Keresés ebben a blogban

2015. augusztus 27., csütörtök

Kőhalmi Ildikó Stabil időszerkezet – Stabilna struktura vremena

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Stabil időszerkezet

öt percnyi ébredés tíz a kávé
ugyanott kopik a szőnyeg minden reggel
szitává bomlik lassan áttetsző a padló
pontosan érkező villamos a fésületlen nővel
és celinedionnal a fülben norah jones
jelez ajtó nyit leszáll megint esik
vergődés délig kettőig holnapig csak
szerdáig bírd ki onnan kifelé esik megint
sehol egy leszakadt gomb téves kapcsolás
hétvégén töröl majd újra tölt olcsó vörös
meg az a szőke is kizökkent olyankor
húsz is a kávé

újabbat srófol a napfonadékon
feszül a bírás szűk határa húsz ötven hetven
közöttük elkopik szőnyeg ideg ízület
marad a tíz tűnik a kávé ennyi időt
a vérnyomáscsökkentő is elvesz majd
kiszámítható szívritmuszavar
nincsen több mélységi mámor se
vörös se szőke se fekete
a fésületlen nő fiatalabb talán de már
nem jár a villamos rég lejárt menetrendbe
csavarodik és ősz és csörög a vekker olyankor
húsz is a kávé


Stabilna struktura vremena

pet minuta buđenje deset pripada kafi
sag svakog jutra na istom mestu ovešta
polako se u sito pretvara patos je proziran
tramvaj sa neočešljanom ženom tačno stiže
i slušalicama u ušima nora džons
daje znak vrata se otvaraju opet pada
do podne do dva do sutra otimanje samo
do srede izdrži od tamo je manje opet pada
nigde otpalog dugmeta krivi spoj
krajem nedelje se briše pa opet se puni jeftino
crveno a i plavuša te izbaci iz takta tad
i kafe dvadeset

pletenicu sunca ponovo zašarafi
napinje se uska granica izdržljivosti dvadeset
pedeset sedamdeset sag nerv zglob se haba
ostaje deset kafa isčezava toliko vremena
i sredstvo za smanjenje pritiska oduzima pa
izračunljiva smetnja srčanog ritma
nema više ni ushićenja ni
crveno ni blondo ni crno
možda je neočešljana žena mlađa ali
tramvaja više nema red vožnje istekao
i jesen je i zvoni budilica tad
i kafe dvadeset

Prevod: Fehér Illés


2015. augusztus 26., szerda

Bella Beáta Mennyit ér a szó – Koliko vredi reč

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –


Mennyit ér a szó

Mennyit ér a szó,
ha nem hallja meg senki,
egyedül járja ritmusát,
az őszi szél.

Mennyit ér a szó,
ha tébolyult eszmék keringenek,
behunyt szemmel lépek át,
a holnapok felett.

Mennyét ér a szó,
ha nem érezem  hárs illatát,
összehúzott kabátban,
magányosan kuporgok a padon.

Mennyit ér a szó,
ha élni nem engednek,
béklyóban hordja láncát,
kegyetlen, zord az  idő.

Mennyit ér a szó,
ha keser számban a nyár,
hó födi el a tiszta eget,
nem látom a haza vezető utat.

Koliko vredi reč

Koliko vredi reč,
ako je niko ne čuje,
jesenji vetar na vlastiti ritam
sam igra.

Koliko vredi reč,
ako sulude ideje kruže,
naredne dane sklopljenim
očima prekoračim.

Koliko vredi reč,
ako miris lipe ne osećam,
u suženom kaputu
na klupi sama šćućurim.

Koliko vredi reč,
ako mi živeti ne daju,
vreme je okovan,
surov, nemilosrdan.

Koliko vredi reč,
ako mi je ukus leta gorak,
čisto nebo snegom je pokriven,
koja li cesta vodi doma.

Prevod: Fehér Illés


2015. augusztus 25., kedd

Bátai Tibor Úgy látszani – Tako se pokazati

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Úgy látszani

Veszélyes előmerészkedni
a szöveg fedezékéből.
Önmagaddal fedésben;
létezőként beszélni.
Valódat mutatva föl,
nem próbált szerepeket.
Hiányos mondataidba illeszteni
állítmánynak a történést,
amely bensőleg tied,
létezésed hitelét.
Kockáztatva, hogy tetten érnek,
s a ledobott maszkok helyén
nem lelnek fölismerhető vonásokra.
Még sincs más esélyed,
mint hogy próbálj kibábozódni.
Előhívódni a fényérzékeny anyagon,
és úgy látszani — színről színre.
Tako se pokazati

Iz skrovišta teksta
opasno je izgmizati.
Sam sa sobom u skloništu;
govoriti kao živo biće.
Pokazati šta si u biti,
a ne isprobane uloge.
U tvoje nepotpune rečenice
događaje kao predikta staviti,
to što je ustvari tvoje,
potvrdu bivstvovanja.
Risikirajući, da te na delu uhvate,
i na mestu odbačenih maski
neće prepoznatljive crte naći.
Ipak nemaš drugačiju šansu,
no što pokušaš čauru odbaciti.
Na svetloosetljivoj materiji razviti se
i tako se pokazati – u svim nijansama.

Prevod: Fehér Illés


2015. augusztus 24., hétfő

Aida Begović Let labuda – Hattyúröpte

Ady András portréja

Aida Begović Sarajevo 30. oktobar 1990. –

Borító
Molnár Imre: Madarak - Ptice

Let labuda

Ja sam kćerka vatre i vode.
Planine i rijeke su mi sestre.
Dolazim iz visina.
Zalutalo sam svjetlosno sjeme,
I vratiću se odakle i dođoh.
Na vrhu gore, moja su krila, Ikare.
Zatočenik sam svog tijela,
Prostora, vremena, čežnje, stranstvovanja.
Čekam da mi se zavještaju krila
Od prazne pjesme presvislog labuda.
Siđoh na zemlju radi putovanja,
Radi susreta i radi povratka.
Putem potcjenih sveti čin disanja,
I zaboravih čudesnost letenja.
Jedino čežnja za povratkom osta
U zjeni poput zlatnog putokaza.
Hattyúröpte

A tűz és víz lányaként születtem.
Hegyek és folyók a testvéreim.
A magasságból származom.
Eltévedt fénymag vagyok,
És ahonnan jöttem, oda vissza is térek.
Szárnyaim, a hegy csúcsán, Ikarusz-szárnyak.
Saját testem, a tér,
Az idő, a sóvárgás és kivetettség rabja vagyok.
Várom, hogy szárnyaim az alélt hattyú
Üres dallamától keljenek életre.
Az utazás, a találkozás és
Visszatérés miatt szálltam a földre.
Az úton lebecsültem a lélegzés dicsőségét
És elfeledtem, hogy csoda a röpte.
Egyedül, arany útjelzőként,
a visszatérés utáni vágy maradt.

Fordította: Fehér Illés

2015. augusztus 23., vasárnap

Kiss Judit Ágnes Bosznia – Bosna – Bosnia

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Bosznia

A szálláson végre légkondi volt,
kényelmes ágy és kora délután,
s átszűrődött a bezárt ablakon
a müezzin elnyújtott éneke.
Tán az a furcsa dallam volt az ok,
hogy újra s újra megkívántalak.
Akkor nem az élvezet volt a fő,
sokkal inkább volt a befogadás,
hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.
Öleltelek. S álljon meg az idő,
Azt szuggeráltam magamnak, neked,
s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.

Most ősz van, és kívül-belül hideg.
Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,
sic transit, meg a többi marhaság.
Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,
és nem tudok már elképzelni sem
egy nyarat vagy a légkondi zaját,
se azt, hogy ami most van, múljon el,
és kérni sem lehet, hogy újra úgy,
és újra annyira, mint akkor, ott;
kérni csak apróságokat, talán
csak azt, hogy töltsd le a netről nekem
hallgatni a müezzin énekét.

Bosna

U konaku konačno smo imali zračno hlađenje,
udoban krevet i rano popodne,
i preko zatvorenog prozora
nazirala se otegnuta pesma mujezina.
Možda je ta neobična pesma izazvala
da sam te ponovo zaželela.
Tad nije slast bila najvažnija,
mnogo više prihvaćanje,
da si moj i ja sam tvoja.
Grlila sam te. Neka stane vreme,
Sugerirala sam sebi, tebi,
i nisam poverovala da je to nemoguće.

Jesen je, izvan-iznutra hladno je.
Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide,
sic transit i ostale gluposti.
Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto
i ne mogu više zamisliti ni
ono leto ni buku klima uređaja,
ni to, neka prođe što je sada,
i ne može se ni moliti da ponovo tako,
i ponovo toliko, kao tad, tamo;
moliti samo sitnice, možda samo
to da mi skineš sa neta
pesmu mujezina.

Prevod: Fehér Illés


Bosznia

A szálláson végre légkondi volt,
kényelmes ágy és kora délután,
s átszűrődött a bezárt ablakon
a müezzin elnyújtott éneke.
Tán az a furcsa dallam volt az ok,
hogy újra s újra megkívántalak.
Akkor nem az élvezet volt a fő,
sokkal inkább volt a befogadás,
hogy az enyém vagy, s a tied vagyok.
Öleltelek. S álljon meg az idő,
Azt szuggeráltam magamnak, neked,
s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet.

Most ősz van, és kívül-belül hideg.
Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez,
sic transit, meg a többi marhaság.
Fekszünk az ágyon, te háttal nekem,
és nem tudok már elképzelni sem
egy nyarat vagy a légkondi zaját,
se azt, hogy ami most van, múljon el,
és kérni sem lehet, hogy újra úgy,
és újra annyira, mint akkor, ott;
kérni csak apróságokat, talán
csak azt, hogy töltsd le a netről nekem
hallgatni a müezzin énekét.

Bosnia

There was even air-conditioning in the hotel,
a comfortable bed and early afternoon,
and stealing through the closed window
the muzzein’s drawn-out song.
Perhaps that strange melody was the reason
why I desired you again and again.
Indulgence was not the main thing then
it was much more the reception,
that I belonged to you and you to me.
I embraced you. And wanted time to stop,
I suggested that to myself, and to you,
and could not believe it could not be so.

Now it is autumn, chill inside and out,
I desire you, you’ve grown weary, that’s how it goes,
sic transit and all the other rot.
We lie on the bed, your back to me is turned,
and I can’t even picture to myself any more
a summer, or the air-conditioner’s drone,
or even that everything now too will pass,
I can’t even ask for it to be the same
and as much as it was, there and then;
only request tiny details, or perhaps
just this: would you download for me
the muzzein’s chant so I could hear it again.

Translated by Ottilie Mulzet
                                                                                   Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Bosznia/en/54502-Bosnia


2015. augusztus 22., szombat

Bella István Az első mozi – Prvi bioskop

Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Az első mozi

Reflektoroz,
medret váj az éjbe
a szél.
Sárga fényhasáb.
Porszemek, molekulák
– lebegnek benne levelek, ágak.
Kettészeli az éjszakát.
A folyó vásznára vetít
gyors holdat, rudalózó árnyakat.
Fülüket hegyezik,
nézik örökké felhők és kutak.

Hát neked mit mutat?

Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,
hátracsukló pőre templomokat,
gyors késeket, villanó arcodat,
kalimpáló kalodát, lábadat –

és magamat, a bedőlt ég alatt.
Prvi bioskop

Reflektira,
vetar u noć korito
kopa.
Žuti snop svetla.
Zrnca prašine, molekule
– u njemu krošnje, grane lepršaju.
Noć preseče.
Na platno reke
brzog meseca projicira i sene.
Uši naroguše,
večni oblaci ih gledaju i sarandže.

A tebi šta pokazuje?

Padobrana, tvoju pletenicu,
ogoljelu napuklu crkvu,
brze noževe, odsjaj na tvom licu,
klateće klade, tvoju nogu –

i ispod srušenog neba glavu moju.

Prevod: Fehér Illés


2015. augusztus 21., péntek

Danja Gašpar Svi me odlasci vode u pjesmu – Távozásaim költeménybe vezetnek

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –


Svi me odlasci vode u pjesmu

otići od tebe značilo bi
otići od same sebe
zato ne volim odlaziti
osim u pjesmu
u kojoj te ljubim

crveni karmin kao rubin
večeras ima moć vatre
izgaram od riječi ljubav
čista ekstaza usana

pa ja te ljubim
a ti voliš ovaj moj jezik
kojim govorim
koliko te trebam
iskrenošću zabilježenog trena
tek polegla na drage ruke
kosa je postala vjetar
što vrišti od plamena

pa ti me ljubiš
govoriš prstima
dodirujući vrelinu daha
što rasprsnut će se
kao sunce
nebo ovo
jezgra utrobe moje

pjesma ova
u kojoj
i kad te krhkošću riječi
ne volim od siline
cjelim bićem volim te

dok šapućem

zašto nikad neću otići od tebe
gledajući zanesena
tvoje oči bljesak
u njima ja
ti u meni
cijeli moj život ljubavi
pjesma je
kojom si me naučio hodati.


Távozásaim költeménybe vezetnek

elhagyva téged
magamat hagynám el
ezért nem szeretek távozni
csak a költeménybe
ahol téged csókollak

mint a rubin a vörös kármin
ma este a tűz erejével bír
éget egy szó a szerelem
az ajkak rajongása

szeretlek
és szereted
ahogy karodra borulva
egy őszinte ellesett
pillanatban elmondom
mennyire kellesz
hajam maga a szél
lángolva sikong

szeretsz
ujjaiddal beszélsz
ahogy az izzó leheletet érinted
mely elillan
mint a nap
ez az ég
bensőm titka

ez a költémény
melyben
ha a kifejezések esendősége miatt
tán nem is szeretlek
egész lényemmel szeretlek

míg suttogom

miért nem hagylak el
megigézve nézem
szemed villanását
benne vagyok
bennem vagy
egész életem szerelem
dal
mellyel megtanítottál járni.

Fordította: Fehér Illés