Milan Orlić: Ако се усудиш, да ужад развежеш – Ha a kötelet el mered oldani

 

Milan Orlić Pančevo 15. novembar 1962. – 

Ако се усудиш, да ужад развежеш
 

Aко се усудиш, икада: икада усудиш: са везова,

ужад да развежеш. Сидро

да дигнеш, једра развучеш. Веслањем, да научиш

ћудљивошћу таласа

да овладаш. Ћутљивошћу стена, подводних, језиком

њиховим: преварним:

да проговориш и, такав, непреварен: опстанеш: јагње

непреварно, останеш.

Ако и само ако, згоди се тако. Лако ћеш наћи место

своје: на палуби, пучини,

у луци, приобаљу, копну: знаном и незнаном. Лако:

ако знаш у пловидби,

свакој, којој земљи: каквој обали: бродиш. И чему.

Зашто сидришту, баш

том и таквом, у заливу, у скровитом, заклону пред

буром, сваковрсном.

Још ако те гласови Сирена не заведу, па не завршиш

на спруду, насукан или

у лагуни у којој не би пожелео да скончаш, бар тако

верујеш: ни у мори

ноћној, најгорој. Јер твој живот је негде другде: заувек:

чигру властиту, завртео.

Силом својом: твоју користећи вољу, иако за њу много

не марећи. Тада и

само тада, научиш, у трену: истину ту, снену. И будну:

у исти мах, што срцем

твојим бије: док над тобом бдије: какво и где је место

твоје и само твоје,

природно. На пучини, земљи родној, у туђини и нигдини.

Схватиш: да морнара

нема: нужно, без страдања. Без цене коју на почетку

сваком: морнар

не прихвата, без изузетка: сваки. Све верујући да није,

и да никада доћи

неће, време плаћања. И да зато из луке, пажљиво

пучину ослушкује.
А на пучини, небо: с надом у очима: жудно осматра.

 
Izvor: Милан Орлић: Из бродског дневника, Мали Немо Панчево, Градска Библиотека Вршац, 2021. стр.13-14.
 
 
Ha a kötelet el mered oldani
 

Ha meg mered tenni: ha bármikor: hímzéssel együtt a kötelet

el mered oldani. A horgonyt

felszedni, a vitorlát kibontani. Evezve megérted és meghódítod

a kiszámíthatatlan

hullámokat. A hallgatag, vízbe merült sziklák nyelvén,

a megtévesztőn:

szólalsz meg, de így is, mint feddhetetlen: létezel: ártatlan

bárány maradsz.

Ha, ha minden így történik. Helyedet könnyen megtalálod:

a fedélzeten, a nyílt tengeren,

a kikötőben, a part mentén, a szárazföldön: ismeretlenen és

ismerten. Könnyen: ha hajózás

közben tudod, melyik országot: milyen partot: keresel. És miért.

Miért vetsz horgonyt, pont

ott és olyan öbölben, isten háta mögöttiben, vihartól

védettben, mindenfélében.

Ha mindemellett a Szirén-hangok nem csábítanak el, nem futsz

zátonyra, nem sodródsz

lagúnába, ahol, legalábbis azt hiszed: semmiképp sem szeretnél

élni, még lidérces

álmaidban sem. Mert életed valahol, máshol zajlik: mindörökre:

pörgettyűdet megforgattad.

Teljes erővel: tetterőd kihasználva, noha nem sokat törődsz

vele. Akkor, csakis akkor,

ismered fel az igazságot: az álomba merültet. És az ébert: ami

szíved szerint ver:

ugyanakkor feletted lebeg: a hol van és milyen a helyed, ami csakis

a te helyed, a magától értetődő.

A nyílt tengeren, a szülőföldön, az idegenben vagy a sehol-sincsben.

Rájössz: óhatatlan,

áldozat nélküli tengerész: nem létezik. Mindennek ára van, amit

kezdetben: kivétel nélkül,

egyetlen tengerész sem fogad el. Mindegyik abban a hitben él,

az elszámolás pillanata

sosem jön el. Éppen ezért, a kikötőből a nyílt tengert

érdeklődve hallgatja.

A nyílt tengeren meg az eget: tele reménnyel: sóvárogva figyeli.

 
Fordította: Fehér Illés

Szente B. Levente Játszani akarok – Igrati želim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Játszani akarok   Játszani akarok Ajkadon csüngni szelíden Mint pillangó a virág fölött Meglesni ahogy illatodban fürödsz Belépni a legősibb szentélybe Megsúgni egymásnak amire A mindenség tanított Hogy örök maradjon mi Közted s köztem Sarjadzni fog.

Igrati želim   Igrati želim Pitomo poput leptira iznad cveta Na usnama ti visiti Vrebati kako se u svom mirisu kupaš U iskonko svetlište ući Jedan drugom šapnuti to Na što nas je svemir učio Neka večno ostane ono Što će između nas Klijati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Tranzit – Tranzit

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Tranzit
 
Mondhatni mindennaposak lettek a muszájdinék,
s a corporate-ivászatok közben illik mindenkit
meghallgatni, megtapsolni…hallgatni főleg komilfó,
valójában senkik senkiasztalánál ülünk, ha volt is
valamink, ki óvatosabb, otthonhagyta, ki meg elhozta…
ezek bármit bármely gyomorpanasz nélkül felisznak-esznek.
Mindez nem zavaró, már nem, a locus communis is egy
vak-süketen, quantum satis legelhető fogás lett…csak egy
dolog zavar néha: eddig ha olykor az idegre ment a mélysötét
mentál-kaptárzaj csak felemeltem kezem – nem pincért
hivandó, ugyan! – s máris talpon csiklandva röhögött valaki
odafenn, most meg a felhőkig elérek kétségbeesetten: hamu az ujjbegyen.
 
Forrás: a szerző
 
 
Tranzit
 
Može se reći da su mora-dine¹ svakodnevne postale,
a tokom masovne terevenke pristojno je svakoga
poslušati, pljeskom nagraditi… a ćutanje je pogotovo komilfo²,
u biti mi nikogovići kod stola nikogovića sedimo, ako smo i
nešto imali, oprezniji kod kuće ostavili, a onaj ko je doneo…
ovi bez ikakvih želudačnih smetnji bilo šta popiju-pojedu.
Sve to ne smeta, više ne, i locus communis³ je postao
quantum satis⁴ jelo što se gluvo-slepo pase… ali koji put
jedna stvar mi smeta: ako do sada dubokotamna mentalna galama
košnice na nerve mi išla samo sam ruku digao – doduše ne
zbog pozivanja konobara! – i gore je neko zbog škakljanja tabana
već grohotao, a sad do oblaka očajno dižem: na jagodici prstiju je pepeo.
 
¹na francuskom: ručak, večera
²na francuskom: pristojno
³na latinskom: opšte mesto
⁴mera bez ograničenja
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea elzárt – zatvoreno

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

elzárt   Nem jön hozzánk vendég a kitört ajtóüveg helyén befúj a szél nejlont teszünk rá mint a csizma orrára hogy ha télre leszünk felnőttek messzire meneküljünk ne csak az utcára anyám torkán lecsorog a feketekávé feljön a hétszentség magasba emeli kezét az ütés nem nekünk de rajtunk csattan így üzen istennek aki mindig a rúgások után ébred fel hiába keresztelkedtünk meg tizenévesen nem férünk bele a munkaidejébe elalvás előtt nem imádkozunk átvizesedett zsebkendőt szorítunk a tenyerünkbe sokáig nézzük a falfehéret

zatvoreno   Gosti nam ne dolaze preko mesta razbijenog stakla na vratima vetar duva najlonom pokrivamo kao vrh čizme ako bi odrasli tokom zime postali u dalj da pobegnemo ne samo na ulicu niz grla mame crna kafa curi bogohuljenje stiže ruku u vis diže udarac nije za nas ali se na nama završava poruku bogu ovako šalje koji se uvek posle šutiranja budi kao desetogodišnjaci smo se zalud krstili za nas nema vremena pre spavanja se ne molimo u šakama mokru maramicu stiskamo belinu zida dugo gledamo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 28. old.

Hajnal Éva *** (Mosoly üldögél...) – *** (Na klupi vrta..)

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

***   Mosoly üldögél a kerti padon, rád vár. Húzódj közelebb...

***   Na klupi vrta osmeh tumara, tebe čeka. Pa priđi…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://3sor.hu/szerzo/hajnal_eva

Méhes Károly Lower East Side, eltévedtem – Lower East Side, zalutao sam

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Lower East Side, eltévedtem   A napos délelőtti utca félelmetes. A nagy író kis íróként itt járt volna? Ládákban rohadó gyümölcs, a borbély zárva, minden létezés hiábavalósága, az aszfalt repedései mentén. Belátni egy üres iskolába. Hihetetlen mennyiségű tábla: Zárva, Elköltözött, Eladó. Mint egy befoghatatlan rádióadó, csak távoli surrogást közvetít. És én, aki először járok itt, egyszerre bénító fájdalmat érzek, hiába csöppent a nap rám mézet, mardos, hogy tessék, mindennek vége. Majd taxit fogok. Várnak ebédre.

Lower East Side, zalutao sam   Zastrašujuća je prepodnevna sunčana ulica. Ovde su i velikani kao mali pisci koračali? U sanducima trulo voće, brijačnica je zatvorena, niz napuklina asfalta je uzaludnost svakog postojanja. Vidi se unutrašnjost jedne škole. Neverovatan broj ploča: Zatvoreno, Preselio se, Na prodaju. Kao predaleka radio stanica, tek nekakav šum emitira. A ja, koji sam ovde prvi put, odjedanput bol šta koči osećam, sunce na mene med uzalud kapa, grize, evo, svemu je kraj. Taksi hvatam. Na ručak me čekaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Szemből – Licem u lice

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Szemből          - Szorosabbra a kötelet! - kértem.      - Mester, a látszat a fontos.      Nem ellenkeztem, így hittem én is egykor.      - A szíjakat!      Elvonultak a fényképészek, megnyugodva vártam a közönséget.      „A látvány? Engedmény számukra.”      „A fiú!” - jutott eszembe.      - Menj, a többi a magam ügye.      Mikor becsapódott mögötte a pinceszínház ajtaja, még egyszer kipróbáltam, hogy biztosan fogja-e csuklóm a kötél.      „Készen állok!”

Licem u lice        – Uže jače stegnite! – molio sam      – Majstro, privid je bitan.      Nisam se usprotivio, nekad sam i ja tako mislio.      – Remene!      Otišli su fotografi, publiku sam smireno čekao.      „Prizor? Za nas je ustupak.”      „Dečak!” – palo mi je na pamet.      – Idi, ostalo je moja briga.      Kad su se vrata pozorišta u podrumu iza njega zalupila još jednom sam proverio da li uže moj ručni zglob sigurno drži.      „Spreman sam!”   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.