Nenad Grujičić Pančevo 12.
septembar 1954. –
Жабар |
A békavadász |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Nenad Grujičić Pančevo 12.
septembar 1954. –
Жабар |
A békavadász |
Zoran Antonijević Smederevska Palanka 28. mart 1979. –
Noć i ti |
Az éj és te |
Hajnal Éva Komló, 1960.
szeptember 4. –
Most nem |
Sad ne |
Szente B. Levente
Szörényvár, 1972. szeptember 21. –
Fűszál-ének |
Pesma tratine |
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –
Péntek 13 azt már nagy nehezen megtanulta hogy a
babonák marhaságok erőszakot kellett tennie magán bár most is magát hülyézve
lekopog néha valami bevonzani nem akart szerencsétlenséget fegyelmeznie
kellett agyát mely hisztériás neurongörcsbe merevedett a fekete macska láttán
vagy zofort parancsot adott a nyálmirigyeknek némi köpésre a szemmel verés
ellen... azt már megtanulta hogy tanulnia kellett a babonamentes kognoszt de
azt nem várta hogy az újabb támadás szerint az evolúció is előre elrendelt
vagy hogy mit kezdjen a sebésszel ki műtét előtt imádkozik egyet... azzal mit
kezdjen mit kezd mit kelljen mi... mmm |
Petak 13 da je praznoverje glupost to je već nekako naučio iako je zbog
toga morao sebe da siluje, još i dan danas naziva sebe budalom kad neku
neželjenu nesreću ponekad kucanjem o sto želi da odvrati kad crnu mačku vidi
mora svoj um da obuzda da histeričan grč neurona izbegne kad protiv uroka
pogleda određenim žlezdama odmah izda naredbu za stvaranje pljuvačke… to je
već naučio da življenje bez praznoverja morao da uči ali nije očekivao da
prema novom napadu i evolucija je unapred predodređena ili šta može sa
hirurgom koji se pre operacije moli… šta može da uradi šta može šta bi trebao
št… ššš Prevod: Fehér Illés |
Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –
Juhász Gyula
Ma Juhász Gyula vagyok. Nem tudok
szabadulni
tőle, egyetlen szegedi látogatásomat próbálom
felidézni,
hogy milyen volt akkor a szőke Tisza, nem volt
szőke,
inkább szürke; kertvárosi kellemes részen
laktam
egy odabarmolt szocreál kollégiumban, Juhász
Gyula
sose láthatta, szerencsére; most én emlékezem
rá,
helyette. Lámpát oltva gyertyát gyújtottam
az íróasztalomon és a decemberi hidegben a
hátamra
nyitottam ujjnyira az ablakot, hadd fázzam.
Hogy
menekültem a tanítás elöl, sose tanítottam,
írom
a
napi újságot, így is Juhász Gyula lehetek,
és élvezem, ha az orromba csap az őszi
kisváros-
lehelet. A sár és a csorba ablakkeret, a pécsi
domboldal, ahogy percenként rám zuhan, mint
a
múlt. Nyögök, miközben mellkasomon és homlokomon
egyensúlyozom a világot. A reccsenések? Szépek
azok is. Mi több, nagy romantikusan azt
remélem,
a
hold egy éles szilánkja hull le egy napon,
és az öl meg, míg mosolygok, hogy valaki más
vagyok.
Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs
2000.
Đula Juhas1
Danas sam Đula Juhas. Ne mogu od njega da se oslobodim,
pokušavam svoj jedini boravak u Segedinu prizvati,
kakva je tada blonda Tisa bila, nije blonda, rekao bi
siva je bila; u prijatnom delu grada sa puno vrtova
u socrealističkom kolegiju boravio, Đula Juhas na svu
sreću, nikad nije mogao da vidi; sad se umesto njega ja
sećam. Nakon gašenja lampe na pisaćem stolu
sveću palio i u decembarskom mrazu na moja leđa
prozor malo tvorio, neka mi bude zima. Od nastave
sam uvek bežao, nikad nisam predavao, članke
dnevnim novinama šaljem i ovako mogu Đula Juhas
biti i uživam kad osetim dah jesenskog malog
grada. Blato i iskrivljen ram prozora, brežuljak
iz blizine Pečuja kao prošlost svakog trena me
pritiskaju. Stenjem dok svet na grudnom košu i
čelu balansiram. A pucketanja? I ta su lepa.
Da pače, skroz romantizmom ispunjeno nadam se
da će jednog dana oštar komad meseca da se odvoji
i to će da me ubije, dok se smeškam jer sam neko drugi.
1Đula Juhas (Juhász Gyula, 1883. –
1937.), mađarski pesnik.
Prevod: Fehér Illés
Gergely Tamás
Brassó 1952. augusztus 19. –
Hőmérő |
Toplomer |