Đorđe Kuburić Апотеоза вискију – A whisky dicsőítése

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Апотеоза вискију
 
Не да се поредити ни са чим.
Осим, можда, са нектаром.
 
Завичај му је хтонски:
рађа се у тресетишту и клија из земље.
 
Лед – та сажета вода – дарује му енергију и магију.
 
Иако златне боје, недостаје му племенитост сунца.
 
Екстраординарна светковина.
Алкохол којег ваља разумети.
 
Пиће богова и песника.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 44.
 
 
A whisky dicsőítése
 
Összehasonlítani semmivel sem lehet.
Kivéve, talán, a nektárt.
 
Bolygónk a hazája:
tőzegből születik, földből csírázik.
 
A jég – az a sűrített víz – varázserővel támogatja.
 
Igaz, színe arany, de a nap nagylelkűsége hiányzik belőle.
 
Kivételesen ünnepélyes.
Alkohol, melyet meg kell érteni.
 
Az istenek és a költők itala.
 
Fordította: Fehér Illés

Nataša Stanić Дунав – A Duna

 

Nataša Stanić Trebinje, 14. septembar 1971. –

Дунав   Кад се кап Дунава улије у крвоток мог сећања, боли ме и кад се смејем, али то ништа није... Немам куд. Нема враћања... Ова река тече мојим мислима и кад океани и мора далека зову ме да запловим њима у неки нови свет и живот. Узалуд...

A Duna   Mikor egy csepp Duna emlékezetem vérkörébe cseppen, akkor is fáj, mikor nevetek, de ez semmiség… Nincs hová. Nincs visszatérés… Ez a folyó gondolataimban hömpölyög, messzi tengerek, óceánok szólítanak, hogy holmi új világba, életbe, vele együtt ússzak. Mindhiába…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Risto Vasilevski Leptir na krilu anđela – Lepke angyalszárnyon

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Leptir na krilu anđela   Kroz razbijeno staklo, ili kroz otvorene dveri, sleteo je šareni leptir na anđeosko šareno krilo. Trepere krila leptira, treperi od njih krilo anđela, i sve se pretvara u treperenje: i pokret Stvoritelja dok drugima ukazuje na prizor, i blagonakloni pogled Matere, i puno srce malog Isusa, i tihi smeh drugih anđela, šapat svetaca i mučenika, nečujno glasanje isposnika. Fijuk koplja koje pogađa aždaju, i njen samrtni ropac, dok prelazi iz jednog u drugo vreme, pretvaraju se u treperenje, u spoj dvaju života. Samo zemaljski sveštenici i ljudi gurnuti od sebe samih, puni trnja i zemaljskog kala, ne mogu da vide lepotu i zaustave dah pred prizorom pred kojim je i sam Bog zadrhtao!                             o Vaskrsu, 2001.

Lepke angyalszárnyon   A tarka lepke a törött ablaküvegen vagy a nyitott ajtón át röppent az ékes angyalszárnyra.   Együtt a lepkeszárnnyal az angyalszárnyak is remegnek, minden remegéssé változott: a Teremtő mozdulata is míg a többieknek a jelenségre mutat, az Anya jóindulatú tekintete is, a fiatal Isten szíve is, az angyalok csendes nevetése is, a szentek és vértanúk suttogása is, meg a remeték hallhatatlan szavazása.   A lándzsa suhogása mely eltalálja a sárkányt és annak haldokló hörgése, ahogy egyik időből a másikba átkel, remegéssé változik, két élet kapcsolatába.   Csak a földi lelkészek és a maguktól elrugaszkodott tüskével, sárral tele emberek nem látják a szépséget és képtelenek a látvány előtt, mely előtt maga az Isten is megremegett, lélegzetüket elállítani!                             Feltámadáskor, 2001.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/risto-vasilevski.html

Živko Nikolić 27 уздаха – 27 sóhaj

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

27 уздаха   толико сам мало у та времена имао да ти дам тек који радосни узвик и случајно нађену ствар зато сам ти поклонио број 27 који сам у неке давне дане заволео и све што би тебе одмерило у тај број би стало 27 пољубаца 27 прекора 27 уздаха а већ је и 27. дан откако те нисам видео   12. 4 - 9. 8. 1997. Београд/Копривница/Београд

27 sóhaj   abban az időben oly keveset tudtam neked adni csak néhány örömteli kiáltást és véletlenül talált tárgyat ezért neked a 27 számot adtam amelyiket egykor régen megszerettem és minden ami téged értékel ebbe a számba fér 27 csók 27 intelem 27 sóhaj íme már 27. napja hogy nem láttalak   1997. 4. 12. – 8. 9. Belgrád/Koprivnica/Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 39.

Božica Vezmar Ту сам – Itt vagyok

 

Božica Vezmar Kosovska Mitrovica, 7. januar 1983. –

Ту сам   Пусти ме да те гледам Док се из ока река излива   Пусти Да заједно пловимо Да не потонеш У виру   Отвори очи Гледај нас на таласима Узалудно је Другачије

Itt vagyok   Engedd hogy nézzelek Míg ömlik a szememből a folyó   Engedd Hogy együtt ússzunk Hogy az örvényben Ne tűnj el   Nyisd ki a szemed A hullámokon nézz bennünket Másként Mindhiába   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bíró Tímea Szégyen – Sramota

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Szégyen     a harag beleolvadt a délutánba büntetésből kézzel szedegetjük a földről a szemetet kigyakorolt mozdulatsor sírni közben nem lehet a könnycsepptől rossz szaga lesz a szőnyegnek mindjárt indulni kéne a születésnapra a felettünk lévő emeletre nem merünk elkéredzkedni anyánk feje nagyon fájna hogy nincs pénzünk ajándékot venni ma is csak lefele használjuk a lépcsőket

Sramota   bes se u popodne uronila smeće sa zemlje po kazni rukom skupljamo uvežbani pokreti plakati se ne sme od kapi suza tepih će loš miris dobiti odmah bi trebalo krenuti na rođendan na sprat iznad nas ali dozvolu ne smemo tražiti mami bi glava jako bolela jer para za poklon nemamo stepenice i danas samo prema dole koristimo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 19. old.

Gergely Tamás Kényelmesen – Udobno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kényelmesen   Kényelmesen terpeszkedett langy jázminillatban. – Azért pucoljuk az ablakokat – hallatszott a hangszóróból, hogy Önöknek még könnyebb legyen szemügyre venni a kinti valóságot. A szivárványszínű spongyáktól gyanút fogott. Kirohant. Akkor illesztették az ablakhoz az utolsó tégladarabot.

Udobno   Udobno se smestio te u blagom mirisu jasmina uživao. – Zato vam čistimo prozore – čulo se iz razglas da vanjsku stvarnost još lakše možete promatrati. Kad je spužve boje duge ugledao nešto mu je sumnjivo bilo. Istrčao. Zadnji komad cigle su u prozor baš u tom trenutku stavili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.