Zoran Bognar Lavirint – Útvesztő

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Lavirint   U svojoj samodovoljnosti izgubili smo osećaj i za vreme, i za stvarnost, i za fantaziju... Miliji nam je prazan prkos, ta šaka ničeg, taj čemer zaslepljenosti, nego ikakva snaga i blagostanje. To olako prepuštanje sudbini i taj mučni predumišljaj nepoznatog teraju me u lavirint usamljeništva gde u dnu sobe posmatram jedva osvetljene portrete i redove knjiga u senci očekujući da će me to svetilište misli ponovo odvesti u stanje božje milosti.

Útvesztő   Megelégedettségünkben idő, valóság, képzelet… iránti érzékünket elveszítettük. Bármi erőforrásnál, bőségnél kedvesebb nekünk az üres dac, az a tenyérnyi semmi, az elvakultság csömöre. A könnyű megbékélés a sorssal, a kínzó félelem az ismeretlentől, a magány útvesztőjébe sodor, ahol a szoba mélyén az alig megvilágított arcképeket, az árnyékban a könyvsorokat nézem, várva, hogy ez a gondolatok szentélye majd ismét az isteni kegyelemhez vezet.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 82.

Hegedűs Gyöngyi Borders – Borders

 

Hegedűs Gyöngyi Budapest, 1967. – 

Borders
 
                               (rendtársamnak, Jász Attilának)
.
sötétben locsolni a kertet, már majdnem eső, a sötét
ott van minden esőben, érezni, ahogy nő fel benned,
buja és mégis kopár növény, több, mint magány, kevesebb
mint egyedüllét, minden abba a tengerbe merül, ami
visszahúzódott a növénybe, a növény az állatba, az állat
az emberbe, még azt sem tudod, bíztatás vagy vigasztalás,
ami most hozzád ér, még nem zárult össze a növénybe,
állatba, emberbe visszahúzódott tenger, csak két külön
hullámzó szárny, ami nem tudja, madár vagy angyal, mi a halálnál
inkább test, most nincs más, csak a szag, ősibb, mint a félelem,
sötétben locsolni a kertet, megalapítani egy rendet, érezni, ahogy
minden mindeneken túlterjed, legeltet, pedig most épp te eteted,
a víz közelebb hozza szagát, rendtárs, egy ilyen felföldi tájon
most utaztam át, felhőket megakasztani egy névtelen domb
elég volt, ezt a névtelenséget kerestem, mi megakasztja a felhőket,
egyetlen szerelmet hagyott rám, hogy lélegezzem tovább.
 
Forrás: https://ujforras.hu/borders-hegedus-gyongyi-verse/?fbclid=IwAR3af5c_royUAYE36kF1z7fmcrOCLAogQQmiZeuFAeVg8S4GmVHffZwHZm0
 
 
Borders
 
                             (mom po redu drugu, Atili Jasu)
 
baštu u mraku zalevati, već je skoro kiša, tama je
u svakoj kiši prisutna, oseća se, kako u tebi raste,
bujna ipak neplodna biljka je, više od samoće je
a manje od osame, sve se u ono more sliva što se
u biljku povlačilo, biljka u životinju, životinja
u čoveka, ni to ne znaš da li je bodrenje ili tešenje,
to što te sad dotiče još se u biljku nije zatvorilo,
u životinju, čoveka povlačeno more, samo dva odvojena
krila, i ne zna da li je ptica ili anđeo, to što je pri smrti
više telo, sad nešto drugo ne postoji, samo miris, od straha raniji,
baštu u mraku zalevati, ostvariti nekakav red, osetiti
kako sve preraste, hrani te iako sada ga baš ti hraniš, njegov miris
voda ti približava, druže po redu, preko takvog predela upravo sam
sad prošla, da se oblaci zaustave bio je dovoljan i jedan bezimeni
brežuljak, tu bezimenost sam tražila, koja oblake zaustavlja, 
jedinu ljubav mi je ostavila, da dalje dišem.
 
Prevod: Fehér Illés
 

Gergely Tamás A lépe száz – Slezena mu je sto

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A lépe száz        Komája azt olvasta, hogy a belső szervek más-más ütemben öregednek. Megtörténhet például, hogy a test általában hatvan éves, de a szíve nyolcvan...      Vadmalac a tréfás oldaláról szemlélte a tudósok felfedezését, azt mondta:      - Lehet, hogy a szívem csak negyven, a májam ötven, a zúzám pedig...      - ...hetven - kontrázott a komája, aki szívesen ment bele a játékba. Így fejezte ki magát:      - A mája negyven, a lépe száz.      Vadmalacnak attól, amit mondani akart, a szeme kikerekedett:      - Ám az ott lent...      Megállt a komája szava is a levegőben, amikor megértette, barátja mire céloz.      - ... a farkam? - kérdi. Majd eszeveszett "ihaja, de csuhaja"-zásban tör ki.      Mintha vadszamár lenne, nem vadmalac...

Slezena mu je sto        Jaran njegov je negde pročitao da unutrašnji organi različitim tempom stare. Može se dogoditi da telo ima šezdeset godina a srce već osamdeset…      Otkriće naučnika Vepar je sa šaljive strane posmatrao i rekao:      – Moguće je da mi srce ima četrdest godina, jetra pedeset a drob…      - …sedamdest – kontrirao mu je jaram koji je igru rado prihvatio. Ovako se izrazio:      – Jetra mu je četrdest a slezena sto.      Vepar je hteo nešto zucnuti zbog čega mu se oči proširili:      – A ono dole…      I jaranu je zastao dah kad je shvatio priljatelj na što cilja.      - …moj đoka? – pita. I započeo besomučno kikotanje.      Kao da je divlji magarac a ne vepar…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#73

Turczi István: Új világ – Novi svet

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Új világ   Már tíz perce voltam a víz alatt                    ködraj ragadta el fantáziám                    dobhártyámra        ismeretlen hangok rakódtak                    a hullámok mint a szél                                                           zúgása                                                           figyelmem        finom szálú homály szórta szét        körülöttem a fény apró pikkelyei                    a tenger kék volt vagy talán                                                           vörös                                                           nem tudom amikor új barátaim vidám farkbólintással                    üdvözöltek                    körülvettek             és tudtomra adták hogy immár             közéjük tartozom Azért még néha zavarnak a kopoltyúim

Novi svet   Već deset minuta sam ispod vode bio                    fantaziju mi roj magle zgrabio                    na bubno opno        nepoznati glasovi taložili                    talasi kao hujanje                                                             vetra                                                           pažnju moju        je tama istančanih niti raspršila        svuda oko mene sitni krljušti svetla                    more je plavo bilo ili možda                                                           crveno                                                           ne znam kad su me novi prijatelji klimanjem repa                    pozdravili                    opkolili            dali do znanja da od sada            među njima pripadam Ipak koji put mi škrge smetaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 62. old.

Zoran Bognar Usamljenost – Magány

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Usamljenost   Postoji svrha i dobrog i lošeg, no, plašeći se ružnih stvari, propuštamo one dobre... Zvuči dirljivo, uverljivo i uvredljivo. Ta večna enigma: kome pripadamo, durskom ili molskom okruženju – donosi nam, na kraju, usamljenost kao blagoslov. Svi smo bar jednom prošli kroz šumu da bismo kasnije, ponovo, izašli na čistinu... Usamljenost je roditeljski sastanak s Bogom. Za nekoga je ona fizička bol, a za nekoga... prosvetljenje.

Magány   A jónak is, a rossznak is meg van a rendeltetése, de, a csúfságoktól félve a jót elszalasszuk… Meghatóan, meggyőzően, sértően hat. Az örökös talány: kihez tartozunk, dúr vagy mól környezethez – végül is áldásként jussunk a magány. Legalább egyszer  jártunk az erdőben, hogy később, ismét, tisztáson legyünk… A magány szülői értekezlet Istennel. Van, aki számára fizikai fájdalom, másnak… felvilágosodás.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 81.

Miodrag Jakšić Jedna od druge – Egyik a másiktól

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Jedna od druge   najbolje je da upoznam međusobno, sve svoje žene, pa da se uzajamno druže i tračaraju me   Da u onim lepim baštama kafića   na Obilićevom vencu, zajedno piju kafu, analiziraju moju natalnu kartu i progovaraju o njihovim uticajima, na mene   Da se naslađuju mnome, da budu više ljubomorne, jedna na drugu, i da konačno, jedna od druge, iskreno, saznaju istinu, da ništa nisam imao ni sa jednom od njih.

Egyik a másiktól   legjobb lesz, ha asszonyaimat összehozom, barátkozzanak és engem rágalmazzanak   Hogy abban a szép kerthelyiségben   az Obilić körúton együtt kávézzanak, egyéni kártyámat elemezzék és rám gyakorolt hatásukról nyilatkozzanak   Hogy élvezkedjenek, hogy egymásra mind jobban irigykedjenek, végül egyik a másiktól tudja meg a színtiszta igazságot, egyikükkel sem voltam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://pisaric.blogspot.com/2014/03/poezija-miodrag-jaksic.html

Snježana Rončević Nigdina virtuelnog svijeta – Sehol-sincs a virtuális világban

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina virtuelnog svijeta1   Olako sijemo sjeme nemira, na displeju virtuelnog svijeta.   Prosiš me prezimenom kasirke iz supermarketa.   Vjenčana tobom, noćima sanjam, žene mornara. (Lahor im klobuči suknje, po dokovima.)   Gnosa, zla sestra saznanja, pomazuje mi tijelo, otrovnim sokovima.   Zaboravljam te, ne napuštajući zverinjak sjećanja.   12. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću

Sehol-sincs a virtuális világban1   A virtuális világ képernyőjén a nyugtalanság magját könnyen vetjük.   Kezemet a nagy áruház pénztárosnőjének nevével kéred meg.   Feleségedként, éjjelente a tengerészek asszonyairól álmodok. (Szoknyájukat a szél lengeti, a dokkokon.)   Gnosza, a felismerés rossz nővére testemet mérgező csodaszerrel keni.   Az emlékezet állatkertjét nem elhagyva feledlek.   1A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 2. verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 18.