Risto Vasilevski gmizavci – a csúszómászók

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

gmizavci   kakav li je njihov greh kad ih je svemogući tvorac učinio poniznim (da hodaju pognute glave vukući se po zemlji) pred svakim božjim stvorom?!   vekovi učiniše da se u njima skupi sav jed, da se pretvore u otrov, u jedino sredstvo njihove odbrane.   a treba znati samo njihovog jezika, pogoditi zvuk koji prijanja njihovom sluhu i steći njihovu večitu naklonost.   ali ko da stiče taj nauk, da sagne glavu ka njima, kad nam je pogled vazda visoko i spušta se tek kad ga prene šušanj, kad ga prođu srsi od njihovog otrovnog zuba, paničnog zveketa, ili mračne, razjapljene čeljusti.   ko spozna pravu snagu i magijsku moć njihovog otrova produžiće vek veku, izmisliće krila budućem čoveku.

a csúszómászók   mit vétettek hogy a mindenható alázatos lényeknek teremtette őket (minden isten teremtménye előtt lehajtott fővel földön csúszva mennek?!)   a bennük századokon át felgyülemlett gyűlölet méreggé vált, a számukra egyetlen védekező eszközzé.   csak nyelvüket   kell ismerni, eltalálva azt a hangot, mely hallásukhoz idomul, örökös bizalmukba lehet férkőzni.   de a fejet hozzájuk hajtva azt a tudományt ki sajátítja el, hisz állandóan a magasba tekintünk, le meg csak akkor, ha zörög a haraszt, a méregfogaikkal, rémült csörgésükkel, vagy sötét, kitátott állkapcsukkal kiváltott borzongás után.   aki felismeri mérgük valódi erejét, mágikus hatását, korszakot hosszabbít, a jövő emberének szárnyakat teremt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Anđelko Zablaćanski Пијано праскозорје – Bódult virradat

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Пијано праскозорје   Сећаш ли се како смо месечини Слали пољупце додиром тишине И како су нас будили зрикавци Лутањем врхова прстију У роси страсне нам пути   Сећаш ли се модрих капи у погледу Како смо длановима врелим Скупљали их с врхова жудње На заруделим летњим јабукама У нашим дрхтајима   Сећаш ли се како је трава мирисала Испод наших стопа Док смо лутали једно у другом Пијани од праскозорја први пут У нашим уздасима

Bódult virradat   Emlékszel-e a holdsugárnak a csend Érintésével csókot hogyan küldtünk És a tücskök ujjunk hegyén sétálva Hogyan ébresztettek bennünket Az üde harmatcseppekben   Emlékszel-e tekintetünkben a kék cseppekre Forró tenyerekkel hogyan Gyűjtöttük azokat a nyári piros almán A remegésünkben lévő Késztetés csúcsáról   Emlékszel-e talpunk alatt Milyen illatos volt a fű Míg a virradatban bódultan Sóhajtásunkban először Közeledtünk egymás felé   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević: Бити, заведен – Elcsábítva

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. – 

Бити, заведен   Можда је рјешење у птици Летјети летјети уоколо   На све стране   Летјети летјети Небом Изнад Земље   Летјети летјети и пјевати Тишини властите сјенке пркосећи   Летјети   Не гледајући на Земљу Не погледајући у Сунце   Лебдјети   У ваздуху Заједно са облацима   Бити Нико или Неко Ко се никога не тиче   Нестати или постати недостижан За све оне Изван Нестати у Себи У Пјесми У Сну   Заведен Тим Нечим Између

Elcsábítva   Talán a madárban a megoldás Repülni repülni körös-körül   Minden irányba   Repülni repülni az Égen A Föld felett   Repülni repülni és dalolni Saját árnyékunk csendjével dacolni   Repülni   Nem nézve a Földre Nem nézve a Napba   Lebegni   A levegőben A felhőkkel együtt   Légy Senki vagy Valaki Aki senkihez sem tartozik   Tűnj el vagy légy elérhetetlen A Kívülállók számára Tűnj el Önmagadban A Dalban Az Álomban   Azzal a Köztes Valamivel Elcsábítva   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Konyári Mónika Az a kabát… – Onaj kaput…

 

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. – 

Az a kabát…   Talán összezavartak… Talán Te zavarod magad. Levetnéd a lelkem, mint kinőtt kabátot. Szorít, feszül… De belül élvezed, milyen meleg. Szép kis felöltő.. De viselni nem mered. Belé merülsz, ha nem látja más, s kigombolod, ha friss szélre vágysz. Hát vesd le! Légy bátor! Ha nem fázol úgyse, nélküle.

Onaj kaput…   Možda su te zbunili… Moda Ti sam sebe zbunjuješ. Dušu mi kao iznošenog kaputa bi skinuo. Steže, neudoban je… Ali iznutra uživaš kako je topao. Zgodan neki ogrtač… Ali nositi ne smeš. U njega se uroniš, ako niko ne vidi i otkriješ ako si svežeg vetra željan. Pa skini! Budi hrabar! Ako ti ionako nije zima.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/1982436828693541/posts/2388546058082614/

Vasa Pavković Под косама – A kasza alatt

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Под косама   Под косама трава зеленије пада – док паук (крсташ) клизи уз притку старе жичане ограде (плота) ...   Жена која танким цревом (шмрком) пере степенице (стубе) могла би бити моја мајка да не личи на дебелог месара (касапина, косца) са угла (ћошка).   Много речи је заборављено за пола века, а оне којих се сећамо с времена на време (у неком електронском писму) као да не могу да прихвате шта их колико сутра чека..

A kasza alatt   A kasza alatt a fű zöldebben hull – míg a pók (a keresztes) az alacsony öreg drótkerítésen (rácson) csüng …   Az asszony, aki vékony csővel (slaggal) mossa a lépcsőt (grádicsot) anyám is lehetne, ha nem hasonlítana a kövér sarki (utcasarki) hentesre (mészárosra, böllérre)   Fél évszázad alatt sok az elfeledett szó, azok meg, amelyekre emlékszünk időről időre (holmi elektromos levélben) mintha nem tudnák elfogadni holnap rájuk mi vár…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 25.

Slobodan Boco Bajić Leptiri – Lepkék

 

Slobodan Boco Bajić (Banja Luka 1951 –)

Leptiri   Kap smole u rijeci riječi, prašumu zasjeni i ljepotu naglasi za vječnost, pretvorivši se u ćilibar. Vijekovi, emocijom ukotvljeni na vikinške lađe hladnog Baltika čudotvorno nalaze put da vatrom istaknu poprsja izabranih. U brvnari na obali sjevernog mora , plamen iz kamina,  pogled  na ogrlicu  i kap smole sa dva leptira što se nikad neće sastati,  grije starog brusača jantara, veterana  rata. Auroru Borealis, koja ga u mladosti isprati na daleka bojišta, ove noći posmatra kroz okno praznog doma. Samo je vješti majstor znao napraviti brojanicu, okamenjenu polarnu svjetlost na dlanu, s kojom se, u duge sjevernjačke noći, molio,  za slobodu leptira.

Lepkék   Egy csepp gyanta a szófolyamban borostyánná változva elhomályosítja az őserdőt és a szépséget örökre kihangsúlyozza. A századok, megindultan a hideg Baltikum viking hajóira telepedve, csodálatos módon tűzzel emelik ki a kiválasztottak mellszobrát. Az északi tengerparti kunyhóban, a kandallóban a lángok, a tekintet a nyakéken, meg a sohasem egyesülő két lepkétől eredő gyantacseppen, az öreg borostyán-csiszolómunkást, a kiszolgált katonát melegíti. Az északi sarkfényt, ami fiatalságában a messzi harctérre kísérte, most üres otthona ablakán keresztül nézi. Csak kiváló mester készíthette az olvasót, tenyerén a megkövesedett sarki fényt, mellyel a hosszú sarki éjeken át a lepke szabadságáért imádkozott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bíró Tímea Másodosztály – Drugi razred

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Másodosztály   zakatoló anyavonat az érfalakban   nincs mit enni nincs mit enni nincs mit enni   lyukas pizsamából kikiált a bőre   nincs út a padlásra a létrafokok eltörtek a sonkát beköpte a légy addig lett őrizve   a méhe termékenységét átkozza hajnalig foltozza a múltat   a sínpárok elkoptak a sorompóra szárnyaszegett madarak költöztek

Drugi razred   u krvnim žilama voz majke klopara   nema hrane nema hrane nema hrane   iz pocepane pidžame njena koža doziva   na potkrovlje se ne može prečage su slomljene šunku su muve uništile dotle je čuvana   plodnost svoje materice do zore proklinje prošlost krpari   tračnice su pohabane na rampu su ptice slomljenih krila selile   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 14. old.