Jász Attila Galambok tere – Trg golubova

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

goog_335266495Galambok tere
 
Kiengedték a szürke galambokat a templomból.
A téren gyülekeznek, pocsolyákból isznak közben.
Ma nem lesz esküvő, fotózás, ahogy felreppennek
a futó jegyespár előtt éppen. Borongós, esős ősz lett
a váratlan tavasz helyett. Mindenki megnyugodhat,
vannak biztos dolgok az életben. Villamos dübörög el
hajnalban az ablak alatt. Félálomból visszaalszol.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Trg golubova
 
Ispustili su sive golubove iz crkve.
Na trgu se okupljaju, usput iz lokvi piju.
Danas neće biti venčanje, fotografisanje, kako baš
ispred zaručnika polete. Umesto iznenadnog proleća
je tmuran jesen sa kišom stigao. Svako se može
smiriti, u životu postoje sigurne stvari. Ispred prozora
zorom tramvaj juri. Iz polusna opet u snu utoneš.
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Nőnap – Dan žena

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Nőnap        Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.      ”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseink kifejezi.”      ”Ezek szerint az ajándék néma.”      És teljesebb, mint néhány szó jelentése együtt. Egy egyszerű bővített mondaté. Alkalmanként kicifrázott. Esetleg megcsuklott hangú elhebegett. Vagy csak suta.      ”A kék eget kapod tőlem”, mondta Malackának, akit az ő nagylelkűsége könnyekig meghatott.

Dan žena        Razmišljao je Vepar, Prasici šta bi mogao dati. Ruža je već bila, lala takođe, a od slikara Rembrant.      „Šta je ustvari poklon”, zamislio se… „Predmet, što dajemo da bi osećaje izrazili.”      „Prema tome poklon je nem.”      I celovitije je od značenja nekoliko reči. Od jedne jednostavno proširene rečenice. U određenim slučajevima iskićene. Eventualno ganuto izgovorene, Ili je samo nepretna.      „Od mene plavo nebo dobijaš”, rekao je Vepar Prasici, koju je njegova velikodušnost do suza tronula.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2022/03/08/gergely-tamas-nonap/

Turczi István: Remény – Nada

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Remény   – még egy arc: Verseghyé –   Nézd, a zárka ablakán beomló fény kristálytenyerén mint porlad szét a remény nevű szomjas fluidum, mely a szív kiszáradt szikláin él, és a végtelen csöndbe merülő kövirózsa nedvéből táplálkozik.

Nada   – još jedno lice: Veršegijevo1 –   Gledaj, kako se žedan fluid zvan nada, što na isušenoj steni srca živi, te sokom u beskrajnu tišinu utonulom čuvarkuće se hrani, na kristalnom dlanu preko prozora aresta prodirajuće svetlosti, raspršuje.   1Ferenc Veršegi (Verseghy Ferenc – 1757-1822 –) je mađarski pesnik     Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 45. old.

Zoran Bognar Mrtvi su jedini svedoci – Egyedüli tanúk a halottak

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Mrtvi su jedini svedoci
 
Možda smo svi mi u pravu, a možda su i oni.
Možda je sve što govorimo stvarno istina.
Možda su naše posledice prouzrokovane
njihovom istinom. Možda su njihove
posledice prouzrokovane našom. Možda su
njihovi noževi bili oštriji, možda su
naši bili brojniji. Možda nam nikad neće  moći
oprostiti, a možda ni mi nećemo njima.
Postoje neke stvari koje se ne mogu oprostiti.
Možda su njihove posledice prouzrokovane
njihovom istinom. Možda su naše posledice
prouzrokovane našom. Možda je reč MOŽDA
samo ironični simbol čitanja između redova.
Možda su oni bučnije rušili kuće, možda
smo mi sve to radili tiše. Možda je tačna izreka
da ko preživi istoriju piše. Ali vreme teče kroz
cediljku istorije kao što niz krvavu reku teče
poruka u boci:
„NE TRUJTE NAS VIŠE ISTINAMA
DVOJNIM. DOSTA JE BILO.
MRTVI SU JEDINI SVEDOCI.”
 
Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 46.
 
 
Egyedüli tanúk a halottak
 
Talán mindannyiunknak igaza van, és talán nekik is.
Talán minden, amiről beszélünk, tényleg igaz.
Talán minden, ami velünk történik, azt
az ő igazságuk okozza. Talán ami velük
történik, azt mi okozzuk. Késeik
talán élesebbek voltak, nekünk meg talán
több volt. Nekünk talán sosem tudnak
megbocsátani, ahogy talán mi sem nekik.
Léteznek megbocsáthatatlan dolgok.
Talán ami velük történt, azt az ő
igazságuk okozta. Talán ami velünk történt,
azt mi okoztuk. Talán a TALÁN szó
csak sorok között olvasott ironikus szimbólum.
Ők talán a házakat hangosabban rombolták, talán
mi csendesebben tettük. Talán pontos a tétel,
a történelmet a túlélő írja. De az idő a történelem
szűrőjén keresztül folyik, mint ahogy a palackban
az üzenet véres folyón úszik:
„BENNÜNKET TÖBBÉ KETTŐS IGAZSÁGGAL
NE MÉRGEZZETEK. ELÉG VOLT.
EGYEDÜLI TANÚK A HALOTTAK.”
 
Fordította: Fehér Illés

Anđelko Zablaćanski Minuti tišine – A csend pillanatai

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

goog_125742604Minuti tišine   Šta život ima s tim ako u pogledima još ima žara mada, ćutnjom beremo cvetove lijandera za nas i svaki minut tišine daljinu grebe, para a znamo da u našim gordostima umro je tetreba glas   Šta život ima s tim ako posle trenutaka nemih reč nas truje umesto da leči i svakom od nas je više do sopstvene sujete stalo nego do dve obične a nebesima bliske reči čak i kad znamo da je svega zemnog još tako, tako malo   Šta život ima s tim ako noć nikad ne svane  pre negoli se  dve duše dodirnu kroz nigdinu žigosane istom samoćom kô dve gole javorove grane čekajući da neko  drugi pokaže im života suštinu   Šta život ima s tim ako su život oni sami i svaka im greška mislima vajana a oni u najsvetlijem danu odani tami a moć praštanja najdublja tugom čuvana tajna.

A csend pillanatai   Élet az, ha tekintetünkben még él a lelkesedés, de a leander virágait hallgatással szedjük és a csend minden pillanata a messzeséget sérti, egyúttal tudjuk, büszkeségünkben veszett el a fajd hangja örökre   Élet az, ha a néma percek után a szavak nem gyógyítanak, mérgeznek és két egyszerű meghitt kifejezésnél mindkettőnknek saját önérzete többet ér, akkor is, ha tudjuk, minden, ami földi, oly kevés   Élet az, ha sosem virrad, mert a sehol-sincsen keresztül a két, ugyanazzal a magánnyal megbélyegzett lélek nem ér össze, hisz két csupasz juhar-ágként arra vár, hogy az élet lényegét valaki más mutassa meg nekik   Élet az, ha vétkük bennük, akik az életet jelentik, gondolatukban fogan, és fényes nappal is a homály elkötelezettei, a megbocsátás hatalma meg szigorú, keserűséggel őrzött titok.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.casopiskvaka.com.hr/2022/06/anelko-zablacanski-minuti-tisine.html?spref=fb&fbclid=IwAR39WYMpubvLx6HjeswnJ3kGPcnhRTJczwjFWZpm86FHoNY5NzAYRByUHJc

Snježana Rončević Raskrsnica na putu za nigdinu – Kereszteződés a sehol-sincs felé vezető úton

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Raskrsnica na putu za nigdinu1   Diko, dockan je. Pusti, neka ljubav, u kući mrtvih riječi zanoći.   Rasedlaj konja. Vrati glasnika. Ljuba ti se, nenavikla draganju, predomišlja.   Vileni prosci dobuju pred vratima, na rđavoj bravi vid oštreći.   Penelopa je u Kirkinu halju odjevena. Zveketom izgubljenih ključa, uspavane vulkane pokreće.   Rasprosti samačku postelju. Kroz tavnu noćcu, dobri moj, pepelu će nas vratiti lava, uspavane.   15. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

Kereszteződés a sehol-sincs felé vezető úton1   Késő van, kedvesem. Hagyd, hogy a szerelem a halott szavak házában éjszakázzon.   Vedd le a nyerget a lóról. Udvarláshoz nem szokott szerelmed latolgat.   Szemüket rossz záron csiszolva az ajtó előtt tündér-koldusok dobolnak.   Penelopé Kirke ruhájába öltözött. Szunnyadó vulkánokat elveszített kulcsok csörgésével mozdít.   Tárd a magányos fekhelyet. A kárhozott éjen keresztül, jóságosom, minket, delelőket a hamunak a láva ad vissza.   1A Marko Grbićnek szentelet Sehol-sincs a nyárban ciklus 5. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 22.

Srđan Malešević Путнику – Vándor

 

Srđan Malešević Vukovar, 1971. –

Путнику   Када кренеш на далек пут, Понеси пар ствари, Можда ће ти требати... На пример, понеси очев сат, Иако већ дуго не ради, Понеси га, чисто да те потсети На безбрижне дане. Понеси и везицу жалфије, Да ти кофер замири, Па кад га успут отвориш, Да те опусти и да те смири. Ко бело парче хартије...   Кад кренеш на далек пут, Мораш понети иглу, Што материно носи име. Сигурно ће ти требати. Кад срце даљина распара И виола бола зацвили, Да имаш га крпити чиме.   Понеси и ону мараму, Којом си брисао сузе Свиленој росној ливади Недозрелих априла. Па кад се стазе изгубе, Под сивим тромим облаком И кад их магле сакрију, Ти ту мараму извади, И растерај невиде Као са сватовским барјаком.   Кад кренеш на далек пут, Немој без сидра и једра, И мајушне грудве соли, Понеси их да нико не види, Ко зна шта ће се десити, Кад прођу јутра ведра, У оној која те воли.   И онај белутак понеси Који си у грчу стискао, Увек кад крену громови, Можда ће грмети опет. Ако се невоља деси, Кад будеш тешко дисао, Да имаш чиме бранити То сунце на новој адреси.   Беркасово 29.06 2019.

Vándor   Ha hosszú útra indulsz, Vígy magaddal néhány apróságot, Talán szükséged lesz rá… Vidd magaddal apád óráját, ha évek óta nem jár, akkor is, Vidd magaddal, csаk azért, hogy A gondtalan napokra emlékeztessen. Vígy magaddal egy csokor zsalfiát, Hogy bőröndöd illatos legyen, És út közben, ha kinyitod, Csitítson, nyugtasson. Fehér papírlapként…   Ha hosszú útra indulsz, Anyád nevét viselő Tűt is vígy magaddal. Biztosan szükséged lesz rá. Ha nyüszít a fájdalom, És a messzeség szívedet tépi, Legyen mivel foltozni.   Azt a kendőt is vidd magaddal, Mellyel éretlenek áprilisában, A selymes, harmatos mezőn, Könnyedet törölted. Ha az út a szürke, lomha Felhők közt eltűnik, Vagy a köd takarja, Vedd elő azt a kendőt És mintegy esküvői zászlóval, Oszlasd szét a homályt.   Ha hosszú útra indulsz, Horgony és vitorla, meg egy Töredék só nélkül ne indulj. Úgy vidd, hogy senki se lássa, A vidám reggelek múltán, Abban, akit szeretsz, Ki tudja mi zajlik.   Azt az általad villámlásokkor Görcsösen szorongatott Kavicsot is vidd magaddal, Lehet még villámlás. És ha rád szakad az ég, Meg nehezen lélegzel, Legyen mivel, az új címen is, Azt a napot védeni.   Berekszó, 2019. 06. 29.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/srdjan.malesevic/posts/pfbid02CpGMu6e4KZxxgEpGVUmZQLetojkLBsiDEXUudmQJoJesgResMsdjfgSfVtmhRw9Tl