek felett szeretlek

íme bejelentették az esőzés megszűntét

átengedve helyüket a napnak

vonulnak elvonulnak a fellegek

kérlek bízz bennem

azok akik tegnap meghaltak

ma már biztosan bánnák

Fordította: Fehér Illés

 

Danja Gašpar Đokić rođena je 05.10.1960. u Pločama R. Hrvatska, a živi i stvara u Sarajevu, BiH.  Piše poeziju, prozu, književne prikaze i recenzije. Do sada je objavila sedam zbirki pesama, osma je u pripremi. Zastupljena je i u mnogim zajednickim zbirkama poezije. Pjesme su joj prevedene na slovenački, makedonski i francuski jezik.

Danja Gašpar Đokić (Gaspar Gyokity Danya) 1960-ban Ploce-ban (Horvátország) született, Szarajevóban él és alkot. Író, költő, esszéíró. Eddig hét verseskötet jelent meg, a nyolcadik előkészületben. Számos antológiában szerepel. Verseit szlovén, francia és makedón nyelvre fordították.