Miodrag Jakšić Jedna od druge – Egyik a másiktól

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Jedna od druge   najbolje je da upoznam međusobno, sve svoje žene, pa da se uzajamno druže i tračaraju me   Da u onim lepim baštama kafića   na Obilićevom vencu, zajedno piju kafu, analiziraju moju natalnu kartu i progovaraju o njihovim uticajima, na mene   Da se naslađuju mnome, da budu više ljubomorne, jedna na drugu, i da konačno, jedna od druge, iskreno, saznaju istinu, da ništa nisam imao ni sa jednom od njih.

Egyik a másiktól   legjobb lesz, ha asszonyaimat összehozom, barátkozzanak és engem rágalmazzanak   Hogy abban a szép kerthelyiségben   az Obilić körúton együtt kávézzanak, egyéni kártyámat elemezzék és rám gyakorolt hatásukról nyilatkozzanak   Hogy élvezkedjenek, hogy egymásra mind jobban irigykedjenek, végül egyik a másiktól tudja meg a színtiszta igazságot, egyikükkel sem voltam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://pisaric.blogspot.com/2014/03/poezija-miodrag-jaksic.html

Snježana Rončević Nigdina virtuelnog svijeta – Sehol-sincs a virtuális világban

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina virtuelnog svijeta1   Olako sijemo sjeme nemira, na displeju virtuelnog svijeta.   Prosiš me prezimenom kasirke iz supermarketa.   Vjenčana tobom, noćima sanjam, žene mornara. (Lahor im klobuči suknje, po dokovima.)   Gnosa, zla sestra saznanja, pomazuje mi tijelo, otrovnim sokovima.   Zaboravljam te, ne napuštajući zverinjak sjećanja.   12. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

Sehol-sincs a virtuális világban1   A virtuális világ képernyőjén a nyugtalanság magját könnyen vetjük.   Kezemet a nagy áruház pénztárosnőjének nevével kéred meg.   Feleségedként, éjjelente a tengerészek asszonyairól álmodok. (Szoknyájukat a szél lengeti, a dokkokon.)   Gnosza, a felismerés rossz nővére testemet mérgező csodaszerrel keni.   Az emlékezet állatkertjét nem elhagyva feledlek.   1A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 2. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 18.

Predrag Bjelošević: Други начин – A másik mód

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Други начин   Други начин је увијек бољи и онда кад не успијеш да га оствариш и онда кад посумњаш у његову вриједност   Други начин је бољи од оствареног првог начина који си успио без нарочите муке и промишљања постићи   Други начин је твој ријетко остварени сан мада ти баш он пркоси сталним присуством као тишина коју не разумијеш   А осјећаш пресудну снагу њеног немуштог говора за умјетност живота једнако колико и за смрт твоје умјетности   Други начин је увијек бољи чека на тебе и онда кад потонеш у глиб сумње заједно са заводљивим небом првог начина   Само други начин само други начин нема премца у изгледу лијепог којим желио би свијету да се обраћаш

A másik mód   A másik mód mindig jobb akkor is ha megvalósítása nem sikerül akkor is ha értékében kétkedsz   A másik mód az előző életre keltett módnál amelyiket minden különösebb erőfeszítés és fontolgatás nélkül váltottál valóra jobb   A másik mód a ritkán valóra váltott álmod még akkor is ha állandó jelenlétével mint a csend melyet nem értesz dacol veled   De érzed néma beszédének sorsdöntő erejét ahogy egyaránt az élet művészetére és művészeted halálára hat   A másik mód mindig jobb akkor is rád vár amikor az előző mód csábító egével együtt a kétkedés mocsarába süllyedsz   Csak a másik mód csak a másik mód az a páratlan szépségű az amellyel gondolataidat a világgal közölni szeretnéd   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Заједно са зидовима Трећи трг, Удружење Књижевника Републике Српске, Бања Лука 2020. стр. 9.

Đorđe Kuburić Бруј рачунара – A számítógép zúg

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Бруј рачунара   Тишина. Ноћни је час. Прозор је отворен. Не  хучу сове, Нити поју косови. Ни лавежа ни мјаука. Утулио је ветар. И не шуми лист. Нема музике. Моје даме спавају. Свукуд  је мук. Бруј рачунара подразумевајући је.

A számítógép zúg   Csend. Éjidő. Nyitva az ablak. Baglyok nem huhognak, A rigók meg nem szomjasak. Nincs ugatás, nincs nyávogás. Szél se lebben. Levél se mozdul. Zeneszó nem hallatszik. Családom alszik. Itt mély a csend. Hogy a számítógép zúg, az természetes.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. стр. 16.

Milica Milosavljević Stara sam – Öreg vagyok

 

Milica Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. –

Stara sam
 
Stara sam
ako više ne mogu posmatrajući kamen
da napišem pesmu
stara sam
ako jednom poželjnom muškarcu
pokušavam da objasnim
da je lako biti muškarac,
a mnogo teže biti čovek
stara sam
ako stanem pred njega
i kažem mu:
izvesnost ili ništa
stara sam
ako mi je ispod nežnosti
izrasla grubost
stara sam
kad u zamenu za egzotično ostrvo
tražim ovo ostrvo slobode na kojem jesam
stara sam
kad vidim kako moje telo
više ne može postati dekor u noći
i sve češće traži obloge s redovnim obilascima
stara sam
ako me ni jedna mala greška
više ničemu ne uči
stara sam tek toliko
da me još jedno obaranje
može prosuti u paramparčad.
 
Izvor: http://enklava.rs/poezija_dodatak/225218/milica-milosavljevic-u-igri-dugih-nogu-i-otvorenog-srca.html
 
 
Öreg vagyok
 
Öreg vagyok
ha a sziklát nézve immár verset
nem tudok írni
öreg vagyok
ha egy szemrevaló férfinek
próbálom megmagyarázni
sokkal nehezebb embernek lenni
mint férfinek
öreg vagyok
ha elébe állva
kijelentem:
bizonyosság vagy semmi
öreg vagyok
ha gyengédségem alatt
gorombaság lappang
öreg vagyok
ha a délszaki sziget helyett
a szabadság szigetét amelyen állok választom
öreg vagyok
mikor látom saját testem
mert többé nem lehet az éj dísze
egyre többször a rendszeres sétákban keres menedéket
öreg vagyok
ha számomra immár egyetlen hiba
sem tanulság
csak annyira vagyok öreg
hogy а következő ütés
már darabokra törhet.
 
Fordította: Fehér Illés 

Vlasta Mladenović Стишаност – Visszafogottan

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Стишаност   (Ани Стишовић)   Стишане су моје речи, чему вика, у пустоши вапај, нико не чује песника.   Стишане су моје речи и, гле чуда, о апсурда, чују се јаче.   Ал, све је то варка, ништа оне не значе, нема милости, узалуд усклик, узалуд се плаче.   И ништа више да ме завара, тише, тише, о свему се Бог стара.

Visszafogottan   (Ana Stišovićhoz)   Visszafogottan szólok, minek a csinnadratta, a pusztába kiáltott szó, a költőt senki sem hallja.   Visszafogottan szólok és láss csodát, ó abszurdum, olyan, mint a kiáltás.   De mindez csak átverés, a kimondott szó mit sem ér, nincs kegyelem, hiába a sikoly, a kesergés.   És nincs olyan, ami engem becsaphat, halkabban, halkabban, minden Isten kezében van.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац 2018. стр. 19.

Anđelko Zablaćanski Болнички дан – Egy nap a kórházban

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Бочнички дан   1. Сунце се на прозору разиграло Жути јаворов лист Што низ зрак пада Поглед равнодушан Само нада Да и тамо – далеко од мене Као овде – далеко од тебе Сунце и јавор Нада...    2. Да ли ми данас  Треба нешто твоје?   Не требају ми усне  Дивље и сочне Ни груди чврсте, бујне Не требају ми.   Трба ми осмех из ока твог Да заблиста И у ћутању каже Нада.

Egy nap a kórházban   1. Az ablakon napsugarak táncolnak A sárga juharlevél meg A földre esik Közönyös tekintet Csak a remény Hogy ott is – tőlem távol Mint itt – tőled távol A nap és a jávor Remény…   2. Kell-e valami ma Ami a tiéd?   Ajkad a szilaj és duzzadt Nem kell Melled a buja és feszes Sem kell.   Tekinteted mosolya kell Hogy felragyogjon És a csendben közölje Remény.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2022/07/ptica-na-prozoru-bolnicki-dan.html?fbclid=IwAR0oI1HRR8AuR3h6tfXLWCoQvpFVxvWTeHLeT9Flv1Spd_wO095RF3m8oNI