Varró Dániel Budapest
1977. szeptember 11. –
|
Boldogság
A tévéhez leültünk
megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük ezt a filmet, pisztáciát is ettünk. De gyorsan elfogyott, és félóra múlva kábé szép, szőkített fejecskéd a mellkasomra tetted, én kissé hátradőltem, a vállad átkaroltam, és elnyomott az álom. Most arra ébredek fel, hogy vége már a filmnek, a farpofák sajognak, jól elzsibbadt a lábam, és el van gémberedve a vállam is rohadtul, fejem nem dönthetem meg, nincsen mögötte támasz, valami ócska pornót sugároz a csatorna, éjfél is régen elmúlt. A távirányitóért nyúlnék, de el nem érem, van egy pohárnyi kólám, miből kiment a szénsav, de azt sem érem el, mert te rajtam fekszel éppen, szemed becsukva tartod, a szád kinyitva félig, meleg fuvallatocskák szállnak nyakamra onnét. Kívánhatnék-e többet? |
Blaženstvo
Seli smo da
na TV-u pogledamo film
koji je najavljen
kao film u kojem će
puno krvi teći,
i
tome smo oboje
radovali jer volimo
filmove u kojima
puno krvi teče. Ti
tvoje ozeble nogice si
ispod mog džepera gurnula,
sićušna stopala na moj
debeo, topao stomak stavila,
taj film smo tako gledali,
i pistaciju smo jeli.
Ali ubrzo je nestala i
možda pola sata kasnije
svoju blajhanu glavu
na moje grudi smestila,
ja sam se malo naslonio
tvoja ramena zagrlio
i san te savlada.
Sad se na to budim
da je kraj filma,
guza boli,
noge utrnule
a i ramena
su mi ukočena,
glavu ne mogu smestiti
jer naslona nema,
na tom kanalu
blesavog pornića emitiraju,
ponoć je odavno prošla.
Posezao bi za daljinski upravljač,
ali dohvatiti ne mogu,
imam čašu kole
iz koje je gas nestao
ali ni to dohvatiti ne mogu jer
baš na meni ležiš,
oči su ti zatvorene,
usta poluotvorene
iz koje na moj vrat
tople struje struje.
Mogu li nešto više zaželeti?
Prevod: Fehér Illés
|
