Ady András Res prosperae – Res prospere

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Res prosperae Harc, Még forró aszfalt, Utcakapituláció. Hang, Kileng a torony, Harang... Zöld zümmögéssel Püffed a negyed. Sötét, Csendes város. Agónia. Kicsinyített emberek Éles, Fordított álma.

Res prospere Borba, Još vruć asfalt, Kapitulacija ulice. Glas, Klati se toranj, Zvono... Kvart se zelenim Žamorom nadima. Tama, Tih grad. Agonija. Jasan, izvrnut San Umanjenih ljudi. Prevod: Fehér Illés

Szabó T. Anna Sirály-fényképezés – Fotografisanje galeba

Szabó T. Anna Kolozsvár, 1972. június . –

Sirály-fényképezés Először is a szélirány. A napszak. Felhős, ködös vagy tiszta az idő, csillámlik-e a víz, vagy fodrozódik, rőtvörös-e a nádas, sávosan zöldeskék-e vagy kékesfekete az ég, a tó, a túlpart, nedves-e a víz szélén a sziklatörmelék, és közein hullott platánlevél vagy nádtörek, vagy nyálkás alga gyűl, és hogy vittünk-e magunkkal elég morzsolgatható és hajítható kenyérdarabkát, és hogy a dobás elég magas röpívű-e, és a madarak hányan vannak, éhesek vagy jóllakottak, és vajon a prédát felszálltában vagy hulltában vagy épp elmerülőben érik, sebesen villannak el vagy kitárt szárnyukon függeszkednek, és ideges fejük meg-megrándítva várják a dobást — mindez nem mindegy, sőt, nem is beszélve a szögről, vagy a gépünk és a film minőségéről, és különösen arról a gondról, hogy csak két kezünk van, és vagy dobálunk vagy fényképezünk. 2014. december 10.

Fotografisanje galeba Prvenstveno pravac vetra. Doba dana. Dal je oblačno, maglovito i vedro, sjaji li voda ili je naborana, dal je trščar rujan, dal je druga obala, nebo, jezero prugasto zelenkastoplav ili plavkastocrn, dal su krhotine stene na obali vlažne, ima li u razmacima otpalog lišča platana ili krnjadaka trske, ili se tamo sluzave alge gomilaju, i dal smo poneli dovoljnu količinu mrvljive i savitljive komadiće hleba, ima li hitac dovoljno visok luk, u kom broju su ptice prisutne, dal su gladne ili site, plen dal hvataju tokom uzleta ili silaska ili pak već kad tone stižu, dal hitro isčeznu ili raširenim krilima lebde i nervoznim pokretima glave čekaju hitac – sve to skupa nije svejedno, dapače, ni ne govoreći o kutu ili kvalitetu aparata ili filma i naročito o problemu, da samo dve ruke imamo te ili bacamo ili slikamo. 10. decembar 2014. Prevod: Fehér Illés



Hárs Ernő Kezdetben van – U početku je

Hárs Ernő

Magyaróvár, 1920. szeptember 26. – 2014. június 4.

Kezdetben van Kezdetben van a kezdet, és végül jön a vég, de akit arra edzett az irgalmatlan ég, hogy mindig újrakezdhet, annak nem vég a vég.

U početku je U početku je početak a na kraju stiže kraj, ali kalio li na to koga nemilosrdan beskraj da uvek postoji početak, njemu kraj nije kraj. Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Ikebana – Ikebana

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Ikebana Gyökér  földből kitépve, szár  gyökérről lefejtve, virág feje levélre ejtve, mint anyám mosolya a fényes  fadobozban, akárha  élne.

Ikebana Iz zemlje isčupan koren, sa korena oparano stablo, na list savijen cvet, poput osmeha moje majke u sjajnom drvenom sanduku, kao da je živa. Prevod: Fehér Illés

Kiss József Ó, mért oly későn… – O, što tako kasno... – Oh why so late...

Kiss József

(Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 31.

Ó, mért oly későn… Ó, mért oly későn, levelek hullása, Daru távozása idején: Mért nem találkoztam rózsanyiláskor, Hajnalhasadáskor veled én? Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe A pacsirtát lesbe, te meg én? Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak, Az ifju álmok idején!...

O, što tako kasno... O, što tako kasno, za vreme opadanja lišća, odlazaka ždralova: Što te nisam sreo za vreme cvata ruže, praskozorja? Što nismo mogli slušati švrljugu samo u dvoje, ti i ja? Što se nismo sastali za vreme zanosa, čežnje, mladalačkih snova!... Prevod: Fehér Illés

Ó, mért oly későn… Ó, mért oly későn, levelek hullása, Daru távozása idején: Mért nem találkoztam rózsanyiláskor, Hajnalhasadáskor veled én? Mért nem hallgathattuk édes-kettesbe A pacsirtát lesbe, te meg én? Mért nem találkoztunk a mámor, a vágyak, Az ifju álmok idején!...

Oh why so late...  Oh why so late, when tired leaves are falling, When cranes depart towards a distant sky: Oh why couldn't we meet in roseblossom time, In the early sunrise, you and I? Oh why couldn't we hide in secret two-some And eavesdrop as the lark sang in the sky? And why couldn't we meet in burning passion, In time for young dreams, you and I!... Translated by Peter Zollman

Györe Balázs Ne a halál frissítsen fel – Nek te ne smrt osveži

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –

Ne a halál frissítsen fel széttett lábbal alszanak délben ébrednek fel hasalnak az ágyon lábukkal kalimpálnak kimennek az erkélyre kávézni cigarettázni szemüvegesek körmüket festik szőrszálat távolítanak el az alsó lábszárról éveken át egy öreg néni lakott szemben egész nap olvasott az ablaknál fejét masszírozta nem tudom ki volt hogy hívták hogyan halt meg mikor és kik temették fiatal lányoknak adta át a helyét rohannak a mobilokhoz ha megcsörren magukra hagyva fél órára laptopjukat

Nek te ne smrt osveži razbacanim nogama spavaju u podne se bude na krevetu natrbuške leže nogama mlataraju na balkonu piju kafu puše naočale nose farbaju nokte sa golenice dlake skidaju preko puta godinama je starica stanovala čitav dan kraj prozora čitala glavu masirala ne znam ko je bila kako se zvala kako je umrla kad i ko nju sahranio svoje mesto devojkama predala ako zazvoni do mobila jure ostavljajući za pola sata svoje laptope Prevod: Fehér Illés



Bella István Ebben a félhomályban – U tom polumraku

Bella István

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Ebben a félhomályban Ki ül itt, ki ül itt, ebben a félhomályban, a halált gyakorolja talán, hogy csak van, nyílt szemmel,      leesett állal, testéből sarjad a félhomály, nyüzsgő, eleven óra, akibe a halál és árnyéka visszajár születni, s meghalni újra,      ki ez a se ide, se oda, sehova már?!

U tom polumraku Ko tu sedi, ko tu sedi, u polumraku tom, možda smrt uvežbava, da tek postoji, otvorenim očima,      otpalom bradom, polumrak iz njegovog tela provejava, užurban, živ sat, u koga smrt i njena sena se vraća da bi se ponovo rodila i umrla,      ko je taj ko već ni tu, ni tamo, nikamo ne pripada?! Prevod: Fehér Illés