Marija Šimoković sin/darela – ham/pipőcke

Marija Šimoković Subotica 21. april 1947. –

sin/darela

1.
novembar je načeo orah
u njemu je bila pepeljugina
haljina iz sekend henda bez jedne cipelice
a ja sam tražila samo njene miševe
da mi od bundeve kočije načine
kako bih mogla bez presedanja u nekoliko autobusa
da stignem na jedan marginalni dogadjaj koji me se
u suštini ne bi ni ticao da nisam kojim slučajem
ja plakatirana kao glavna ličnost istoga
već sam imala na sebi haljinu iz prethodne pesme
i nekoliko rezevrnih bisera u mindjuši
kada me je presreo oštar pogled vinogradara
na čiji sam pesak ne hoteći da pravim prekršaj
upravo usmerila svoj performans s orahom
ne volim oštre poglede ni glasnu rečenicu
ali se nisam povukla
jer sam prepoznala u smedjim očima
dobrotu onog vinogradara iz prethodne knjige
i znala sam da se ona nasledjuje
te da ovoga puta mogu mirno da sačekam miševe
nisam se okrenula posle povratka iz prizora
jer sam začula škripu sandala vozara kočija koje izgleda
uopšte nisu bile izmišljene
ko ni upregnuti konji sa jednim imenom yin
i drugim nadasve yang
što su čekali vreme tame u kupolama oraha iz kojeg smo
izbacili rečenu pepeljuginu haljinu
i našli drugu cipelicu na
potpuno neočekivanom mestu
i kako je ponoć bila nadohvat
ja sam istrčala na scenu zaboravljajući dalji tekst
i pala u emociju bez inteligencije
braća grim su još oštrila pera
dok sam svejedno bacala ostatke dana u košaru
imitirajući pokrete beračica groždja
koje su oko mene u pola glasa neku
sasvim dugačku nežnost
pevale

2.
braća grim su mi onda otpisala
draga naša
prekrajanje značenja u bajkama dozvoljeno je
ali ako se navodi ime ličnosti koja je izmišljena
i toliko decenija proverena kod naših čitalaca
u najmanju ruku zaslužuje prekor netačna činjenica
tumačenja lika miševa u onoj naslovljenoj
pepeljuga
hoćemo da kažemo da mi nikada tim malim stvorovima
ne bismo poverili tako krupan zadatak
čitaj metamorfoza bundeve u kočije
jer smo procenili da takvo što zaista ne bi valjalo niti
bi bilo uverljivo
zato vas najljubaznije podsećamo na scenu
kod groba pepeljugine majke
kada se iznenada javlja lik dobre vile
koja je za preobražaj nominovana
i molimo da u vašem sočijeniju tu grešku ispravite
jer deca su navikla a njih ima puno danas u odraslima
na odredjen redosled dogadjaja u našim bajkama
i zato su one
baš zbog te dramaturgije
i lekovite
srdačno vas pozdravljamo i molimo
da pesničku slobodu malo okrnjite u korist
veoma važnih i verujemo suštinskih ispravki
koje smo bili slobodni da vam uputimo
a ono za sekend hend haljinicu naše junakinje
dobro to vam opraštamo
jer vaše vreme u kojem živite zaista jeste
kao da je izišlo iz neke radnje sa sekend hend robom
zato vam i ne zameramo što ste u očajanju
pokušali da pomerite stari raspored neba
pod kojim mi i danas živimo
i odavno se više ne čudimo kako ni bajke
ni snovi na vaše doba
ne primaju se

Izvor: http://strane.ba/marija-simokovic-pesme/

ham/pipőcke

1.

november-kikezdett diófa

benne volt hamupipőke

turkálóbeli ruhája egyik cipellője nélkül

én meg csak egereit kerestem

hogy tökből kocsit csináljak nekem

hogy ne kelljen néhány buszra átszállva

egy jelentéktelen eseményre érnem amelyhez

tulajdonképpen semmi közöm sem lenne ha a hirdetés

éppen nem rólam mint illetékes személyről szólna

már rajtam volt az előző költemény öltözete

és a függőben néhány tartalék gyöngy

mikor a szőlősgazda szúrós tekintetével találkoztam

akinek homokjára megpróbáltam szabálysértés nélkül

éppen a dióról szóló előadásomat irányítani

nem szeretem a szúrós tekintetet és a hangos beszédet

de vissza nem vonultam

mert a barna szemekben felismertem

az előző könyvbeli szőlősgazda jóságát

és tudtam öröklődik

és ezúttal az egereket nyugodtan várhatom

a jelenetből visszazökkenve nem fordultam meg

mert kocsisom saru-csikordulását hallottam a kocsi

úgy látszik egyáltalán nem kitalált volt

ahogy a befogott lovak sem az egyik yin névre hallgatott

a másik neve valószínű yang

a diófa boltíve alatt melyből hamupipőke említett ruháját

kidobtuk a sötétet várták

és másik cipellőjét

váratlan helyen találtuk meg

mert éjfél már karnyújtásra volt

a további szöveget elfeledve a színpadra futottam

céltalan érzések fogságába keveredtem

a grimm testvérek meg irónjukat hegyezték

én viszont minden mindegy alapon a szőlőszedő lányok

mozdulatait utánozva akik körülöttem félhangon

hosszan lágyan énekeltek

a nap-maradványokat

kosárba dobáltam

2.

a grimm testvérek levélben válaszoltak

kedves

a mesék tartalmát megváltoztatni engedélyezett

de ha az évtizedeken keresztül az olvasók által

ellenőrzött kitalált személy nevét idézik

az legalább megrovást érdemel téves az egerek

személyének magyarázata is abban a címzettben

hamupipőke

szeretnénk kihangsúlyozni azoknak a parányi lényeknek

mi sosem adnánk olyan hatalmas feladatot

olvasd a tök kocsivá változtatása

mert úgy ítéltük meg ilyesmi tényleg nem lenne jó de

meggyőző sem

ezért legudvariasabban felhívjuk figyelmét

a hamupipőke anyukája sírjánál történt jelenetre

amikor az átváltozásra kinevezett

jó-tündér hirtelen megjelenik

és kérjük történetében javítsa ki ezt a hibát

mert a gyerekek de a felnőttek között is sokan megszokták

meséinkben az események meghatározott sorrendjét

ezért azok

éppen a dramaturgia miatt

gyógyhatásúak is

szívélyesen üdvözöljük önt és kérjük

azon nagyon fontos lényeges javítások javára

melyeket bátorkodtunk önnek elküldeni

csonkítsa a költői szabadságot

hősnőnk turkálóból eredő ruháját meg

rendben van megbocsátjuk

mert az az idő amelyben élnek valóban

mintha egy turkálni való anyaggal teli üzletből eredne

ezért nem rójuk fel önnek hogy kétségbeesetten

megpróbálta az ég mely alatt mi ma is élünk

régi rendjét elmozdítani

és hosszú ideje már azon sem csodálkozunk hogy

sem a meséket sem az álmokat

nem fogadják be

Fordította: Fehér Illés

Nemanja Veljović Oblik – Alak

Nemanja Veljović Blac 1997. –

Oblik Sakata senka Podigla kamen Dobila svoj oblik Upregnuta istina Punih usta Pevuši kroz nos Krvavi zubi Natopiše zemlju Klimajući reči Senka poče da govori Nadimljene laži Uguraše u oblik

Alak A rokkant árny Követ emelt Alakot kapott A befogott igazság Orrán keresztül Tele szájjal énekel A véres fogak Szavakat lobogtatva Áztatják a földet Az árny beszélni kezd Füstölt hazugságok Kényszerítették alakba Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/nemanja-veljovic-oblik.html

Iskra Peneva Odlazak želja – Kívánságok távozása

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Odlazak želja Živim na železničkoj stanici Sa svakim polaskom voza Jedna moja želja otputuje u svet             U nekom novom gradu Na nekoj stanici Izlazi Leti nad građevinama Pod oblacima Osmatra i raste Kada dovoljno naraste Ispuni se jedna želja Daleko od mene

Kívánságok távozása Vasútállomáson élek Minden vonat-indulással Egy-egy kívánságom is útra kel Valahol egy új város Állomásán Kiszáll Épületek felett Felhők között suhan Szemlél és növekszik Mikor megnő Tőlem messze távol Teljesül egy kívánságom Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, Makedonski informativni i izdavački centar Pančevo 2015.

Stefan Višekruna Меланхoлија – Melankólia

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Меланхолија Меланхолијо Сапутнице Света Рањених и жедних Вечерас сви пију у твоју част И путују обалама пустим Под окриљем младе Звјездане ноћи Меланхолијо Сапутнице Света Рањених и жедних Живот је бура Тренутака гордих који Запљускују и носе Човјека по земљи Меланхолијо Сапутнице Света Рањених и жедних Боље да нестанем без Трага са земље ове Него да живим биједним Полуживотом човјечанства Меланхолијо Богињо страшна Вечерас сви љубе У сненој тишини Заносно лице твоје И причају са обалама пустим Под окриљем младе Звјездане ноћи

Melankólia Melankólia A világ, az elesettek és A szomjazók Útitársa A fiatal csillagos éj Égisze alatt Ma este mindenki téged éltet És puszta partokon utazik Melankólia A világ, az elesettek és A szomjazók Útitársa Vihar az élet A büszkék pillanatai Akik az embert a földön Csapdossák és viszik Melankólia A világ, az elesettek és A szomjazók Útitársa Inkább nyomtalanul Eltűnök a földről Minthogy az emberiség Nyomorú látsz-életét éljem Melankólia Hatalmas Istenség Ma este a szendergő Csendben megigézve Mindenki arcodat csókolja És a fiatal csillagos éj Égisze alatt Puszta partokkal beszélget Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jovan Zivlak Zao gost – Gonosz vendég

Jovan Zivlak Nakovo 21. septembar 1947. –

Zao gost

evo kako sam rođen
to je duga priča. u staji. u sušari
među svinjskim repovima. u kukuruzištu
gde dokona svraka je čeprkala i poljski miš
zirkao plašljivo da ne pojavi se sova. o mudrosti
sve već beše zapisano i kao da sam ušao u znani
život. majka me skrivala: malu rugobu koja je vrištala
i bezubo tražila čitavo kraljevstvo. otac me poricao.
otud priče o bezgrešnosti. o bekstvu se ispredahu
legende a ja uistinu ne znam da li ga je bilo. posle
sam se gurao po učilištima. među znalcima koji
mahahu prutom i pocupkivahu dok pevali su
pesme o jedinom bogu. zapamtih kako se razdeljuje
i kako se posude pune: iz veće u manju i nikako drugačije.
kako se sabira
i preliva i naslutih kako crv napadajući jabuku otvara
tajne škole i zavodi učenike. vino i ostalo dospeše
posle. i lutanja. i more. i voda. i gozbe na kojima mi
usta behu kao svezana. zašto me neki čudno pogledahu.
jesu li hteli da budem palir ili rušilac. pevač pesama
ili zao gost koji stvara buku.
posrtao sam dok čekao sam razrešenje
da cvilim u jednom životu
ili u dva da praštam.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=275.0

Gonosz vendég

íme hogyan születtem

hosszú а mese. istállóban. szárítóban

disznófarkok között. kukoricásban ahol

unatkozó szarka kaparászott és a mezei egér ijedten

tekintgetett, van-e bagoly a közelben. a bölcsességről

már mindent lejegyeztek és mintha az ismert életbe

léptem volna. anyám rejtegetett: ordítozó kis rondaság,

fogatlanul egész királyságot követel. apám letagadott.

innen az ártatlanságról szóló mese. a szökésről legendák

keringenek én meg nem is tudom létezett-e. később

tantermekben furakodtam. a vesszővel hadonászó és

az egyetlen istenről szóló éneklés közben toppantgató

hozzáértők között. megjegyeztem hogyan kell osztani

és edényt tölteni: nagyobból a kisebbe, sehogy másként.

hogyan összeadni

és önteni és megéreztem a kukac az almát támadva titkos

iskolát nyit és diákokat ámít. a bor és egyebek később

érkeztek. a kószálás is. a tenger is. a víz is. a bekötött

szájjal megért lakomák is. egyesek miért néztek furcsán.

legyek talán építész vagy romboló. énekes

vagy lármázó gonosz vendég.

bukdácsoltam míg a megoldásra vártam

egy életen át siránkozzak

vagy megbocsássak.

Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar Spašavao sam svog dželata – Hóhéromat mentettem

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Spašavao sam svog dželata Više nikome ništa ne zameram... Bio sam u mnogim dimenzijama, u različitim ravnima svesti, i sada znam: možemo da pričamo o istoj stvari... istim jezikom i da se uopšte ništa ne razumemo... Sada znam: zbog malenkosti ljudskih potreba i veličine ljudskog truda, spašavao sam svoga dželata koji, s reljefnim crtama lica izvajanim surovim vetrovima i solju, od pamtiveka zaslepljeno slavi poetiku paradoksa tako što bezgrižno kažnjava posledicu svojom blagonaklonošću prema uzroku; tako što olako poništava suštinu zaslepljeno negujući formu… Spašavao sam svoga dželata od njega samog, od lakomislenosti i lakovernosti, od košmarnog odraza iz ogledala, od insomnije, belih noći... Spašavao sam svoga dželata da zarad malo ne propusti veliko, vraćajući ga tamo gde nepripadajući pripada, da bi mi na kraju, kako nam to kroz vekove istorija večnosti svedoči, umesto bratskog zagrljaja i bespotrebne zahvalnosti, pred plebsom, hladno odrubio glavu... ne znajući, pritom, da krv ne može da opere krv, niti popuni prazninu, poništi Ništavilo, umiri bol… Beograd, 2018.

Hóhéromat mentettem Többé senkinek semmit sem rovok fel... Sok kiterjedésben léteztem, a tudat különböző síkján és most tudom: beszélhetünk ugyanarról... ugyanazon a nyelven és semmit sem értünk meg... Most tudom: hitvány emberi szükségletek és az emberi igyekezet nagysága miatt mentettem hóhéromat, aki kegyetlen szelek és só által vájt mély arcvonásokkal emberemlékezet óta elvakultan úgy ünnepli a poézis önellentmondását, hogy a valós okot figyelembe sem véve, az okozatot nyugodtan bünteti; úgy, hogy a formát megszállottan ápolva az érdemi részt könnyelműen megsemmisíti... Hóhéromat önmagától mentettem, a könnyelműségtől és hiszékenységtől, a tükörből visszaverődő zavaros képtől, az álomzavartól, a fehér éjszakáktól... Hóhéromat oda vezetve, ahová nem tartozva tartozik, mentetten, apróságok miatt a lényeget el ne szalassza, hogy a végén, ahogy az örökkévalóság története századokon keresztül tanúsitja, baráti ölelés és felesleges köszönet helyett, a nép előtt bűntudat nélkül fejemet vegye... egyúttal nem tudva, vér vért nem moshat le, űrt sem tölthet meg, Túlvilágot érvénytelenít, fájdalmat enyhít... Belgrád, 2018. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 

Ilija Lakušić Štamparija, vatra i pregovori – Nyomda, tűz és tárgyalások

Ilija Lakušić Lijeva Rijeka 1947. –

Štamparija, vatra i pregovori I tako Petar Petrović, tvorac knjige i rečenice, pretopi slova u kuršume, u sitne tablete i moćne antibiotike, ljekove protiv terora i drugih boleština. Neka nemam štampariju, neću ni pisati ni govoriti dok ne ozdravim, dok se tuđina ne oslobodim... ...ludo je mudrovati, ludo pametan biti, sa tuđom šakom u perčinu, govoraše Petar Petrović stiješnjen sa svih strana. I dade nalog vatri: neka se slova pretope, neka se pripreme za drugu priču – za druge razgovore. Milina bijaše gledati kako gospoda pregovarači iz slavne štamparije, iz pretopljenih slova sklopiše vrele rečenice. Milina bijaše gledati kako toplim rafalima, punim viteškog razumijevanja, dočekaše neprijatelja. Ah, to je sjaj i slava nezadrživih čitalaca sa ljutim slovima u cijevima koji, biranim suglasnicima i preciznim nišanima, zaustaviše silu i objasniše slobodu. Nježne samoglasnike, naročito nepostojano A, sačuvaše za pregovore, za zadnji metak uz kafu. Mnogi su borci, hrabri štampari, tih godina stradali od interpunkcije. Ah, samo rijetki znali su kako se rukuje akcentima. U velikim bitkama, u viteškim poslovnim poduhvatima, u Crnoj Gori - u brdoteci, mnogima je kratkosilazni prosvirao kroz tjeme. Ah, danas slavni je grob već podivljali grm – grm na kome rastu izdanci mlade ćirilice.

Nyomda, tűz és tárgyalások És így, Petar Petrović, könyv- és mondat-alkotó, a betűkből golyókat csinált, apró tablettákat és hatásos antibiotikumokat, terror és egyéb kórok elleni orvosságot. Nincs nyomdám, semmi vész, míg meg nem gyógyulok, míg az idegenektől meg nem szabadulok, írni se, olvasni se fogok... ...idegen tenyérrel varkocsban bolondság bölcselkedni, bolondság gondolkodni, mondogatta Petar Petrović, minden oldalról szorongatva. És megparancsolta a tűznek: alakítsa át a betűket, más történetre készüljenek – másfajta beszélgetésekre. Öröm volt nézni, ahogy a híres nyomdában a tárgyaló urak az átváltozott betűkből forró mondatokat állítottak össze. Öröm volt nézni, ahogy tele vitézi megértéssel, meleg sörtüzekkel várták az ellenséget. Hej, ez a dühös betűkkel felfegyverzett feltartóztathatatlan olvasók sikere és dicsősége, válogatott mássalhangzókkal, pontosan célozva a haladást megállították, a szabadságot megmagyarázták. A gyengéd magánhangzókat, különösen az ingatag Á-t, a tárgyalásokra hagyták, kávé melletti utolsó golyó. Azokban az években sok harcos, bátor nyomdász a központozás áldozata lett. Hej, csak kevesen tudták, a hangsúlyozással hogyan kell bánni. A nagy csatákban, a lovagias üzleti vállalkozásokban, Montenegróban – a hegytárban, a gyors-landolás sok fejet talált el. Hej, a ma dicső sír már elvadult bokor – bokor, melyen fiatal cirill-hajtások nőnek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://diogenplus.weebly.com/ilija-lakusic.html