Ady András Hajót a csónakhoz! – Uz čamca lađu!

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hajót a csónakhoz! ha éppen bolondos-követelőn szétszeretsz, tudod, olyan az, mintha óceánként nem érdekelne, hogy én mindössze egy csónak vagyok, ilyen hosszú hullámháti utazásra képtelen, csak süllyedésben jártas, csupán hánykolódóan törékeny; ha viszont együttalszunk, kikötő vagy, nyugodt víz, mely nem dobál, csak tükrözi kiváróan, miként épít pár száz álom tengerbíró bátor hajót alám, nekem, körülöttem

Uz čamca lađu! ako baš šašavo-zahtevno me u ljubavi rastaviš, znaš, to je tako, kao da poput okeana ne bi te zanimala da sam svega jedan čamac, nesposoban na takvo dugačko putovanje na valovima, vičan samo u tonenju, lomljiv u prevrtanju; ali kad zajedno snivamo, luka si, smirena voda, koja ne baca, tek isčekujući odražava, kako stotinu snova čvrstu hrabru lađu grade ispod mene, meni, oko mene Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44916

Ady András Lencsék – Leća

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Lencsék

Úgy látszik: élek!
Ha innen nézem, ha a te szemeddel, az eredmény ugyanaz:
egy pillantás, kis kölcsön-dioptria, s a nagy, közös látómező,
fordított állású, kicsinyített képében, szétbogárzó pontokból
egységgé társítva tényleg szerepelek.
Láttatsz, tehát létezek.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=43441

Leća

Izgleda: živim!

Ako odavde gledam, ako s tvojim očima, isti je rezultat:

jedan pogled, mala posuđena dioptria i velik zajednički vidokrug,

u njenoj obrnutoj, umanjenoj slici, iz raspršenih tačaka ujedinjeno

stvarno sam prisutan.

S tobom gledam, dakle postojim.

Prevod: Fehér Illés

Ady András Megnyugtat – Umiri me

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Megnyugtat egy pillanat, s rám tekintesz, ebben megvan minden, amit szeretők, gyermek és társ iránt egyaránt anyák, s idős, jó-meleg illatú aggódók adhatnak: hit nélkül, de egyfajta se előre, se hátra beismeréssel szemlélem: ahogy minden ilyen momentum mintává égeti önmagát, s a jól ismert volt-, van-, lesz-sablonokat tartalmastól átírja bennem

Umiri me tek jedan trenutak, kad me pogledaš, u tvom pogledu je sve što prema ljubavnicima, detetu i jaranu majke i pomalo ostareli dobrodušni brižnici sposobni dati: bez vere sa ni napred niti nazad priznanjem promatram: kako svaki takav momenat sebe u uzorak peče i dobro poznate bio-, ima-, biće šablone u meni novoj proceni podvrgne Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=42531

Ady András Hmm? – Khm?

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hmm? Butuska szépet anya is szülhet. Téged hány külön kreátor, miféle csapatmunka talált ki?

Khm? Glupavog lepotana i majka može roditi. Tebe koliko posebnih kreatora, kakav zajednički rad izmislio? Prevod: Fehér Illés

Ady András Összeütötték – Sklopili su

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Összeütötték Elküldtem anyámhoz, most odafenn van egy kisebb műhelye, családi vállalkozás, ha dörög, hallom, ők melóznak: nagyanyám hordja a frissítőket és a mind újabb szenet, nagyapám szörnyen szomjas, de rendületlen kalapál, hisz rólam van most szó, s anyu fogóval forgatja, hogy minden oldalról jó, kellő hő érje a régi, megpattant lélekdarabot. Visszakaptam, rajta a mesterek cetlije: „Rozsda nincs, a csorbulást kifentük, egyben marad, de nem sokkal jobb.” 2015. június 18.

Sklopili su Poslao sam majci, sad negde gore ima jednu radnju, porodična radiona, kad grmi, čujem, oni rade: baka osvežavajuće napitke i sve noviji ugalj nosi, ded je neizmerno žedan ali neprestano čekićem udara, ta o meni je reč, mama hvataljkom prevrće da napukli komadić duše sa svih strana dovoljno topline dobije. Sa znakom starih majstora mi je vraćen: „Rđe nema, škrbotine izbrusili, ostao u komadu, al nije puno bolji.” 18. juna 2015. Prevod: Fehér Illés

Ady András Pár beszéd – Razgovor udvoje

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Pár beszéd

a kicsi elaludt, s pihen vele virágszíneket bontva
megannyi puha játékszer, a lila elefánt felfújja például
időnként – hiszi ő – hatalmas nagyra ormányát, aztán
se szavannán csörtetés, se madarat-vadat felverő kürthang,
pajtás-gazdája mellé simul, s alussza meleg plüssálmát

behavazott ablak előtt állunk, halk erekként csobognak
egymásnak, kezeink beszélgetnek: odakinn hétfő, kedd,
idebenn állandósult vasárnap

Razgovor udvoje

malecki je zaspao i zajedno s njim poput raznobojnih cveća

odmaraju i voljene igračke, koji put lila slon – veruje –

surlu na ogromnu veličinu naduva, posle niti zveckanje

na savani, niti glas roga što ptice divljač straši, na plišu

pajdaš-gazda pored njega se priljubi i mekanim snom spava

ispred zavejanog prozora stojimo, kao tihe žile

žubore, naše ruke pričaju: vani je ponedeljak, utorak,

iznutra neprekidna nedelja

                             Prevod: Fehér Illés

Ady András ”Oda”- vidék – ”Tamo”-kraj

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

”Oda”- vidék Mindig úgy szerettem volna lenni, lélegezni és képzelődni, hogy nyugodtan követhessem magam, abba a „valahovába”, teljes értelmi fegyverzetben; álmodni lett volna jó apró- cseprő halálkákat halni, oly biztos tudattal: az odaát ittenivé fordítható, csak kényem- kedvem legyen hozzá, akaratom, éhségem elég, s megharapni- vágyam, tisztelgő haragom a mennyet, ahol bizony egy ideje szeretteim háromnegyede tengeti a nemlétet, fogaim vájni abba a habcsók-birodalomba, hogy igazi-e, neki való, jobb nincs-e, s ez tényleg nekik való? Mindig úgy akartam élni, hogy gond nélkül, de akár veszélyben elvihessem magam oly messzire, visszahozni csak te tudj, egy percre, maradásnyi öröklétre, egyetlen gondolatnyi erőfeszítésre, míg végül a bizalom miatt, csakis, megnyílik a szájam és hallom, nem is hiszem, hogy én kérdem, kintről-bentről figyelem magam – magamat szinte idegenné téve: én csak így akarok létezni, s te, te mondd, képes lennél? Tudnál, akarnál, oda, ahova én térkép nélkül el-eltűnök velem jönnél-e? 2015. május 15.

”Tamo”-kraj Uvek bi tako voleo postojati, disati i maštati, da bi mirno mogao sebe u „tamo negde“ u punoj opremi razuma pratiti; bilo bi dobro sanjati sa pouzdanom svešću sitne smrti doživeti: tamo se u tu može pretvoriti samo da mi je stalo do toga, volja, glad mi je dovoljna i željan sam ugristi svoju čežnju, u besu nebesu gde već neko vreme trećina od mojih voljenih nebit preživljava, zubima ono carstvo penastog poljupca proveriti, dal je stvaran, nema li boljeg, i to zaista njima odgovara? Uvek sam bezbrižno hteo živeti, ali tako da bi i u opasnosti tako daleko mogao sebe odneti da me vratiti samo ti mogla, za tren, za zadržanu večnost, za jedan jedini momentalni napor, dok na kraju zbog vere, isključivo, otvaraju mi se usta i čujem, ni ne verujem da ja pitam, izvan-iznutra promatram sebe – samog sebe skoro strancem stvoreći: ja samo tako želim postojati, a ti, reci, bi bila sposobna? Bi mogla, bi htela, tamo, gde ja i bez putokaza kat-kad nestajem sa mnom doći? 15. maj 2015. Prevod: Fehér Illés

Ady András Res prosperae – Res prospere

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Res prosperae Harc, Még forró aszfalt, Utcakapituláció. Hang, Kileng a torony, Harang... Zöld zümmögéssel Püffed a negyed. Sötét, Csendes város. Agónia. Kicsinyített emberek Éles, Fordított álma.

Res prospere Borba, Još vruć asfalt, Kapitulacija ulice. Glas, Klati se toranj, Zvono... Kvart se zelenim Žamorom nadima. Tama, Tih grad. Agonija. Jasan, izvrnut San Umanjenih ljudi. Prevod: Fehér Illés

Ady András Genézis – Geneza

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Genézis éjjelenként, miután mindent odaadtam neked, s minden adhatót tőled elvettem, mikor egymásra dobott testekkel pihenjük a kínvallatással felérő kéjt, nem ritkán a leggonoszabb varázslást idézem: jó lenne, ha kicsit meghalnál, hogy általam feltámadhass, de csak bennem!

Geneza tokom noći, posle čega sam ti sve dao i sve što se može od tebe oduzeti oduzeo, kad se na jedan drugog nabacanim telima od naslade vredne mučenja odmaramo, ne retko najgoru zao čaroliju prizivam: bilo bi dobro kad bi malo umrla da bi se pomoću mene vaskrsnuti mogla, ali samo u meni! Prevod: Fehér Illés

Ady András Ketten – Dvoje

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ketten Maradok, Míg a fény tart, Míg tenyeredben Simogatás habja fröccsen. Maradok, Míg birodalom A sötét, S uralkodó a félelem, Míg szárnyra kap halk szavad, Meleg a maradék alkonyat, S ott, túl, a hideg sejthető. Maradunk egymásnak, Fény és árny közt, fagyott pillanat, Mellettem derengsz, holdbéli táj... Apály, dagály. 2001

Dvoje Ostajem Dok svetlost traje, Dok na tvom dlanu Pena milovanja rastače. Ostajem Dok tama Upravlja I strah vlada, Dok tvoja tiha reč krilo dobija, Topao je ostatak sutona, Al tamo, iza, nazire se hladnoća. Ostajemo jedan drugom, Između svetla i tame, smrznut tren, Pored mene se smrkavaš kao predeo meseca... Plima, oseka. 2001 Prevod: Fehér Illés

Ady András Tanáts – Savet

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Tanáts bármit is tennél, abban a bármiben, amit jobb híján életnek neveznek, egy dologban légy biztos: hagyd, hogy sokkal jobban szeressenek, mint ahogy arra te valaha is képes lennél

Savet bilo šta bi uradio u onom nečemu što u nedostatku boljeg nazivaju životom, u jednoj stvari budi siguran: pusti da te mnogo više vole no što bi ti na to ikada bio sposoban Prevod: Fehér Illés



Ady András Ormon – Na vrhu

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ormon olyan fejnehézzé tevő, előrehullást ígérő helyen lakni, teljes odaadást élni, ahonnan mindennek csakis, ám atomokig részletes, madártávlata van, magasban létezni, az oda felcipelt saját és másoknak is kötelező értelmekkel, huszonnégy órás állandó ügyelet, lepillantás és nem lenézés a látó, lehetőleg mindent tudásért, nap, mint nap fürkészés és nem felügyelet: te megteheted, hogy lélektraverzek tetején legyen a minden iránt barát, a mindenik tüzet távolról láttató magasles … igaz, te a belső tornyokon sosem szédültél, a külsőkön sem 2015. március 27.

Na vrhu na takvom mestu živeti koja težinu stvara, pad obećava, doživeti potpunu predaju, odakle sve samo, do atoma detaljnu ptičju perspektivu ima, u visu za sebe i druge obaveznim shvatanjima koje sami odveli postojati, dvadesetčetiri satno neprekidno dežurstvo, osmatračnica je pogled a ne prezir, po mogućnosti za znanje, iz dana u dan ispitivanje a ne nadziranje: ti možeš uraditi da na vrhu traverza duše visinska zaseda koja svaku vatru s visine pokazuje prema svemu prijatelj bude... istina je, na nutarnjim kulama nikad nisi imala vrtoglavicu, a ni na vanjskim 27. mart 2015. Prevod: Fehér Illés

Ady András Ihlet – Nadahnuće

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ihlet Attól a kis fekete ponttól, mely minden írásom végére odakellemetlenkedik, a parányi végtől, amely a soha be nem fejezettet előre elrendeltnek tűnteti, a fikarcnyi halálélménytől miszerint rólam, helyettem már ott (felfelé mutatok) mindent leírtak … a nyavalyás írásjeltől, hol a mondandó végleg elfogyhat, nem tudok szabadulni. Csak ha neked írok, csak ha te olvasol, érzem néha úgy: nem ért véget itt semmi, talán el sem kezdődött még, ami máskor, állandóan be akar már fejeződni … 2015. március 26.

Nadahnuće Od one male crne tačke koja se na kraj svakog mog rukopisa dokotura, od sićušnog završetka koji nikad završenog unapred predodređenom proglasi, od ni trunke doživljaja smrti prema kojoj umesto mene već su tamo (prema gore pokazujem) sve napisali... od jadne interpunkcije gde idejni sadržaj može konačno nestati ne mogu se osloboditi. Samo kad tebi pišem, samo kad me ti čitaš, koji put tako osećam: tu se ništa ne završava, možda nije ni počelo to što inače stalno želi da se završi... 26. mart 2015. Prevod: Fehér Illés