Tatjana Debeljački Tam-tam – Tam-tam

Tatjana Debeljački Užice 23. april 1967. –

Tam-tam Tražim boju i svetlost Sve obuzeto ritmom, Sad znam ples crnih ljudi Samo ne gazim tepih od peska Tam- tam je sad igra Mački i pasa Zamislite šta se sve zbiva U uzbuđenoj gomili Ja ritam i zvuk, Sadašnjost i prošlost - Evo me! Ustanite svi! Ti, stranče, Što tapkaš sa mnom Da li bi mogao voleti, Il` samo igrati tam-tam? Moje proleće dolazi! Zato ne gladnim, ne žednim, Ne tugujem, ne plašim se Ostavljam heroje i ratove, Njihove bitke i poraze Sloboda mi je cilj. Proleće moje dolazi Jer znam jedan lagani ples, Ples uz BUBNJEVE.

Tam-tam Színt és fényt keresek Minden ritmussal telített, Ismerem a fekete emberek táncát Csak a homokszőnyeget nem taposom Tam-tam most a macskák és kutyák Tánca Képzeljétek el mi minden történik A nyugtalan tömegben Én a ritmus és a hang, Jelen és jövő – Itt vagyok! Mindannyian keljetek fel! Te, idegen, Aki velem együtt topogsz Tudnál-e szereteni Vagy csak tam-tamot táncolni? Jön az én tavaszom! Ezért nem éhezek, nem szomjazok, Nem szomorkodok, nem félek, Elhagyok hősöket és háborúkat, Ütközeteket és vereségeket, Célom a szabadság. Eljön a tavaszom Mert ismerek egy fesztelen táncot, a DOBOK közötti táncot. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=5636



Enes Kišević Ti pišeš – Arról írsz

Enes Kišević, Bosanska Krupa 1. maj 1947. –

Ti pišeš Ti pišeš kako se treba igrati i igrati, a meni kažeš: Sakupljaj te igračke! Ti pišeš kako treba maštati i maštati, a ne vidis od nosa ni bijele mačke. Ti pišeš o nekoj slobodnoj slobodi, a meni: -Mir! Tišina!' - vičeš. Ti pišeš kako sunce dan u šetnju vodi, a vani najobicnija noć je, pjesniče. Ti pišeš o nekoj tamo sreći, o nekoj ljubavi, i nekom miru... A ja i noćas sam moram leći. Laku ti noć, pjesmo na papiru!

Arról írsz Arról írsz, hogyan kell játszani és játszani, nekem meg: Szedd össze a játékokat! Arról írsz, hogyan kell ábrándozni és ábrándozni, de orrodtól még a fehér macskát sem látod. Írsz holmi szabad szabadságról, engem meg korholsz - Csend! Nyugodj meg! Arról írsz, a nap hogyan sétáltatja a nappalt, kinn meg a szokványos éjszaka, te poéta. Írsz holmi örömről, szerelemről, nyugalomról is tán... Én meg ma is egyedül fekhetek. Jó éjt, te papíron heverő alkotás! Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/enes-kisevic-pesme.html#4



Lejla Kašić Jutro – Reggel

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Jutro

Mislila sam da ako nas rastavi smrt boljelo bi,
ali bih navikla na tu bol.
Tražila bih te u paralelnim svijetovima i u meni samoj.
Tražila bih te u suncu, kiši, vjetru.
I pronašla bih te.
U smiraju dana čula bih te kako dišeš...
...negdje.
Mislila sam da ako nas rastavi život,
iza svih tih granica i ratova u nama i oko nas, izgubila bih tvoje lice.
Stopilo bi se sa morem sivih, bezimenih likova koje svakodnevno srećem.
Ne bih osjećala tvoj dah, ugušili bi ga vjetrovi.
Lutala bih za izgubljenom tobom i nikada te ne bih pronašla.
Birala sam smrt.
Zapravo, nisam imala izbor.
Fatamorgana slobodne volje.
On je imao mene.
Kap nade činila se bunarom.
Ja prežednjela.
Ali šta ako osvane jutro koje neće objaviti fajront i rastjetati pijane monologe
izvedene na hladnom parketu napuštene sobe jedne pomahnitale osobe
koja ljubi junake svog ludila,
jutro u kom neću moći prepoznati tvoj glas,
u kom neću moći zatvorenih očiju stvoriti tvoje lice međ’ 8 milijardi drugih,
u kom neću moći rukama u praznini napipati tvoj struk,
u kom neće svaka zvijezda biti pjega na tvom nosu,
u kom neću kuvati običnu za mene i slatku kafu za tebe,
bez tebe,
u kom neću biti kivna
i bogovima
i narodu
i sebi
i tebi.
Ali šta ako osvane jutro u kom neće biti ničeg da me sjeti da si tu.
Nikakvih tragova.
Nikakvih znakova.
Nikakvih nadanja.
Nikakvih sjećanja.
Jutro u kom će ništa postati nešto i požderati me.
Nezasito mljackati tokom žvakanja mog mesa,
bez kapi krvi, nju su isplakale oči.
Jutro u kom će ništa halapljivo oglođati moje kosti.
Njihov smrad neka kaže koliko vrijedi život.
Ako osvane takvo jutro, da li će roditi slobodu ili smrt?
Bude li sloboda, želim da se pitam, želim promjenu izbora.
Bude li smrt, smijaću se, na sav glas,
sa tobom.

Biram...

Izvor: https://inspmagazine.blogspot.rs/2016/12/lejla-kasic-jutro.html

Reggel

Azt gondoltam fájna, ha a halál elválasztana bennünket,

de megszoknám azt a fájdalmat.

Párhuzamos világokban és önmagamban keresnélek.

A napsütésben, esőben, szélben keresnélek.

És megtalálnálak.

Napnyugtakor hallanám lélegzésed...

...valahol.

Gondoltam, ha az élet elválaszt bennünket,

túl a bennünk, köröttünk dúló háborúkban, határokon, elveszíthetném arcodat.

Beolvadna a naponta látott, szürke, névtelen arcok tengerébe.

Nem érezném leheletedet, elnyomnák a szelek.

Elveszített lényed után bolyonganék és soha meg nem találnálak.

A halált választottam.

Tulajdonképpen nem volt választásom.

A szabad akarat illúziója.

Voltam övé.

A csepp remény kútnak tűnt.

Szomjaztam.

És mi van akkor, ha jön egy reggel s nem véget jelent és eloszlatja az elhagyatott szoba hideg parkettáján előadott eszelős egyén részeg beszédét, 
aki imádja őrületének hősét,

reggel, amikor saját hangomat nem tudom felismerni,

amikor behunyt szemmel sem tudom arcodat a 8 milliárd közül elém varázsolni,

amikor nem tudom kezemmel derekadat megérinteni,

amikor minden csillag nem válik szeplőfolttá orrodon,

amikor nem főzök magamnak egyszerű, neked meg édes kávét,

nélküled,

amikor nem leszek dühös

az istenekre

népre

rád

rám.

És mi lesz akkor, ha jön egy reggel, amikor semmi sem emlékeztet rád.

Semmiféle nyom.

Semmiféle jel.

Semmiféle remény.

Semmiféle emlék.

Reggel, amikor majd a semmi valamivé válik és engem felfal.

Végnélkül csámcsog húsom fogyasztása közben,

vércsepp nélkül vérem elsiratott.

Reggel, amikor majd a semmi csontjaimat lerágja.

Bűz árulja el, az élet mennyit ér.

Ha megvirrad az a reggel, vajon szabadságot vagy halált oszt?

Ha szabadságot, szeretném ha megkérdeznének, választanék.

Ha halált hoz, hangosan kacagok,

veled.

Választok...

Fordította: Fehér Illés

Suzy S. Csurpek - Vermes György ***(Az embernek...) – ***(Čovek...)

 

Suzy S. Csurpek - Vermes György

*** Az embernek mi Vesztenivalója van Önmagán kívül ?

*** Čovek sem samog sebe stvarno šta može još izgubiti? Prevod:: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Milica Petričević Trista pena – Háromszáz tajték

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

Trista pena I sve svjetlosti I sve tame prošlosti Odnosi. I sav nemir I svu brigu I svo uzbuđenje I sva sjećanja… Poglede. Dodire. Duga milovanja. Poljupce. Jedno  vječno  „posebna si“  koje  više  nije  vječno... I one zelene, najdivnije, tvoje...  koje više nisu tvoje. Odnosi... Tebe. Omiljenu bol. A opirem joj se! Jer te... ma znaš. Ona naša. ... svom ovom tvojom dušom. Želim svoju omiljenu bol nazad! Svoju tužnu bol. Znam da će se jednog dana vratiti ta tužna bol. Potražiću je.

Háromszáz tajték És elviszi A fényt És a múlt minden kínját. És a nyugtalanságot És a törődést És az izgalmat És az emlékeket... Tekinteteket. Érintéseket. Simogatásokat. Csókokat. Egy örökös “különleges vagy”-ot, ami többé nem örök... És azt ami a tiéd, a legszebb, zöld... ami többé nem tiéd. Elvisz... Téged. A kedvenc fájdalmat. De ellenszegülök! Mert te... de tudod. Az a miénk. ... ezzel a te teljes lényeddel. Kedvenc keserűségemet kérem! Komor keserűségemet. Tudom, az a komor keserűség egyszer visszatér. Megkeresem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/12/ustani-ispostuj-sunce-milica-petricevic.html

Faiz Softić Starenje – Öregedés

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 10. januar 1958. –

Starenje Stariš, kaže mi prijatelj. Dabogme. Starimo svi. Juče sam očima svojim gledao kako ti stariš: čitavih pola sata u robnoj kući si gledao šerpe dok pokraj tebe prolaze djevojke i suknjama te dodiruju.

Öregedés Öregszel, mondja barátom. Persze. Mindannyian öregszünk. Tegnap saját szememmel láttam, hogyan öregszel: az áruházban fél órán keresztül edényeket nézegettél miközben a melletted elhaladó lányok szoknyájukkal érintettek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://libela0.blogspot.rs/search/label/Faiz%20Softi%C4%87



Fellinger Károly Barátnőmnek – Prijateljici

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Barátnőmnek kezed a kályhába dobja kinőtt cipőm most minden összeáll a rossz sarok a félig levált talp anyám tenyerében a cipőfűző

Prijateljici ruka ti je moju pretesnu cipelu u peć bacila sad je sve na svom mestu pohabana potpetica napola otkinut đon uzica je u ruci moje mame Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/1945-fellinger-karoly-versei-baratnomnek-anyam-apam