Faiz Softić Ja, crni ja – Én, a fekete én

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ja, crni ja Crn sam I hoću koljeno u vrat! Hoću lomaču živu višegradsku I ja sam musliman! I ja sam crn Crnji od noći crne Dok moja braća i sestre Živi gore. I onaj sam plavokosi gimnazijalac Iz Kragujevačke gimnazije Koji se začešljava Ispred njemačkog šmajsera – Hoće da umre lep. Crn sam da crnji biti ne mogu Dok moga brata Nermina Otac doziva Pod nož. I ja sam crn, Hoću koljeno u vrat Da dihat ne mogu Do posljednje ure. I ja sam crn! Ono je i moje dijete izgladnjelo Iza kojeg oro lešinar Odbrojava trenutke I čeka kraj. I ja sam crn! Ono je i moje dijete Koje je more Iz svoga ždrijela izbacilo Na obalu, Da mrtvo bar za trenutak Osjeti slobodu. I malodobna braća Petar i Pavle Golubović iz Konjica Ubijeni na pravdi Boga Moja su djeca. I ja sam crn! Ono su moje majke I moji očevi Što u grozničavom hropcu Izdišu u domovima staračkim. I ja sam crn! Crnji od noći crne I gladan sam! I žedan sam! I prestravljen! Iza mojih leđa Zveckaju mitraljezi – Sijači smrti. I ja sam crn! Moje su sestre silovane I zadavljene u podrumima Pokraj smrdljivih rakijskih bačvi. I ja sam crn! Jučer Džordž Flojd, Muhamed iz Palestine, Nermin iz Srebrenice, Gimnazijalac iz Kragujevca, Utopljenici u okeanu… A sutra – Sutra ću biti ja Jer sam crn! Ja, Crni ja! Crn sam I ne mogu da dišem. I ubijte me Molim vas Jer sam crn i – Ne mogu da dišem. I zato smo mi crni rođeni Da pod koljenom tuđim Izdahnemo.

Én, a fekete én Fekete vagyok Térdem nyakamban legyen! Élő visegrádi máglyát akarok Én is muzulmán vagyok! Én is fekete vagyok A fekete éjnél feketébb Testvéreim meg Fenn élnek. Én is az a kragujeváci gimnázium Szőke gimnazistája vagyok Aki a német stukker előtt Fésülködik – Szépen akar meghalni. Fekete vagyok feketébb nem lehetek Míg Nermin fivéremet Apám a kés alá Szólítja. Én is fekete vagyok, Térdem nyakamban legyen Hogy lélegezni se tudjak Az utolsó pillanatban. Én is fekete vagyok! Az a kiéhezett gyerek az enyém is Aki mögött pusztulást várva A pillanatokat Dögevők tánca számlálja. Én is fekete vagyok! Az a gyerek az enyém is Aki garatjából Tengert dobott A partra, Hogy halottan legalább egy pillanatra A szabadságot megérezze. A kiskorú testvérek, Petar és Pavle Golubović Konjicból, Az Isten nevében megöltek Is az én gyerekeim. Én is fekete vagyok! Az az anya és Apa az enyém is Aki az öregek otthonában Hörögve hal meg. Én is fekete vagyok! A fekete éjnél feketébb És éhes vagyok! És szomjas vagyok! És riadt vagyok! Hátam mögött Gépfegyverek ropognak – Halál-vetők. Én is fekete vagyok! Nővéremet húgomat A pálinkával tele büdös hordók mellett Pincében erőszakolták és fojtották meg. Én is fekete vagyok! Tegnap George Floyd, A palesztinai Mohamed, A srebrenicai Nermin, A kragujeváci gimnazista, Az óceánba fulladtak... Holnap meg – Holnap én leszek az Mert fekete vagyok! Én, A fekete én! Fekete vagyok Lélegezni nem birok. És kérem Öljenek meg Mert fekete vagyok – Lélegezni nem birok. És mi feketék azért születtünk Hogy porrá idegen térd alatt Váljunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.jergovic.com/ajfelov-most/ja-crni-ja/?fbclid=IwAR0zOrgKQIsWw9HMulFiYaJAP3eYskMJrKHc6kWR3bavVBMiTLWklz6vt-k

Schrenk Éva Felvetés – Postavka

Schrenk Éva 1959. július 30. –

Felvetés Az életnek soha nincsen vége, a halál csak egy állomás. Ott dől el, melyik sínre lépve, merre visz az utad tovább.

Postavka Život se nikad ne završava, smrt je tek usputna stanka. Tračnicu izabravši tamo se rešava tvoj put kako se nastavlja. Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Szuhay-Havas Marianna Sodródás – U strujanju

Szuhay-Havas Marianna Budapest, 1968. augusztus 13. –

Sodródás elhajolt alak sóhajtó terek tárt karjaid közt keresztül megyek a gyors tavaszon a lassú őszön hideg-melegen már nem is győzöm a lendület visz fognak a szavak lassan halkulok ahogy tartalak homály nő közénk csipkéi falak érzem szövetét felejtésanyag.

U strujanju odmaknuta figura žalna prostranstva preko tvog zagrljaja iza mene se zadržava brzo proleće usporena jesen mraz-žara više ništa ne stižem zanos me tegli obavezuju reči polako se stišam kako te imam između nas tama se stvara zidovi su čipke njene osećam tu materiju od zaborava je. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera-tura.hu/szuhay-havas-marianna-versei/

Kiss-Teleki Rita Ahogy – Kako

Kiss-Teleki Rita Bonyhád 1975. július 5. –

Ahogy Ahogy a cigarettát szívta, parazsat oltott a koszos hamutálban, és ahogy úgy tett, mintha bármit is érezne irántam. Ahogy fölém nehezedett este, nikotin sárga szemét IS belém fúrta, ahogy azt mondta: mindig szeretne, és ahogy úgy is tett - mintha.

Kako Kako je pušio, u prljavoj pepeljari žar gasio pravio se kao da prema meni nešto oseća. Kako njegovo telo na moje se naslonio, I nikotinžute oči u meni zabio, kako je rekao: uvek bi me voleo tako se i pravio – kao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/277131

Gergely Tamás Talicska – Tragače

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Talicska – El kell pucolnunk ezt a szemetet. – Maga elé mutatott, bár a messzi távolba. – Az egészet! Komája könyörögve nézett rá, de csak enyhe ellenállásra futotta: – Ebben a melegben? Aztán eltűnt, s egy talicskával tért vissza. Vadmalac nem tudta eldönteni, hogy humor-e ez, vagy hogyan lehet őt ennyire félreérteni...

Tragače – Ovo smeće moramo očistiti. – Ispred sebe je pokazao, mada u daljinu. – Ama baš sve! Jaran ga je preklinjajući pogledao ali samo mlak otpor pružio: – Po toj vrućini? Pa je nestao i tragačem se vratio. Vepar nije znao odlučiti da li je to samo šala ili toliko krivo shvatiti njega kako je moguće… Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#84

Magyar Anita Hol jársz, Idő – Gde lutaš, Vreme

Magyar Anita Jászberény 1979. október 8. –

Hol jársz, Idő Hol jársz, Idő? Talpam tonnányi földet taposott, több évszak vetkőzött s öltözött. Hol jársz, mondd? Nekem karod már füstös homály, hűvös árnyékod engem követ. Hol jársz, Idő? Szavam maréknyi porban hullik el, köddé váló, égbe szállt hamu. Hol jársz, mondd! Kezem fején szálas íveid ráncot rajzoltak. Hol jársz, Idő? Kopott zekémnek foltjain hever az évekbe burkolt Idő.

Gde lutaš, Vreme Gde lutaš, Vreme? Tabanima sam tone zemlje gazila, godišnja doba su se svlačile i oblačile. Gde lutaš, reci? Za mene starost ti je zadimljena tama, u stopu me prati tvoja sena. Gde lutaš, Vreme? Reči mi u šaci prašine se gube, u maglu, nebeski prah se pretvaraju. Gde lutaš, reci! Tvoji končasti lukovi na moju ruku bore urezali. Gde lutaš, Vreme? U godine skriveno Vreme na zakrpama ofucanog gunja mog lenčari. . Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/287723

Anđelko Zablaćanski Без наслова – Cím nélkül

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Без наслова Зашто ћуте ноћас Пси што на звезде лају А лају пахуље снега На мом длану и мојој коси Зашто ћути тетреб У крошњи поспаног бора А гракћу вране – Слетевши на моје кости Где ноћас бежи пламен Чега се плаше очи Заспале међу капима росе Док ветар хучећи носи Косу – очи – кости Јер ноћас упорно ћуте Казаљке уморног срца Мада већ дуго слушам Ритам ми незнани

Cím nélkül Miért hallgatnak ma A csillagokra ugató kutyák A tenyeremen és hajamon Lévő hópelyheket meg ugatják Miért hallgat a fajd A bágyadt fenyő ágai közt De kárognak a varjak – Csontjaimra szállva Ma éjjel hová szökik a láng Melytől félnek a harmatcseppek Között elszunnyadt szemek Míg a szél zúgva hord Hajat – szemet – csontozatot Ma éjjel kitartóan hallgatnak A fáradt szív mutatói Pedig évek óta figyelem Ezt az különleges ütemet Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor