Kardos M. Zsöte Kiválasztott szerep – Izabrana uloga

Kardos M. Zsöte

Kiválasztott szerep Emlékszel, madarakkal együtt hittünk a repülésben, minden elérhetően ragyogott, vadrózsák illatában virultak nappalok, az éjszaka friss kenyér illatával ébresztett hajnalt. Azóta házakkal telt a mező, nincs helye fészkeknek, hiába térnének vissza, akik messzire mentek meglelni az adott szót. Emlékszel, szappanszagú hajnalokon egymás kezébe adtunk kopott kilincset, befőző lábasban víz, végtelen tenger hullámaiban fürdetett, vadsóskával futtatott lugasban ettük a levest, fillérrel kezünkben, világ volt zsebünkben. Azóta a pénzek nagy halmokba gyűlnek, valahol valakik őrzött kamráiba gyűrten, rongyokon kuporgó gyerek kenyérért sír, luxus áruval telt üzletek ajtói fényesek. Látod minden tavasszal nyílnak ibolyák, talán kevesebb és messzebb a házak koromtól fekete falai között, ahol eltűntek a gyermekkor kerítés nélküli terei. Most autók a legyőzhetetlen sárkányok, plaza tornyokba zárt az aranyhajú lány, közösségi portáloktól remélünk ölelést, lájkokban gyűlik a kimondatlan szeretet. Látod a percek ma is ugyanúgy peregnek, az idő napokat, éveket, életeket hord össze múlni, emlékek hulladékát morzsolják össze szeméttelepek irányítottan gördülő gépei. Most úgy tűnhet jelzéstelen labirintus sötét alagútjaiba rekedt a panasz szava. De az Isteni színjáték hármas útja adott. Téged keres a Hang, kiválasztani szerepedet.

Izabrana uloga Sećaš li se, u let smo zajedno sa pticama verovali, sve je na dohvat ruke sjalo, dani su u mirisu divljih ruža živeli, noć je zoru svežim mirisisom hleba budila. Od onda tratina kućama je puna, gnezda više mesta nemaju, zalud se vraćaju oni koji su datu reč u daljini tražili. Sećaš li se, izlizane kvake zorom mirisa sapuna jedna drugoj smo predale, u loncu voda, juhu smo u beskonačnim talasima mora okupanom, divljom lozom obraslom gaju jele, sa talirom u ruci, svet je naš bio. Od onda novac samo se gomila, negde od nekih čuvanim komorama u dronjcima obavijeno dete za hlebom plače, sjaje vrata skupom robom punih trgovina. Vidiš ljubičice svakog proleća cvate, možda nešto manje i u daljini između čadžavih zidova kuća, gde su neograđeni prostori detinjstva nestali. Sad su auta nesavladivi zmajevi, zlatokosa devojka u tornjeve plaza je zatočena, zagrljaj od društvenih portala očekujemo, neizreciva ljubav u lajcima se gomila. Vidiš terenuci i danas isto tako prolaze, vreme dane, godine, živote na isti način slaže, krhotine uspomena na smetištima dirigovane mašine smrve. Sad možda se tako čini da reč jada u tunele tamnih lavirinta se gubi. Ali data je trojna cesta Božanstvene komedije. Glas tebe traži, de bi ulogu izabrao. Fordította: Fehér Illés

Forrás:  http://comitatusfolyoirat.blogspot.com/2017/09/kardos-m-zsote-versei-kivalasztott.html

Enes Halilović Iznutra – Belül

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. – 

Iznutra

Izvan teži da vidi šta je

iznutra – svjedok mi je crv u jabuci.

Kiša bi da pokvasi

unutrašnjost kabanice. Koža se predstavlja

kao pokazatelj unutrašnjih oboljenja.

Riječ oponaša značenje. U naru živi narod.

Okolni vazduh želi biti vazduh u lopti.

Krv prosuta u klanici zavidi onoj krvi koja teče

u klaničkom radniku.

Košpica u trešnji je plemkinja,

ali čim je ispljuneš postane nepotrebna.

Niko nije sačuvao sjećanja iz majčine utrobe. To je

neoboriv dokaz. Nešto se time može dokazati,

ali ne znam šta.

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2018/04/poezija-enes-halilovic.html

Belül

A kívül szeretné látni mi van

belül – tanúm az almakukac.

Az eső a köpönyeg

belsejét áztatná. A bőr a belső szervekre utaló

betegségjelek képviselőjeként mutatkozik.

A szó értelmét utánozza. A lakosság lakban él.

Labdában lévő levegő akar lenni a környező levegő.

A vágóhídon szétszórt vér a munkásokban

csordogáló vért irigyli.

Főúr a cseresznyemag,

ám ha kiköpöd, már felesleges akármi.

Anyaméhi emlékeit senki sem őrzi. Ez

cáfolhatatlan bizonyíték. Valami ezzel bizonyítható,

csak éppen nem tudom mi.

Fordította: Fehér Illés

Faiz Softić Poslije rata – Háború után

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Poslije rata I...?

Háború után És...? Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aranyi László Szeretők – Ljubavnici

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Szeretők Ágyunk oltár. Istenünk elfajult eksztázis, eggyé vált Kettő meztelen Hold alatt. Androgün-tükör: az ,,Én" ősi rejtélyei a másik gyönyörében feltárulnak. Lebeg és merül ami megnyilvánul. Mohó a Nász-óceán. Nincs hab. Sem üledék. Túl tört egyensúlyon, túl az érzékelhetőn egymáshoz bújik két szökevény. Zár zokog... Enged... Nyársra húzva rúgkapál. Kopoltyú az ajtó. Búvárharang a ház.

Ljubavnici Oltar je krevet. Izopačena ekstaza je naš bog, Dvoje pod golim Mesecem sjedinjeni su. Androgin-ogledalo: drevne tajne „Ja“ u slast drugog se otkrivaju. Lebdi i tone što se pojavljuje. Pir-okean je nezasitan. Nema pene. Niti taloga. Iza slomljene ravnoteže, iza opaženog dva begunca se priljubljuju. Plače brava... Popušta... Na ražnju se koprca. Vrata su škrge. Kuća je keson. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=111154&blog_cim=Aranyi%20L%E1szl%F3%20%20versei

Váradi Péter Nagyapa meghal – Umro je ded

Váradi Péter Budapest 1976. szeptember 24. –

Nagyapa meghal

A halál oka "keringési zavar", mintha
a lélek műhold lenne egy
geocentrikus világkép apoteózisaként.
Kiegészítés: a Nap lenne az archetipikus
istenség, a napelemekre vetülő fény etc.
Nagyapának vigasztalást jelentenek a metaforák.
Amikor él. Amikor nem él, akkor azért annyira nem.

Nyilván a test a halál, az anyag: mondjuk
a kő az test és teljesen halott. A kis
lélek-műhold odahagyja orbitális pályáját
és elhamvad a sztratoszférában.
(A keringési zavar oka: konstrukciós hiba.)
Nagyapám lelke vissza a halálba, vissza
az anyagba, picike kis molekulák lettek belőle,
azzá lett, ami lemérhető.
Nagyapának eddig nem is volt teste,
akkor sem, amikor már maga alá tette,
ami nem odavaló. Ha Nagyi számára
volt teste, mert volt, akkor ő látta benne
a halált, amelyik mindenkiben ugyanaz.
Nota bene: a saját halál mint az
elégő műhold lobbanása.

Kat-kat-kat…furcsa zaj kis műholdamban.
Konstr. hiba. Beépített mechanizmusok
kezdik meg a probléma kiküszöbölését;
lokalizáció, értelmezés, a probléma uralva;
és beírom a hajónaplóba "gravitáció" -
tisztára mint Newton. Ez Einstein szerint
annyi, mint gyorsulni: a relativitáselméletben
a fény a konstrukciós hiba, ami, végül is,
komplexebb magyarázat.

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/prae/pr/200106/19.html

Umro je ded

Uzrok smrti je "poremećaj cirkulacije“, kao

da je duša satelit

kao apoteoza geocentrične slike sveta.

Nadopuna: Sunce bi bio arhetipično božanstvo,

na solarne jedinice padajuća svetlost, itd.

Za mog dedu metafore utehu znače.

Kad živi. Kad ne živi, to baš i nije tako.

Očigledno telo je smrt, materija: tvrdimo

kamen je telo i potpuno je mrtav.

Duša-satelit napušta orbitalnu stazu

i gasi se u stratosferi.

(Uzrok poremećaja cirkulacije je: konstrukcijska greška.)

Duša mog dede vratila se u smrt, vratio se

u materiju, iz njega sićušni atomi su nastali,

postao je nešto što se meriti može.

Ded do sada telo nije ni imao,

čak ni tada ne kad je ispod sebe stavio to

što tamo ne pripada. Ako je za Baku

telo imao, jer je imao, onda je ona smrt,

šta je u svakom pojedincu ista, u njemu videla.

Nota bene: vlastita smrt je

titraj satelita koja se gasi.

Kvrc-kvrc-kvrc... čudan zvuk u mom malom satelitu.

Konstr. greška. Otklanjanje problema

ugrađeni mehanizmi započinju;

lokalizacija, tumačenje, problemom se vlada;

i "gravitacija“ upisujem u brodski dnevnik –

baš kao Njutn. Po Ajnštajnu to je

kao ubrzati se: prema teoriji relativiteta

konstrukcijska greška je svetlost, što je, ustvari,

kompleksnije objašnjenje.

Prevod: Fehér Illés

Acsai Roland A sólymok kikelnek a tojásból – Izlegnu se sokoli

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A sólymok kikelnek a tojásból Kitörtek szűkké vált Mészkőbarlangjaikból – Megelevenedett, fehér Cseppkövek, és éhesen Tátogni kezdenek. Most már semmi sincs köztük, És a világ között – hozzáköti Őket az örökös éhség. Apjuk a köldökzsinór, Amin keresztül az élelem Érkezik. Saját csőrükkel Vágják majd el, Ha kirepülnek, és nem lesz Rá többé szükségük.

Izlegnu se sokoli Izbili su iz njihovih uskih Vapnenih pećina – Oživeli, beli Stalagmiti kljunove Izgladnelo otvaraju. Njih od sveta Više ništa ne odvaja – večna glad Ih povezuje. Pupčanik im je otac Preko kojeg hrana Stiže. Presećiće Vlastitim kljunovima Kad izlete i neće Im više trebati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok L' Harmattan Kft.  Budapest 2017.

Cseke Gábor Költői kérdések az ablakon kikönyökölve – Laktajući se u prozoru postavljena pitanja

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Költői kérdések az ablakon kikönyökölve miért sétálnak hajnalban emberek az utcán kenyérrel a hónuk alatt miért leng az ág akkor is mikor már elszállt róla minden madár miért csak én látszom a tükörben valahányszor belenézek miért néztél rám ha most nem akarsz látni

Laktajući se u prozoru postavljena pitanja zašto ljudi u svanuću sa hlebom ispod pazuha ulicama šetaju zašto se grana i nakon što je ptica odletela ljulja zašto se samo ja vidim kad god u ogledalo pogledam zašto si me pogledala ako me sad videti ne želiš Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=76123