Keresés ebben a blogban

2015. január 20., kedd

Hajnal Anna Te, ki az éjben énekelsz – Ti, ko u noć pevaš

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Te, ki az éjben énekelsz

I.

Eső esik s künn nőnek füveid,
te legjobb, akié vagyok
hullasd rám égi cseppjeid,
szomjas füved vagyok…
füved, fád, boldog állatod,
növesztesz, itatsz, csókjaid
átjárják zsenge tagjaim
hajlásait.

Széppé fürösztött örömed,
ó nézz rám mindig! el ne hagyj!
vágyaid hadd formáljanak,
formák mestere vagy.
Lehelletedben leng hajam,
s öröm reszketteti szivem,
te szerető, szerettető,
vedd el szivem…

Te ki az éjben énekelsz,
a cseppek csöpp fülemilék,
szivem szólalt meg? vagy szived
énekli szét
szerelmünk, amely édesebb
jázminoknál s illatosabb,
kedvesebb hangú nálad nincs,
ének mestere vagy.

II.

Fogadj el, hadd legyek tied
mint erdőn tiszta szarvasok,
akiket táplál, rejteget
füvekkel, fákkal vadonod,
kiknek léptében táncod lejt
és könnyűséged száll, szökell,
s gőzölgő boldog orrukon
szabadságod lehell…

Szabadság, illat szivemen!
erdőt idéző tág lehek,
éjjel és ázott lomb szaga,
esők, szelek és fellegek;
értetek fájó szerelem
álmomban is sír, felriad,
mint messze, hegyről zuhanó,
testvérnek felelő patak.

Ti, ko noću pevaš

I.

Kiši i vani tvoja trava raste,
ti najbolji, čiji sam,
svojim nebeskim kapima me obasipaj,
tvoja žedna trava sam...
tvoja trava, drvo, sretna životinja,
hraniš me, napajaš, poljupcima
optočiš obline mojih
nežnih udova.

Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala,
o uvek me gledaj! ne napuštaj me!
nek me tvoja žudnja formira,
majstor si obličja.
Moja kosa u tvom dahu se giba,
od radosti se podrhtava moje srce,
ti koji ljubiš i na ljubav navodiš
uzmi moje srce...

Ti ko noću pevaš,
kapi su sićušne ševe,
oglasi li se moje srce? il našu ljubav
koja je slađa
i lepšeg mirisa od jasmina
tvoje srce razglasi,
od tvoga nema lepšeg glasa,
majstor si pevanja.

II.

Prihvati me, nek budem tvoja
kao na čistini šume jeleni
koje tvoja divljina travom,
drvećem hrani, skriva,
u čijim koracima me tvoj ples čara
i tvoja lakoća skakuta, leprša,
i njihovim parom punih njuški
diše tvoja sloboda...

Sloboda, na mom srcu aroma!
širok uzdah koji šumu priziva,
noću miris pokislog ševarja,
kiše, vetrovi i oblaci;
ljubav koja čezne za vama
i u mom snu plače, trgne se iz sna,
kao u daljini sa brda padajući potok
koji svom bratu odgovara.

Prevod: Fehér Illés


Halmai István Pénelopé – Penelopa

Halmai István (Mestó)
Lábatlan, 1951. március 25. – Eger, 2001. február 27.


Pénelopé

Naphosszat kémlelem a tengert,
szemem belefájdul az erőlködésbe,
míg befogja a víz fölött
egy vékonyka csíkját a végtelennek.

Ténfergek az öböl
         medúzáktól koszoszöld
                  tükre fölött,
őgyelgő semmittevők,
        agresszív zsibárusok,
                fecsegő hülyék közt a parton.

Karácsonyodik.
Ma csak néhány hajó érkezett,
az utolsó is bevitorlázott alkonyatra
nélküled,
ércznél súlyosabb rakományával
a hiányoddal -

Penelopa

Čitav dan more promatram,
od naprezanja oči su mi se umorile
dok nad vodom
obuhvatili usku traku beskraja.

Od meduza
         prljavozelenim ogledalom
                  uvale lutam,
među besposličarima,
         agresivnim starinarima,
                  jezičavim budalama.

Stiže Božić.
Danas samo nekoliko broda stiglo,
bez tebe do sumraka i zadnji
uplovio,
od rude težim teretom
tvojom nedostatkom –

Prevod: Fehér Illés


2015. január 19., hétfő

Eörsi István A harmonikus élet receptje – Recept harmoničnog života

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


A harmonikus élet receptje

Ha bánt valami,
szedj mélyről a tálból,
szedj még egyszer és menj,
légy máshol.

Tisztára törölt
szemüvegedet vedd le.
Megbékélt szemmel nézz
elhülyülő szemekbe.

Elviselhető lesz
az elviselhetetlen,
de nem lehetséges,
ami lehetetlen.

Mi elfogadhatatlan,
– mert a szív belefásul -
azt ne fogadd el, sőt
ne is vedd tudomásul.

Recept harmoničnog života

Ako te nešto tišti,
iz dubine činije uzmi,
uzmi još jednom i idi,
na drugom mestu se budi.

Odmakni očišćene
lornjete.
Pomirljivim očima gledaj
popustljive poglede.

Nepodnošljivost
postaće podnošljiv,
ali nije moguć
što je nemoguć.

Što je neprihvatljivo
– jer će srce popustiti –
nemoj prihvatiti, čak
ni k znanju primiti.

Prevod: Fehér Illés


Petri György Halálrajz – Crtež smrti

Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.


Halálrajz

Ki ezt, ki azt.
Rettegünk, rakosgatunk -
Ki hitte volna,
lepergetni életünk,
mint egy spulnit!

Reméltem, rendezett
kiskertben mívelek költészetet;
mint sufniban a vén, teszek-veszek.

Nem így,
másként alakul,
de ahogy, úgy van jól.
Nem adatnak a hűs nyárvégi esték,
csak a hirtelen, hideglelős öregség.

De úgy fordulok be az ismerős úton,
hogy a megállóig már nem. És tudom -

Crtež smrti

Ko ovog, ko onog.
Strahujemo se, spremamo –
Ko bi verovao,
kao sa rolne
odmota nam se život!

Nadao sam se u urednom
vrtu ću se poezijom baviti;
preturam, kao starac u drvari.

Ne ovako,
stvari uzele drugi tok,
ali kako je, tako je, dobro je.
Nisu doživljene sveže letnje večeri,
samo starost, drhtava, iznenadna.

Ali u poznatu ulicu tako svraćam,
da do stajališta već ne. I znam –

Prevod: Fehér Illés


2015. január 18., vasárnap

Pató Selam Ige-létünk – Postojanje – Existence

Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –


Ige-létünk

Csak Tücskök vagyunk...
Éj-feketében
fekete ében Hangszerek.
Fény-muzsikánkban
Szállnak az Égre
a Csillag-sóhajok
És Mi csak Játszunk
Ez a Szerepünk
ami túlragyog
Minket önmagunkon.

Postojanje

Samo Cvrčci smo...
U noćno-crnom
crne Violine od ebanovine.
Zvezdani uzdasi
U našoj Melodiji sjaja
Lete na Nebo
A Mi samo Igramo
To je naša Uloga
šta i Nas same
zaseni.

Prevod: Fehér Illés

Existence

We are only crickets,
black ebony-violins
in the dark night.
In our blaze-music
the star-sighs
flying to the sky, -
and we're just playing
- this is our role
with which we outshine
ourselves.

 Translated by Horváth Aladár



Rafi Lajos Új május – Nov maj

Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.


Új május

Így van szavam szívén a halk,
Zengő imám, ha nem zavar:
Bádogos iparos vagyok,
ám amikor fojtogató
gondolatok vernek pofon;
Nem ez vagyok.

Rég elmerült és önfeledt
eszmémben még felfigyelek.
Mint rossz gyerek, ki csíntalan,
Kit nem zavar a zűrzavar.
Mint az, ki siratásait,
Az énje némaságain fel-felzokog.

Olykor magamra ébredek.
Fölkavarnak a reggelek.
Jajgat a Nap, úgy érezem.
S pihenő csöndje a magánynak reám kiált:
Ember vagyok és nem cigány.

Nov maj

Tako je na srcu moje reči tiha,
Blaga molitva, ako ti ne smeta:
Zanatlija sam, limar,
ali kad me zagušljive
misli šamaraju;
Ja taj nisam.

U odavno potonulom i bezbrižnom
rasuđivanju mom obraćam pažnju još.
Kao zločest dečak, ko je nestašan,
Kome ne smeta darmar.
Kao onaj ko zbog svojih oplakivanja,
Zbog vlastite nemosti koji put zajeca.

Koji put se osvestim.
Uzburkaju me praskozorja.
Tako osaćam da Dan jada.
I blažena tišina samoće me doziva:
Čovek sam a ne Cigančina.

Prevod: Fehér Illés


2015. január 17., szombat

Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Tudd, mindig ott maradtam

I.
Hogy hajdan, hajdan, hajdan
locsogó patakzajban
hűvös hullámmosásban
lágy gyerektalpon jártam –
hogy onnan elszakadtam?

tudd, mindig ottmaradtam,
kavicsos görgetegben,
nyári patakmederben,
kiálló kő símáján
ott ülök sírva, árván,
honvágy-gyötörte gyermek
kit idegenbe vertek – –

ki velem szemben állasz
tudd, ha késik a válasz
s szavamat csend előzi
kettősségem legyőzi:
a csendben összevontam
magam, s magam kimondtam,
magam, kit itt ismernek,
s magam, ki messzi gyermek – –

II.
tudd, szégyen rámpiríthat,
homlokom kínban izzhat,
tűzvész a felhős alkony – – –
én hűvös messzi parton
fekszem alkonysötétben,
szívem a bársonyrétben
megtörölt, tiszta penge,
megfürösztött a zsenge
lágy fű, megedz a hűség,
legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala

I.
Nekada, nekada
u žamoru potoka
u svežini korita
bosa sam hodala –
što sam to ostavila?

znaj, tamo sam ostala,
u valjanju belutka
u letnjem koritu potoka,
na stoletnim stenama
plačući sedim, sama,
u svet sam oterana
al’ sam tamo prikovana – –

protivnici smo, ali
znaj, kad odgovor kasni,
kad nas ćutnja razdvaja,
razum dvojnost svladava:
sebe sam sažimala
ali i pokazala,
sebe, koju tu znaju,
čednu, koju tu ne poznaju – –

II.
Sramota i ruglo
mogu mi nabrati čelo
dok suton vatra nagriza – – –
mene daleko vrelo
smiruje u sumraku,
srce mi je o pliš travnjaka
obrisana čista sablja,
kupala me je jutarnja
rosa, vera klesala,
nek budem mač i naslada – – –

Prevod: Fehér Illés