Hajnal Éva hogy – kako

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

hogy   sorsodon fekszel önmagad fele régvolt ligetek lélegzete gyűrött kezedben színarany fűszál szárnyadon szunnyadó zene   homlokod hátán rémület kitárt karodban este ring hogy lehetnék meg nélküled

kako   na vlastitoj sudbi lenčariš polovina tvoga ja je uzdisaj gajeva negdašnjih u tvojoj zgužvanoj ruci zlatan vlas trave a na krilima muzika uspavana   iza tvog čela strava u tvom zagrljaju veče leluja postojati bez tebe kako bi mogla   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.

Ady András ludeo… – ludeo…

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. – 

ludeo…   igen bizton volt valaki aki vette magának a fáradságot és megszámolta hányszor nevetnek a gyerekek egy nap és ennek bizton csak akkor volt értelme ha a gyereknevetések száma relevánsan eltért a felnőttek nevetésétől de ennek meg akkor van csak relevanciája ha az idősek nevetésével összevetik akár mindkettőt is s innen megy minden akár szükségszerű de attól még nem kegyetlenebb lejtmenetbe az esetek nagy többségében megbecsülhető hogy míg ezen az igencsak ifivégen minden élet tömörül addig a másikon egyre gyakoribb röpgyűléseket tart az enyészet…

ludeo…   da zasigurno je postojao neko ko je uzeo toliko slobode da prebroji tokom jednog dana deca koliko puta se nasmeju ali taj čin bi imao jedino onda smisla ako se broj smeha dece signifikantno razlikuje od broja smeha odraslih a to pak onda je relevantna činjenica ako taj podatak upoređuju sa smehom staraca možda čak sa oba podataka i odavde kreće sve što je nužno ali zbog toga u najvećem broju slučajeva u još brutalnijoj formi može da se zaključi da se svaka forma života na tom obilnom kraju mladosti gomila a na onom drugom mitinge sve češće prolaznost održava…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Ladik Katalin Pók – Pauk

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Pók   Karjaiban felsóhajt a villanykörte. Éjteli szemmel kirázza ölét. Ez az éhség maga az élet: az ablak önfeledt kitárulkozása, a vert csipkefüggöny parázna, kései életereje, a bútorok kéjes életéhsége! Hol vagyok? A halál előtti rémült térben. Szívébe visszanő a csend.

Pauk   U zagrljaju mu sijalica uzdahne. Krilo noći punim očima istrese. Ta glad je sam život: razdragano otvaranje prozora, razvratna, kasna životna snaga čipkane zavese, pomaman glad za život nameštaja!   Gde sam?   U prestrašenom prostoru pre smrti. U njegovo srce se tišina uvlači.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm

Bíró Tímea Másvilágra költözés – Selidba na drugi svet

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Másvilágra költözés   körülmetélt életek köldökzsinóron rángatják az eget száraz torkokból embriódák szakadnak fel kopott bőröndjük elveszik isten csomagterében

Selidba na drugi svet   obrezani životi nebo na pupčanoj vrpci trzaju iz suhog grla se embrioni oslobađaju njihovi istrošeni kovčezi se u prtljažniku boga gube   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 48. old.

Méhes Károly Kórházi váró – Bolnička čekaonica

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Kórházi váró   Kicsoda?  Kire?    A csap a magasban milyen szavakat csöpög?  A szivacs csak úgy issza őket. Ki vigasztal  engem?    Azt képzelem: a pók a sarokban nem hálót fon,  hanem szivárványt épít, faltól falig.    A fehér köpeny a fogason. Mint valakinek  az üres teste, a bőre vörös pecséttel.    Ha meggyógyulok, szeretnék majd  szépen meghalni.

Bolnička čekaonica   Ko? Koga?   Iz slavine u visini kakve reči kapaju? Spužva ih sve upija. Ko će mene da teši?   Zamišljam: pauk u ćošku ne mrežu plete, od zida do zida dugu gradi.   Na vešalici beli mantil. Kao nečije prazno telo, koža mu je sa crvenim žigom.   Ako ću se oporaviti, voleo bi lepo da umrem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Hol az Igazság – Gde je Istina

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hol az Igazság        Vadmalac aznap kivételt tett: ezúttal ő ment el a komájához.      A Komát nagy munkában találta, éppen ásott.      – Hát te? – kezdte a diskurálást. – Csak nem temetsz?      Megállt a Koma a munkában, fennebb tolta fején a sapkát. Megvakarta izzadt homlokát, majd ezt mondta:      – Kiások. Keresem az Igazságot.      Vadmalacnak a torkán akadt a kérdés, hogy azt hogyan, mármint hogy az Igazságot, Komája kérdés nélkül is magyarázta:      – Egyesek szerint el van az ásva. Mélyen.      Vadmalac erre kacagott egy sort. Majd sírt egy sort. Végül feltűrte az inge ujját, és beállt ásni maga is.

Gde je Istina        Vepar je tog dana iznimno on posetio svog jarana.      Jaran je baš tada u velikom poslu bio: kopao.      – Ti? – počeo je ispitivanje. – Valjda ne sahranjuješ?      Stade Jaran u svom poslu, kapu na glavi prema nazad gurnuo. Obrisao oznojeno čelo i rekao:      – Kopam. Istinu tražim.      Pitanje je Vepru u grlu ostao. Kako, na koji način, i to baš Istinu, ali Jaran mu je i bez naglas postavljenog pitanja objasnio:      – Neki tvrde da je zakopana. Duboko.      Vepar se na to prvo nasmejao. Pa je plakao. Na kraju je skinuo kaput i on sam počeo da kopa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Živko Nikolić Коментар уз песму Варка – Fondorlat - Utóirat

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Коментар уз песму Варка   у тој тамној шуми надомак које је све почело тополе миришу опојно и киша пада тихо прекорно на трен сам једном у њој застао једном а није престало траје обнавља се кружи трептај твоји усана као прстен око мене се обвија и заувек ме оставља под окриљем големих стабала   6. – 18. 9. 1999. Београд

Fondorlat – utóirat   abban a sötét erdőben amelyben minden kezdődött a nyárfák bódító illatot árasztanak az eső meg csendesen feddésként esik egy pillanatra megálltam egyszer de ott maradtam tart újul kereng ajkad rezdülése gyűrűként vesz körül és mindörökre a hatalmas fák árnyékában tart   1999. 9. 6. – 18. Belgrád    Fondorlat, Fondorlat – utóirat: A két vers egységet képez és emléket állít az 1999. 5. 2.-án bombázások áldozatául esett hitvesének. (A ford. megjegyzése)   Fordította: Fehér Illés

Izvor:autor