B. Kiss Tamás Szivünkkel – Srcem

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Szivünkkel Csakhogy a szem vak. Szívünkkel kell keresni - írta Kis Herceg. Csepel, 2016. január 13. – – Budapest XXI. kerülete

Srcem Pa oko je slep. Srcem treba tražiti – reče Mali Princ. Čepel, 13. januar 2016. – – Budimpešta XXI. kvart Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=660619427470447&set=gm.1446312785413981&type=3&theater

Cseke Gábor Búcsúznak a múzsák – Muze se opraštaju

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

 Búcsúznak a múzsák

“Ki-ki nyugalomban…”

És eljött az obsit ideje. A múzsák szerződése lejárt.
A múzsák, a költővel együtt, lejáratták magukat.
Kikoptak. Kiégtek.
A múzsák, ráadásul:
csúnyácskák, vénecskék.
Ki jobban, ki kevésbé.
A kikopott költő most kiköpött.
Csupa csömör..
A múzsák ezen sem csodálkoznak. Őket már nem lepi meg semmi.
Vonuljon hát el mindenki, a maga vackába.
“Ki-ki nyugalomban…”
A múzsák megfogadják: ha odébb állhatnak, hátra se néznek.
Félnek: még Lótné se lesz belőlük.

Múzsasirató

Gyanútlan báránykák voltak egykor a kiszolgált múzsák.
Ó jaj, elhiszed?

Frizurájukat mindig csinosan elrendezve hordták.
Ó jaj, elhiszed?

A mosoly le nem hervadt ajkukról, öröm volt rájuk nézni.
Ó jaj, elhiszed?

Immár senki sem fog hűlt helyükre lépni.
Ó jaj, elhiszed?

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=59859

Muze se opraštaju

“Ko-ko u smiraju…”

I došlo je vreme demobilisanja. Ugovor muza je istekao.

Muze, zajedno s pesnikom, proigrali su svoj ugled.

Istrošile su se. Izgorele.

Muze, povrh toga:

tužne su i vremešne.

Ko više, ko manje.

Istrošen pesnik sad je ispljunut.

Čemer i jad...

Muze ni sad se ne čude. Njih više ništa ne iznenadi.

Neka se svako u svoju jazbinu povuče.

“Ko-ko u smiraju…”

Zarekle su se muze: ako se mogu skloniti, unazad ni pogledati neće.

Boje se: od njih ni gospođa Lot neće biti.

Oplakivanje muza

Istrošene muze nekad su nepodozriva janjašca bile.

Joj, zar veruješ?

Frizure su im uvek uredne bile.

Joj, zar veruješ?

                                                                                                                    

Osmeh sa njenih usana nikad uvenuo, radost su zračile.

Joj, zar veruješ?

Više niko neće na njihovo mesto stupiti.

Joj, zar veruješ?

Prevod: Fehér Illés



Standovár Ágota Kettős szenvedély – Dvostruka strast

Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. – 

Kettős szenvedély Szenvedély. Felütöm a kézi szótárt: "Ösztönző vágy, sodró erejű érzelem, erős önkéntelen törekvés." Csak át akartad vészelni a kudarcodat. Nem voltam társad, magadra hagytalak, és én szabadon-futottam, mikor ellöktél. Közhelyes élet. A gyenge kapaszkodóként szeretőt keres, vagy a kocsmapultnál gyökeret ereszt. Te jobb a rossznál alapon működtél, két kör között egyre menekültél, én meg hintáztam a széllel, míg megtaláltam a tipus-választ, ahogy magasabbra araszolt bennem az önsajnálat. Munka-alkoholista lettem. Két szenvedély polarizálta át életünk, túlcsordult magányunk, és mi, fojtogató mámorunkban, észre sem vettük. Két párhuzamos út. Össze már soha nem vezet.  Utcasöprők takarítják az egymásba fulladt éveket.

Dvosrtuka strast Strast. Evo šta stoji u rečniku: “Čežnja šta podstiče, neodoljiv osećaj, jaka nehotična težnja.” Samo si svoj poraz hteo prebroditi. Nisam ti bila saputnica, samog te ostavila, kad si me odbacio, ja sam slobodno trčala,. Život otrcanih fraza. Slabić za utehu ljubavnicu traži ili kraj šanka u krčmi korenje pusti. Ti si na bazi od loše je bolje funkcionisao, između dva kruga samo si bežao, a ja sam se sa vetrom ljuljala, te tipski odgovor našla, kako je u meni samosažaljenje sve više uzdiglo. Postala sam alkoholičarka posla. Dve strasti su nas polazirirale, preterana samoća naša, a mi, u zagušljivom zanosu, nismo ni primetili. Dva paralelna puta. Spojiti se više nikad neće. Zajedno udavljene godine čistači ulica čiste. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=9809

Szente B. Levente Egek földek – Neba zemlje

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egek földek Létem mástól szereztem nem itt és nem nálad – egy másvilágnyi puha kereszten.

Neba zemlje Drugde sam stekao postojanje ne tu i ne kod tebe – na mekom križu nekog drugog sveta.  Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lejla Kašić Grob – Sír

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

 Grob

I samo znaj da me tona zemlje, korova i kamenja
što je nasuto preko tvog tijela neće zavarati.
Može zavarati druge.
One koji te nisu znali.
One koji su na osnovu tvog imena širili priče bez smisla,
Ali mene, koja sam ti najkrpunije laži vjerovala
neće zavarati tvoja najkrupnija istina.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja
ne može zaglušiti tvoj smijeh.
Taj nasip zemlje, korova i kamenja,
ne može utišati tvoj glas.
Reklo bi se da spokojno spavaš tu
ispod nasipa zemlje, korova i kamenja,
ali prebučni su tvoji nemiri za tu tišinu,
premračan je tvoj sjaj za tu tamu.
Krv tvoja nije ispod tog nasipa jada.
Krv tvoja razlivena je nebom.
Bojiš nebo u našu omiljenu boju.
Srce tvoje ne tuče ispod tog naspia čemera.
Njegovi otkucaji čuju se iz mog srca.
Oči tvoje nisu sklopljene ispod tog nasipa tuge,
one su skrivene ispod mojih trepavica.
Da si mrtva, reći će samo oni gluvi da dodir.
Da si mrtva, reći će oni nijemi pred slobodom.
Da si mrtva, reći će drugi.
Samo ćutim na njihove riječi
i samo ćuti, neću im vjerovati.

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2016/09/poezija-i-proza-lejla-kasic.html

Sír

És vedd tudomásul a testedre szórt föld, kóró és

kövek sokasága engem nem téveszt meg.

Másokat megtéveszthet.

Azokat, akik nem ismertek.

Azokat, akik neved alapján zagyvaságokat terjesztettek,

De engem, aki szemenszedett hazugságaidban hittem,

legkeményebb igazságod nem téveszt meg.

Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés

kacagásod nem képes elnyomni.

Az a földből, kóróból és kövekből álló töltés

hangodat nem képes csitítani.

Itt mintha nyugodtan aludnál,

a földből, kóróból és kövekből álló töltés alatt,

de félelmeid ehhez a csendhez túl hangosak,

ehhez a sötéthez képest tündöklésed túl sötét.

Véred nem itt a keserűség töltése alatt van.

Véred az égen szóródott szét.

Az eget kedvenc színünkkel fested.

Szíved nem itt az üröm töltése alatt dobog.

Dobogásod szívemből hallatszik.

Szemed nem itt a bánat töltése alatt csukott,

szempillám alatt rejtőzködik.

Hogy halott vagy, csak az érintésre fásultak mondják.

Hogy halott vagy, a szabadságot nem ismerők mondják.

Hogy halott vagy, mások mondják.

Szavaikat hallva csak hallgatok

és csak hallgass, nekik nem fogok hinni.

Fordította: Fehér Illés



Lennert Móger Tímea Memoár – Spomenica

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Memoár Szeretni és belahalni, hogy nem lehet belehalni, ki kell magamból téged paterolni, mint egy rossz hálótársat. Meg ne ágyazz! Nem maradtsz sokáig, két- három év és kiheverlek, elkopnak a rugóid mint egy rossz kanapénak s nem játszunk többé katapultast, elhagylak- tombola, ki húzza a rövidebbet az idő gyufásskatulyájából? Csukott szemem elé, a kezemet is odateszem, ki ne látszon a remény, állhatatos, kemény, téglafal közöttünk, szeretet van, van - szeretet, magam helyett téged látlak a tükröm-tükrömben, felzaklat és megnyugtat egyben, önmagunk elvesztését ki kell érdemelni, mindig tetszeni akarás, hogy neked legyek szép, hogy neked legyek sovány, hogy neked legyek magányos, legalább - fikcióként elképzelem, de a gondolatsor megszakad, korcs mondatokba rendeződve, az idő múlásától elkorcsosult memoár a (szöveg) vége…

Spomenica Voleti i od toga umreti, ta nemguće je od toga umreti, trebam te iz sebe izopštiti, kao nevalaljog suspavača. Krevet da ne namestiš! Nećeš dugo ostati, za dve-tri godine preboleću te, poput pohabanog kanabeta istrošiće se tvoje opruge i nećemo više izbacilište igrati, napuštam te – lutrijo, iz kutije za šibice vremena ko će kraće izvući? Ispred mojih zatvorenih očiju i ruke stavljam, da se nada ne bi videla, između nas je neprolazna, otporna zidina, ljubav postoji, postoji - ljubav, umesto sebe u ogledalu-ogledalu mom tebe vidim, istovremeno uzruja me i umiri, vlastitog gubitka svakako treba zaslužiti, želja da uvek budeš dopadljiva, da tebi budem lepa, da tebi budem mršava, da tebi budem usamljena makar - kao fikciju zamišljam, ali nit razmišljanja se prekida, u kržljave rečenice poredano, kraj (teksta) je zbog prolaska vremena zaostala spomenica... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2009.html

Acsai Roland A harmadik időszámítás – Treće računanje vremena

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A harmadik időszámítás Ma három hónapja ültünk be Egy autó hátsó ülésére, egy macskahordozó mellé, És átállítódott bennünk valami, Téli időszámításról nem a nyárira váltottunk, Hanem egy harmadikra, amit Mi hoztunk létre, és az előző kettőn Kívül áll, és ebből a szempontból Mindegy, hány hónapja vagyunk együtt, A mi időnk gyorsabban telik és lassabban, Mintha egy óriási homokóra Mérné, amiben porszemek helyett Bolygók vannak, és ha egy örökkévalóság Alatt lepereg, újra meg lehet fordítani, Minden kezdődne elölről.

Treće računanje vremena Već je tri meseca da smo na zadnje sedište nekog auta, pored nosača mačaka seli, I nešto se u nama premestilo, Nismo zimsko na letnje računanje vremena menjali Nego na nešto treće što smo Mi stvorili i nalazi se izvan okvira Prednjih, i sa tog stanovišta je Svejedno, koliko meseci smo zajedno, Naše vreme brže i sporije prolazi, Kao da jedan ogroman peščani sat Meri u čemu umesto zrnca peska Planete su i ako tokom jedne večnosti Istekne, ponovo je moguće okrenuti, Da sve ispočetka počne. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.irodalmijelen.hu/2017-apr-1-1058/harmadik-idoszamitas-acsai-roland-versei