B. Tomos Hajnal Poetica – Poetika – Poetica

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetika Pesnika vek stvara kao sve što je plastičan prokrvljen je i pokretan – ipak usprotivi se, upada u reč, laje, voleo bi verovati da svakom vremenu pripada, bezvremenskoj stvarnosti, što svakog dana na stol za seciranje papira prostire poput hirurga raseče, na delu ga hvata, iseče, pa ostavi, nekako drukčije, nekako prema svom srcu oblikovano. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás (I) – Preobražaj (I) – Transformation (I)

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetica Age of present spawns the poet, Akin to all things melding, Mobile, and exposed to bleeding, Even so, he steps on toes, Saucy, in his two cents throws, Believes in the pretense, He's part of every tense, Of ageless existence, Laid on display every day On the sheet's dissection table As a surgeon,  he dismembers, Spies red-handed, and he severs, Then abandons, Slightly altered, Slightly shaped after his own heart. Translated by Andrea Van Horn

Molnár Imre: Átváltozás (II) – Preobražaj (II) – Transformation (II)

Cseke Gábor Sok szép jelige – Mnoštvo lepih lozinki – Many pretty passwords

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Sok szép jelige

jelszók és jeligék ideje ez
azt mondom pimpam és mi sem történik.
jó, akkor hát legyen páncél. vagy bogár.
netán repkény. az eredmény ugyanaz.
"ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
nem tudom, amit tudnom kellene.
amit tudok, azzal mit sem érek.
pedig mennyi szép jeligét tudnék nektek kitalálni feltálalni
azért az egyért
az egyetlenegyért
cserébe
mely lakatod nyitja tegnapom holnapom

mondanám maszlag vagy hogy szilánk
a találgatást egyelőre
folytatom

Mnoštvo lepih lozinki

to je vreme lozinki i šifara

kažem pimpam i ništa se ne događa.

dobro, pa neka bude pancir. ili kukac.

možda bršljan. isti je rezultat.

„ko ovde ulazi nek svaku nadu ostavi“.

ne znam šta bi trebao znati.

s tim šta znam ništa ne postižem.

a koliko bi lepih lozinki mogao za vas izmisliti otkriti

u zamenu

za onu jedinu

za onu jednu jedinu

kojom ti lokot moje juče i sutra otvara

rekao bi koještarija si krhotina

nagađanje za sada

nastavljam

                             Prevod: Fehér Illés

Many pretty passwords

'tis the time of codes and passwords

I say pimpam and nothing happens.

fine, then let it be armour. or bug.

perhaps ivy. The result is similar.

"abandon all hope, ye who enter here".

I don't know what I should already know.

what I do know, is worthless.

yet, how many pretty passwords I could come up with

offer them

in exchange

for the one

the only one

that opens your lock my yesterday,  my tomorrow

I could try hogwash or splinter

for now  the guesswork

continues

                             Translated by Andrea Van Horn



Cseke Gábor Alku – Pogodba – Bargain

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Alku csupa pára kövér könnyek gördülnek le rajtad végig lábam elé a sírás mit sem ér ragyogj hát rám engedd át a fényt tág folyosó a huzatot kössünk alkut ne bántsuk csak nézzük egymást mintha először kábán hitetlenül hogy egyik is túléli a másikat úgy ráncosodunk már szutykosodunk mint égen a felhő lelkünkbe égetve a némaság arca a szürke látszat

Pogodba svugde vlaga debele kapi suza se koturaju niz tvoga tela do mojih nogu plač ništa ne rešava pa ozari me prostran hodniče propusti zrake svetlosti promaju da se pogodimo jedan drugog nemojmo dirati samo gledajmo kao prvi put zaneseno sa nevericom da će jedan preživeti drugoga već se tako boramo i prljamo kao oblaci na nebu naše duše licem šutnje sivim prividom žigosane Prevod: Fehér Illés



Alku csupa pára kövér könnyek gördülnek le rajtad végig lábam elé a sírás mit sem ér ragyogj hát rám engedd át a fényt tág folyosó a huzatot kössünk alkut ne bántsuk csak nézzük egymást mintha először kábán hitetlenül hogy egyik is túléli a másikat úgy ráncosodunk már szutykosodunk mint égen a felhő lelkünkbe égetve a némaság arca a szürke látszat

Bargain Moisture sodden heavy tears roll along your body before my feet weeping is worth naught shine on me then let the light pass through the wide corridor draught let's bargain not to cause pain just watch each other as the first time stunned disbelieving that one could outlive the other thus we wrinkle already covered in soot as the cloud up in the sky our souls branded by the image of silence the gray illusion Translated by Andrea Van Horn

B. Tomos Hajnal Szabadesés – Slobodan pad – Free fall

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Szabadesés Nem múlnak hajnalok, ha kettőt  tapsolok, nem nyilnak percek, mint feltépett fércek – nem akarom, de mint korom idő szitál, alkonyodom, hosszú az éj, rólam mesél, álomba fúlt való henyél – nem az leszek aki voltam, mit érne a rigó holtan? Jó fenségek rendezgetnek, nem kérdezek, nem felelnek.

Slobodan pad Ne prolazi osvitak ako aplaudiram, poput rascepanih marama ne otvaraju se podrhtavanja – ne želim ali kao moja kova sipi vreme, hvata me tama, dugačka je noć, o meni ćaska, u san utopljena tumara – neću biti ta koja sam bila, šta bi mrtva ptica vredila? Dobra visočanstva me nameštaju, ne zapitkujem, ne odgovaraju. Prevod: Fehér Illés

Free fall

Dawn expires not

When I applaud

Minutes don't cleave open

Resembling torn seams.

Undesired, time flakes away

As sifting soot. My dusk is here.

Endles night spins my tale,

Reality idles quenched by dream,

Who I once was, will never more be,

What is worth a dead merle anyway?

Kind lords decree,

I pose no question,  the reply is silence.

                             Translated by Van Horn Andrea

B. Tomos Hajnal Keresztút – Raskršće – Crossroads

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Keresztút Csillaghullásban állok, áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél.

Raskršće Stojim u padu zvezda, svetlost me natapa. Istražujem lice meseca, na usnama mu prozirna nada. U padu zvezda ne može se napred, al ni nazad neću. Lice sutra je memla, noć ga tankim ševarjem prekriva. Samo je na meni svetlost u padu kao na glumcu mnogobrojni pogledi – trebalo bi krenuti. Cesta prema dole puzi: za pehlivana okomito postavljeno uže. Prevod: Fehér Illés

Keresztút Csillaghullásban állok, áztat a fény. Fürkészem a holnap arcát, ajkán átlátszó remény. Csillaghullásban előre nem lehet, visszalépni nem akarok. A holnap arca ingovány, sovány avarral benövi az éj. Csak rajtam szúró hullásban a fény, mint színészen a sok száz tekintet – lépni kellene. Az út felfelé kúszik: mutatványosnak való függőleges kötél.

Crossroads Standing under shooting stars, in the light I steep. I examine tomorrow's face, hope transparent on its lip. Under shooting stars cannot advance, will not step back. Tomorrow's face a moorland, thin leaf-blanket overgrown by night. Only on me the light falls stinging akin on an actor the many hundred gazes - ought to move.  The road slithers upward: vertical rope fit for acrobats. Translated by Andrea Van Horn

B. Tomos Hajnal Játék a vonaton – Igra na vozu – Game On The Train

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Játék a vonaton A sínek, a létezők biztosan visznek valahova, csak én félek megérkezni. Ablak előtt, fékezések és nekilódulások között játszom az örök utazót – jönnek és mennek a tájak, zöld-fehér álomkockák, s én merev díszletekben egyetlen bábu, csak játszom, játszom... A sínek biztosan visznek valahova, hol morcos-unottan valaki kiszállást parancsol.

Igra na vozu Tračnice, one prave, sigurno negde vode samo ja se bojim dolaska. Ispred prozora, između kočenja i poleta izigravam večnog putnika – nailaze, isčezavaju krajolici, zelene-bele kocke snova, a ja jedina lutka u ukočenim maskama samo igram, igram... Tračnice sigurno negde vode, gde neko mrzovoljno-nehajno naređuje silazak. Prevod: Fehér Illés

Game On The Train

Rails, the real ones

surely take people somewhere,

I just feel scared to arrive.

At the window

I’m playing the eternal traveller -

the train brakes and then dashes,

sceneries come and go,

green and white dream-squares -

and among hard-set props I’m

the only puppet

just playing and playing…

Rails surely                        

take people somewhere,

where grimly and bored

someone orders them to get off.

                             Translated by N. Ullrich Katalin