Bátai Tibor Kettőnk helyett – Umesto nas dvoje

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Kettőnk helyett Mellénk ülök. Kettőnk helyett. Megmondanám előre, hol és mikor. Egymáson sebet. Meg azt is, hogy majd összeforr. Mi: kéz a kézben. Egyedül: én. Kettőnk helyett csak hallgatok. Félreérted. Hagyom. Hülyén bátrak a bátortalanok. Képéről a bőr nem sül le. Rossz kibic, aki közbeszól. Kettőnk helyett. Közénk ülne. Fogást keres rajtunk egy troll. Értelmetlen vakbuzgalom. Nincs helye a történetben. Hárman maradunk a padon. Kettőnk helyett csak elkezdem.

Umesto nas dvoje Pored nas sedim. Umesto nas dvoje. Predskazao bi gde i kada. Ranjavanje. I to, srasće. Mi: ruka u ruci. Sam: ja. Umesto nas dvoje, samo se šuti. Krivo shvataš. Nije mi briga. Glupo hrabri su bojažljivi. Nije mu sramota, ne bi se stideo. Loš je navijač ko u reč upada,. Umesto nas dvoje. Između nas bi seo. Neki izazivač zahvat traži na nama. Nerazumna slepa pažnja. U toj priči mesta mu nigde. Na klupi trojka je ostala. Umesto nas dvoje. Samo  se započinje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.artpresszo.hu/content/kett%C5%91nk-helyett

Bátai Tibor Pillangó(d)ef(f)ektus – (D)efekt leptira

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Pillangó(d)ef(f)ektus A megválaszolhatatlannak tűnő kérdések már szinte jobban izgatnak, mint maguk a válaszok. Perverzió? És vajon kié? A szerzőé-e, vagy a szövegé? Lehet(,) minden szöveged az? Többszörös védőréteg alatt nevelted vállalhatóvá arcodat. Hogy milyen áron, mindketten tudjátok. Megérte-e? És: mire mehettetek volna maszkok nélkül? Amióta fölismerted magadban, már el sem veszítheted. Durván hangzik: innen nézvést nincs szükség rá. A puszta képzete is perdöntő bizonyosság (marad). De mondd, hová lennél nélküle, ha csak benne találhatod meg önmagad? Elég szárnyát billentenie benned, s te máris elhiszed: vele rezdülhetsz. Ez lenne hát a pillangó(d)ef(f)ektus? Disszonáns lehet a legtisztább öröm is, ha óvatlanul nyakába öntöd. Képes vagy-e az ő szemével mérni a számodra csökkenő távolságot váltig egymásra nyitott ajtók közt, és érzékelni tudod, mit jelent neki, amivel te oly boldogan beéred? Átfolyatod magadon. Transzfúzió. Ha kiürül a tasak, újratöltöd vele, hogy a véreddé váljon. Neked használ, de meg mered-e kérdezni: jó-e neki, és ha igen, akkor mire? A líra képlete: érzelem + logika. Definíció szerint az érzelmek logikája. De ki fejti meg, hogy ez-mi-ez az elcseszett, lehetetlen szöveg?

(D)efekt leptira Već me skoro više izazivaju pitanja na koje je naizgled nemoguće odgovoriti od samog odgovora. Perverzija? Kome pripisati? Autoru ili tekstu? Moguće je (,) da ti je svaki tekst takav? Tvoje lice do prihvaćenosti pod višestrukim zaštitnim slojem si odgojio. Po kojoj ceni, obojica znate. Dal se isplatilo? I: bez maski šta bi ste postigli? Od onda kad si u sebi prepoznao, više ni ne možeš izgubiti. Grubo zvuči: odavde gledajući nepotrebna je. I sama predodžba (ostaje) kao nepobitna činjenica. Ali reci gde bi stigao bez nje, ako bi samo u njoj mogao sebe pronaći? Dovoljno je da u tebi krilima zamahne i ti već poveruješ: zajedno titrate. Zar je to (d)efekt leptira? I najčišća radost disonantna može biti, ako na nju neoprezno sručiš. Dal si sposoban, između redom otvorenih vrata, u tvojim osećajima smanjene daljine s njenim očima meriti, i osećaš li, šta njoj znači to, što tebi radsot pruži? Preko sebe pretačeš. Transfuzija. Ako se kesa isprazni, ponovo puniš da ti se u krv pretvori. Tebi koristi, ali smeš li upitati: dal njoj prija, i ako da, čemu? Formula poezije: osećaj + logika. Prema definiciji logika osećaja. Ali ko će odgonetnuti, taj šta-je-taj izvitoperen, nemoguć tekst. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lancolat.ning.com/blog/batai-tibor-pillango-d-ef-f-ektus-kerdesek-folteve



Bátai Tibor Lombok és rügyek – Krošnje i pupoljci

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Lombok és rügyek (túl a szavakon) Mikor máskor, ha nem azonnal? Elszáll az utolsó alkalom, hogy megtöltsd őket tartalommal, s túlléphess végül a szavakon. Beérni most ennyivel kéne. A pohár tele már nem lehet. Attól a teljesség igénye még nem délibáb, hogy így esett. Lombosodik a nincsen bokra, rügyei titkokat rejtenek. Feszegetheted, nem mész sokra – már az is siker, hogy sejlenek. Valóság nyerhet-e, ha vele áll a rajthoz vágy és képzelet? A van hogy tromfolhat a leszre? Éld egyszerre összes életed!

Krošnje i pupoljci (s one strane reči) Kad inače, ako ne u isti tren? Poslednja prilika olako proleti da bi ju ponovo ispunio sadržajem i mogao konačno prekoračiti reči. Zadovoljiti se sad bi sa toliko trebalo. Čaša više ne može biti puna. Ali to ne znači, iako izgleda tako, da je težnja za celovitost utvara. Lista se džbun ničega, pupoljci tajne skrivaju. Nećeš nigde stići zalud tvoja znatiželja – već je i to uspeh da se naziru. Može li stvarnost pobediti ako su joj čežnja i mašta protivnici? Može li java prikazu nadmašiti? Svoje bivstvovanje u celosti doživi! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/anna.nagy.1675

Bátai Tibor Legközelebb (ez egy ilyen nap) – Sledeći put (to je takav dan)

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Legközelebb (ez egy ilyen nap) Most úgy fogj neki, hogy nem próbálod meg irányítani. Kezdetnek mindjárt el is hagyhatod a felszólító módot, még ha csupán magadat buzdítanád is. Olykor nincs szükség nagy elszánásra. Egyszerűen nekilátsz. Nem veselkedsz, nem rugaszkodsz, nem fohászkodsz, még csak nem is ugrasz. Magától értetődően húzod fel a zsilipet, és engeded, hadd folyjon a szöveg, amerre akar. Egyedül arra ügyelsz, hogy mindvégig vele tarts. Feltétel nélkül rábízod magad, akárha te lennél az övé, nem pedig megfordítva. Egyáltalán nem gondolsz rá, kit fog elérni; fel sem merül benned, hogy ne juthatna célba. Nem csak reméled — bizonyosan tudod: ott és akkor annyit ad majd át teljes valódból, amennyire ketten együtt képesek vagytok. Az első sor megvan, tehát már bele is kezdtél. Vagy inkább ő kezdett beléd. Elég, ha hagyod, hogy folytatódjatok. Ez egy ilyen nap, de nem sűrűn lesz benne részed. Érdemes tisztázni, jóval többször kell magadnak zöld ágra vergődnöd a verssel. Bátran készpénznek veheted: már legközelebb.

Sledeći put (to je takav dan) Započni sad tako da ne pokušaš usmeravati. Za početak odmah možeš zapovedni način izostaviti, čak i tad ako samo sam sebe bodriš. Nema potrebe za posebnu odvažnost. Jednostavno započneš. Ne zapneš, ne odraziš se, ne moliš se, čak ni ne skačeš. Sam od sebe razumljivo dižeš branu i dopustiš da tekst, kud hoće, slobodno teče. Jedino na to paziš da sve do kraja s njim ostaneš. Predaj se bezuslovno, kao da si ti njegov, a ne obrnuto. Uopšte ne misliš na to, koga će sustići; ni ne pomisliš na to da ne može do cilja stići. Ne samo nadaš se – zasigurno znaš: tamo i tad predaće toliko od tebe samog, koliko ste vas dva zajedno sposobni. Prvi red je gotov, već si započeo. Ili je on počeo sa tobom. Dovoljno je da pustiš da se nastavi. To je takav dan, ali nećeš često doživeti. Isplati se raščistiti, sa pesmom češće trebaš na zelenu granu stići. Hrabro možeš konstatirati: već sledeći put. Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://www.artpresszo.hu/content/legk%C3%B6zelebb-ez-egy-ilyen-nap

Bátai Tibor Úgy látszani – Tako se pokazati

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Úgy látszani Veszélyes előmerészkedni a szöveg fedezékéből. Önmagaddal fedésben; létezőként beszélni. Valódat mutatva föl, nem próbált szerepeket. Hiányos mondataidba illeszteni állítmánynak a történést, amely bensőleg tied, létezésed hitelét. Kockáztatva, hogy tetten érnek, s a ledobott maszkok helyén nem lelnek fölismerhető vonásokra. Még sincs más esélyed, mint hogy próbálj kibábozódni. Előhívódni a fényérzékeny anyagon, és úgy látszani — színről színre.

Tako se pokazati Iz skrovišta teksta opasno je izgmizati. Sam sa sobom u skloništu; govoriti kao živo biće. Pokazati šta si u biti, a ne isprobane uloge. U tvoje nepotpune rečenice događaje kao predikta staviti, to što je ustvari tvoje, potvrdu bivstvovanja. Risikirajući, da te na delu uhvate, i na mestu odbačenih maski neće prepoznatljive crte naći. Ipak nemaš drugačiju šansu, no što pokušaš čauru odbaciti. Na svetloosetljivoj materiji razviti se i tako se pokazati – u svim nijansama. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.artpresszo.hu/content/%C3%BAgy-l%C3%A1tszani



Bátai Tibor Egy vereség állomásai – Stanice jednog poraza

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Egy vereség állomásai 1.  Minek tovább, ha nincs miért? Ajkam fölrepedt és csorba a bögre — elgondolom, a hangya mint örül, ha az asztalról morzsa hull a földre.  Kérgét eldobja, vedlik  a platán. Hozzám jobban oda-  nőtt a kéreg, a páncéling,  az önként felöltött, úgy szorít, hogy levetni már félek.  2. Azt képzelem, pók vagyok, hálómba fogok fényes bogarat, de földönfutó bogárként végül is menekülök, s a háló rám akad. Nem fut a mozdony, nem vet parazsat, nem fog lángot a kalász, csillag sem világlik az égen; ne keress ott, ahol tudhatod, nem találsz. 3.  Árad a sötét, ellep. Egy szál sugárban silbakol  a fény. Bátorítaná magát, hiába: hűlt helye marad csak  őrhelyén. Sűrűsödik az éjszaka, gomolyló párává összeáll. Észrevétlenül bekerít, de még nem támad: jelre vár. 4.  Fűszálak szuronyán menetel a csönd, tudom, hiába  várom a zenét. Szelíden, némán gyászol a tücsök, és elföldeli törött hangszerét. Már megértem: ez a rend, nem rémülök, húr hogyha pattan, érzem, ahogyan gyengülök, sebemből szivárog, elfolyik a dallam.  5.  Fejszémnek csak a nyele veszett, akad még vad és tág vadászmező. Mégis vesztett harc ez is, vesztett és késhegy- re menő. Bosszút érte! — tétován  pördült (ó szemérem!), s lehullt a levél. Halott. Virágok élén most feni kését a gyilkos, aki  én vagyok.

Stanice jednog poraza 1. Zašto dalje ako cilja nema? Usne su mi ispucale, činija okrnjena – zamišljam, kako se raduje mrav kad sa stola na zemlju mrvica pada. Odbaci koru, skida se platan. Kora se na mene bolje srasla, oklop, dobrovoljno obučen, tako stiska da mi je strah skinuti. 2. Zamišljam da sam pauk, sjajnu bubu hvatam u svoju mrežu, ali na koncu konca kao buba prognanik bežim i saplićem se u mrežu. Nepomična je lokomotiva, iskru ne baca, klas ne plamti, na nebu ni zvezde ne sjaje; ne traži me tamo, gde znaš da me nećeš naći. 3. Raste mrak, prekriva me. Zrak svetla u jednom jedinom snopu se muva. Hrabrila bi sebe, zalud; na svom stražarskom mestu samo je duplja. Zgušćava se noć, u kumulus se pretvara. Neprimetno me opkoli ali još ne napada: čeka na znak. 4. Tišina na bodežima vlasi trave maršira, znam, uzalud čekam melodiju. Zrikavac krotko, nemo nosi crninu i pokopa slomljenu violinu. Već shvatam: to je red, ne prestrašim se ako pukne žica, osećam kako slabim, iz moje rane melodija se cedi, otiče. 5. Mojoj sekiri samo se drška izgubila, postoji još divljač i prostrano lovište. Ipak i to je izgubljena borba, izgubljena i krajnje izoštrena. Osvetiti! – oklevajući se vrtio ( o stidljivosti!), i lišće opalo. Mrtav je. Na vrhu cveta sad oštri nož ubica, a taj ja sam. Prevod: Fehér Illés



Bátai Tibor Bizonyosság (még mindig tudsz) – Izvesnost (još uvek možeš)

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Bizonyosság (még mindig tudsz) Hogy bírhatnál bárkit tartós függésre anélkül, hogy magad is függővé ne válnál? A szituációtól is, ám kezdettől pontosan tudtad, nem csupán attól. Hányszor kérkedtél: akármikor fölidézed, ha szükséged van rá. És – valóban! – szemernyit sem tódítottál. Csak éppen még egy képzet sem éri be pusztán folytonos alkalmazkodással hangoltságodhoz. Gyakran váratlanul kopogtat, sőt, olykor az is megesik, tapintatlanul rád nyitja az ajtót. Nem mintha zavarba hozna vagy (pláne) terhesnek éreznéd. Ellenkezőleg, hálás vagy a bizonyosságért, hogy még mindig tudsz nem remélt örömtől — fájni.

Izvesnost (još uvek možeš) Kako bi mogao na trajnu zavisnost bilo koga navesti bez toga da i sam ne postaneš zavistan? I o situaciji, ali od početka si tačno znao da ne samo od toga. Koliko puta si se hvalio: ako ti je potrebno, u svakom trenu prizivaš. I – uistinu! – ni jotu nisi šarao. Samo čak ni mašta se ne zadovoljava time da prema nečijoj volji neprekidno prilagođava. Često iznenada kuca, dapače, katkad i to se događa da nepozvano otvori tvoja vrata. Ne da bi se zbunio ili (povrh toga) osećao opterećenim. Naprotiv, zahvalan si za onu izvesnost da još uvek može ti nenadana radost – bol naneti. Prevod: Fehér Illés



Bátai Tibor A csoda halála – Smrt čuda

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

A csoda halála számítottál-e erre számíthattál-e erre mikor még ártatlanul elterülve a fűben eltökélted a visszatérést a forráshoz s fogadkoztál holnapra eléred a tengert számíthattál-e erre jelenése a köznapinak immár ez a csoda a csoda halála pörögsz sajkádban szabad vízen számíthattál-e erre és mégis még mindig bizonyság kell bizonyság végső nyúlsz hányadszor a sebekbe futó árkaiba elkapart hegeknek vizébe zúzódások barlangtavának tükrébe szerelmek tengerszemének tamásabb te ama bibliainál is számíthattál-e erre igenis erre számítottál erre készültél ott a fűben viseled valamennyi stigmáját e kornak s még mindig makacsul hiszed nem kell istenülnöd boldogulhatsz emberül

Smrt čuda dal si na to računao dal si mogao na to računati dok još nevino valjajući na tratini odlučio vraćaš se izvoru i tvrdio stićićeš sutra do mora dal si mogao na to računati da ta pojava svakodnevnice to čudo je smrt čuda na slobodnim vodama u svom čamcu se vrtiš dal si mogao na to računati ipak još uvek treba potvrditi konačno potvrditi koliko put takneš rane dubine zaceljelih ožiljaka skrivena jezera kontuzija poput morskih oka ogledala ljubavi ti ko si i od onog biblijskog veći nevernik dal si mogao na to računati da na to si računao i tamo na tratini se na to spremio nosi svaku stigmu te ere i još uvek tvrdoglavo veruješ ne trebaš se u boga pretvoriti možeš ljudski prosperirati Prevod: Fehér Illés



Bátai Tibor Nem leszek ott – Neću biti tamo

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Nem leszek ott Itt a helytállás helye. Ám mi van, ha mégis másutt. Tudhatjátok, hogy nem én leszek ott. Sehol. Soha. Bár akkor már itt se.

Neću biti tamo Tu je mesto odgovornosti. Ali šta onda ako je ipak drugde. Budite sigurni da ja neću biti tamo. Nigde. Nikad. Mada tad već ni tu. Prevod: Fehér Illés

Bátai Tibor Ballada – Balada

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Ballada – Hallottad-e hírét ...a kerek erdőnek, ...a kerek erdőben ...zúgó, nagy fenyőknek, ........hatalmas fenyőknek? ......................  – Hallottam csak hírét ...........................egy kerek erdőnek, ...........................egy kerek erdőben ...........................őrt álló fenyőknek, ...............................strázsáló fenyőknek. – Hallottad-e hírét ...zúgó, nagy fenyőknek, ...zúgó fenyők alatt ...múló esztendőknek, ........futó esztendőknek? ........................– Hallottam csak hírét ...........................a zúgó fenyőknek, ...........................zúgó fenyők alatt ...........................lepergő időnek, ...............................elfogyó időnek. – Hallottad-e hírét ...olyan esztendőnek, ...mikor megjelölt fák ...szép sorban kidőltek, ........maguktól kidőltek? ........................– Hallottam csak hírét ...........................olyan esztendőnek, ...........................mikor egy év alatt ...........................nagy múltú fák nőttek, ...............................szép múltú fák nőttek. – Hallottad-e hírét ...vaddisznónak, őznek, ...kikre vadász vigyáz, ...s kikre sosem lőnek, ........kikre sosem lőnek? ........................– Hallottam csak hírét ..............................hegyes–éles tőrnek, ..............................mivel vérét venni ..............................jönnek a jövőnek, ...................................jönnek a jövőnek!

Balada – Čuo li si vest ...o okrugloj šumi ...u okrugloj šumi ...o bučnim borovima ......ogromnim borovima? ........................– Čuh samo vest ...........................o okrugloj šumi ...........................u okrugloj šumi ...........................o borovima čuvarima ..............................o borovima stražarima. – Čuo li si vest ...o bučnim borovima ...ispod bučnih borova ...o minulim godinama ......o prohujalim godinama? ........................– Čuh samo vest ...........................o bučnim borovima ...........................ispod bučnih borova ...........................o proteklom vremenu ..............................prošlom vremenu. – Čuo li si vest ...o takvoj godini ...kad označena stabla ...redom sva su se izvrnula ......sama od sebe su se izvrnula? ........................– Čuh samo vest ...........................o takvoj godini ...........................kad u jednoj godini ...........................stoletna stabla nikla ..............................drevna stabla nikla. – Čuo li si vest ...o vepru, srni, ...koje lovci čuvaju ...i na koje nikad ne pucaju ......na koje nikad ne pucaju? ........................– Čuh samo vest ...........................o oštroj-šiljatoj kami, ...........................čime dolaze ...........................krv budućnosti uzeti, ..............................krv budućnosti uzeti! Prevod: Fehér Illés