Tóth Imre Harmadnap – Trećeg dana

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Harmadnap

Amit mulasztottam, többé nem tudom pótolni.
Amit nem tettem meg, többé nem tudom megtenni.
Akit nem hívtam fel, többé nem hívhatom fel.
Amikor lehetett volna, nem lehetett, most, amikor
lehetne, már nem lehet.
Amikor legmélyebb a nyomorúság, a sötétség másik
oldalán megjelenik a fény.
Amikor átlépsz a képbe, azt mondom, ne félj.
Hogy mi látszik a képen, nem tudom, az utolsó
előtti adásnapon.
De azt igen, hogy ott leszek veled harmadnapon.

Volt esélyem a győzelemre.
De fénylő aranykorunk hirtelen
sötétlő vaskorba hanyatlott.
Mikor az antikrisztus bemutatja kormányát,
én az alsó lépcsőn állok, és soha nem tudom
meg, hogy valaha szerettél. Éveim száma már
a tiéd marad, tedd dobozba, és rejtsd el a szekrénybe,
illatos ruhák, harisnyák közé.
Tényleg volt esélyem a győzelemre,
ki tudja, hány százalék.
Fejemhez szorított fegyverrel megyek előre.
A Magasság felé.

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Harmadnap

Trećeg dana

Što propustih, nadoknaditi više ne mogu.

Što ne uradih, uraditi više ne mogu.

Koga ne nazvah, nazvati više ne mogu.

Kad je bilo moguće, nemoguće je bilo, sad kad je

moguće, već je nemoguće.

Kad je beda najdublja, na drugoj strani tame

svetlost se pojavljuje.

Kad u sliku ulaziš, velim, ne boj se.

Šta se vidi na slici, pretposlednjeg dana

predstave, ne znam.

Ali to znam, trećeg dana biću s tobom.

Imao sam šansu za pobedu.

Ali naše sjajno zlatno doba odjedanput

u tamno željezdo doba potonulo.

Kad će antihrist svoju vladu predstaviti,

stajaću na zadnjoj stepenici i saznati nikad

neću, dal si me ikada volela. Moje godine već

ostaće tvoji, u kutiju ih stavi i u ormar sakrij,

među mirisave haljine, čarape.

Stvarno sam imao šansu za pobedu,

ko zna, koliko posto.

Uz glavu stisnutim oružjem krećem.

Prema Visini.

Prevod: Fehér Illés

Pintér Tibor Változatok egy témára – Varijacije na jednu temu

Pintér Tibor Budapest, 1954. november 21. –

Változatok egy témára a./ Prológ Az elme öntudatlan gesztusrendszere, mifene jelzésőrület, borzongató túljelzettség. Ne magadba halmozd a hulló embertömeg rád eső borzalmának mindennapi tömegét! Égő testek alkonyati arany pírja, láng és füst hitványuló foszlása. Babák a tűzben, Elmegyünk innen. Elmegyünk sorra. b./ Enigma Ráindultunk, beindultunk, elindultunk. Tüzeltek - tüzeltünk. Égettek - égtünk. Eloszlattak - eloszlottunk. Bűz, hamu és rőtarany maradt.

Varijacije na jednu temu a./ Prolog Nesvestan sistem gesta uma, ludilo signala, jeza preoznačavanja. Ne u sebi gomilaj tebi pripadajući deo od svakodnevne mase užasa zbog izgubljenog mnoštva! Sutonsko zlatno rumenilo gorućih tela, tričav razlaz plamena i dima. Bebe u vatri. Odlazimo odavde. Redom svi odlazimo. b./ Enigma Maknuli smo se, pomaknuli, pokrenuli. Gađali su – gađali smo. Palili su – gorili smo. Rasterali su nas – razišli smo. Ostao je smrad, pepeo i žuto zlato. Prevod: Fehér Illés

Pintér Tibor: Tárgyak, élőlények kötetből

Charles Bukowski The Genius Of The Crowd – A tömeg géniusza – Genij mase

Charles Bukowski

Andernach August 16. 1920 – Los Angeles March 9. 1994

 The Genius Of The Crowd

there is enough treachery, hatred violence absurdity in the average
human being to supply any given army on any given day 

and the best at murder are those who preach against it
and the best at hate are those who preach love
and the best at war finally are those who preach peace

those who preach god, need god
those who preach peace do not have peace
those who preach love do not have love

beware the preachers
beware the knowers
beware those who are always reading books
beware those who either detest poverty
or are proud of it
beware those quick to praise
for they need praise in return
beware those who are quick to censure
they are afraid of what they do not know
beware those who seek constant crowds for
they are nothing alone
beware the average man the average woman
beware their love, their love is average
seeks average

but there is genius in their hatred
there is enough genius in their hatred to kill you
to kill anybody
not wanting solitude
not understanding solitude
they will attempt to destroy anything
that differs from their own
not being able to create art
they will not understand art

they will consider their failure as creators
only as a failure of the world
not being able to love fully
they will believe your love incomplete
and then they will hate you
and their hatred will be perfect

like a shining diamond
like a knife
like a mountain
like a tiger
like hemlock

their finest art.

Source: http://www.poemhunter.com/poem/the-genius-of-the-crowd

A tömeg géniusza

Van elég árulás, gyűlölet, erőszak és abszurdum az átlagemberben
ahhoz, hogy akármilyen hadsereget bármikor felszereljen

a gyilkolásban azok a legjobbak, akik ellene prédikálnak
a gyűlöletben azok a legjobbak, akik szeretetről prédikálnak
a háborúzásban azok a legjobbak, akik békéről prédikálnak

akik istenről prédikálnak istenre van szükségük
akik békéről prédikálnak nem élnek békében
akik szeretetről prédikálnak nem élnek szeretetben

óvakodj a szónokoktól
óvakodj a mindent tudókról
óvakodj azoktól, akik mindig könyvet olvasnak
óvakodj azoktól, akik vagy megvetik a nyomort,
vagy büszkék rá
óvakodj a gyorsan dicsérőktől
mert dicséret kell nekik cserébe
óvakodj a gyorsan ítélőktől
mert félnek attól, amit nem tudnak
óvakodj azoktól, akik szilárd tömegekre vágynak
mert egyedül semmit nem érnek
óvakodj az átlagférfitól, az átlagnőtől
óvakodj a szeretetüktől, az ő szerelmük átlagos
átlagos után kutat

de van valami zseniális a gyűlöletükben
a megölésedhez van elég zsenialitás a gyűlöletükben
akárki megöléséhez
nem akarnak magányosságot
nem értik a magányosságot
megkísérlik, hogy mindent elpusztítsanak
ami különbözik az övékétől
alkotni nem tudnak
a művészetet nem értik

alkotásuk sikertelenségét
a világ sikertelenségének vélik
mivel nem képesek teljes szeretetre
azt hiszik a szeretet nem teljes
és gyűlölni fognak
és a gyűlöletük tökéletes lesz

mint egy fénylő gyémánt
mint egy kés
mint egy hegy
mint egy tigris
mint egy bürök

ez legkitűnőbb művészetük.

Gyukics Gábor fordítása

Forrás: http://irodalmiszemle.sk/2016/11/charles-bukowski-a-tomeg-geniusza/

Genij mase

u prosečnom čoveku ima dovoljno izdaje, mržnje i absurda za to

da bilo koju vojsku bilo kada oružjem opremi

u ubijanju su najbolji oni koji protiv toga propovedaju

u mržnji su najbolji oni koji o ljubavi propovedaju

u ratu su pak najbolji oni koji o miru propovedaju

koji o bogu propovedaju njima bog treba

koji o miru propovedaju mira nemaju

koji o ljubavi propovedaju ljubavi nemaju

čuvaj se od propovednika

čuvaj se od znalaca

čuvaj se od onih koji uvek knjige čitaju

čuvaj se od onih koji preziru siromaštvo

ili su na to ponosni

čuvaj se od onih koji brzo hvale

jer im je u zamenu hvala potrebna

čuvaj se od onih koji brzo sude

jer se boje od vlastitog neznanja

čuvaj se od onih koji su željni stalnog prisustva mase

jer sami ništa ne vrede

čuvaj se od prosečnog muškarca prosečne žene

čuvaj se od njihove ljubavi, jer njihova ljubav

za prosekom traga

ali u njihovoj mržnji ima nečeg genijalnog

u njihovoj mržnji ima dovoljno genijalnosti za to da te ubiju

da bilo koga ubiju

nisu željni samoće

ne shvaćaju samoću

pokušaće da sve unište

što se od njihovog razlikuje

nisu sposobni za stvaranje

umetnost ne žele shvatiti

smatraju da je neuspeh njihovog stvaralašta

samo je neuspeh sveta

jer za potpunu ljubav nisu sposobni

veruju da ni tvoja ljubav nije potpuna

i mrziće te

i njihova mržnja biće savršena

poput sjajnog dijamanta

poput noža

poput planine

poput tigra

poput kukute

to je njihova istančana umetnost.

Prevod: Fehér Illés

Weiner Sennyey Tibor Aleppó – Alepo

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –



Aleppó

Mert kétszázezer. Azért a kétszázezerért… –

gondoltam, ahogy végignéztem hízott testeken,

hallottam zsíros szavakat s műszeráfként rengő

műanyag szemét hegyén terjedő

olajos szellemek mellett úszott bánatom.

Nem tudok már örülni semminek,

míg azt a kétszázezret homok és tűz

nyeli el. Írd és mondd: kétszázezret.

Temesd tenyeredbe arcodat, de akkor is

látni fogod, hogy a háború nem ért véget,

csak globálisra tártuk a lokális frontokat.

Kétszázezer – ismételd sziszegve fogcsikorgatva,

aztán rendelj egy italt, vásárolj, nyaralj,

légy önfeledt, gyakorold az öröm kultúráját,

jöjj és lásd:

mi hétmilliárdan az a kétszázezer vagyunk,

és nincs köztünk senki de senki,

aki le merné írni, ki merné mondani:

mi mindannyian Aleppóban lakunk.

Aztán egy angyal lépett hozzám, kegyetlen rózsa

kibomló ajkán és szavaiban tövises koszorú

az azúr kegyelem lehelete, mely rám borult,

mint emlék és mint varázslat, hogy lássam

az emberben felsikolt álmából az állat,

vért szagol, húst akar, szomját nem oltja égő áldozat,

és hogy erre már tudod, hogy nincs bocsánat,

hogy szerencsés kit még családja kapar el,

de a legtöbbnek csak egy nagy közös gödör jut,

melyet végül nem más temet be

csak az együttérzés hiánya.

Kétszázezer? – kérdem az angyalt felettem.

Hétmilliárd. – válaszol türkiz pillantással.

Emberek. – fogom könyörgőre.

Lelkek. – semmisít meg.

Ami eddig volt nincs többé

és innentől még az eddiginél is nehezebb.

Kelj fel, járkálj csak, élj és emlékezz:

nem csak azzal a kétszázezerrel

és nem csak a hétmilliárddal

történik mindez, hanem veled.

Ližnjan, 2016. augusztus 3.

 Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10154408368789530&set=a.368945509529.154156.596699529&type=3&theater

Alepo

Jer dvestohiljada. Zbog onih dvestohiljada... –

mislio sam, kako sam ona uhranjena tela gledao,

masne reči čuo i moja tuga pored uljenih

duhova plivala koji su se na vrhu smetlišta

umetne materije poput veštačkih serafa tresli.

Ničemu se više ne mogu radovati,

dok onih dvestohiljada pesak i vatra

guta. Piši i reci: dvestohiljada.

Svoje lice možeš dlanovima pokriti,

al videćeš i tad, rat se još nije završio,

samo smo bojna polja širom otvorili.

Dvestohiljada – sikteći, zubima škripajući ponavljaj,

pa naruči neko piće, idi u kupivinu, na letovanje,

budi bezbrižan, vežbaj radost kulture,

dođi i vidi:

mi sedammilijardi smo onih dvestohiljada,

i između nas nikoga baš nikoga nema

ko bi smeo napisati, ko bi smeo izgovoriti:

svi mi u Alepou stanujemo.

Posle mi je u rastvorenim ustima sa svirepom ružom

jedan anđeo pristupio i u njegovim rečima dah milosti

azura je trnovit venac što me je pokrio,

kao uspomena i kao čarolija, da vidim

životinja u čoveku krikne u snu,

željan mesa krv njuši, plamteća žrtva njegov žeđ ne gasi,

i sad već znaš, oprosta nema,

da je sretan taj koga porodica pokopa,

ali većini samo jedna velika zajednička raka sleduje

šta na koncu ništa drugo no

manjak  saosećanja zatrpa.

Dvestohiljada? – pitam anđela iznad sebe.

Sedammilijarda. – odgovara pogledom tirkiza.

Ljudi. – hvatam se za slamku.

Duše. – uništava me.

Što je dosad bilo ne postoji

i od sada biće još teže no što je dosad bilo.

Ustani, hodaj samo, živi i sećaj se:

ne samo na dvestohiljada

i ne dešava se sve to samo

sa sedammilijardama, nego sa tobom.

Ližnjan, 3. avgusta 2016.

Prevod: Fehér Illés

Zsidó Piroska Csendben – U tišini

Zsidó Piroska Székelykeresztúr 1974. június 11. –

Csendben Ha csend­ben ülsz, bejön hozzád, ami­nek nincs ott­ho­na: hal­lat­szik olyan­kor körülötted a vi­zek, fák dala. Olyan­kor ta­nulsz nagy­ra nőni, Szi­gorú me­der­ben foly­ni le, Ta­nulsz sut­tog­ni, éne­kel­ni, S megszólíthat a szél szíve.

U tišini Sediš li u tišini, ulazi kod tebe ono što doma nema: oko tebe čuje se kat-kad pesma vode, drveća. U tim trenucima učiš rasti, U strogom koritu teći, Učiš šaputati, pevati, I srce vetra te može osloviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://eirodalom.ro/vers/item/1346-zsido-piroska-versei/1346-zsido-piroska-versei.html#.WC_u1tLhAdU



Danilo Kiš Na vest o smrti gospođe M. T. – M. T. asszony halálhíre nyomán

Danilo Kiš

Subotica 22. februar 1935. – Paris 15. oktobar 1989.

Na vest o smrti gospođe M. T. Kakav dobro obavljen posao, Smrti, kakav uspeh, srušiti takvu tvrđavu! Požderati toliko mesa, skrckati toliko kostiju za tako kratko vreme. Potrošiti toliku energiju, brzo, kao kad se ispuši cigareta. Kakav je to bio posao, Smrti, kakva demonstracija sile. (Kao da ti ne bismo verovali na reč.) (POLITIKA, 12. avgust 1989.) Pesma posvećena Miri Trailović (1924-1989)

M. T. asszony halálhíre nyomán Te Halál, micsoda pazarul elvégzett munka, micsoda siker, ilyen várat ledönteni! Ilyen rövid idő alatt ennyi húst felfalni, ennyi csontot összezúzni. Ennyi energiát elherdálni, oly gyorsan, mintha egy cigarettát szívna el. Milyen munka volt ez, te Halál, micsoda erőfitogtatás. (Mintha szavaidban kételkednénk.) (Politika, 1989. augusztus 12.) Mira Trailović jugoszláv rendezőnő (1924-1989) Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/08/na-vest-o-smrti-gospoe-m-t-danilo-kis.html