Biljana Milovanović Živak: Л. С. оставља све – К. L. mindent elhagy

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Л. С. оставља све
 
Једном је мој Л.С. пожелео да остави све
И оде, због љубави.
„Све се не оставља”, рекла сам му
 
„Оставићу Све, јер и Онај због кога одлазим
Све оставља”...
 
Л.С. је због љубави постао болестан и блед
Није спавао, није јео и престао је да се смеје
„Ко има Све, тај то не оставља”, опомињала сам
Док су му сузе колебљивице већ текле низ лице
 
„Онај, због кога одлазим, већ чека пред вратима
Понудио ми је вожњу до Краја Света
Својим колима у које је спаковао кофер и своје срце”
 
„Не лудуј, Крај Света је далеко, а твоје срце
Не подноси дуга путовања. Касно је сада.
Чека те Твоје Све.”
 
„Онај због кога путујем каже да први пут воли”...
„Ти волиш Своје Све”
„Ја волим сада и њега, као што никога нисам”...
 
„Крај Света није за тебе, никада нећете стићи.
Чека те Твоје Све.
Тај који оставља све, није ни имао ништа”.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
К. L.¹ mindent elhagy
 
Egyszer K. L. mindent el akart hagyni,
El akart menni, szerelméért.
„Mindent nem hagyhatsz el”, mondtam neki
 
„Mindent elhagyok, mert Ő is, akiért elmegyek,
Mindent elhagy”…
 
K. L. a szerelem betege lett, sápadt,
Nem aludt, nem evett, immár nem nevetett
„Akinek Mindene van, az azt nem hagyja el”, figyelmeztettem,
Míg ingatag arcán már könnye csorgott
 
„Az, aki miatt elmegyek, már az ajtó előtt vár
Felajánlotta, a Világ Végéig utazunk,
Gépkocsijával, melybe bőröndjét és szívét tette”
 
„Ne bolondozz, a Világ Vége messze van, szíved meg
A hosszú utazásokat nem bírja. Most már késő.
Vár a Te Mindened.”
 
„Az, aki miatt utazom, állítja, először szeret”…
„Te a Te Mindenedet szereted”
„Most őt is szeretem, mint ahogy eddig senkit”…
 
„A Világ Vége nem neked való, sosem értek oda.
Vár a Te Mindened.
Annak, aki mindent elhagy, semmije sem volt”.
 
¹Költői Lényem – a szerző által gyakran használt rövidítés
 
Fordította: Fehér Illés

 

Biljana Milovanović Živak: Повела сам давно ту погнуту сенку – Ezt a görnyedt árnyat régóta magammal cipelem

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Повела сам давно ту погнуту сенку
 
Повела сам давно ту погнуту сенку
за собом је вучем, Милоше,
(и отац ми се тако зове)
 
Повела сам и ја ту погнуту сенку,
А жена сам, драги, морам ли?
Да ли је твоја Вида такву сенку вукла
 
Или је само луткице шила док си ти
Обућу пенџетирао, и с миром,
За који ја не знам, чекала да све прође?
 
Зашто ми је дата та погнута сенка
Да је целим путем усправљам и носим
Да ме враћа на детињство пуно мука
 
Да ме враћа на страх и кривицу
Које сада први пут спознајем
И који се никако не бришу
 
И морам ли са сенком до краја?
Ћутиш, Милоше,
Ћути и Киш,
Ћути и распети Бог,
Шантић римује
 
А човек мој, видевши, да ми је сенка тело
Ка земљи повукла, да нам је дете ка земљи
Кренуло за мном, говoрећи: „Волела бих да умрем”,
 
И видевши, да погнута сенка не одустаје,
Вуче ме на узици за коју се наше дете ухватило,
Хоће за мајком, плаче и ноћу се не одваја од мене
 
Човек мој, ухватио се и држи чврсто
Са друге стране, тако се натежу он и сенка
 
Ко у натезању конопца победи
Играће бацање камена с рамена
Са живима.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
Ezt a görnyedt árnyat régóta magammal cipelem
 
Ezt a görnyedt árnyat régóta magammal cipelem
magam után húzom, Miloš¹,
(apámat is így hívják)
 
Ezt a görnyedt árnyat én is magammal cipelem,
Pedig, kedves, nő vagyok, elkerülhetetlen?
Feleséged, Vida is ilyen árnyat vonszolt
 
Vagy csak babákat varrt, míg te
A cipőket suvikszoltad, és a számomra ismeretlen
Nyugalommal várta, hogy minden elmúljon?
 
Ezt a görnyedt árnyat miért kaptam,
Hogy egész úton irányítsam és vigyem,
Hogy keserves gyerekkoromba visszavigyen,
 
Hogy a félelembe és a bűnbe vigyen
Amelyeket első ízben most ismerek fel
És törölni sehogy sem tudom
 
És mindvégig árnnyal kell élnem?
Miloš, hallgatsz,
Kiš² is hallgat,
A felfeszített Isten is hallgat,
Šantić³ a rímekkel bajlódik
 
Emberem meg, látva, testemet az árny
A földre húzza, és gyermekem velem együtt
A föld felé indult, mondogatva: „Szeretnék meghalni”,
 
És látva, hogy az árny nem tágít,
Azzal a szállal húz, melyre gyermekünk kapaszkodik,
Anyja után akar menni, sír, tőlem nem akar elválni,
 
Emberem, megfogta és a másik oldalon
Erősen tartja, így erőlködnek, ő és az árny
 
Aki a kötélhúzásban győz
Az élőkkel dobál majd köveket,
Vállból.
 
¹Milos Crnjanski – szerb költő
²Danilo Kiš – szerb költő
³Aleksa Šantić – szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Трка – Verseny

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Трка   Код оних, који се стално такмиче, Такмичење ама баш никада не престаје Чак ни у болести, чак ни у смрти   Неки се хвале својим болестима Не би ли пажњу задобили, а неки их крију, Како би пажњу одвратили   Неки се стиде, јер бити болестан Може значити не бити узоран хришћанин И да те је Господ „казнио”   Здрави се старци хвале својим здрављем, Као да су због тога – што су здрави, Бољи људи, као да су они,   За разлику од болесних, Здравље заслужили. Као да болест бира по заслузи.

Verseny   Az állandóan versenyzők számára A verseny sosem ér véget, Sem a betegségben, sem a halálban   Vannak, akik betegségükkel kérkednek, Hogy felkeltsék a figyelmet, mások titkolják, Hogy elkerüljék   Egyesek szégyenkeznek, mert ha beteg vagy Esetleg nem lehetsz példás keresztény, Hisz az Isten „büntetett”   Az idős edzettek egészségükkel dicsekednek, Mintha azzal – hogy egészségesek, Jobb emberek lennének, hisz ők   A betegekkel ellentétben, Egészségüket kiérdemelték. Mintha a kór érdem szerint választana.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.

Biljana Milovanović Živak: А зашто не заборављам – патњу? – És miért nem feledem – a gyötrelmet?

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

А зашто не заборављам – патњу?
 
Не могу да заборавим патњу, јер патња
Није само догађај који се памти, зле и тешке речи,
Слике, мимика, злобни осмеси и ружна лица.
 
Осећање се не заборавља, оно је или живо
Или га нема, или те опседа, или си утрнуо.
Нема средине.
 
Не може се неко по мало волети, не може се неко
По мало памтити, не може неко по мало разумети.
Нису то нијансе сивог,
То су беле ноћи незаборава.
 
Као што беле ноћи заправо нису ноћи
Већ дан који траје шест месеци,
Тако и човек „заборавља” оно што га боли.
 
Не заборавља, заправо, никада,
Само се, док не падне ноћ,
Права ноћ, уљуљкује у полусну.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
És miért nem feledem – a gyötrelmet?
 
A gyötrelmet nem tudom feledni, mert a gyötrelem
Nem csak megjegyzett esemény, gonosz, súlyos szavak,
Képek, mimika, alattomos mosoly, rút arc.
 
Az érzelem megmarad, vagy él
Vagy nincs, vagy elragad vagy megbénít.
Középút nincs.
 
Nem lehet valakit kicsit szeretni, valakire
Kicsit emlékezni, valakit félig-meddig érteni.
Ezek nem szürke árnyalatok,
Ezek feledhetetlen fehér éjek.
 
Ahogy a fehér éjek tulajdonképpen nem éjek,
Hanem hat hónapig tartó nap,
Úgy az ember „elfeledi” azt, ami fáj.
 
Nem feledi, voltaképp sosem,
Csak, míg le nem száll az éj,
A tényleges éj, félálomban szendereg.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Увреда и незаборав – Sértés és visszaidézés

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Увреда и незаборав
 
(„Подај, Господе, сваком човеку његову тешку смрт”,
Рајнер Мариа Рилке)
 
Рилке је умирао без лекова, знајући да умире,
Писала сам му, незаштићеном на планинама срца,
Писала сам му, заљубљена у његову љубав са Цветајевом,
Исидора их воли такође, она је дуго живела.
 
Но, Сапутници су њени – и моји сапутници,
Ородиле смо се још у мојој младости,
Иста нас сумња и исти презир прати.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
Sértés és visszaidézés
 
(„Minden embernek adassék meg, Uram, a nehéz halál”,
Rainer Maria Rilke)
 
Rilke, tudva, hogy haldoklik, gyógyszerek nélkül haldoklott,
Írtam neki, a szív magaslatán élő védtelennek,
Írtam neki, szerelmes voltam Cvetajevával való szerelmébe,
A szép kort megélt Izidora szintén szereti őket.
 
Nos, Útitársai – útitársaim is,
Rokonságba még gyerekkoromban keveredtünk,
Egyazon gyanú és megvetés kísér bennünket.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Време за ноћ – Éjidő

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Време за ноћ
 
Роберт де Ниро у једном филму навлачио је завесе
На прозоре, у време за ноћ,
Симулирање ноћи је као симулирање живота
Не може се Сунце надиграти,
Па оно се у песми девојком оженило!
 
А човек трпи уморан од тог суровог белила
Као од слепила које не пролази,
Лепљиви фил од беле алве у корама обланде,
Тај дан што не пролази, Сунце које не залази
Трепери као чулни еротски занос, као лудило,
Растројство, као да се ико томе може одупрети.
 
Људска телеса Норвежана у белим ноћима
Приказују ми се језиво као у хорор филму
Као међу белим корицама Сарамаговог „Слепила”,
Иако их Исидора никада није тако описала.
 
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
Éjidő
 
Robert de Niro egyik filmében függönyt
Az ablakra éjidőben húzott,
Az éj színlelése, az élet színlelése,
A Napot nem lehet átverni,
A költeményben leánykával házasodott!
 
Az ember meg e kegyetlen fehérségtől szenved,
Mint a nemmúló vakságtól,
Fehér alva, ragadós töltelék, ostyalapok között,
Az el nem múló nap, a nyugovóra sosem térő Nap
Érzéki varázslatként, eszeveszettként vibrál,
Zűrzavar, mintha ennek bárki is ellenállhatna.
 
A norvég emberek a fehér éjszakákon előttem
Mint a rémfilmekben, mint Saramago „Vakság” című
Könyvének fehér lapjain, szörnyekként jelennek meg,
Pedig Izidora így sosem említette őket.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Коме ово пишем – Ezt kinek írom

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Коме ово пишем
 
Коме ово пишем, Чарнојевићу?
Ни Рајић није знао док је писао,
Онај Рајић, чији си удвојени лик, hasonmás
Ни ти, Милоше,
Са својим подвојеним Ја,  eltérő
Ни Човек мој не може знати
Док ово буде читао
 
Час теби, пишем, Милоше,
Час теби, Смрти - Неминовна,
Час Нечастивима, песме недостојнима
А незаобилазнима, јер су ми
Живот одвратним учинили
Добро и зло у мени преломили
У питање довели ама баш све,
Милоше! Драги Милоше.
 
Коме ја ово пишем?
Ко ће ово да чита?
Сродна ми душа?
Јесен и живот без смисла.
Пролеће – исто тако.
Зашто уопште човек мисли
Како су другом човеку битни
Туђи редови, муке и окови?
Коме, о јадна, ово пишем?
 
Час кћери мојој, сунцу моме,
Час себи самој,
Свим писцима и свим пророцима
Господу Богу, родитељима,
Прародитељима, ликовима из књига,
Критичарима и издавачима?
Сасвим извесно, њима,
И (другим) болесницима.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.
 
 
Ezt kinek írom
 
Te Csarnojevity¹, ezt kinek írom?
Míg írta, Rajić² sem tudta,
Az a Rajić, aki hasonmásod,
De eltérő Éneddel
még te sem, Miloš³,
És az én Emberem sem tudhatja
Amikor majd ezt olvassa
 
Miloš, hol neked írok,
Hol neked, te Halál – Elkerülhetetlen,
Meg a Becsteleneknek, a versekre méltatlanoknak
De elkerülhetetleneknek, mert
Életemet meggyalázták,
Bennem a jót és a rosszat megtörték,
Éppen mindent megcáfoltak,
Miloš! Kedves Miloš!
 
Ezt kinek írom?
Ki olvassa majd?
Lélektársam?
Értelmetlen az ősz és az élet.
A tavasz – szintén.
Egyáltalán, miért gondolja azt az ember,
Hogy idegen sorok, hányattatások, béklyók
Kívülállóknak jelentősek?
Szegény én, kinek írok?
 
Lányomnak, csillagomnak,
Önmagamnak,
Minden írónak, minden családnak,
Az Úristennek, szülőknek,
Ősöknek, regényhősöknek,
Kritikusoknak, kiadóknak?
Teljesen mindegy, nekik,
És (egyéb) elesetteknek.
 
¹Csarnojevity és ²Rajić – ³Miloš Crnjanski: Dnevnik o Čarnojeviću (Napló Csarnojevityről) szerb író, költő, diplomata regényének két hőse.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат други, метафоре – Tehetség másodszor, metaforák

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат други, метафоре
 
Имам таленат за фризирање, шишање, уплитање
И расплитање, неговање, сушење, равнање крајева
(да изгледају као нови, свежи, непрепознатљиви)
За спуштање и подизање спасоносних мередевина,
као морнарских, које се додају дављеницима,
као пожарних, које воде до степеништа,
као љубавних, које је Мотовилка спуштала принцу
да се  попење до малог прозора високе куле
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség másodszor, metaforák
 
Tehetséges vagyok, frizurát készítek, hajat nyírok, beavatkozok,
Kibontakozok, gondozok, szárítok, végeket egyengetek
(olyanok legyenek, mint az újak, frissek, felismerhetetlenek)
A leengedésre és felemelésre szolgáló mentőlétrák,
mint a tengerészeké, melyet a fuldoklóknak nyújtanak,
mint a tűzoltóké, melyek a lépcsőkhöz vezetnek,
mint a szerelmeseké, melyet az Aranyhajú lány szerelmének nyújtott,
hogy a magas őrtorony kicsiny ablakához másszon
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат први, детаљ – Tehetség először, részlet

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат први, детаљ
 
Имам таленат да уочим детаљ, за који сви други
Мисле да је безначајан, рецимо дугме које виси
на капуту (само што није отпало, округло, мало,
велико, пљоснато, дебељушкасто), а ја по њему
могу да направим цео споменик у природној
величини, од црног мермера, да стоји у парку
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség először, részlet
 
Tehetséges vagyok, észreveszem a másoknak
Semmiségnek tűnő részleteket, mondjuk a kabáton
lógó gombot (majdnem leesik, kerek, kicsi,
nagy, lapos, gömbölyű), én meg képes vagyok
rajta fekete márványból, természetes nagyságban
szobrot készíteni, hogy a parkban álljon
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат осми, игре престола – Tehetség nyolcadszor, trón-játékok

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат осми, игре престола
 
Поврх свега, имам талента за привлачење
Басиста, спортиста, историчара, психичких
Болесника, нарочито Песника,
Који супротстављају моју фигуру – фигурама
Које употребљавам док пишем, упоређујући
Свет причине и стварни свет у својим главама
У којима су они сами неодољиви заводници,
У дуплом огледалу, у чијем одразу не виде
Никога сем себе; повлачећи оштру границу
Између себе, са једне, и мене, са друге стране,
Будући да моје песме никако не смеју ометати
Њихову представу о Афродити која не може
Истовремено бити и Хера, и Артемида и Софија,
Јер зашто би, побогу, Стари Грци имали толико
Богиња да је у једној било могуће окупити бар две
Врлине? А Зевс је Зевс, један једини, на престолу,
Као, у осталом, и Син Божији.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség nyolcadszor, trón-játékok
 
Mindenekelőtt, különös tehetséggel vonzom
A Basszistákat, a sportolókat, a történészeket,  
Az Elmebetegeket, elsősorban a Költőket,
Akik szereplőimet azokkal szembesítik – akiket
Míg írok, szerepeltetek, összehasonlítva
A mesevilágot a valós világgal, ők azok,
Akik meggyőződésük szerint ellenálhatatlanul
Vonzóak, a kettős tükörben önmagukon kívül
Senkit sem látnak; éles határvonalat húznak,
Az egyik oldalon ők vannak, a másikon én,
Hisz előadásukat Aphroditéről, aki egyúttal
Nem lehet Héra is, Artemisz is, Szófia is,
Költeményeimmel nem zavarhatom,
Az istenért, miért is tenném, a Régi Görögök azért
Tiszteltek annyi istennőt, hogy egy legalább két
Erénnyel rendelkezzen? Zeusz Zeusz, az egyetlen,
A trónon, különben Isten Fia is.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат седми: детектовање – Tehetség hetedszer: érzékelés

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат седми: детектовање
 
И ма како временске разлике између прошлости
И будућности биле невидљиве, срце зна разлику,
Препознаје кукавичлук непоузданог пријатеља –  
Као што читалац препознаје неискреност
Непоузданог приповедача, који итекако мора
Проћи разне провере критичара
(А како ли гласи термин из Речника књижевних
Термина за Непоуздани лирски субјект?
Нема га? То значи, да у песми слободно можемо
Лагати, а то је заиста неправедно спрам прозе)!
Лагање и избегавање истине, лутање из лика у лик,
Са стазе на стазу, из једног у други угао сагледавања
Баш као дупла слика, дупло дно, као покварени
Телевизор, као удвајање видног поља услед
Алкохола, јер пије само онак који уме, и то је таленат
Колико и вештина, тренинг, начин живота
У одвојеној паралели
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség hetedszer: érzékelés
 
Akármennyire is láthatatlan a múlt és a jövő
közötti időkülönbség, a szív tudja a különbséget,
Felismeri a megbízhatatlan barát gyávaságát –
Ahogy az olvasó is felismeri a megbízhatatlan
Elbeszélő körmönfontságát, akinek a különböző
Kritikusok ellenőrzésén mindenképpen át kell esni
(A Választékos Irodalmi Kifejezések szótára szerint
mi is a Megbízhatatlan lírai alany Kifejezés?
Nincs? Ez azt jelenti, hogy a költeményben hazudhatunk,
Micsoda igazságtalanság a prózával szemben)!
Hazudozás és az igazság megkerülése, bolyongás
Szereplőtől szereplőig, csapásról csapásra, egyik nézőpontból
A másikba, mint a kettős-képnél, kettős-aljnál, mint a rossz
Tévénél, mint a megkettőzött látószög alkohol hatására,
Mert csak az iszik, aki bírja, ez is amennyire tehetség,
Annyira ügyesség kérdése is, edzés, életmód
Más-más szélességi körön
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат пети, библиотека – Tehetség ötödször, könyvtár

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат пети, библиотека
 
У библиотеци ствари стоје другачије
Него у машинској радионици, тамо је време
Заиста релативно, али стезна глава је исто
Што и папир на којем се исписује број књиге,
Заводи се у Књигу инвентара и кроз Лавиринте
Нестварног, а читаоци су исто што и ливци,
Који са заједничким интересовањем  у подруму
пића завршавају радни дан, депримирани животом
 
Forás: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség ötödször, könyvtár
 
A könyvtárban a gépészműhelyhez viszonyítva 
egészen másként zajlik az élet, ott az idő
Tényleg relatív, de az összeszorított fej ugyanaz
Mint a papír, melyre a könyvet törzskönyvezik,
Leltárkönyvbe kerül, Nemlétező Útvesztőn
Keresztül vezetik, az olvasók meg,
Mint a kohászok, munkanapjukat
Csüggedten, borpincében fejezik be.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат трећи, обрада – Tehetség harmadszor, megmunkálás

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат трећи, обрада
 
Имам таленат за грубу и фину обраду, брушење
Тврдих метала као и обраду сировина на које
Тек треба применити технологију обраде
(а ово вам се изучава као посебан предмет у
Техничкој школи), умем да заврнем и одврнем
Умем да наоштрим и затупим, умем све да
Урадим што се у машинској радионици замислити
Може, а стезна глава је лук и вода за мене!
 
Да се разумемо, аутомобиле и телевизоре
Не умем да поправљам, већ само да их кварим.
 
Izbor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség harmadszor, megmunkálás
 
Tehetséges vagyok, a kemény fémeket, továbbá
az eddig ismeretlen tulajdonságú nyersanyagokat
képes vagyok durván és finoman alakítani, csiszolni
(ezt a Technikai középiskolában külön tantárgyként
tanulmányozzák), tudok rácsavarni és kicsavarni,
tudok élesíteni és tompítani, mindent, amit
a gépészműhelyben elképzelni lehet, el tudom
Készíteni, az összepréselt fej meg, számomra, semmiség!
 
Hogy tisztázzuk, gépkocsikat és tévéket
Javítani nem tudok, de elrontani igen.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат десети – у здравом телу здрав дух – Tehetség tizedszer – ép testben, ép lélek

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Таленат десети – у здравом телу здрав дух
 
У подруму пића, заједно са металостругарима,
Ливцима, читаоцима, професорима машинске
Групе предмета и писцима уморних од живота,
Ја сада мирно седим и пијем, пошто сам напунила
Камионе расходованим предметима, бившим
Љубавима, непоузданим пријатељима, да возе
До прве еколошке депоније, где ће бити затрпани
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség tizedszer – ép testben, ép lélek
 
A borpincében a vasesztergályosok,
Kohászok, olvasók, gépészeti tantárgyak
Tanárai és az élettől megfáradt költők között most
Nyugodtan ülök és iszogatok, miután a teherautókat
Kiselejtezett tárgyakkal, volt szeretőkkel, bizonytalan
Barátokkal teleraktam, meghagytam, mindent az első
Természetbarát lerakóhelyre vigyenek és ássanak el
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Страх од струга, други део – Félelem az esztergától, második rész

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Страх од струга, други део
После двадесет година

На прослави Дана школе
На којој сам почасни гост
Командант је весео таман толико
Да му рука падне на моје раме.
 
Као да смо мокра браћа која управо
Излазе из кафане, па каже:
„Честитам ти награду! Драго ми је што си
Тако успешна. А ја сам те малтретирао.
После ми је било жао. Било ми је жао.”
 
И гледа у мене, сада као дечак
Који није успео да изврши наређење
Да изриба каду у купатилу тог истог Команданта
И потом због тога бива стрељан.
 
П.c.
Ја сам му одавно опростила,
Али мој Лирски Субјект – није.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Félelem az esztergától, második rész
Húsz év után
 
Az Iskolanap ünnepségén,
Melyen díszvendég vagyok,
A Parancsnok éppen annyira vidám,
Hogy karja vállamra essen.
 
Mintha testi-lelki barátok lennénk, akik éppen most
Jönnek ki a kávéházból és mondja:
„Kitüntetésedhez gratulálok! Örülök, hogy
Ilyen sikeres vagy. Én meg sanyargattalak.
Azóta megbántam. Tényleg megbántam.”
 
Engem néz, most kisgyerekként, mint
Akinek a parancsot nem sikerült végrehajtani, miszerint
Ugyanazon Parancsnok kádját a fürdőszobában nem mosta ki,
És ezért kivégezték.
 
P. s.
Én már rég megbocsátottam,
De Lírai Énem – nem.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Oda mladosti, starosti i večnom životu – Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Oda mladosti, starosti i večnom životu
 
Četrdeset mi je godina, to je broj, ja sam žena.
Četrdeset mi je godina. To je broj, ja sam žena.
Tako bih večno ponavljala, kad bih bila opčinjena
Mladošću i životom. Lagala bih i stidela se,
jer ne biti mlad, sramota je – i tako misle svi mladi;
Mladi pesnici osobito, u svojoj samoljubivosti.
 
O, jadna mladosti, jadna željo za životom bez smrti!
Hvala ti, Gospode, što si nam starost podario
Što Gilgamešu još mnogo ranije nije dato
da pronađe travku Večnog života, i što si stvorio
Zmiju, mudru životinju, da travku ukrade, jabuku ponudi,
sa Evom Adama približi Istini – bez obzira šta bi
 
na ovu pesmu časne sestre iz manastira Rukumije
(koje kupuju najskuplje okvire za naočare,
kako bi bolje Istinu videle) – imale da kažu.
One su starije od mene. One su napisale sve kuvare.
Hvala ti, Gospode, za med, rakiju, bosiljak, molitvu,
posne kolače, suze nerotkinje i suknje do zemlje…
Amin.
 
Izvor: https://libartes.rs/biljana-milovanovic-zivak-poezija/
 
 
Óda az ifjúsághoz, a vénséghez és az örök élethez
 
Negyvenedik évemet élem, ez egy szám, nő vagyok.
Negyvenedik évemet élem. Ez egy szám, nő vagyok.
Ezt így mindörökké ismételném, ha a fiatalság és az élet
elvarázsolt volna. Hazudoznék és szégyenkeznék, mert
szégyen, ha nem vagy fiatal – minden ifjú így gondolja;
Elsősorban az ifjú költők, önimádatukban.
 
Ó, szegény ifjúság, szegény örökléthez való ragaszkodás!
Köszönöm, Uram, hogy a vénséget nekünk adtad,
Hogy az Örök élet füve sokkal előbb a Gilgamesnek
sem adatott meg, hogy megteremtetted a Kígyót,
A bölcs állatot, hogy a füvet ellopja, az almát kínálja,
Évával Ádámot az Igazsághoz közelítse – függetlenül attól,
 
hogy erre a versre a Rukumija kolostor¹ nővérei
(akik a legdrágább szemüvegkereteket vásárolják, hogy
az Igazságot jobban lássák) – mit mondanának.
Ők nálam idősebbek. Minden szakácskönyveket ők írtak.
Köszönöm, Uram, a mézet, a kisüstit, a bazsalikomot, a fohászt,
a böjti sütiket, a meddő nők sirámait, a földig érő szoknyákat…
Ámen.
 
¹Orthodox női kolostor
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak Zalihe voska za crne dane – Viasztartalékok az ínséges napokra

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Zalihe voska za crne dane
 
Otišao si, a rekla sam da ostaneš,
Ti voliš kada ti naređujem, glumiš dečaka
I govoriš o sebi kao naivnom, gle, u očima nam
Trepti rosa nemo – naš bolnički park je obala!
S tobom sam samo u pesmama, nedostaješ mi na obali.
Penelopa je prela, a ja sam pevala, Penelopa je
Čekala, a ja sam zavodila mornare sakrivajući im
Zalihe voska za crne dane. Možda si zato otišao.
 
Izvor: https://libartes.rs/biljana-milovanovic-zivak-poezija/
 
 
Viasztartalékok az ínséges napokra
 
Elmentél, pedig marasztaltalak,
Szereted, ha parancsolok, a gyereket színleled
És magadról, mint naivról beszélsz, íme, szemünkben
Harmat rezeg, némán – kórházi parkunk a part!
Veled csak versekben vagyok, a parton hiányzol.
Pénelopé font, én daloltam, Pénelopé várt,
én matrózokat csábítottam, elölük a viasztartalékokat
Az ínséges napokra rejtettem. Talán ezért mentél el.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Istina – Igazság

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Istina
 
                                                     (Čehovu)
 
Uzalud puška visi na zidu u prvom činu; muškarci
Slomljeni neurastenijom; blede, nevoljene, ružne
Žene; anoreksične, šiljatih noseva poput kljunova,
Ključnih kostiju što nakaradno štrče, pod tankim,
Svilenim bretelama (zar ne bi trebalo bi da budu
Ženstvene, prefinjene, fatalne, suicidu sklone?
no, dobro; teatar nove ukuse nudi, novu estetiku),
Uzalud Ivanov upire metak u slepoočnicu … Istina
ni tamo, sa druge strane, nije. Trpimo na ovom svetu,
Odmorićemo se u smrti? O, Antone Pavloviču,
pa to je neozbiljno! Šta ako smrt ne postoji?
 
Izvor: Biljana Milovanović Živak: „A gde sam ja, i zašto tu?”, Prosveta, Beograd, 2017.
 
 
Igazság
 
                                                     (Csehovhoz)
 
Az első felvonásban hiába lóg a puska a falon; a férfiak
Holtfáradtan ébrednek; a nők sápadtak, rosszkedvűek,
Csúnyák; étvágyuk nincs, orruk, mint a csőr, hegyes,
Kulcscsontjuk, ahogy a vékony, selyem vállpántok alatt
Dudorodik, torz (hát nem úgy kellene, hogy nőiesek,
Fatálisak, öngyilkosságra hajlamosak legyenek?
na, rendben; a színház új ízlést, új esztétikát kínál),
Ivanov a golyót halántékára hiába szorítja… Igazság
ott, a túl oldalon sincs. Ezen a világon szenvedünk,
A halálban megpihenünk? Ó, Anton Pavlovics,
ez komolytalan! Mi van, ha a halál nem létezik?
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Ženske tajne – Női titkok

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Ženske tajne   Harpun nikada nisam držala, ni konopac, Ni pištolj, bajonet, mitraljez, pušku, Jedino nož dok čistim povrće, a ribu Nikada nisam sekla, nikada spremala Nikada jela. Kako bih mogla znati tajne Dna? Ni pticu nikada nisam ranila Nisam ubila, nisam kuvala, kako bih onda Znala tajne Neba? Ni zeca, ni lisicu, Ni srnu ni jelena, ni svinju, ni psa! Kako bih onda tajne Kopna znala?   Ne verujem u Amazonke sa ratničkim bojama Ni u muškarce (o, zar bi to ikako bilo moguće), Koje u kavezima držahu samo za priplod, Ne verujem da su sekle, zbog luka i strele, Desnu dojku i da su vladale tajnama vrhunca! Ne gledaj me tim naivnim očima, ne moli, Ne klanjaj se i ne ispituj uzalud. Ti si onaj Koji ima odgovore, zaboravljaš da sam rebro.

Női titkok   Szigonyt sosem tartottam, se kötelet, De revolvert, bajonetett, gépkuskát, puskát se, Csak kést, míg zöldséget tisztítottam, ám halat Sosem vágtam, sosem készítettem, Sosem ettem. Hogyan ismerhetném a Mély Titkát? Madarat sem sebeztem, Nem öltem, nem főztem, így hogyan Ismerhetném az Ég titkát? Nyulat se, rókát se, Őzet se, szarvast se, disznát se, kutyát se! Így hogyan ismerhetném a Szárazföld titkát?   Nem hiszek a harci színekkel tele Amazonokban, Sem a férfiakban (ó, lehetséges ez egyáltalán), Akiket csak szaporodásra ketrecekben tartottak, Nem hiszem, hogy az íj és a nyíl miatt vágtak, Jobb mellett és az élvezet titkán uradkodtak. Ne nézz ezzel a naív szemmel, ne könyörögj, Ne hódolj és hiába ne kérdezz. Te vagy az, Aki a felelteket ismeri, ne feledd, borda vagyok.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Biljana Milovanović Živak, Poezija - Libartes

Biljana Milovanović Živak: Šindlerova lista i strah od struga – Schindler listája és félelem az esztergától

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Šindlerova lista i strah od struga
 
Profesor koji mrzi devojke
U svojoj radionici za mašinsku obradu
Izvodi me ispred table svakoga dana
I postavlja pitanja. Najviše mrzi mene,
Koja sam najlepša u razredu, ali podjednako mrzi
I moju kumu, bucmastu Banaćanku, koja u strug gleda
Kao u nebo prepuno zvezda…
 
Komandat reče: „Napravi mi šarku”,
A Jevrejin skoči, lak, kao prolećni vihor,
Provukavši se kao zmija između Komandanta
I mašine (to će se pokazati kao kobno)
I za tili čas pruži izrađenu šarku.
„Od jutros radiš, a tako si malo uradio”,
Zaključuje komandant i vodi ga na streljanje.
Revolver neće da opali, više puta, uprkos
Želji Komandanta da kazni Jevrejina.
 
Profesor sedi i gleda u mene sa gađenjem
Dok stojim u stavu mirno pred njim
Kao Jevrejin pred SSS komandantom,
I deklamujem teze od korice do korice,
A strug (to vam je mašina u našoj učionici)
Izgleda kao maketa vasionskog broda –
Za nas koji više volimo poeziju.
 
Izvor: : https://covjekcasopis.art.blog/2020/02/26/biljana-milovanovic-zivak/
 
 
Schindler listája és félelem az esztergától
 
A lányokat gyűlölő tanár
Műhelyében, a gépekkel tele tanteremben
Minden nap szólít, a tábla elé állít
És kérdez. Legjobban engem gyűlöl,
Az osztály szépségét, de komaasszonyomat,
A dundi bánátit is gyűlöli, aki az esztergára,
Akár a csillagos égre néz…
 
Szól a parancsnok: „Csuklót készíts”,
Ugrik a zsidó, könnyed, akár a tavaszi szél,
Kígyóként siklik a Parancsnok és a gép
Között, (mint később kiderül, ez lesz a veszte)
És a kész csuklót pillanatok alatt nyújtja.
„Reggel óta dolgozol és csak ennyit tettél”,
Állapítja meg a parancsnok és a vesztőhelyre vezeti.
A revolver egyszer sem sül el, pedig a Parancsnok
A zsidót mindenképpen meg akarja büntetni.
 
Ül a tanár, utálattal néz rám,
Míg vigyázz állásban előtte állva,
Mint a zsidó az SS parancsnok előtt,
Szóról szóra szavalom a tételt,
Az eszterga meg (tantermünkben egy gép)
Űrhajó mintapéldányra hasonlít –
Szerintünk, akik a költészetet szeretjük.
 
Fordította: Fehér Illés