Predrag Bjelošević Како – Hogyan

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

КАКО                                                                                                                                                                                 KAKO

                                                                                                                                  

Не знам                                                                                                                                                                               Не знам

мада се претварам да знам                                                                                                                мада се претварам да знам

не зна ни камелеон                                                                                                                                        не зна ни камелеон

не знају боје                                                                                                                                                               не знају боје

не знају гласови                                                                                                                                                   не знају гласови

али постоје и јесу                                                                                                                                             али постоје и јесу

као вјетар киша снијег                                                                                                                             као вјетар киша снијег

у глави ушима на трепавицама                                                                                                 у глави ушима на трепавицама

радозналог или приглупок                                                                                                                радозналог или приглупог

Ка – Ко                                                                                                                                                                                Ка - Ко

који(е) ипак опстаје                                                                                                                                      који(е) ипак опстаје

иде гура гиља                                                                                                                                                          иде гура гиља

напријед назад горе доле                                                                                                                     напријед назад горе доле

а да ни сам(о) не зна                                                                                                                                    а да ни сам(о) не зна

КАКО                                                                                                                                                                                    КАКО

КАКО

Не знам

мада се претварам да знам

не зна ни камелеон

не знају боје

не знају гласови

али постоје и јесу

као вјетар киша снијег

у глави ушима на трепавицама

радозналог или приглупог

Ка – Ко

који(е) ипак опстаје

иде гура гиља

напријед назад горе доле

а да ни сам(о) не зна

КАКО

КАКО                                                                                                                                                                                 KAKO                                                                                                                                           

Не знам                                                                                                                                                                              Не знам

мада се претварам да знам                                                                                                                мада се претварам да знам

не зна ни камелеон                                                                                                                                         не зна ни камелеон

не знају боје                                                                                                                                                               не знају боје

не знају гласови                                                                                                                                                   не знају гласови

али постоје и јесу                                                                                                                                             али постоје и јесу

као вјетар киша снијег                                                                                                                             као вјетар киша снијег

у глави ушима на трепавицама                                                                                                 у глави ушима на трепавицама

радозналог или приглупок                                                                                                                радозналог или приглупог

Ка – Ко                                                                                                                                                                                Ка - Ко

који(е) ипак опстаје                                                                                                                                      који(е) ипак опстаје

иде гура гиља                                                                                                                                                          иде гура гиља

напријед назад горе доле                                                                                                                     напријед назад горе доле

а да ни сам(о) не зна                                                                                                                                    а да ни сам(о) не зна

КАКО                                                                                                                                                                                    КАКО

Izvor: Предраг Бјелошевић: Кардиограм бејекства Трећи трг, Арт сцена Beograd 2013.

HOGYAN                                                                                                                                                                                 HOGYAN

Nem tudom                                                                                                                                                                              Nem tudom

bár színlelem tudom                                                                                                                                                   bár színlelem tudom

a kaméleon se tudja                                                                                                                                                     a kaméleon se tudja

a színek sem tudják                                                                                                                                                     a színek sem tudják

a hangok sem tudják                                                                                                                                                   a hangok sem tudják

de léteznek és olyanok                                                                                                                                            de léteznek és olyanok

mint a szél az eső a hó                                                                                                                                             mint a szél az eső a hó

a kíváncsi vagy oktondi                                                                                                                                         a kíváncsi vagy oktondi

fejében fülében netán a szempillákon                                                                                             fejében fülében netán a szempillákon

Ho – Gyan                                                                                                                                                                                Ho – Gyan

aki mégis marad                                                                                                                                                               aki mégis marad

halad mozdul nyomul                                                                                                                                             halad mozdul nyomul

előre hátra fel le                                                                                                                                                               előre hátra fel le

ám maga sem tudja                                                                                                                                                      ám maga sem tudja

HOGYAN                                                                                                                                                                                 HOGYAN

HOGYAN

Nem tudom

bár színlelem tudom

a kaméleon se tudja

a színek sem tudják

a hangok sem tudják

de léteznek és olyanok

mint a szél az eső a hó

a kíváncsi vagy oktondi

fejében fülében netán a szempillákon

Ho – Gyan

aki mégis marad

halad mozdul nyomul

előre hátra fel le

ám maga sem tudja

HOGYAN

HOGYAN                                                                                                                                                                                 HOGYAN

Nem tudom                                                                                                                                                                              Nem tudom

bár színlelem tudom                                                                                                                                                    bár színlelem tudom

a kaméleon se tudja                                                                                                                                                      a kaméleon se tudja

a színek sem tudják                                                                                                                                                      a színek sem tudják

a hangok sem tudják                                                                                                                                                   a hangok sem tudják

de léteznek és olyanok                                                                                                                                            de léteznek és olyanok

mint a szél az eső a hó                                                                                                                                             mint a szél az eső a hó

a kíváncsi vagy oktondi                                                                                                                                         a kíváncsi vagy oktondi

fejében fülében netán a szempillákon                                                                                             fejében fülében netán a szempillákon

Ho – Gyan                                                                                                                                                                                 Ho – Gyan

aki mégis marad                                                                                                                                                                aki mégis marad

halad mozdul nyomul                                                                                                                                               halad mozdul nyomul

előre hátra fel le                                                                                                                                                                 előre hátra fel le

ám maga sem tudja                                                                                                                                                       ám maga sem tudja

HOGYAN                                                                                                                                                                                  HOGYAN

Fordította. Fehér Illés

Vasvija Dedić-Bačevac Egzil – Száműzetés

Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –

Egzil Egzil je istetovirana bol zamaskirana ukrasima urbanog života, novog horizonta što se spustio kao vešto napravljena maketa na nekom deliću planete što plovi i modri kosmosom. Plavo je boja moje čežnje okupana rekom, majčinim dlanom i trešnjama. Egzil je istetovirana bol novog početka prevaljenog puta kroz tunel ljudskog bezumlja. Šareni obrisi makete su moj novi dom i početak traganja za vlastitim otiscima. San o jeziku, san o zemlji, san o prošlosti, san je moja java. Ja sam Odiseja zarobljena severnim vjetrovima modrinom jezera i vikinškim bajkama. Ja sam lastavica u tuđem gnijezdu.

Száműzetés A száműzetés a városi élet díszeivel, a kék kozmoszban bolyongó bolygó egy részére ügyesen elkészített makettként leszálló új láthatárral  tetovált fájdalom. Sóvárgásom színe folyóval, anya-tenyérrel, cseresznyével fürdetett kék. A száműzetés az új kezdet, az emberi esztelenség alagútján keresztül megtett út tetovált fájdalma. Tarka makett-körvonal az új otthonom és ismertetőjeleim utáni kutatásom kezdete. Álom a nyelvről, álom a hazáról, álom a múltról, álom a jelenem. Északi széllel, tó-kékkel, viking legendákkal foglyul ejtett Odüsszeusz vagyok. Idegen fészekben élő fecske vagyok. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević Умјесто предговора – Előszó helyett

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Умјесто предговора ЗАШТО МИ ДАРУЈЕШ ВИШЕ НЕГО ШТО ЗАСЛУЖУЈЕМ Зашто ми дарујеш више него што тражим да ли је то награда или казна више него што заслужујем Зашто сад будиш уснуле наде кад уморан сам од сумњи да ће се ишта од снова мојих испунити У рајском врту осјећам се непријатно не као неко на своме већ као гост сувишан и бескористан Гледам Еву док плеше змију зачуђену цјелива у чело дивим се њеном умијећу завођења са мирисом дозреле јабуке у оку Да ли гријех и сад је Господе к'о некоћ залогајем сочним ил мишљу нарушити њену љепоту Aко то не учиним данас она ће већ сутра увенути и нико јој се више дивити неће нико тако пожудно жељети као ја Зашто ми то чиниш Господе кад вријеме мој неумољиви господар на другој страни софре засјело је и ћутећи мјери сваки мој залогај Сваку моју изговорену ријеч покрет гест и само ми се покаткад у лику сниваном злурадо насмијеши из воденог огледала Да ли су твоји дарови награда или казна Зашто ми дајеш више него што тражим зашто више но што грешник један и слуга твој невјерни заслужује

Előszó helyett A MEGÉRDEMELTNÉL MIÉRT AJÁNDÉKOZOL TÖBBET Attól amit kérek miért ajándékozol többet ez a megérdemeltnél több ajándék vagy büntetés A szunnyadó álmokat most miért ébreszted hisz kétségek gyötörnek álmaimból megvalósul-e valami is A mennyei kertben kellemetlenül érzem magam nem úgy mint otthonomban hanem felesleges mihaszna vendégként Nézem Évát míg táncol a csodálkozó kígyó homlokát csókolja szemében az érett alma illatával csábító-képességét csodálom Bűn-e most is mint egykor Uram gondolattal vagy lédús falattal szépségét megzavarni Ha ezt ma nem teszem meg holnapra már elhervad és senki sem csodálja oly sóvárogva mint én senki sem kívánja Uram miért teszed ezt velem mikor az idő az asztal másik végén ülő kérlelhetetlen felettesem szótlanul is minden falatomat mérlegel Minden szavamat mozdulatomat pillantásomat és csak néha álom-alakban a víz-tükörből mosolyog rám kárörvendőn Ajándékod vajh jutalom vagy büntetés A kértnél miért adsz nekem többet többet mint egy egyszerű vétkes hűtlen szolgád megérdemel Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Кардиограм бејекства Трећи трг, Арт сцена Beograd 2013.

Vesna Radović Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona – Prizrenben egykor zúgtak a harangok

Vesna Radović Herceg Novi 31. decembar 1966. –

Bogorodica Ljeviška

Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona

Sve bilo je nekada, mladost, ti i ja, koju još uvek prepoznajem
Šćućurenu ispod otvorenog kišobrana
Dok se drži za ruke i krišom ljubi, mada sve prošlo je
Istopilo se kao sneg u proleće
Kao Sneško koga su deca pogazila
Posvedočiću, svemu što jeste i svemu što je bilo
Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!

Još uvek sviram sa jednom pokidanom žicom
Što mi bode usnule oči
Kao pustinjska prašina, koju raznose saharski vetrovi
A, koža mi je kao decembar hrapava i hladna
Ni nalik mekoj baršunastoj svili
Za razliku od mene, ti se krasno držiš
Visok i uspravan, elegantno ogrnut u pesme ljubavne
A, ja tiho svedočim
Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!

Kao ranjena Bogorodica na brežuljku Ljeviški
Iznad hučne reke Bistrice
Sama među oskrnavljenim svetinjama
Pozivam te na jutarnju liturgiju
Mada sve pusto je, osim nas
Promrzlih putnika iz daleka
Jer, davno sam se pred Bogom zaklela, voleću te zauvek
A, tu, među upaljenim svećama
Ugasila bih svoju žeđ, svedočeći
Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!

Ti ludo što imaš anđeoske oči i ne daš mi da plačem
Hajde, dođi i ne stidi se, zajedno ćemo sići
U duboke rudokope
U potrazi za izgubljenom golubicom
Koju su davno doneli kotorski trgovci
Na dar Milutinu, smiluj se, dušo moja osetljiva
Jer, još uvek imam krvi pod noktima
I topline u oku jezera da posvedočim
Nad Prizrenom su nekad zvonila mnoga zvona!

Izvor: https://okf-cetinje.org/vesna-radovic-gitara-danila-kisa/

Prizrenben egykor zúgtak a harangok

Minden egykor volt, az ifjúság, te és én, akit még mindig felismerek

Ahogy a nyitott ernyő alatt gubbaszt,

Egymás kezét fogva titokban csókolózik, akkor is ha elmúlt,

Elolvadt mint tavasszal a hó,

Mint a gyerekek által taposott Hóember,

Tanúsítok mindent, ami van és mindent, ami volt,

Prizrenben egykor zúgtak a harangok!

Még mindig bágyadt szememet

A szaharai szelek által széthordott

Pusztai porként bántó szakadt húrral játszom,

Bőröm meg mint a december, érdes és hideg,

Puha, bársonyos selyemre nem hasonlít,

Nem úgy, mint én, te jól tartod magad,

Magas vagy szálegyenes, elegánsan szerelmes versbe öltözött,

Én meg csendesen tanúsítom,

Prizrenben egykor zúgtak a harangok!

Mint a Ljeviška-dombi* sebzett Szűzanya

A sebes Bistrica folyó felett

Egyedül, a meggyalázott szentek között,

Reggeli istentiszteletre hívlak,

Igaz, minden puszta, rajtunk,

Távoli átfázott utasokon kívül,

Mert Isten előtt már régen megfogadtam, mindörökké szeretlek,

Itt meg, az égő gyertyák között

Oltanám szomjamat, tanúsítva,

Prizrenben egykor zúgtak a harangok!

Te angyal-szemű bolond sírni nem hagysz,

Hát gyere, ne szégyenkezz, együtt szállunk

A mély bányákba

A kotori kereskedők által Milutinnak ajándékba régen hozott

Elveszett galamb után kutatni,

Sajgó lelkem könyörülj meg rajtam,

Mert, körmöm alatt még mindig folyik a vér

És őrzöm a tó melegét, hogy tanúsítsam,

Prizrenben egykor zúgtak a harangok!

*Crkva Bogorodica Ljeviška (1306-07.) – pravoszláv kolostor Prizrenben, lelki üdvéért Milutin király alapította.

Fordította: Fehér Illés

Crkva Bogorodica Ljeviška

Zoran Bognar Ne mogu da ubijem u sebi Austro-Ugarsku – A Monarchiát* nem tudom magamban megölni

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Ne mogu da ubijem u sebi Austro-Ugarsku Kažem: kada se isprepletu dobro i zlo i kada svako krene na svoju stranu, kada se prijatelji rastanu bez pozdrava ostaje pitanje: nismo li svi tek ovde da slušamo a ne da govorimo? Snaga neizgovorenih reči (samo) potvrđuje činjenicu da se ne trebamo (više) trošiti na ono što prolazi spolja, već na ono čega se odričemo iznutra... U životu se ne stidiš zbog onog što si uradio, nego zbog onog što drugi misle da si uradio. U životu nije bitno ono što se moglo dogoditi, nego ono što se dogodilo... A čovek, i pored svih maski, koje svakodnevno rabi, ima samo jedno lice na kojem se sada, nešto manje od faktičkog, a znatno više od formalnog, odslikava lični poraz... Ne obazirem se više na one koji nas svakodnevno posmatraju, jer kamerama je suđeno da budu prevarene. Sada znam i sam da bi trebalo tražiti svoj put i spokoj tamo gde ga ne traže drugi... i da onaj koji gradi računajući na ljude, gradi u blatu, u živom pesku... Oprosti mi večna kušnjo: ne mogu da ubijem Austro – Ugarsku u sebi... Beograd, 2018.

A Monarchiát* nem tudom magamban megölni Mondom: mikor a jó és a rossz összefonódik, mikor mindenki a maga útját járja, mikor a barátok köszöntés nélkül válnak el, marad a kérdés:  azért vagyunk itt, hogy hallgassunk, és ne beszéljünk? A ki nem mondott szó ereje (csak) megerősíti a tényt, ne fárasszuk (többé) magunkat a kívül történtekkel, hanem azzal, amiről belül mondunk le... Az életben nem tetteid miatt szégyenkezel, hanem azért, amit mások szerint tettél. Az életben nem az a fontos, ami megtörténhetett volna, hanem az, ami megtörtént... Az embernek meg, a mindennap viselt álarcok ellenére egyetlen arca van, amelyen most, kevésbé a tényleges, sokkal inkább a látszólagos személyes vereségek tükröződnek... Többé nem érdekelnek azok, akik nap nap után figyelnek bennünket, mert a kamera-sors szemfényvesztés. Most magam is tudom, utamat, nyugalmamat ott kell keresni, ahol mások nem keresik... és az, aki emberekre számítva épít, sártengerben épít, élő homokban... Örökös próbatétel, bocsáss meg: A Monarchiát nem tudom magamban megölni... Belgrád, 2018. *Monarchia – Osztrák-Magyar Monarchia Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 193-194.

Fabó Kinga A Drakula-orchidea – Drakula-orhideja

Fabó Kinga, Mezőtúr 1953. november 1. –

drakula-orchidea

A Drakula-orchidea Mi nem választottuk egymást. Bennünket összezártak. Bámulom a rusnya képét. Visszanéz: látom magam. Ki van a drót melyik végén, s ki az, aki oda-vissza rak? Ez nem csupán kettőnk között játszma, ez a meghúz-elereszt. Valaki föntről is rángat: hol meghúz, hol elereszt. Vért szimatol. Szaglászik utánam. Tüzel a test. Gőzölög. Nem bírom már. Nyers nekem a párlat. Szépségből győz a szörnyeteg. Megbillen a súly. Két gazdátlan báb. Elfajul. Esemény az üvegházban: ím. S átdöfve a szív.

Drakula-orhideja Mi jedna drugog nismo birali. Nas su spojili. Njegovo nakaradno lice gledam. Pogleda unazad: sebe vidim. Ko je na kojem kraju žice, i ko je taj, ko me amo-tamo baca? To povuče-popusti ta igra nije samo između nas dvoje. Neko i odozgo drmusa: čas povuče, čas popusti. Krv oseća. Za mnom njuška. Telo gori. Isparava se. Svega mi je dosta. Destilat je za mene sirov. Neman lepotom pobeđuje. Uteg se pomera. Dve lutke bez gospodara. Izopači se. Događaj u stakleniku: evo. I srce je probodeno. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

drakula-orchidea

Kőhalmi Ildikó Varázsdoboz – Čarobna kutija

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Varázsdoboz

északi fal
álom fergeteg jégbontó hava
kemény vizek erős szelek nyűtt hajtásvonal
hideg nehézkes hajnal mint öreg divatjamúlt
nagykabát a muszáj a kell a szűkös zárt terek
mintha sohase akarna engedni a szorításból
latyakszürke ólomszürke türelmetlen szürke
míg egy utólag visszakereshetetlen délután
érvényüket vesztik a mindenkori telek

keleti fal
kikelet szelek ígéret hava
olvadáspont kiengedés felengedés és rajta túl
a fény minden irányú hosszanti kiáradása
épp mint a remény és ahogy a súlyok
cipelésének vége megkönnyebbül a hát és
felszabadulnak a vállak kipattannak a
szemek a láthatatlanra titkok formálódnak
és a tudatalatti bolond fészkelődésbe kezd

déli fal
napisten áldás új kenyér hava
a szabadság hegyeinek viszontölelése késő
éjszakába nyúló városok ritmusváltás
hiteles mosoly és az öröm limitált kiadású
számozott példányai napsütés melege a
utcaköveken akár ugróiskola vagy céltalan
csatangolás csak úgy a kaland kedvéért
a szív teljes korlátlansága világ a világ

nyugati fal
földanya magvető enyészet hava
mikor a mindennapi dolgok gyöngyei
felfűződnek a megszokott szálra s egyre
szorosabban követik egymást egyre kisebb
egyre kevésbé szerethető tereket járunk be
ugyanazok a körök konok egyhangúságban
végül egy időn kívüli azonosítatlan hajnalon
csak eltűnünk az égbolt párás lépcsőfokain

Forrás: https://www.facebook.com/kohalmiildiko02/photos/a.470902277029235/520390232080439/?type=3&theater

Čarobna kutija

severni zid

san vihor mesec ljuti

tvrde vode jaki vetrovi trošna linija savijanja

hladna poteška zora kao istrošen demodiran

ogrtač mora treba uski zatvoreni prostori

kao da stega nikad ne bi htela popustiti

blato sivo olovno sivo nestrpljivo sivo

dok jednog naknadno nikad nađenog popodneva

svagdašnje zime gube svoju vrednost

istočni zid

proleće mesec vetrova obećanja

talište oslobađanje popuštanje i iznad toga

u sve pravce produženo širenje svetlosti

baš kao nada i kako leđa na kraju

teglenja tereta olakšaju se i

ramena se oslobađaju oči se rašire

na nevidljivo tajne se formiraju

i podsvesni luđak počne vrpoljiti se

južni zid

bog sunca blagoslov mesec novog hleba

ponovo grljenje brda slobode gradovi

u dubokoj noći promena ritma

istinit osmeh limitirani numerisani brojevi

izdanja radosti na pločniku toplina

sunčevih zraka baš kao i skakutanje ili

besciljno lutanje samo zbog pustolovine

beskrajna otvorenost srca svet je svet

zapadni zid

majka zemlja sejanje mesec prolaza

kad biseri svakodnevnih događaja

na navadan nit se nanižu i jedan

drugog sve tesnije slede sve manje i

sve manje voljene trgove obilazimo

u tvrdoglavoj jednoličnosti istih krugova

na kraju izvan vremena jedne maglovite zore

na vlažnom stepeništu neba samo nestajemo

Prevod: Fehér Illés