Keresés ebben a blogban

2017. április 16., vasárnap

Szente B. Levente Egek földek – Neba zemlje


Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –


Egek földek

Létem mástól szereztem
nem itt
és nem nálad –
egy másvilágnyi puha
kereszten.

Neba zemlje

Drugde sam stekao postojanje
ne tu
i ne kod tebe –
na mekom križu nekog
drugog sveta.

 Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Lejla Kašić Grob – Sír


Képtalálat a következőre: „lejla kasic”

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –
 Grob

I samo znaj da me tona zemlje, korova i kamenja
što je nasuto preko tvog tijela neće zavarati.
Može zavarati druge.
One koji te nisu znali.
One koji su na osnovu tvog imena širili priče bez smisla,
Ali mene, koja sam ti najkrpunije laži vjerovala
neće zavarati tvoja najkrupnija istina.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja
ne može zaglušiti tvoj smijeh.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja,
ne može utišati tvoj glas.
Reklo bi se da spokojno spavaš tu
ispod nasipa zemlje, korova i kamenja,
ali prebučni su tvoji nemiri za tu tišinu,
premračan je tvoj sjaj za tu tamu.
Krv tvoja nije ispod tog nasipa jada.
Krv tvoja razlivena je nebom.
Bojiš nebo u našu omiljenu boju.
Srce tvoje ne tuče ispod tog naspia čemera.
Njegovi otkucaji čuju se iz mog srca.
Oči tvoje nisu sklopljene ispod tog nasipa tuge,
one su skrivene ispod mojih trepavica.
Da si mrtva, reći će samo oni gluvi da dodir.
Da si mrtva, reći će oni nijemi pred slobodom.
Da si mrtva, reći će drugi.
Samo ćutim na njihove riječi
i samo ćuti, neću im vjerovati.



Sír

És vedd tudomásul a testedre szórt föld, kóró és
kövek sokasága engem nem téveszt meg.
Másokat megtéveszthet.
Azokat, akik nem ismertek.
Azokat, akik neved alapján zagyvaságokat terjesztettek,
De engem, aki szemenszedett hazugságaidban hittem,
legkeményebb igazságod nem téveszt meg.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
kacagásod nem képes elnyomni.
Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés
hangodat nem képes csitítani.
Itt mintha nyugodtan aludnál,
a földből, kóróból és kövekből álló töltés alatt,
de félelmeid ehhez a csendhez túl hangosak,
ehhez a sötéthez képest tündöklésed túl sötét.
Véred nem itt a keserűség töltése alatt van.
Véred az égen szóródott szét.
Az eget kedvenc színünkkel fested.
Szíved nem itt az üröm töltése alatt dobog.
Dobogásod szívemből hallatszik.
Szemed nem itt a bánat töltése alatt csukott,
szempillám alatt rejtőzködik.
Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.
Hogy halott vagy, a szabadságot nem ismerők mondják.
Hogy halott vagy, mások mondják.
Szavaikat hallva csak hallgatok
és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.

Fordította: Fehér Illés


2017. április 15., szombat

Lennert Móger Tímea Memoár – Spomenica

Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –



Memoár

Szeretni
és
belahalni,
hogy nem lehet belehalni,
ki kell magamból téged paterolni,
mint egy rossz
hálótársat.
Meg ne ágyazz!
Nem maradtsz sokáig,
két- három év és kiheverlek,
elkopnak a rugóid mint egy rossz
kanapénak
s nem játszunk többé katapultast,
elhagylak- tombola,
ki húzza a rövidebbet
az idő gyufásskatulyájából?
Csukott szemem elé,
a kezemet is odateszem,
ki ne látszon a remény,
állhatatos, kemény,
téglafal közöttünk,
szeretet van,
van - szeretet,
magam helyett
téged látlak
a tükröm-tükrömben,
felzaklat és megnyugtat
egyben,
önmagunk elvesztését
ki kell érdemelni,
mindig tetszeni akarás,
hogy neked legyek szép,
hogy neked legyek sovány,
hogy neked legyek magányos,
legalább - fikcióként
elképzelem,
de a gondolatsor
megszakad,
korcs mondatokba rendeződve,
az idő múlásától elkorcsosult
memoár a (szöveg) vége…

Spomenica

Voleti
i
od toga umreti,
ta nemguće je od toga umreti,
trebam te iz sebe izopštiti,
kao nevalaljog
suspavača.
Krevet da ne namestiš!
Nećeš dugo ostati,
za dve-tri godine preboleću te,
poput pohabanog kanabeta istrošiće se
tvoje opruge
i nećemo više izbacilište igrati,
napuštam te – lutrijo,
iz kutije za šibice vremena
ko će kraće izvući?
Ispred mojih zatvorenih očiju
i ruke stavljam,
da se nada ne bi videla,
između nas je neprolazna,
otporna zidina,
ljubav postoji,
postoji - ljubav,
umesto sebe
u ogledalu-ogledalu mom
tebe vidim,
istovremeno uzruja me i
umiri,
vlastitog gubitka
svakako treba zaslužiti,
želja da uvek budeš dopadljiva,
da tebi budem lepa,
da tebi budem mršava,
da tebi budem usamljena
makar - kao fikciju
zamišljam,
ali nit razmišljanja
se prekida,
u kržljave rečenice poredano,
kraj (teksta) je zbog prolaska
vremena zaostala spomenica...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2009.html

Acsai Roland A harmadik időszámítás – Treće računanje vremena

Képtalálat a következőre: „acsai roland”

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –


A harmadik időszámítás

Ma három hónapja ültünk be
Egy autó hátsó ülésére, egy macskahordozó mellé,
És átállítódott bennünk valami,

Téli időszámításról nem a nyárira váltottunk,
Hanem egy harmadikra, amit
Mi hoztunk létre, és az előző kettőn

Kívül áll, és ebből a szempontból
Mindegy, hány hónapja vagyunk együtt,
A mi időnk gyorsabban telik és lassabban,

Mintha egy óriási homokóra
Mérné, amiben porszemek helyett
Bolygók vannak, és ha egy örökkévalóság

Alatt lepereg, újra meg lehet fordítani,
Minden kezdődne elölről.
Treće računanje vremena

Već je tri meseca da smo na zadnje
sedište nekog auta, pored nosača mačaka seli,
I nešto se u nama premestilo,

Nismo zimsko na letnje računanje vremena menjali
Nego na nešto treće što smo
Mi stvorili i nalazi se izvan okvira

Prednjih, i sa tog stanovišta je
Svejedno, koliko meseci smo zajedno,
Naše vreme brže i sporije prolazi,

Kao da jedan ogroman peščani sat
Meri u čemu umesto zrnca peska
Planete su i ako tokom jedne večnosti

Istekne, ponovo je moguće okrenuti,
Da sve ispočetka počne.

Prevod: Fehér Illés
Forrás:  http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-1-1058/harmadik-idoszamitas-acsai-roland-versei

2017. április 14., péntek

Hajnal Éva poros versike – prašnjava pesmica


Képtalálat a következőre: „hajnal éva”

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

poros versike

lebbenő
hajamba
fénykoszorút
fontam
meztéláb-királylány
sétáltam
a porban

prašnjava pesmica

u svoju lepršavu
kosu
venac od svetla
plela
bosonoga-princeza
u prašini
sam se vrtela

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=44473


2017. április 13., csütörtök

Faiz Softić Nekad i sad – Egykor és most

Képtalálat a következőre: „faiz softic”
Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Nekad is sad

Valjasmo se
po tepisima
zelenim.
Jorgan krojismo
od mraka
na prvoj mjesečini
pod hrašćem.
Plašismo se jedino
trnja glogovog.
Niko sem trave
uvaljane
ne ču uzdah
za znojem
izgubljenim.
Sad nam tragove
prorasta mlječika.
Na mjestu trave uvaljane
zemlja izbljuvala kamenje.
I lisice se linjaju.
Tepisima
šetaju sjene gavranova.
Mi čuvamo hamajliju
pod pazuhom
i zeleni ćilimi
postaju ledine.


Egykor és most

Zöld
szőnyegeken
hemperegtünk.
Takarót
a tölgy alatt
az első holdsugárban
sötétségből szabtunk.
Csak a galagonya
tüskéitől féltünk.
Az elveszett
izzadságcsepp
utáni sóhajt
a lenyomott füvön kívül
senki sem hallotta.
Most nyomunkban
kutyatej nő.
A lenyomott fű helyére
köveket hányt a föld.
És a rókák is vedlenek.
A szőnyegeken
hollóárnyak sétálnak.
Mi a talizmánt
hónunk alatt őrizzük
és a zöld szőnyegek
rétekké válnak.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor


2017. április 12., szerda

Milica Petričević Kao nekad – Mint egykor

Petričević , Milica portréja


Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –


 Kao nekad

Nađimo se kao nekad
Nazdravimo za nas lude i zaljubljene.
Ti u život
I slobodu.
Ja u Tebe
I ruke Tvoje.
Hajde, dođi
Pričaj mi o sebi, a ja ću da te posmatram kao dijete lutku u izlogu
Dok mi duša krvari.
Dođi da se smijemo Suncu u lice dok nas obasjava
Kao nekad.
Da pričamo kojekakve gluposti.
Da te upijam dok mi pričaš o svim tim mjestima
Koje si obišao dok mene bilo nije.
...mogli smo to skupa.
I ljudima koje si srijetao.
Reci mi da li još uvijek ideš u pub i slušaš one stare dobre, naše?
Dođi da mi pričaš
O svemu.
Da mi kažeš kako i dalje stojiš pri tome kako Bog ne postoji, a ja te ubjeđujem kako nemaš pojma.
Priznaj da si makar jedanput pomislio na mene dok si otvarao novu paklicu cigareta i ispijao hladni Tuborg.
Da ti je zamirisalo na mene.
I Sve moje.
Možda više ni sebi sve to ne priznaješ.
Ali
Tvoje oči će govoriti
i
ruke Tvoje.

Izvor: autor


Mint egykor

Találkozzunk, mint egykor
Köszöntsük egymást, bolondosakat, szerelmeseket.
Te az életbe
Szabadságba.
Én Beléd,
Karjaidba.
Hát gyere,
Mesélj magadról, én meg, vérző szívvel,
Kirakatbani babát bámuló gyerekként figyellek.
Gyere, míg süt ránk, nevessünk a Napba,
Mint egykor.
Hogy holmi badarságokról beszéljünk.
Hogy magamba szívjalak, míg az általad nélkülem bejárt
vidékekről mesélsz.
...talán együtt is lehettünk volna.
És az emeberekről, akikkel találkoztál.
Mondd eljársz még abba a fogadóba és hallgatod azokat a régi dallamokat?
Gyere, mesélj,
Mindenről.
Mondd, még mindig állítod, Isten nem létezik, én meg győzködlek, semmit sem értesz.
Valld be, míg egy új doboz cigarettát bontottál és hideg Tuborgot ittál, legalább egyszer gondoltál rám.
Hogy érezted illatomat.
És Engemet.
Talán többé magadnak sem ismered be.
De
Szemed
és
Kezed még beszél.

Fordította: Fehér Illés