Bíró Tímea alaptalanul – neosnovano

  

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  – 

alaptalanul   hogyan érhetném meg a szerelem törvényszerűségeit egy félresikerült aktus lecsapódása vagyok

neosnovano   kako bi mogla da dostignem zakonitosti ljubavi talog sam pogrešnog akta   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 66. old.

Mirtse Zsuzsa Befelé nyíló ajtók – Vrata koja se prema unutra otvaraju

 

Mirtse Zsuzsa – 1967. -

Befelé nyíló ajtók   A Fekete Macska kávéház előtt, ahol először rám találtál, járda volt és flaszter, önmagába forduló körök a sarokban mindig halk zongoraszó – ha hozzám szólsz újra, kérdés nélkül ölök.   Azt is kellene tisztáznom magamban, mondtam, hogy van-e itt még tiszta, a függönyök mögött füst, nehéz kárpit, mocskos falak. A Fekete Macska kávéház előtt a dolgok összefolynak a felszín alatt.   Valahogy mindig rejtőzködő voltam, vagy csak szomorú, az ugyanaz,  a kávé elfogyott, ettől rossz a kedvem, vagy mástól, talán tőled, a bőröd érdes, ujjak,  keresgélő térdek, elhagylak, ha kéred.

Vrata koja se prema unutra otvaraju   Ispred kafane Crna Mačka gde si me prvi puta našao bio je pločnik i flaster, u sebi okrenuti krugovi, u ćošku uvek tiha muzika klavira – ako mi se ponovo obratiš, ubijam bez pitanja.   I to bi trebalo da raščistim u sebi, rekla, ima li nešto što je još čisto, iza zavesa dim, teška tapeta, prljavi zidovi. Ispred kafane Crne Mačke ispod površine stvari se sastaju.   Na neki način sam se uvek skrivala, ili samo tužna bila, to je isto, kafa je nestala, pa sam neraspoložena, ili zbog nečeg drugog, možda zbog tebe, koža ti je hrapava, prsti, kolena u potrazi, napuštam te, ako želiš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mirtsezsuzsa.hu/befele-nyilo-ajtok/

Hajnal Éva Szívhangok – Glasovi srca

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Szívhangok
e.e. cummings tiszteletére
 
magamban hordom a szívedet
a szívemben hordom¹
az egyik titkos rekeszben dobog
a szegénység hangjai
és a gyerekkori emlékek mellettiben
közvetlenül a gyerekkori emlékek
és a méhen belüli időtlen boldogság között
apró
kacatos doboz
 
ne csodálkozz hát
hogy szívdobbanásom többnyire duplán hallatszik
egyidejűleg dobban mindkettő
egyként
egymáson
örökös rovátkákat tetovál
abba a műszerekkel jól érzékelhető csöppnyi izomba
különleges kis rajzolat
csak a tiszta tekintet látja
 
magadban hordod a szívemet
 
¹Részlet, e. e. cummings: Kötődés című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 64. old.
 
 
Glasovi srca
u čast e. e. kamingsa
 
tvoje srce u sebi nosim
u srcu nosim¹
jedan u tajnom pretincu kuca
gde su pored glasova siromaštva
i uspomene iz detinjstva
neposredno između uspomena iz detinjstva
i unutar materice provedenoj bezgraničnoj sreći
sićušna
beznačajna kutija
 
nemoj da se čudiš
da moji otkucaji srca uglavnom se dvostruko čuju
istovremeno kucaju
kao jedno
jedno na drugo
večan urez tetovira
u onaj sićušan mišić što instrument jasno opaža
neobičan malen crtež
tek čist pogled vidi
 
srce mi u sebi nosiš
 
¹Citat iz pesme Povezanost e. e. Kamingsa
 
Prevod: Fehér Illés

Risto Vasilevski (О)да светлости – Óda a fényhez

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

(О)да светлости   Ако је нешто себе створило да себе најбоље види, онда је то – светлост.   Сваком другом прикачила је сенку да би га и по њој препознала, кад хоће да се од ње удаљи или нешто од себе да сакрије.   Мраку је оставила пипке самог себе да тражи и налази, велике очи без главе, из себе страх да изгони.   Нема тачке коју не дотиче, тамног места које не пориче, угла у који не залази, ма била то утроба тајни у којој се зачиње највећа – живот.   Најлепша је кад се умножава, у огледалима воде, запљускује прозоре вида, чинећи свет светлијим и светијим.   (О)да светлости која шири топлину, на којој сваки лист душе и свака жилица духа стреме небеској висини, остављајујући на тлу знаног постојања само светле трагове по којима ће моћи да се препознају и сви који крену њима, остајући чисти и своји.   (О)да светлости која вазда ћути, за себе ништа не тражи, чак ни свој одсјај у свему, мада зна колико свима и свему значи.

Óda a fényhez   Ha valami azért teremtette önmagát, hogy saját magát jobban lássa, akkor az – a fény.   Minden máshoz árnyékot csatolt, hogy így is felismerjék, mikor szeretne tőle elválni vagy önmagától valamit elrejteni.   A sötétnek tapogatókat adott, hogy önmagát keresse és találja meg, fej nélkül hatalmas szemeket, hogy a félelmet magából elűzze.   Nincs olyan pont, amit nem érintene, sötét hely, amelyet nem cáfolna meg, szöglet, melyben nem húzódik be, legyen az a titkok mélye melyben a legnagyobb – az élet keletkezik.   Legszebb, amikor szaporodik, a víz tükrében, a látás ablakait csapdossa, így lesz a világ fényesebb, még fényesebb.   Óda a fényhez, a meleget terjesztőhöz, a lélek minden levele, a szellem minden hajszálgyökere oda, a mennyei magasságba törekszik, a földön, az úgynevezett lét talaján meg csak világos nyomokat hagynak melyeken felismerhetők lesznek, és mindenki, aki nyomukat követi tiszta marad, önmagának megmarad.   Óda a fényhez, az állandóan hallgatóhoz, magának semmit sem követel, még saját visszfényét sem, pedig tudja, mindenkinek és mindennek mennyit jelent.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Ноћни сусрети – Éjszakai találkozások

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Ноћни сусрети   Само ноћу да се виђамо, само ноћу, чим сумрак крене, једно другом у сусрет да хрлимо. И да се пре свитања растајемо.   Да се ноћу нежно додирујемо, да се нежно љубимо, ноћу, када магија оживљује. И да нам уздахе никада не дотакне дан.   Само ноћу крај уснуле воде да ходамо, само ноћу да тражимо пламене цветове, а после да кажемо како је то био само сан. И да је он крив што смо све тајне открили.   А када једном ипак буде да заспимо и спрам сунца се пробудимо, тада ћемо спокојно да кажемо: “Није то дан који чекамо, хајде да га преспавамо!”   26. 11 - 6. 12. 1998. Београд

Éjszakai találkozások   Egymást csak éjjel lássuk, csak éjszaka, amint leszáll az est, egymás felé rohanjunk. És virradat előtt váljunk el.   Éjjel egymást gyengéden simogassuk, gyengéden csókolózzunk, éjnek idején, amikor feléled az igézet. És sóhajunkat a nap ne érintse.   Az elszunnyadt víz mellett csak éjjel sétáljunk, tűzvirágokat akkor keressünk, utána meg mondjuk, mindez csak álom volt. És ő a ludas, mert minden titkot feltártunk.   Egyszer viszont, ha mégis elalszunk és a nappal szemben ébredünk, akkor nyugodtan mondjuk majd: „Ez nem az a nap, amit vártunk, aludjuk át!”   Belgrád, 1998. 11. 26. 12. 6.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 50.

Obren Ristić Јутро – Reggel

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Јутро   Јутро. И сунце се распростире лагано на Нежне таласе морске, кости изморене своје Предајем том тренутку у ували из праисторије Развлаче ме по шипражју камењу и шпиљама   Које су некад овде домиле марљиве војаке А сад само око разроко у кршу и жбуњу прену Се иако уснуло давно је. У овом трену То кости ове растурене не осећају, већ знаке   Историје која се на њих  наталожила Спис по спис зрно на зрно прах У камен, стих и књига о времену Дах   Је и крвоток живота - водена сила Све што руком  хтедох, умаче и оку И само је ехо минулог у будућем току.

Reggel   Reggel. A nap is elterül lassan A tenger hullámain, csontjaimat a fárdtakat Az öbölben átadom e történelemelőtti pillanatnak Széthúz a cserjésben a sziklákon a barlangokban   Melyek otthont egykor szorgos katonáknak adtak Most csak a tágra nyílt szem riad a bozótban a karszton pedig minden nyugszik. E pillanatban E széthúzott csontok ezt nem érzik, csak azt   Ami rájuk rakodott, ami történelmi jel Az iratokat a sziklába rakodott szemcséket Port, az időről szóló vers és könyv az élet   Lehelete és vérköre – vízerő minden Amit karommal tettem, elillan És lesz a jövőben a múltról szóló visszhang.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Nenad Grujičić Промена– Változás

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Промена   Устати зором и поћи на реку у измаглици. Колико год да трљаш очи свет је све чаробнији. Још ако нешто из шипражја гукне! Али није тако кад се враћаш. Људи подне траће будзашто. Глава и новчаница – исто. Да ме отац не тргне за руку ко зна где бих завршио. Поново стигнемо на реку. У сумрак она мазно испарава. А отац го рони ли рони. Избије узводно и викне.

Változás   Hajnalban keltem és a ködszitálásban a folyó partjára mentem. Szemed tágra nyithatod, a világ csodaszép. Hát, ha még a bozótból valami megszólal! De visszatérve már nem olyan. A halandók elfecsérlik a delet. Fej vagy írás – ugyanaz. Ha apám nem fog karon, ki tudja, hol lennék. Ismét a folyóhoz érünk. Párolog a szürkületben. Apám meg, meztelen, talán bukik, bukik. Feltör az árral és kiabál.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.