Botár Attila Szökés után – Posle bekstva

Botár Attila Székelyudvarhely, 1944. március –

Szökés után Nem volt egyszerű menekülni a tömegsírból. Megszökni ottfeledve bakancsot, fél pár kesztyűt, sértetlen sorokat a spirálfüzetfüzetben, fekete szavakat, lassan pirosra változókat, fagyoskodó kis halottaimat sem értesítve, hogy elmegyünk, el, illanóban a hősi csaták, az eskü, agyő rögök, gyökerek, agyő fölöttünk nyargaló szél!, mert vár még egy alig-idegen élet, csontbánya múlttól élesztő jövőig gőzölgő maszkjait mutogatván. Nem egyszerű a tömegsírból menekülni, szabad ég alatt leöblíteni a ragacsos agyag, iszap, a pipacsszín törmelék tapaszát, múlt nyarak virágporaként a sárga földet, kimosakodni, lesikálni az arcról a rézrozsda, csupasz terrort, akár e szegényes igyekvést hamuvá, füstbe, antigonétlanul a ragadozó temetetlenségbe.

Posle bekstva Bekstvo iz masovne grobnice nije bilo jednostavno. Pobeći zaboravivši cokule, pola pari rukavice, u spiralnoj svesci netaknute redove, crne reči, polako u crveno promenjene, ne obaveštavajući ni svoje promrzle pokojnike, da odlazimo, herojski bojevi, zakletva iščezavaju, adio grude, koreni, adio iznad nas jureći vetre!, jer me još jedan jedva-stran život čeka, pokazivajući isparljive maske od rudnika kostiju prošlosti do oživljavajuće budućnosti. Nije jednostavno bežati iz masovne grobnice, pod vedrim nebom saprati lepljivu glinu, ilovaču, poput bulke crvene krhotine lepila, kao peluda minulih leta žutu zemlju, oprati se, skinuti sa lica bakrenastu rđu golog nasilja, kao i ovo jadno stremljenje u pepeo, dim, bez proviđenja u grabežljivu nesahranjivost pretvoriti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/szokes-utan



Fellinger Károly Kiválasztott – Izabran

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Kiválasztott Megállsz a búzatábla mellett, körül se nézel, csak úgy letéped az első utadba kerülő, viaszérésben lévő búzakalászt, nem válogatsz a több százmilliónyi közül, miért is tennéd, hisz rég benőtt a fejed lágya, közben átérzed a búzakalász sorsszerűséghez való ragaszkodását, otthon lelkiismeret-furdalásból kimorzsolod perzsaszőnyegedre a még éretlen, dagadt búzaszemeket, aztán beindítod a porszívót.

Izabran Zastaneš pored pšeničišta, niti se osvrneš, tek tako otkineš prvi klas u fazi voštane zrelosti na koju naletiš, između više miliona ne biraš, zašto bi to i radio, ta odavno ti je meko teme zaraslo, istovremeno osetiš koliko je klas vlastitoj sudbi privržen, kod kuće već zbog grižnje savesti još nezrele, nabrekle zrna pšenice na perzijski sag oljuštiš, zatim aktiviraš usisivač. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2013/2013-oktober/1758-fellinger-karoly-eklekti-kuss-konstatalva-kivalasztott-agglegeny-egyszer-meglekelt-emlek-formaban-versek



Szente B. Levente Keresztutak margójára – Na margine raskršća – On The Margin Of Crossroads

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Keresztutak margójára

amikor az ember álmot látott,

és úgy hitte, megértette a világot,

útjai során megismerte a színeket, és már

fehér feketében látott, főleg,

hogy tükörképére áldozat gyanánt vért mázolt,

és váltig hangoztatta, olyasmivel van kapcsolata,

ami régebbi, mint maguk a vallások –

és járt és kelt, látott, hallott, aztán

gondolatokat vallott,

mind olyanokat,

amelyeket kimondani már régen nem szabadott,

hogy a szikrából majd tűz lobbanjon,

hitében igazi nyomot

mint vad folyóban sodródó kő és szikla,

ó, fájdalom, mégis alig hagyott.

de mások igazául emlegetett ha kellett álomszépet, mocskot,

mert ilyen volt a világ, mióta a világ szemében a táj,

mint másik egek képe, visszaragyogott.

mert az új világra felkészülni sosem lehet, mondotta

isten veled, isten velem, se veled, se nélküled.

jobb ez így, míg egy az ős, fenn az űr, lenn a dög,

mert csókolni kéne, az egekig szeretni,

megadni akinek ami jár, harapni amikor fáj,

menni, elindulni végre, ölelésbe

finoman belerohanni, mielőtt vége jönne -

ó, mennyi mindent, mi mindent még tenni kéne.

legfőképpen embernek maradni,

vagy lenni végre. örök időkre.

Forrás: a szerző

Na margine raskršća

kad je čovek sna video,

poverovao je da je svet shvatio,

na svom putu upoznavši boje, samo je

belo-crno video, uglavnom,

kao žrtvu svoj odraz krvlju premazao

i beskonačno ponavljao, povezan je s nečim

što je stariji od samih vera –

i hodao je i kretao se, video, slušao, potom

svoje misli javno izneo,

sve takve

koje izgovorit odavno nije bilo dozvoljeno,

da se ne bi iskra u vatru pretvorila,

u svojoj veri pravog traga

poput kamena i stene u divljoj reci,

o, na žalost, ipak jedva ostavio.

ali zbog pravde drugih ako je trebalo spominjao je krasotu,

prljavštinu, jer takav je bio svet od kada u njegovim očima

svet je u vidu krajolika, kao slika drugog neba se odrazio.

pripremiti se za novi svet nemoguće je, govorio je

bog s tobom, bog sa mnom, ni s tobom, ni bez tebe.

bolje je tako, dok su preci isti, gore je vasiona, dole je strvina,

jer trebalo bi ljubiti, do neba voleti,

dati svakome po zasluzi, kad boli gristi,

ići, konačno krenuti, u zagrljaj

tiho upasti, pre no što bi kraj naišao –

o, koliko toga bi još trebalo uraditi.

najviše čovekom ostati,

ili konačno postati. za sve vekove.

Prevod: Fehér Illés

On The Margin Of Crossroads

when man saw a dream,

and thought he understood the world,

on his ways he got to know colours, and already

saw everything in black and white, mainly

because he smeared blood like sacrifice on his reflection,

and kept on saying he had connections with something       

older than religions themselves -

and he walked around, saw, heard, then

declared views,

all of the kind

that weren’t allowed to be pronounced for long,

that from a spark fire should flare up,

but alas, in his faith there

- like drifting stones and rocks in wild rivers -

have hardly any real traces been left.

but as others’ truth he cited if needed perfection,

for the world’s been like that, since in the world’s eyes the land

like the image of other skies was reflected.

because one can never get ready for the new world, he said

god be with me, with you, neither with, nor without you.

better this way, forebear’s the same, space up there, carcass down here,

for one should but kiss, love to the heavens,

give everyone their share, bite when the pain’s there,

go, make a move at last, into a hug

gently rush, before it would come to an end -

oh, how many things, how very much still to be done.

but above all to remain human,

or become one. for all times to come.

Translated by N. Ullrich Katalin

Jász Attila (konyhacédrus) – (kedar kuhinjski)

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus

(konyhacédrus) Egy festő sír a konyhában, kivágták a cédrusfenyőt a játszótér mellett, pedig még ezer éves se volt, és semmi baja, mégis néhány száz év elég, hogy úgy döntsenek, kidöntik, ki- vágják ezt a gyönyörű fenyőt, nem lehet meg- menteni a világot, kedves Tivadar, benne az embe- rekkel, sajnos kivágták a cédrusfenyőt, de nem ma- gára gondol-e a festő, a- mikor a cédrus hiányát festi csak folyton?

(kedar kuhinjski) Jedan slikar u kuhinji plače, pored igrališta isečen je kedar, iako nije bio hiljadugodišnjak, ni bolestan nije bio, ipak dovoljno je par stotina godina da bi odlučili, srušiće, i- sećiće ovaj krasan bor, svet nije mog- guće spasiti, dragi Tivadaru*, zajedno sa lju- dima, nažalost kedar je isečen, ali zar slikar ne na sebe misli ka- da na zid neprestano nedostatak kedra slika? Prevod: Fehér Illés *Tivadar Čontvari Kostka (Csontváry Kosztka Tivadar) je slavan mađarski slikar. Jedna od najpoznatijih njegovih slika je „Usamljen Kedar”.

Forrás: http://drot.eu/article/hegyi-kolto-jasz-attila-versei

Tóth Imre Szeptember – Septembar

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Szeptember Az utolsó nyári este volt. Gesztenyefák alatt álltam, hallgattam, hogy zúgnak a csillagzatok. Aznap levelet kaptam, melyben közölték, nem található rólam adat. Így hát, nem is létezem-gondoltam. Könnyű ruhában jöttél felém, és láttam, hogy levágattad a hajad. Így hát, nem is létezem-gondoltam, és hallottam, ahogy azt mondja egy hang: engedjétek el ezt az embert, mert nem találtam benne bűnt. Mikor elmentél, éreztem, jó lett volna megcsókolni a nyakad.

Septembar Poslednje letno veče je bilo. Ispod kestenova sam stajao, žamor zvzeda osluškivo. U tog dana dobijenom pismu javljeno mi je da ne postoje podaci o meni. Dakle ni ne postojim – pomislio sam. Prema meni u laganom odelu si došla, i primetio, dala si kosu ošišati. Dakle ni ne postojim – pomislio sam, i čuo kako jedan glas veli: pustite tog čoveka jer greha u njemu nisam našao. Kad si otišla, osetio sam, bilo bi dobro tvoj vrat poljubiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Szeptember