Danyi Zoltán Miniatúrák I. – Miniature I.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Vizek iránya Vissza addig, ahonnan újra lehet. Végigpróbálni egy másik verziót. Egy akvarell, ahogy elmosódik – Szóló Mintha húrok nélküli csellón játszana. A lassan ölő szóló kíséretében csend ereszkedik a part menti fák közé. Ott áll Zöld ív zárja majd körül, mint vizet a sárguló pohár.

Smer voda Nazad dotle, odakle je iznova moguće. Do kraja isprobati jednu drugu verziju. Jedan akvarel, kako se gubi – Solo Kao da na violončelu bez žica svira. U pratnji sporo uništavajuće samoće među drveća na obali tišina se spušta. Tamo stoji Kao požutela čaša vodu, optočiće ga zelen svod. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html

Szögi Csaba Vége – Kraj

Szögi Csaba  Szabadka, 1975. november 30. –

 Vége

Búcsúzom, búcsúzom mindenektől, valami

elvonszol innen, ebben a darabban – melyben

oly nagy szerephez jutott a sötétség – lassan

véget ér az utolsó felvonás. Az epilógust majd

megírják helyettem, én fáradt vagyok, mit

tudtam, megtettem. Nem húzom tovább, fojtogat

a búcsúzás. Ez utolsó könnyet még itthagyom

nektek. Őrizzétek.

(Ég veletek...)

Forrás: A „Korai orgazmus” c. kötetből

Kraj

Opraštam se, opraštam se od svega, nešto

me odatle odvlači, u tom komadu – u kojoj je

jednu od glavnih uloga mrak dobio – polako

se približava kraj zadnjeg čina.  Epilog mesto mene

napisaće neko drugi, umoran sam, što sam

mogao, uradio. Neću dalje odugovlačiti, rastanak

me guši. Ovu zadnju kap suze još ću vam

ostaviti. Čuvajte.

(Bog s vama...)

Prevod: Fehér Illés



Beszédes István Patrióta – Patriot

Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -

 Patrióta

Annyit ücsörögtem itt, ezen a szigeten,

hogy legnagyobb dombja lettem,

bárányai legelője, a legnagyobb barlang szája,

szónokai magaslata, s rejteke a vérengző medvének,

elásott tetemek, tárgyi bizonyítékok sírhelye.

Annyit ücsörögtem itt, hogy már több vagyok patrióta,

ügyetlen, messze néző szobrok talapzatánál,

s meghaltam mindannak, amit a távolban félszemű torzók látnak,

s ezért a földért, az ittlétért meghaltam a túlvilágnak is.

Az ég ügyei zajlanak magasan felettem,

folyó muzsikál, tenger dübörög fenn a fellegekben,

hogy a csodában találtam e rögöt, s raktam a szívem

helyére épp ehelyt, hogy pihenhettem itt le épp,

s hogy nem gondoltam vele, hogy az álom

eközben itt felejt?

Forrás: http://www.barkaonline.hu/blog/1284-beszedes-istvan-versei

Patriot

Toliko sam tu, na ovom ostrvu čečao,

da sam najviši brežuljak postao,

ispaša za njihovu jagnjad, otvor najveće jame,

uzvišica govornika i skrovište krvoločnog medveda,

raka zakopanih posmrtnih ostataka, stvarnih dokaza.

Toliko sam tu čečao da sam već od postamenta

patriotskih, trapavih, vidovitih spomenika vredniji,

i umro sam za sve ono što u daljini jednooki torzoi vide,

i zbog ove zemlje, prisustva ovde umro sam i za drugi svet.

Visoko iznad mene stvari nebesa se dešavaju,

gore u oblacima reka žubori, more tutnji,

do đavola kako sam našao tu grudu i stavio baš to mesto

na mesto mog srca, kako sam mogao baš tu odmoriti se

i kako nisam na to mislio da u međuvremenu

san će me ovde ostaviti?

Prevod: Fehér Illés



Lennert Móger Tímea Kései simogató – Kasno tetošenje

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Kései simogató hiába tiszta a levegő könnyű a pálya mondják a nők mielőtt meggyilkolják magukat a férfi ölben ökölben önvédelemből cselekszik vagy nem nem sírok amiatt hogy a holdon nincsenek férfiak és nincsenek nők csak néha asztronauták akik szíve erős és rendben vannak idegileg jó volna a holdon egy sziget asztronautákkal akik néha járnak csak a földön kívül mélyre nyeltem a spremád sajgó gyomorszáj a szádban milyen íz vagyok erre nem gondolok elköltöztem a földön élők sorából nem jutottak el hozzád a gyászhírek én is csak a netről tudtam meg hogy szívedben ezentúl nem leszek vannak a holdon monogrammal ellátott mű szívek beépítettek vagy beépülők nem sírok siratok emberi hangokat simogatom magamat nemtelen angyalok között nem ember asztronauták fedeztek fel minden emlékem régüres térben végtagok nélkül mi tart ölében

Kasno tetošenje zalud je čist vazduh profesija je laka kažu žene pre no što se ubiju u zagrljaju udarcu muškarca deluje iz samoodbrane ili ne ne plačem zbog toga što na mesecu nema muškaraca i nema žena tek kat-kad astronauta sa srcima jakim i sređenim živcima bilo bi dobro da je na mesecu jedno ostrvo sa astronautima koji izvan zemlje samo ponekad borave duboko sam ti spermu gutala bolna usta želuca kakav li je moj ukus u tvojim ustima na to ne mislim otišla sam sa zemlje iz redova živih čitulje nisu stigle do tebe i ja sam samo sa neta saznala da ubuduće neću ti u srcu biti na mesecu postoje umetna srca sa monogramima ugrađeni ili koji se ugrađuju ne plačem oplakujem ljudske glasove oplakujem sebe među bespolnim anđelima nisu ljudi otkrili su me astronauti svaka moja uspomena je u davnopraznom kraju bez udova šta me drži u zagrljaju Prevod: Fehér Illés

Forrás: Versírók és versmondók találkozója Szentes 2016. 26 – 27. oldal.



Várady Szabolcs Egy szekrény előtt – Ispred jednog ormara

Várady Szabolcs Budapest, 1943. január 27. –

Egy szekrény előtt A szekrényből kidőltek a ruhák, ő bevallotta, hogy már nem szeret. Mihez kezdek az életemmel? Jön a nyár, és? Leborultam a földre, rám hullt egy lepedő, így jó lesz, így jól van.

Ispred jednog ormara Ispala su odela iz ormara, i priznala je više me ne voli. Šta ću s mojim životom? Dolazi leto, i? Sagnuo sam se na zemlju, neka deka me je prekrila, biće ovako dobro, dobro je ovako. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/02900/02986/02986.htm#42



Puskás György Mit ér – Šta vredi

Puskás György

Algyógy, 1911. júl. 4. – Marosvásárhely, 2004. szeptember 11.

Mit ér Szabad vagyok És hiszem a reinkarnáció Felfoghatatlan elméleteit Így hát tudom hogy Háromszor éltem eddig Ez most a negyedik Mindig ember voltam Kinek talpa alatt Meghúzódott a hallgatag út Fáradt zuhanó testem Zaját erdei fák levelei Fogták fel Bejártam világokat Tengereken és szárazföldön Harcoltam népem és Saját ellenségeim ellen És tudok majdnem Mindent magamról De mit ér mindez Ha egy valamit nem ismerek Bűneimet Melyekért senki nem szeret

Šta vredi Slobodan sam I verujem u neshvatljive Teorije reinkarnacije Pa znam da sam Do sada tri puta živeo To mi je sad četvrti Uvek sam čovek bio Ispod čijih tabana se Šutljiva staza sklonila Tresak mog mornog Tela u padu krošnje šume Prihvatile Obišao sam svet Na pučini i zemlji Se borio protiv neprijatelja Mog naroda i vlastitih I maltene sve Znam o sebi Ali šta sve to vredi Ako samo nešto ne poznajem Vlastite promašaje Zbog kojih me niko ne voli Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=48692

Weiner Sennyey Tibor füsti fecske – seoska lasta

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –

füsti fecske gyermekkoromban füsti fecskét mentettünk sosem tudtam addig miért füsti mígnem apró kezeimbe fogtam azt a rémülten remegő kicsiny madarat hevesen dobogó szívével majdnem szent csíntevő ferenc öcsémmel a fészerben fészket építettünk gyerekként a gyerekmadárnak ételként bogarakat gyűjtöttünk s a fölnőttek megértő mosollyal legyintettek ránk: „Nem fogja túlélni, kiesett fészkéből ez a szegény és szerencsétlen madár!” de mi elhatároztuk hogy márpedig élni fog túlélni sőt ő lesz a legfüstibb füsti fecske a Földön „Hiába etetitek!” mondták a fölnőttek „Hiszen a fészekben anyja-apja elébb megrágták, kissé megemésztették a bogarakat, és így öklendezték fel neki. Nyerset ti sem esztek.” és mi majdnem szent ferenc csíntalan fivéremmel megrágtuk és előemésztettük a bogarakat és így öklendeztük fel neki csőrébe adtuk és tényleg megette már erre a fölnőttek undorodva mondták, hogy „Szomjan fog halni, mert a füstifecskeszülők csőrükből itatták, belelehelték a hajnali fűszálakon megálló kristálypárát.” és erre mi pirkadatkor négykézláb felnyaltuk az udvari gyepről a hajnali pírban a párát és csőrébe leheltük mire a fölnőttek most már aggódni kezdtek értünk és titkon kiengedték a macskát de mi elbarikádoztuk a fészert hangosan és énekelve kergettük el az ősök vadját és mikor megnőtt és megerősödött füsti fecskénk láttuk hogy sajnos nem száll és milyen is az a nem repülő madár mint a nem beszélő nem olvasó nem író ember lehet gondoltuk ezért majdnem szent ferenc csíntalan öcsémmel kartonból fekete szárnyakat füstifecskeformát vágtunk és feketére kentük majd avarból tüzet gyújtottunk és a fekete füstbe szárnyaink belelegyeztük mert sosem tudtam igazán miért füsti a füsti fecske mígnem kezemben nem tartottam és hozzá egészen közel nem hajoltam és éreztem bizony a füsti fecskének füstszaga van ezért mi is füstösek lettünk szárnyainkkal hogy aztán kismadarunk előtt imitáljuk a repülést ott csapkodtunk szinte teljesen szent ferenc csíntalan öcsémmel a dunántúli udvaron verdeső madárka előtt mígnem a fölnőttek legnagyobb csodálkozására a füsti fecske felszállt nagy hurkokban örömteli köröket tett felettünk és elreppent messze mi pedig vártunk késő esteledtig leeresztett karton fekete füstös szárnyainkkal két koszos kis dunántúli utcagyerek hogy hátha visszajön hátha visszatér barátunk akit kilöktek a fészekből talán valami elszánt kakukkfióka tehette de a fölnőttek mondták hogy itt az éj minket az ágy hív a fecskét meg az ég és készüljünk fel soha többé nem látjuk őt mégis a következő tavaszon füstifecskefészek épült a fészer eresze alá és mi tudtuk hogy ő az és éveken át is ő volt és gyermekei ősszel messzi dél felé repültek de tavasszal újra megjelentek s mikor felnőttem én is és a fészekből elkerültem szárnyszegetten kóboroltam egy-egy füstifecskecsalád mindig ereszem alá fészkelt ebből tudtam jó helyen vagyok mígnem egy késő ősszel a messzi dél partjait elértem otthonomtól távol szomjas voltam és éhes voltam és repülni sem tudtam és sírtam hogy fészket építeni fiókát nemzeni repülni tanítani én sebzett félszárnyú pihimadár odahaza miért nem tudok és a déltenger nem felelt száraz szél marta szám mígnem megjelent egy füsti fecske megrágta és előemésztette a szavakat és így táplált fel engem csőrében édes verseket hozott és így itatott engem nem csak repülni az a füsti fecske élni tanított Sanur, 2013. október 17.

seoska lasta kao deca seosku lastu smo spašavali zašto je seoska nisam znao dotle dok sićušnim rukama nisam uhvatio onu drhtavu uplašenu malu pticu sa brzim otkucajima srca moj skoro sveto đavolast mlađi brat franjo i ja smo joj u čardaku gnezdo pravili kao deca za ishranu ptici detetu bube sakupljali a odrasli su sa osmehom razumevanja odmahivali: “Neće preživeti, ta jadna i nesretna ptica iz gnezda je ispala!” ali smo mi odlučili ipak će preživeti živeće dapače biće najseoskija seoska lasta na Zemlji “Zalud ju hranite!” rekli su odrasli “Ta u gnezdu njen otac i majka bube su najpre prožvakali, malo probavili, tako su joj hranu ubljuvali. Sirovo ni vi ne jedete.” a ja i moj skoro sveti franjo đavolast mlađi brat smo bube prožvakali i malo provarili tako smo izbljuvali i davali joj u kljun i stvarno je već pojela na to odrasli sa gađenjem rekli “Umreće od žeđi jer roditelji seoske laste sa kljunom su ju pojili, sa vlasi trave joj kristalnu paru zore udahnuli.” na to mi smo u svanuću četveronoške sa tratine u dvorištu u jutarnjem rumenilu paru polizali i u njen kljun udahnuli odrasli sad su već zbog nas bili zabrinuti i potajno mačku pustili ali mi smo zabarikadirali čardak glasno pevajući i zver predaka oterali i kad je naša seoska lasta narasla i ojačala videli smo da na žalost ne leti i kakva je ta ptica koja za let nije sposobna mislili smo da je ista kao čovek koji nit čita nit piše nit govori zbog toga ja i moj skoro sveti franjo đavolast mlađi brat smo od kartona crna krila forme seoske laste izrezali i crno ofarbali pa od ševarja vatru pravili i u crn dim krilima smo mahali jer u suštini nikad nisam znao zašto je seoska lasta seoska dok ju nisam u ruci držao i do nje sasvim blizu sagnuo i stvarno sam osetio da seoska lasta miriše na dim zbog toga i mi smo sa krilima postali zadimljeni da bi ispred naše ptice let imitirali tako smo mahali ja i moj skoro sveti franjo đavolast mlađi brat u zadunavskom dvorištu ispred ptičice koja je na mukama bila dok na divno čudo odraslih seoska lasta nije poletela u velikom luku iznad nas krugove radosti pravila i nestala je u daljini a mi smo dva prljava mala šatrovca zadunavska sa spuštenim crnim zadimljenim krilima od kartona do sumraka čekali da će se možda vratiti možda će doći naša prijateljica koju su iz gnezda gurnuli možda je delo nekog odlučnog mladunca kukavice bio ali odrsli su rekli noć se spustila nas kerevet a lastu nebo doziva i da se pripremimo nećemo ju nikad više videti ipak sledećeg proleća ispod oluka čardaka gnezdo seoske laste je građena i mi smo znali da je ona i godinama je ona bila i njena mladunčad u jesen su daleko prema jugu letele ali u proleće opet su se pojavile i kad sam odrastao i gnezdo napustivši slomljenim krilima lutao i kad se po koja porodica seoske laste ispod mog oluka ugnezdila znao sam da sam na dobrom mestu dok jedne kasne jeseni stigavši na obalu dalekog juga udaljen od doma žedan sam bio i gladan i nisam mogao ni leteti i plakao sam zašto ja ranjena ptica slomljenih krila kod kuće ne znam gnezdo graditi potomke stvarati učiti ih leteti a južno more mi nije odgovorilo moja usta suv vetar je ujedao sve dok se jedna seoska lasta nije pojavila izraze prožvakala i provarila i tako me je odhranila u kljunu sa skladnim pesmama i tako me pojivši ta seoska lasta nije samo leteti i živeti me je učila Sanur, 17. oktobar 2013. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmiszemle.bici.sk/lapszamok/2014/2014-januar/1903-weiner-sennyey-tibor-manilakigyo-fuesti-fecske-versek