Szente B. Levente Egyszer ha... – Ako jednom...

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egyszer ha... egyszer ha valóban hozzám érsz tündérré változom piciny csillagpötty leszek végül ajkadon válladon tied leszek csakis olyan titkod melyben örökké de örökké otthon vagyok s te te sok életen át otthonodban mindig rám találsz

Ako jednom... ako jednom dotaćićeš me zaista pretvoriću se u vilu na kraju na tvom ramenu usnama biću kap zvezde biću samo tvoja takva tvoja tajna u kojoj zauvek zauvek sam doma a ti ti preko mnogo života u tvom domu naćićeš me danomice Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=57398

Fekete Anna A teljesség felé – Prema celovitosti

Fekete Anna Komárom, 1988. –

 A teljesség felé

Szerettek a csontjaim, hisz megtartottak.
Szeretett a bőröm: eltakarta a húsomat.
És mint lelkes bohócok, azt tették ujjaim, amit gondolok.

Álmomban apró sejtkatonák védenek, éber reflexek,
parányi, nevenincsbaktériumok. Egészséges vagyok,
de éjjel-nappal őrködöm saját egyensúlyomon.

Egy komplett óceánjáró,
ahol mindig egyedül lakom.

Forrás: http://szorosko.eu/2013/05/fekete-anna/

Prema celovitosti

Kosti su me volele, ta držale su me.

Koža me je volela: meso mi je prekrila.

I kao zaneseni klauni, prsti su mi po mom htenju plesali.

U snu drobni ćelijevojnici, budni refleksi,

sićušne, bezimene bakterije me brane. Zdrava sam,

ali svoju ravnotežu danonoćno čuvam.

Čitav prekokeanski brod,

gde uvek sama stanujem.

Prevod: Fehér Illés

Lennert Móger Tímea Vers a távolba – Pesma u daljinu

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Vers a távolba nyelem a fűszer illatú tájat. a szeretteim itt élnek. vagy távol. egymás nélkül. mit érzünk a tájból. öklöm a számba nyomom. ha szenvedsz. hogyan éled túl a szerelmet. hogyan örülsz, ha van minek. felétek most az idő hidegebb. újraértelmezem, mi a szeretet. hétvégenként jóleshet. lemenni a tóhoz. otthont idéz. én itthon vagyok. távoliság. egy lakás, egy ház idegenben. kevés. ahányszor az elmúlt években láttalak. ha elhagytál is. ne hagyd el magad.

Pesma u daljinu gutam pejzaž mirisa začina. moji voljeni žive tu. ili daleko. jedni bez drugog. šta osećamo od pejzaža. šaku u usta guram. ako patiš. ljubav kako preživiš. kako se raduješ, ako razloga ima. sad je hladnije kod vas. ponovo tumačim, šta je ljubav. koncem nedelje moglo bi da prija. do jezera otići. u sećanje dom doziva. ja sam doma. daljinski. jedan stan, jedna kuća u tuđini. malo je. koliko sam te proteklih godina viđala. iako si me napustio. sebe nemoj napustiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/138/lennert12.htm

Tanja Kragujević Hladna golubica – Fagyos galamb

Tanja Kragujević Senta 1946. –

Hladna golubica Govorili smo o poeziji. Misli prolaznice ogledale su se u izlozima. I reči netražene pronalazile se u svojim promišljenim i osetljivim bićima. U kratkim ćutnjama gotovo da se mogao začuti zvuk sličan onom kad se sklopi sigurnosna brava. Kad deca su na ljuljaškama. I hladna golubica na suvom dlanu. Kad stvari napokon nalaze svoje mesto. Svetlo i ozračeno. Kao iznenadno preseljenje onih što nikuda ne putuju.

Fagyos galamb  A költészetről beszéltünk. A járókelő gondolatok a kirakatokban önmagukban gyönyörködtek. És a véletlenül előbukkanó kifejezések átgondolt, érzékeny lényükben találtak otthonra. A kurta néma pillanatokban szinte hallani lehetett a biztonsági zár kattanásához hasonló hangot. Mikor hintáznak a gyerekek. És száraz tenyéren a fagyos galamb. Mikor a dolgok végül megtalálják világos, ragyogó helyüket. Mint azok váratlan elköltözése, akik sehová sem utaznak. Fordította: Répás Norbert és Fehér Illés

Forrás: http://www.tanjakragujevic.com/



Đorđe Balašević Na trećem sastanku – A harmadik találkozón

Đorđe Balašević Novi Sad 11. maj 1953. –

Na trećem sastanku Na prvom sastanku foliraću te na sve moguće načine koji su u skladu mog puberteta kome mandat polako ističe, pričaću ti kako sam trinesto dete u siromašnoj porodici, kako od treće godine radim u rudniku i kako triput dnevno pre svakog obroka pomišljam na samoubistvo. Pričaću ti koješta, al te neću poljubiti. Na drugom sastanku ćutaću sve vreme, pustiću malo tebe da pričaš. A ja ću kobajagi sve to slušati i neću te poljubiti. Za treći sastanak obući ću belu košulju sa tamno plavom kravatom a preko toga crni pulover sa rol-kragnom, da me izleči kompleksa, i neću te pipnuti celo veče. A kad već počneš da sumnjaš u moju seksualnu opredeljenost, i kad se popneš na treću stepenicu poljubiću te što nežnije mogu na opštu radost gledalaca.

A harmadik találkozón Az első találkozón pubertáskorom lassan lejáró mandátumával összhangban minden lehetséges módon tettetem magam, elmondom, szegény család tizenharmadik gyereke vagyok, három éves koromtól bányában dolgozom és naponta háromszor, minden evés előtt öngyikosságra gondolok.  Össze-vissza beszélek, de nem csókollak meg. A második találkozón végig hallgatok, hagylak beszélni. Én pedig teszem, hogy hallgatlak, és nem csókollak meg. A harmadik találkozóra fehér ingbe öltözöm sötétkék nyakkendővel meg hengerelt gallérú fekete pulóverbe, hogy a gátlásoktól megszabaduljak és egész este hozzád sem nyúlok. Mikor pedig gyanakodni kezdesz nemi hovatartozásom miatt és fellépsz a harmadik lépcsőre, amilyen gyengéden csak tudok, megcsókollak, a nézők általános örömére. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/savremena-domaca-poezija/djordje-balasevic-pesme.html#9



Tatjana Debeljački Ne-brižljivim – A nemtörődömökhöz

Tatjana Debeljački Užice 23. april 1967. –

Ne-brižljivim Gubi se u sivilu samoće. Uljez saznanja - šum iz uma. Nejasna nit, strasna, surova, bdi. Plod nije zavera. Ludak, genije tišine! Približi se neizrecivom. Analiza razuma - ropstvo! U šetnji, vidni stid! Uzbudljiva autonomija, Otvoreni vrata, prozori, Promaja! U magli stepenice Vode ka nebu. Paralizovana savest, Pokretno ogledalo. U množini protiv rečitih, Dirigovanja, ponašanja, I priznati krivicu. Crta koja spaja, Put u svemirski brod. Mimoilazimo sa omalovažanjem. Bronzana žena, Bakarni čovek!!!

A nemtörődömökhöz A szürke magányba tűnt. Az értelem hangja - betolakodó felismerés. Ködös szál, szenvedélyes, kegyetlen, virraszt. A termés nem összeesküvés. Csend géniusza a félkegyelmű! A kimondhatatlanhoz közelít. Az indíték taglalása - rabság! Séta közben, érzékelhető szégyen! Incselkedő függetlenség, Nyitott ajtók, ablakok, Huzat! A lépcsők a ködben az égbe vezetnek. Megbénult lelkiismeret, Hordozható tükör. Többesszámban az ékesszólók ellen, Utasítások, magatartások, És a bűnöket bevallani. Az összekötő szál, Az űrhajóhoz vezető út. Elkerüljük a lebecsülést. Bronz nő, Réz férfi!!! Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://synchchaos.com/?p=4450



Radomir D. Mitrić Sećanje na Mediteran - Mediterránra emlékezve

Radomir D. Mitrić Jajce 29. aprila 1981. –

Sećanje na Mediteran

     Sačuvati neizgovoreno, kao srž.

                                   Ivan V. Lalić

Lice kojeg pokušavam da se setim sliči otisku kiše

u prašini koju dubi vreme, čežnji koja osvaja kao zvuk

neke veoma stare violine, svakako prelasku preko praga,

i šapatu koji te prati od kolevke do večnosti

zaboravljene u oseci ili plimi nekoj; to, taj vetar

iznutra obrastao Vizantionom kao krčag prazninom

i polja puna mesečine u maglovitim noćima Antiohije.

Pamtiš li još uvek bogove grčke, dečače što dolaziš

iz magle, s rukama nesviklim na rezbarenje, na filigran,

dar da primiš Mere, dečače što se smešiš, zašto?

Život je nacrt neke buduće pesme, pokretni štafelaj

koji čak ni vidokrug ne bira, a ono što dolazi 

nakon svega nije obilje već nesrazmer, nemogućnost 

da se iskaže svet u jednoj kaplji vode, u fragmentu 

nekog drevnog mozaika, u rečenici koja nas sažima

tako surovo, toj rečenici koju govori ćutanje,

i koja nas sabira u jedan trenutak samo.

Mediteran,

lice kojeg pokušavam da se prisetim, to Negde

koje živi u mom sećanju, ispod aleksandrijskih stubova

možda, ili pak u sjaju Mitilene.

Da li to pamti suza što će se skotrljati niz lice

kad budemo nestajali u magli, a Luna na nebu bude

smenjivala Sunce, plavi i zlatni dečače, dok se budem 

sećao rumenila njenog lica, tužan u duši što se 

iz pene više niko nikad roditi neće.

Pamtiš li bogove grčke, i njen pogled…?

Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/

Mediterránra emlékezve

     A ki nem mondottat summaként tartani meg.

                                                      Ivan V. Lalić

A porban idő által vájt esőnyomra hasonlít

az általam felidézni próbált arc, a küszöbön átjutó

régi hegedűhangként hódító sóvárgásra,

és valahol egy árapályban elfeledett, téged

a bölcsőtől az öröklétig kisérő suttogásra;  ez az a szél

melyet, mint korsót az űr vagy a ködös antiókhiai

éjben a mezőket a telihold fénye, belül Bizánc határol.

Te ködből előbukkanó fiú, a görög istenekre

emlékszel-e még, te, akinek keze nem ismeri a filigrán

metszést, a kivételes adottságot, te miért mosolyogsz?

Jövendő dal vázlata az élet, még láthatárt sem választó

mozgó festőállvány, az viszont ami következik,

mindenek után nem bőség, aránytalanság, kizárt

hogy egy csepp vízben, egy valamikori mozaikrészben

kifejezhető az űr, egy bennünket kíméletlenül összegző

mondatban, egy, a csend által kiejtett mondatban,

amelyik egyetlen pillanatba tömörít.

Mediterrán,

megpróbálom felidézni azt az arcot, azt a talán

az alexandriai oszlopok alatt, vagy Mytilene fényében

emlékemben élő Valaholt.

Azt, amikor eltűnünk a ködben, és az égen a Napot

a Hold váltja fel, megjegyzi-e majd az arcon lepergő

könnycsepp, te aranyszőke fiú, míg kenyérpiros arca

emlékemben él, csüggedt a lelkem, mert soha senki sem

fog többé a habokból születni.

Emlékszel-e még a görög istenekre és tekintetére...?

Fordította: Fehér Illés