Boris Đorem Ogled – Kísérlet

 

Boris Đorem Istočno Sarajevo 4. juli 1997. – 

Ogled   Pogledaj se u ogledalu – Tom projektoru prividne stvarnosti   Pitam te   Vidiš li u njemu svoj lik Ili vidiš samo   Ogledalo

Kísérlet   Nézz a tükörbe – A látszólagos valóság vetítőkészülékébe   Kérdezlek   Látod-e saját magadat Vagy csak a tükröt   Látod   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/boris-djorem-pesme/

Bíró Tímea Családi pótlék – Porodični dodatak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Családi pótlék   csak a kést nem mossa el a kést nem mindent csak a kést nem nem mossa el a kést holnap úgyis elvágja vele a csirke vagy a saját nyakát attó1 függ lesz-e családi pótlék hogy betakarózhasson a fém az alvadt vérrel már mindegy kiével zizegjen a papírpénz csörögjön az apró az anyai pillantással már nem laknak jó1 a gyerekek hirtelen megnyúltak nem jó rájuk az ölelés a gyomorkorgásig nem jut el menni és enni kell csak az inkubátor volt ingyen most miért nincs semmi se egy szelet kenyér vagy a gyógyszer de még a szerelem se mert az udvarláshoz is tőke kell kakas szíve a vasárnapi levesbe amikor elhozza az arra érdemest és ne lássa hogy az egynapos jólét után a nincstől konganak a dunsztos üvegek a reflektorfények a tekintetek a szerelem sincs ingyen levestésztába és süteménybe retúrjegybe óvszerbe kerül beágyazódik az érzésekbe a van vagy a nincs pótlekbó1 felnőni mínuszból a nullára jutni pluszra áhítozni nem ásítani a meleg szobában könnyű elálmosodni maradjon hideg ébren tart éberen csak legyen kés amivel morzsát lehet szegényebb napokra produkálni a tátongó szájakban vannak még vágyak van még remény rágóizmokban érlelt cél

Porodični dodatak   samo nož ne opere nož ne sve samo nož ne nož ne opere sutra ionako će preseći vrat pileta ili svoj ovisi o tome da li će porodičnog dodatka biti da može da se pokrije metal sa zgrušanom krvi svejedno je čijim neka papirne novčanice šušte neka sitniš zveči deca sa pogledom majke više se ne zasite odjednom su se izdužili zagrljaj im ne prija do krčenja želuca ne dopire ići i jesti treba besplatan samo je inkubator bio zašto sad ništa nema kriška hleba ili lek pa ni ljubavi jer kapital i za udvaranje treba srce petla u nedeljnu čorbu kad za to vredno donosi i neka ne vidi da nakon jednodnevnog blagostanja flaše svetla reflektora pogledi od neimaštine zvone ni ljubav nije besplatan staje testa za čorbu i slatkiša povratne karte zaštitnog sredstva ima ili nema u osećaje se uvlači iz dodatka odrasti od minusa na nulu stići na plus čeznuti ne zevnuti u toploj sobi lako se zadrema neka ostane hladna održava budnost javu samo neka nož bude čime je mrvice moguće praviti za siromašne dane u ustima koje zjape želje još postoje nada još postoji cilj šta u mišićima žvakanja sazreva   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 20-22. old.

Gergely Tamás *** (Latorcza kontinens) – *** (Kontinent Latorca)

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

*** (Latorcza kontinens)        „Létezik a kollektív őrület felé vezető úton egy olyan tisztás, melyen észvesztő kecskebukákat mutat be a társadalmi gonosz pengeéles sziklái között vergődő értelem. ”      - Mire gondolsz? - tudakolták a vérebek.      „Latorczának hívják a vicsorgás övezte félelempatak árterületét. Latorcza kontinens, a nyerítő hidegveríték völgye. ”      Szembe álltak vele. Feltépték mellkasát, kibomló belét marcangolták.      - Figyelj! - vonította a legordasabb, s a feléjük gomolygó gondfelhők irányába pofozta arcát.      Míg a látványba belefeledkezett, szétfeszítették combját, s kihúzták belőle halott gyerekét.      „Hiszen hűlő anyag, nem hús-vér ez a pulya... ”, morzsolgatta a csalódás zsibbasztó mérgét.      Ujjával kitapogatta. „Csupán iszap. ”      Felnyihogó halottja ekkor fél mellét leharapta.      - Édes fiam! - ordított fel a fájdalomtól, majd anyai csecs nélkül maradt kicsinye fejét, mintha az sárpalota tornya lenne, ijedelemhab a rémület ormán, egyetlen mozdulattal lerúgta.      Hahotáztak a latrok, mint sintérek szoktak.

*** (Kontinent Latorca)        „Na putu što prema kolektivnom ludilu vodi postoji jedna takva čistina na kojoj razum između oštrih stena opakog društva mučeći besomučne vratolomije prikazuje.”      – Na što misliš? – pitali su krvopije.      „Latorca se zove plavno područje potoka straha što kezenjem zuba obavijen. Kontinent Latorca, dolina hladnog znoja.”      Nasuprot njoj su stajali. Rasporili joj grudni koš, ispale creva razdirali.     – Pazi! – vrištao je najljući te prisilio njen pogled da prema nadolazeće oblake briga bude usmeren.      Dok joj je pažnja prizorom bila okupirana, noge su joj raširili i iz nje mrtvo dete vadili.      „Pa ta žgadija nije od krvi i mesa, materija je koja se hladi…”, mrvila otrov razočaranja.      Prstima pipala. „Samo je glib.”      Oglasi se njen mrtvac i pola dojke joj odgrize.      – Sine moj! – vrisnula je od bola i glavu bez dojke majke ostalog mališana, kao da je kula palate od blata, pena jeze na vrhu užasa, jednim jedinim pokretom odbacila.      Krvopije su poput strvodera grohotali.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Méhes Károly Romantika – Romantika

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Romantika   Mi történhet még? Nyugat felé pislogott, lássa, mint alvad, lesz egyre hamarabb sötét. Kiment fázni kicsit a kertbe. Igaz, embert még nem ölt, de vert puszta kézzel gyereket, és az majdnem ugyanaz. A fénycsíkok, igen, azok tudják mi a dolguk, nem akarnak mást, mint a rájuk szabott pillanatban felvillanni! Persze így könnyű, gondolta, ezer éve is fel- villantak, s megtehetik majd ezer év múltán is. Közük nincs a romantikához.

Romantika   Šta još može da se desi? Prema zapadu škiljio da vidi kako se zgruša, tama uskoro će se spustiti. U vrt je izašao da malo zebe. Istina je čoveka još nije ubio ali deteta golim rukama tukao a to je skoro isto. Zraci svetla, da, oni znaju šta je njihov posao, ništa drugo ne žele, no u zadanom trenutku sevnuti! Naravno, mislio je, tako je lako, i pre hiljadu godina su sevnuli i nakon hiljadu godina isto mogu uraditi. Sa romantikom veze nemaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Biljana Milovanović Živak: Oda mladosti, starosti i večnom životu – Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Oda mladosti, starosti i večnom životu
 
Četrdeset mi je godina, to je broj, ja sam žena.
Četrdeset mi je godina. To je broj, ja sam žena.
Tako bih večno ponavljala, kad bih bila opčinjena
Mladošću i životom. Lagala bih i stidela se,
jer ne biti mlad, sramota je – i tako misle svi mladi;
Mladi pesnici osobito, u svojoj samoljubivosti.
 
O, jadna mladosti, jadna željo za životom bez smrti!
Hvala ti, Gospode, što si nam starost podario
Što Gilgamešu još mnogo ranije nije dato
da pronađe travku Večnog života, i što si stvorio
Zmiju, mudru životinju, da travku ukrade, jabuku ponudi,
sa Evom Adama približi Istini – bez obzira šta bi
 
na ovu pesmu časne sestre iz manastira Rukumije
(koje kupuju najskuplje okvire za naočare,
kako bi bolje Istinu videle) – imale da kažu.
One su starije od mene. One su napisale sve kuvare.
Hvala ti, Gospode, za med, rakiju, bosiljak, molitvu,
posne kolače, suze nerotkinje i suknje do zemlje…
Amin.
 
Izvor: https://libartes.rs/biljana-milovanovic-zivak-poezija/
 
 
Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez
 
Negyvenedik évemet élem, ez egy szám, nő vagyok.
Negyvenedik évemet élem. Ez egy szám, nő vagyok.
Ezt így mindörökké ismételném, ha a fiatalság és az élet
elvarázsolt volna. Hazudoznék és szégyenkeznék, mert
szégyen, ha nem vagy fiatal – minden ifjú így gondolja;
Elsősorban az ifjú költők, önimádatukban.
 
Ó, szegény ifjúság, szegény örökléthez való ragaszkodás!
Köszönöm, Uram, hogy a vénséget nekünk adtad,
Hogy az Örök élet füve sokkal előbb a Gilgamesnek
sem adatott meg, hogy megteremtetted a Kígyót,
A bölcs állatot, hogy a füvet ellopja, az almát kínálja,
Évával Ádámot az Igazsághoz közelítse – függetlenül attól,
 
hogy erre a versre a Rukumija kolostor¹ nővérei
(akik a legdrágább szemüvegkereteket vásárolják, hogy
az Igazságot jobban lássák) – mit mondanának.
Ők nálam idősebbek. Minden szakácskönyveket ők írtak.
Köszönöm, Uram, a mézet, a kisüstit, a bazsalikomot, a fohászt,
a böjti sütiket, a meddő nők sirámait, a földig érő szoknyákat…
Ámen.
 
¹Orthodox női kolostor
 
Fordította: Fehér Illés

Vasa Pavković Међу сенкама – Árnyak között

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Међу сенкама   Шака што личи на пса... Њена сенка која личи на ноја ...   Једно у друго: као што ритуал понекад из симболичког пређе у реални облик...   Суша. Мећава. Шта још? Ритам. Тишина.   Удар таласа о бок Насуканог пловила...   Мој живот – као сенка подигнуте руке – што лаје на звезде и пусте просторе између њих.

Árnyak között   A kutyára hasonlító tenyér… A struccra hasonlító árnya…   Egyik a másikban: ahogy A szertartás néha A jelképesből Hiteles alakba vált…   Szárazság. Hófúvás. Mi még? Ritmus. Csend.   Hullámok verik A zátonyra futott úszótest oldalát…   Életem – mint A felemelt kéz árnyéka – A csillagokra És a köztük lévő puszta térségekre Ugat.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 33.

Željka Avrić Стрелац – A Nyilas

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Стрелац   пропео се звездама свод да измери   колико светлосних година у потрази за изгубљеним временом   не враћај се у просечност   одјезди у Бесмрће   не бој се Висине

A Nyilas   a csillagok közé emelkedett hogy megmérje az égboltot mennyi fényév az elveszett évek után kutatva   ne térj vissza az átlagosba   a Halhatatlanságba vágtass   a Magasságától ne félj   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor