Szente B. Levente (ki vagy/ok) – (ko si/sam)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ki vagy/ok) ki vagy te mondod ismersz kiáltasz szavakra feszítesz szeretlek taszítasz érintenélek ki vagyok én emlegetlek álmainkban

(ko si/sam) ko si ti tvrdiš poznaješ me povičeš na reči me razapneš volim te odbijaš me dotaknuo bi te ko sam ja u našim snovima te spominjem Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Csak magamra ne hagyj – Samo me nemoj samog ostaviti

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Csak ne hagyj magamra elesni, földre zuhanni, omlani bele semmibe most már ne hagyd, hogy elmerüljek mások nyomaiba lépve, mint amikor virradatba halnék csöndesen, így bele a lélek föl és le hullámzó dombjai között, háttal fénynek, sötétnek, őszi én-képem rólad visszaragyog – csak ne hagyj magamra.

Samo me nemoj samog ostaviti pasti, na zemlju se srušiti, u ništa se stropoštati sad više ne dozvoli, da stupivši u tuđe tragove potonem, kao kad bi tiho u svanuće nestao između talasajućih brežuljaka duše, sjaju, tami leđima okrenuta moja jesenska slika od tebe se odražava – samo me nemoj samog ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente A tűz – Vatra

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

A tűz Vajon  hol ér véget a gőg? - Vajon hányféle a jóság? Nem-e olyan mint mesében a varázslás? Az istenek között néha azon tűnődöm, szerénységünk ha lángra lobban, talpon, orcánkban büszke pírral, vajon ki maradna?

Vatra Gde li se obest završava? - Dobrota koliko lica ima? Možda je kao u bajci tek čarolija? Između bogova katkad o tome razmišljam, ako bi naša skromnost plamtiti počela, na našim obrazima ponositim pirom, ko bi uopšte ostao? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=45931

Szente B. Levente Ezerkilencszáznyolcvankilenc – Hiljadudevtstoosamdesetdevete

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ezerkilencszáznyolcvankilenc (őszi történet) egy reggel az iskola előtt a sok egyenruhás gyermek nézem mind a falat bámulja szálkás betűkkel valaki azt írta oda: NINCSEN PÉNZÜNK FAGYIRA NEMHOGY NADRÁGRA.

Hiljadudevtstoosamdesetdevete (dogodilo se u jesen) jednog jutra ispred škole deca u uniformama gledam svi zid motre ćoškastim slovima neko je napisao: NEMAMO PARA ZA SLADOLED A KAMOLI ZA HLAČE. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Jégtündérek – Vile od leda

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Jégtündérek És gyúl az égben az esti fény száll, csak száll, kering benne ezernyi szép hópehely  ragyogva csilingelnek, míg lassan jégtündérek lesznek – csak álmainkban térnek vissza, haza, az ég és a föld közé.

Vile od leda I na nebu večernja svetlost se pali u njoj hiljade krasnih pahuljica snega leti, samo leti, lebdi u svom sjaju odzvanjaju i polako u vile od leda se pretvaraju – doma, između neba i zemlje tek u našim snovima se vraćaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Szembe jöttek – Prema nama su došli

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Szembe jöttek

(azok emlékére, akiket méltatlanul elfeledtek)

elindultak és mentek,

mások velük szembe jöttek

előre, hisz egyformák vagyunk, csak előre, sosem oldalra,

hátra nézni már nem tilos a vesztesnek, győztesnek

üzenni kell néha azoknak, akik célt értek,

esetleg az otthon maradottaknak, végre

elindultak hát, és mentek,

vissza, a sötétség előtti időkbe.

Forrás: a szerző

Prema nama su došli

(u spomen nepravedno zaboravljenima)

krenuli su i koračali

drugi su prema njima krenuli

napred, ta jednaki smo, samo napred, nikad na stranu,

već ni gubitniku, ni pobedniku nije zabranjeno unazad pogledati

poruke katkad onima treba slati, koji su cilj dostigli,

eventualno kod kuće ostalima, pa konačno

su krenuli i koračali,

nazad, u vreme pre mraka.

Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente (kiáramlás előtt és után) – (pre i posle strujanja)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Halmágyi Csaba festménye

(kiáramlás előtt és után) minden öregember halálával egy nagy könyvtár vész el ki tudja hová tűnik az ember könyv mikor a földre írt vérrel könnyel történetünk énekkel tűzben pírban szégyenben büszkeségtől elbotlik meghal és születik és hal él rajongva szenved szeretve gyűlöl elismer de megtagadva szívet tudatot anyagot hasít mégis ég ha az égbe imákkal ér fel

(pre i posle strujanja) smrću svakog starca jedna velika biblioteka se gubi ko zna čovek knjiga gde se gubi kad krvlju suzama na zemlju pisana naša priča pesmom u vatri rumenilu sramu od oholosti se spotakne premine i rodi se i umire živi obožavajući pati voli i mrzi priznaje ali poricajući srce razum materiju seče ipak plamti kad gore u raj molitvom stiže Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Igazában az igazság – Istina mu je u istini

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Igazában az igazság Hja, az igazság! – mond csak ki bátran: Eb ura fakó! – mond el nekik mi az igazság. Az igazság, az legyen igazság. Kertelés nélkül. Egyszerűen és igazul, igazságos. Mondjuk, – könnyed, de kőkemény. Tartós. És igaz, mindenekelőtt persze. Mond csak ki, hadd tudja meg azt mindenki – már hogy mi is az igazság! Tudják csak meg, az igazságban mindig minden igaz kell legyen. Igaz is, ki kellene már fejtenie valakinek. Mert arra aztán hiába várunk, hogy azt teszem fel, tömegesen vallják. Igenis! Az igazat vallani lehet! És kell is. Abban van az igazság. S hogy el ne feledjem: ha kimondtad aztán, például nem a jó helyen, nem a megfelelő időzítésben, akkor aztán...

Istina mu je u istini O da, istina! – samo hrabro, reci: Svako svome jatu! – ispričaj im šta je istina. Istina neka bude istina. Bez uvijanja. Jednostavna i istinska, istinoljubiva. Recimo, – neusiljena, ali kao kamen tvrda. Trajna. I naravno pre svega istinita. Reci samo, neka svako sazna – šta je ustvari istina! Neka saznaju, da u istini uvek sve mora biti istina. Istina je, neko bi već morao razložiti. Jer zalud čekamo, samo nagađam, na masovno prihvatanje. Ipak! Istina može biti prihvaćenja! A i treba biti. U tome je istina. I da ne zaboravim: ako si izgovorio, na primer na neprikladnom mestu, ne u pravom trenutku, onda... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Rekviem Bözödújfaluért – Rekvijem za selo Bezedovo novo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Rekviem Bözödújfaluért Aztán eloszlott a tömeg,  széthordták az utolsó házat is - akár a cserépszilánkok, álmaink az utcán hevertek; a nevek, mint megannyi sikoly. Sosem hittük volna, hogy emlékoszlopra kerülnek: örökre és beláthatatlanul.

Rekvijem za selo Bezedovo novo Pa se masa razišla, i zadnju kuću su razneli - poput krhotina crepova naši snovi su na pločniku ležali; imena, kao mnoštvo krikova. Nikad ne bismo verovali da će ih spomen stub čuvati: zavek i nedogledno. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Egek földek – Neba zemlje

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egek földek Létem mástól szereztem nem itt és nem nálad – egy másvilágnyi puha kereszten.

Neba zemlje Drugde sam stekao postojanje ne tu i ne kod tebe – na mekom križu nekog drugog sveta.  Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Gyermekidő – Detinjstvo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Gyermekidő Gyermekkoromban, átöleltem a fákat, megsimogattam a virágokat. Arra voltam kíváncsi: mesélni, szépen énekelni, azok tudnak-e? Kérdésre, választ kaphatott? És, hogy a világok kezdetén, vajon az első ember, ki felismerte őket, nevet, miként adott? Neki, fa és virág, bemutatkozott?

Detinjstvo U detinjstvu drveća sam grlio, cveće milovao. Hteo sam saznati: znaju li oni pričati, lepo pevati? Na pitanje, dal je mogao odgovor dobiti? I, na početku sveta, prvi čovek, ko ih je prepoznao, ime kako im je dao? Njemu drvo i cvet dal se predstavio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=56318



Szente B. Levente Egyszer ha... – Ako jednom...

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egyszer ha... egyszer ha valóban hozzám érsz tündérré változom piciny csillagpötty leszek végül ajkadon válladon tied leszek csakis olyan titkod melyben örökké de örökké otthon vagyok s te te sok életen át otthonodban mindig rám találsz

Ako jednom... ako jednom dotaćićeš me zaista pretvoriću se u vilu na kraju na tvom ramenu usnama biću kap zvezde biću samo tvoja takva tvoja tajna u kojoj zauvek zauvek sam doma a ti ti preko mnogo života u tvom domu naćićeš me danomice Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=57398