Mak Dizdar Labud djevojka – Hattyúlány

Mak Dizdar

Stolac 17. listopad 1917. – Sarajevo 14. kolovoz. 1971.

Labud djevojka Rekoh joj Od devet dveri zar nisi otključala devet Od devet odaja zar nisi otvorila devet Od devet kovčega zar nisi otklopila devet Od devet pečata zar nisi Otpečatila devet A ona Ona će meni Otključah devet dveri Otvorih devet odaja Otklopih devet kovčega Otpečatih devet pečata Ali ne otključah Ne otvorih Ne otklopih Ne otpečati Pečat Tvoga Srca Dadoh joj znak ključa A ona zaklikta Gle ptice one što juri k zelenoj gori Gle ptice one zelene Ispod oblaka Pogledah i ne vidjeh Tada ona reče Znaj da je tajna broja devet Tajna labud djevojke Čik stigni me Pretvorih se u sokola Al Labudica je već bila stigla za oblak U zemlju gdje je oko sokolovo Mrtvo oko

Hattyúlány Kérdeztem a lánytól Hát a kilenc ajtóból nem nyitottál ki kilencet Hát a kilenc teremből nem tártál ki kilencet Hát a kilenc szelencéből nem feszítettél fel kilencet Hát a kilenc pecsétből nem Törtél fel kilencet A lány A lány meg Kilenc ajtót kinyitottam Kilenc termet kitártam Kilenc szelencét felfeszítettem Kilenc pecsétet feltörtem De Szíveden Azt A pecsétet Ki nem nyitottam Ki nem tártam Fel nem törtem Megadtam a kódot A lány meg felsikoltott Nézd a felhők alatt Azokat a zöld hegyek felé tartó madarakat Nézd azokat a zöld madarakat Oda néztem és nem láttam Akkor mondta a lány Tudd a kilences szám titka A hattyúlány titka Na érj utol Sólyommá változtam De a Hattyúlány már a fellegekbe ért A birodalomba ahol a sólyomszem Halott szem Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=1375

Rade Šerbedžija Zaboravi – Felejts

Rade Šerbedžija Bunić 27. srpanj 1946. –

Zaboravi Ako me sretneš negdje u gradovima stranim, Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, Kao da me srećeš prvi put. Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži…i zaboravi. Zaboravi dane koje smo nekada zajedno… I noći zaboravi… Gradove kojima smo mijenjali imena, I ucrtavali u karte samo nama dostupne… Onaj hlad pod maslinama u našoj uvali, Uvali mirnih voda. Otok naš i ime broda pjesnika Koji nas je tamo nosio… Zaboravi da si ikada rekla da me voliš, I kako se nikada, nikada, nećemo rastati. Treba zaboraviti naslove knjiga Koje smo zajedno čitali, Filmove koje smo gledali, Hemfri Bogarta i Kazablanku, Naročito zaboravi. Ulicu divljih kestenova s početka Tuškanca, I onaj naš poljubac na kiši Za koga bi znala reći: “Nikada neću zaboraviti”. Molim te zaboravi… I kada ti kažem da zaboraviš, Kažem ti to zato što te volim Kažem ti to bez gorčine. Otvori oči ljubavi, Našim gradom prošli su tenkovi. Odnijeli su sobom sve što smo bili, Znali… imali… Zato… Zaboravi. Čemu sjećanja? Pogledaj kako trešnja u tvome vrtu Iznova cvjeta svakoga proljeća. Nasmiješi se jutru koje dolazi, Zagrli bjelinu novih dana I zaboravi. Kasno je već dragana, hoću da kažem, Zreli smo ljudi, To jest, nismo više djeca I znam da nije lako. I znam da možda i boli… ali pokušaj, Molim te, pokusaj… zaboravi! I ako me sretneš negdje u gradovima stranim, Po kojima se muvam u posljednje vrijeme, Sretni me, kao da me srećeš prvi put; Nismo li se mi već negdje vidjeli, Kaži… i zaboravi.

Felejts Ha valamelyik idegen városban találkozunk, Ahol az utóbbi időben bolyongok, Úgy köszönts, Mintha először találkoznánk. Mintha láttuk volna már egymást, Mondd... és felejts. Felejtsd el a valaha együtt töltött napokat... És az éjszakákat is felejtsd el... Az általunk elnevezett és a csak számunkra Hozzáférhető térképre berajzolt városokat... Rejtekhelyünkön azt az olajfaárnyékot, A csendes vizű öblöt. Szigetünket és azt a költő nevét viselő hajót Amely oda szallított bennünket... Felejtsd el, hogy valaha is mondtad, szeretsz És hogy soha, sohasem fogunk elválni. El kell felejteni Az együtt olvasott könyveket, Az együtt nézett filmeket, Humphrey Bogartot és Casablancat Mindenképpen felejtsd el. A Tuskanac elejéről a vadgesztenyesort És azt az esőben adott csókot Amelyre esküdöztél: “Sosem felejtem el”. Kérlek, felejtsed el... És mikor azt mondom, felejtsd el, Azért mondom, mert szeretlek És keserűség nélkül mondom. Szerelmem, nyisd ki szemed, Városunkon keresztül tankok mentek. Mindent magukkal vittek, mívoltunkat, Tudatunkat... vagyonunkat... Ezért...Felejts. Mire valók az emlékek? Nézd, kertedben a cseresznye Minden tavasszal újra virágba borul. Mosolyogva köszöntsd a következő reggelt, Öleld át az új napot És felejts. Kedvesem, késő van, akarom mondani, Érett emberek vagyunk, Azaz, többé nem vagyunk gyerekek És tudom, nem könnyű. És tudom, talán fáj is... de próbáld meg, Kérlek, próbáld meg... felejts! És ha valamelyik idegen városban találkozunk, Ahol az utóbbi időben bolyongok, Úgy köszönts, mintha először találkoznánk; Mintha láttuk volna már egymást, Mondd... és felejts. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://secanja.com/zaboravi-rade-serbedzija/

https://www.youtube.com/watch?time_continue=18&v=1tQbqdNwHmc

Vasko Popa Naš dan je zelena jabuka – Nappalunk zöld alma

Vasko Popa

Grebenac 29. jun. 1922. – Beograd 5. januar 1991.

Naš dan je zelena jabuka Naš dan je zelena jabuka Na dvoje presečena Gledam te Ti me ne vidiš Izmedu nas je slepo sunce Na stepenicama Zagrljaj naš rastrgnut Zoveš me Ja te ne čujem Izmedu nas je gluhi vazduh Po izlozima Usne moje traže Tvoj osmeh Na raskrsnici Poljubac naš pregažen Ruku sam ti dao Ti je ne osećaš Praznina te je zagrlila Po trgovima Suza tvoja traži Moje oči Uveče se dan moj mrtav S mrtvim tvojim danom sastane Samo u snu Istim predelom hodamo

Nappalunk zöld alma Nappalunk kettészelt Zöld alma Nézlek Engem nem látsz Közöttünk a vak nap A lépcsőn Széttépett ölelésünk Szólítasz Nem hallak Közöttünk a süket levegő A kirakatokban Mosolyod Ajkammal keresem Az útkereszteződésen Eltaposott csókunk Kezem feléd nyújtom Nem érzed Az űr ölel A tereken Szemem Könnyekkel keresed Este halott nappalom Halott nappaloddal találkozik Egyazon vidéken Csak álomországban járunk Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/domaca/vasko-popa-pesme.html#44

Dijana Uherek Stevanović Svitac – Szentjánosbogár

Dijana Uherek Stevanović Garešnica 14. maj 1968. –

Svitac Ovakvi kao mi se ne razilaze oni se samo mimoilaze, ali misliš li da ovaj Teslin zatočen svitac može zračiti svjetlosnom energijom kada zna, da si tamo negdje ušuškan u valove i da se nevino rađaš u očima neke druge.

Szentjánosbogár A hozzánk hasonlóak el nem válnak egyszerűen csak nem találkoznak, de gondolod ez a Teszla által rabul ejtett szentjánosbogár képes fényt sugározni mikor tudja, valahol a habok közé rejtve valaki más szemében mit sem sejtve kelsz életre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.avlija.me/poezija/poezija-dijane-uherek-stevanovic-4

Svetlana Polić Sjaj – Fény

Svetlana Polić Užice 20. avgust 1974. –

Sjaj Nisam ti pričala da ponekad u želji da povratim sjaj, posegnem rukom ka vatri i ne, ne boli mene bol, već miris izgorele kože to je ono što ostavlja trag. Zažmuri na jedno oko kad ti se čini da nepovratno gubiš sve, u vreme umrlih ptica svoje si gnezdo svio. Ne huli onda željom, ne podrivaj istine sjaj, ne očekuj previše jer si dobio sve. Ti si za mene uvek bio                           i ostao                             ljubav.

Fény Neked nem mondtam, időnként, hogy a fényt visszaidézzem, kezem a tűzbe teszem, és nem, nem a fájdalom fáj, az égett bőr illata, az az ami nyomot hagy. Mikor úgy tűnik végérvényesen mindent veszítesz egyik szemed hunyd be, fészkedet a halott madarak idején raktad. Ne átkozd a sorsot, ne ásd alá a fény őszinte voltát, ne várj túl sokat, mert mindent megkaptál. Számomra maga a szerelem                                    voltál                                      és maradtál. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/svetlana-polic-sjaj.html

Drago Glamuzina Rekao je, nemoj se ljutit – Mondta, ne haragudj

Drago Glamuzina Vrgorac 25. februar 1967. –

Rekao je, nemoj se ljutiti jučer je nazvao njezin bivši ljubavnik, i moj prijatelj kojeg sam prije puno godina hrabrio da izdrži u vezi s tom nemogućom ženom. tražio je da ga nazove kad bude sama. ja sam tražio da ga nazove dok sam ja kraj nje, i da mu to, naravno, zataji. rekao joj je da želi opet biti s njom. rekla mu je da to više nije moguće. rekao je – nemoj se ljutiti. rekla je – ne ljutim se. bio sam zadovoljan onim što sam čuo sve dok me u autobusu nije napala misao da ga je mogla, čim sam ja otišao, ponovo nazvati i reći – predomislila sam se. telefon je zvonio dugo a zatim sam ja pitao: jesi li ga zvala. odgovorila je: nisam.

Mondta, ne haragudj tegnap régi szeretője hívta fel, a barátom, akit évekkel ezelőtt biztattam, az mellett a lehetetlen nő mellett tartson ki. kérte, ha egyedül lesz, akkor hívja vissza. követeltem, jelenlétemben hívja fel és ezt természtesen titkolja. a férfi azt üzente, újra vele akar élni. a nő azt mondta, ez többé lehetetlen. a férfi – ne haragudj. a nő – nem haragszom. a hallottak megnyugtattak míg a buszban eszembe nem jutott, amint elmentem felhívhatta mondván – meggondoltam. hosszan csöngött a telefon majd megkérdeztem: hívtad-e. válasza: nem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.hrvatskiplus.org/utjeha_kaosa/drago_glamuzina.html

Enesa Mahmić Jehovini svjedoci – Jehova tanúi

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Jehovini svjedoci Nepoznata žena nudi mi letak Za Spasenje Gledam u njene otužne cipele U njene suhonjave ruke U njenu samoću I plačem 15. 11. 2017.

Jehova tanúi A Megváltásért röpcédulát ismeretlen nő kínál. Nézem elnyűtt cipőjét Aszott karjait Magányát És sírok 2017. 11. 15. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor