Podolszki József Avítt levél – Drevno pismo

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Avítt levél Hideg tél lehet arra felétek, ha még a lélek sem elég váltópénznek e hosszú szerelemhez. Hideg tél. Itt viszont virágzik az élet; álültetvények hirdetik, mi lehettünk volna, s hogy – még mik lehetnénk. Ám ha közelebb hajolsz: a szirmok áporodott dezodort... És nincs a tested! Amit szerettem. Szagolni is. * Az elhatározások késve születnek. Mint a lelkem, kong itt a parancs: viselkedjék a helyzethez lapulva. Tiltakoznék. De nekem van múltam. És talán lészen majd                                  jövedőm is. Egy kő            a kövön. * Érdekes módon még mindig szeretlek. Annak ellenére. És azzal együtt. És hogy elfelejted, mit várok tőled. Valószínűleg ezt a múlni nem tudó várakozásom szeretem benned a legmakacsabbul. Meg hogy azt hittem: számíthatok rád –                midörökkig. * Amikor meztelen feküdtél, és hozzám bújtál: az lett a vége. Mert annál több, úgy látszik, nem futja erőnkből. Amikor meztelen feküdtél, hátamra rajzoltad a lelked. S persze a tested is. Ott volt. Úgymond a tenyeremben. Amikor meztelen velem feküdtél, és tehozzád én odabújtam: ez lett a vége. Amikor lefeküdtél. Mint akárkivel. * Volt egy alkunk:                Hisszük a másikat. Volt egy alkunk:                Bírjuk a másikat. De                elerőtlenedtünk. * Fölszegeztem, kedves, a tányérokat. Immáron majdnem otthon vagyok. Csupán az hiányzik, hogy ne szólj hozzám, rám se nézz, észre se vegyél, amikor itthon vagy                                te is. * Remeg a lelkem, s beszélek összevissza, mintha e szókkal akarnám helyrehozni minden bűnömet. Tudom: hülyeség. Tudom, hogy nem megy. Mert meg nem bocsátasz. A régen vétettekért. És az újakért sem! Ennek ellenére:                  e szókkal szeretném. Nagyon.

Drevno pismo Mora da je ciča zima kod vas, kad već toj dugoj ljubavi ni duša nije dovoljna valuta. Ciča zima. Ovde pak život cveta; lažne sadnice oglašavaju, šta bismo mogli biti i da – šta bi još mogli biti. Ali ako se približiš: latice ustajalog dezodora... I telo ti nestade! Što sam voleo. I mirisati. * Odluke sa zakašnjenjem se rađaju. Kao u mojoj duši, zapoved odzvanja: ponašajte se kako prilike zahtevaju. Protestirao bi. Ali prošlost imam. I valjda imaću i                         budućnost. Stena          na steni. * Začudo još te uvek volim. Uprkos tome. I s tim zajedno. I da zaboravljaš, od tebe šta očekujem. Valjda to svoje neprestano iščekivanje volim u tebi najupornije. I da sam verovao: mogu na tebe računati –                                  zauvek. * Kad si gola ležala i uz mene si se priljubila: onako se završilo. Jer za više od toga izgleda nismo sposobni. Kad si gola ležala, tvoju dušu si na moja leđa crtala. I naravno tvoje telo. Prisutna je bila. Takorekuć na mom dlanu. Kad si gola sa mnom ležala a ja sam ti se priljubio: ovako se završilo. Kad si legla. Kao sa bilo kim. * Nagodili smo se:                     Onom drugom verujemo. Nagodili smo se:                     Onog drugog podnosimo. Ali                     snaga nam je nestala. * Tanjure sam, milo moja, na zid prikačio. Pa sad već skoro kod kuće sam. Jedino što fali, nemoj mi se obraćati, nemoj me ni pogledati, nemoj me ni primetiti kad si i ti               kod kuće. * Duša mi drhti i bez veze pričam, kao da svaku moju grešku tim rečima bi hteo popraviti. Znam: bedasto je. Znam, ne ide. Jer ne praštaš. Zbog ranijih propusta. Ni zbog sadašnjih! Uprkos tome:                ovim rečima bi voleo. Žarko. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József : Át, Forum 1988. 39-41. old. 

Gulisio Timea Falak – Zidovi

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Falak Tegnap még elhittük, egy nádkunyhóban is boldogok lennénk együtt. Téglát hordtunk, hogy a gyerekek elférjenek. Majd hogy nagyobb legyen a tér. Falat húztunk aranytéglákból. Mások bontják most. A te brigádod meg az enyém, külön, beosztva. Nehogy találkozzunk.

Zidovi Juče smo još poverovali, zajedno bi i u nekoj kolibi sretni bili. Cigle smo gomilali, da i deca mesta imaju. Pa i da prostor bude veći. Zid smo iz zlatnih cigli zidali. Sad rasturaju. Tvoja i moja ekipa, odvojeno. Da se ne bi sreli. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=41692



Stephen Crane I saw a man pursuing the horizon – Láttam egy embert aki rohantában – Video sam čoveka kako horizont juri

Stephen Crane

Newark 1871. november 1. – Badenweiler 1900. június 5.

I saw a man pursuing the horizon I saw a man pursuing the horizon; Round and round they sped. I was disturbed at this; I accosted the man. “It is futile," I said, “You can never—" “You lie," he cried, And ran on.

Láttam egy embert aki rohantában Láttam egy embert aki rohantában kikerekítette a látóhatárt és ez összezavart. Megszólítottam hát: - Hiábavalóság - mondtam neki - sose sikerül. - Hazudsz - sírta és tovafutott. Fordította Sebestyén Péter

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/en/Crane%2C_Stephen-1871/I_saw_a_man_pursuing_the_horizon/hu/66761-L%C3%A1ttam_egy_embert_aki_rohant%C3%A1ban?translationLang=all

I saw a man pursuing the horizon I saw a man pursuing the horizon; Round and round they sped. I was disturbed at this; I accosted the man. “It is futile," I said, “You can never—" “You lie," he cried, And ran on.

Video sam čoveka kako horizont juri Video sam čoveka kako horizont juri; I u jurnjavi zaobliti želi. To me je zbunilo; Oslovio sam ga. „Uzaludan pokušaj“ – rekoh mu, „Nikad nećeš –“ „Lažeš“, viknuo je I odjurio. Prevod: Fehér Illés



Ismet Bekrić Moć djece – Gyerekhatalom

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Moć djece Beton hladni, beton sivi, može čudno da oživi kad ga dječje ruke taknu, kad mu prsti nešto šapnu i na obrazu mu blijedom nacrtaju sunce kredom. Dan pun magle, dan pun leda, može ljepše da izgleda kad kroz zavjese ulica proviruju dječja lica, pa grad ispod toplih streha svije gnijezda dječjeg smijeha.

Gyerekhatalom Hideg beton, szürke beton éltre kel csoda módon ha gyerekkezek érintik, suttogó ujjaikkal igézik és sápadt arcára krétával mosolygós napot firkálnak. A ködös, fagyos reggel még szebb is lehet, ha a szobákból, ahol úr a meleg, az utcákra gyerkőcök tekintenek, így a város a meleg tetők alatt fészket gyerekmosolynak ad. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://amininazbirka.blogspot.rs/2017/01/struktura-tri-pjesme-iz-zbirke-djecje.html



A. Túri Zsuzsa: Az utolsó találka – Poslednji susret

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Az utolsó találka Tóparton egy kis padon : -    Te én ezt nem folytatom... Lanyha szellő lengedez -    De, hát azt mondtad, szeretsz... Hangol egy utcazenész -    Hidd el, nekem is nehéz... Távol egy gyermek nevet -    De az asszony nem szeret ! Tompák az utcazajok -    Igen, magányos vagyok... Dörren az ég egy nagyot -    Azt ígérted, elhagyod! Az eső is elered -    Ott vannak a gyerekek... A por vízzel elegyül -    Nem hagyhatsz itt egyedül! Esernyők fejek felett -    Ezt tovább így nem lehet... A Liget napfénytelen -    Mi lesz akkor énvelem? Tető alá fut a nép -    Valaki helyembe lép... Lassan már minden tocsog. -    Nem lehetsz ilyen mocsok! Villám villan fényesen -    Nyugodj már meg, édesem! Sár csorog lábszárakon -    Nem úszod meg szárazon! Végre itt egy menedék -    Jaj, tudod, a csemeték... Átázott a széldzseki -    Nem mondtad el még neki? Sokan állnak egy helyen -    Elolvasta a csetem. És mindenki nyugtalan -    Akkor megölöm magam! A férfi taxinak int -    Ne fenyegess már megint! A nő forgatja a szemét -    Tönkreteszlek, te szemét! A srác beül a kocsiba -    Untalak már, te liba!

Poslednji susret Na obali jezera na jednoj klupi: -  Ja to neću nastaviti... Lahor je -  Ali rekao si, voliš me... Sa ulice muzika se čuje -  Veruj mi i meni je teško... U daljini dečak se smeje -  Ali žena te ne voli! Ulična buka je tupa - Da, usamljen sam... Zagrmi - Obećao si, napustićeš nju! I kiša je počela padati - Deca su u pitanju... Prašina sa vodom se meša - Ne možeš me samu ostaviti! Kišobrani su iznad glave prolaznika -  Ovako dalje se ne može... Sumorno je - Šta će biti sa mnom? Narod ispod oluka se stiska -  Neko će na moje mesto doći... Polako je sve u lokvi. -  Takav gad ne možeš biti! Grmljavina -  Draga moja, smiri se! Blato je na nogama -  Nećeš tek tako se izvući! Konačno neko utočište -  Ma ne, znaš, potomci.. Kaputić je skroz mokar -  Još nisi joj rekao? Gužva je -  Pročitala je na poruci. Svi su nemirni -  Onda ću se ubiti! Muškarac taxi zove - Nemoj mi ponovo pretiti! Žena izbezumljeno -  Uništiću te, smradu jedan! Mladić ulazeći u kola -  Dosadila si mi, gusko jedna! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/1443-az-utolso-talalka.html

Kassák Lajos Szerelem – Ljubav

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Szerelem

Mégis csak a te rejtett tüzed
a legmélyebb sebet égető tűz - Szerelem.

Ó, asszonyok, ó, asszonyok
akik házába olykor benyitottam
vagy csak az ablakon néztem be hozzájuk olykor
s ó, ti lányok, kócos rózsatők a reménydús partokon
be szép, hogy olykor átlobogtok éjszakáim bozótján
s én sejthetem fiatal húsotok illatát
és ó, ti gyöngyszemek a hétköznapok fonalán
az én utcámon mentek át ti reggel, este
milyen boldog a szél, ha szoknyátok ráncait cibálja
milyen örömmel venne fel benneteket a férfiak hajója.

Kiket a káromlás és a korbács gyaláz meg
a gyáva szolgák se mondanak le rólatok soha
soha a katona, ki a halállal jegyezte el magát
minden férfi szíve tárva nyitva áll
várván a galambot, csőrében a gyűrűvel.
Szerszámai közt a kovács, ha rátok emlékszik
kalapácsa dalol az üllőn, bús és gyönyörü dalt dalol
tűzcsóvák nyílnak a szőrnyü vasrácsok indáin
s ő kezes lesz, akár a húsvéti bárány
és sírni tud ő, aki még soha nem sírt
érzi, tőr ütötte át szívét láthatatlan
egy pillantás, vagy egy nevetés mérgezte meg borát
egy nevetés, ami keserűbb volt az epénél.

Csupa igéret vagytok és csupa hívás
csupa átúszhatatlan tenger mégis.
Hány király fejét ejtettétek a porba
hány énekes száját tapasztottátok be sárral
hány szivet roncsoltatok szét unalomból.
Szüz Máriák és szenvedő Veronikák
véres a ti kendőtök minden egyes szála
bánat virágzik a ti kertetekben
aranysárga bánat, ezüstszürke bánat.
És mégis kiolthatatlan a tüzed - Szerelem.
Hogyan is feledhetném a kurta ingű csitri lányt
akit egy kulcslyukon át láttam mint kisfiú
feledhetem-e a véletlenül elcsábított asszonyt
aki lábhegyről és hunyt szemmel adta az első csókot
és a vöröshajú idegen nőt feledhetem-e
aki a tó partján hevert mókussal az ölében
ami nem is mókus volt, de maga a csipkebokor
ahogyan Mózes előtt megjelent a pusztában.

Maga a tűz vagytok ti s én a tűzre való hasáb
fogadjátok hódolatom ajándékát e versben
szűz Máriák, szenvedő Veronikák.

Forrás: http://mek.oszk.hu/01400/01446/01446.htm#38

Ljubav

Vatra koja najdublje rani

ipak je tvoja skrivena vatra – Ljubavi.

O, žene, o, žene,

čije kuće sam kat-kad posetio

ili sam ih kat-kad samo preko prozora gledao

i o, vi devojke, čupave šikare na nadom punim obalama

sjajno je što koji put nad gustišem mojih noći plamtite

a ja miris vaših mladih mesa naslućujem

i o, vi biseri na nitima svakodnevnice

ujutro, uveče preko moje ulice vi prolazite

kako je radostan vetar, kad rese vaših suknji čupka

i lađe muškaraca kako radosno bi vas primile.

Koje kletve i bič oskrnavi

vas ni bedne sluge se ne odriču

niti vojnik, koji je sa smrću veren

čekajući goluba u kljunu sa prstenom

srce svakog muškarca je otvoren.

Kovač među napravama, ako na vas misli

čekić na nakovanju peva, tužnu i krasnu pesmu peva

na viticama užasnih gvozdenih rešetaka buktinje se otvaraju

a stena poput uskrsnog jagnjeta pitoma postane

i on, koji nikad nije plakao, zna plakati

oseća, srce mu je nevidljiv bodež probio

njegovo vino jedan pogled ili osmeh je otrovao,

jedan osmeh što je od žuči gorča bilo.

Sve ste same obećanja i izazivanja

ipak same neosvojiva mora.

Zbog vas koliko glave kraljeva su u prašinu pale

koliko usta pevača ste blatom začepile

koliko srca ste iz čiste dosade razorire.

Svete Device i propaćene Veronike

krvava je svaka nit vaše marame

u vašim vrtovima tuga cveta

zlatožuta tuga, srebrnosiva tuga.

Ljubavi – ipak tvoja vatra je neugasiva.

Kako bi mogao šiparicu sa kratkom košuljom zaboraviti

koju sam kao dečak preko ključanice video

dal mogu slučajno zavedenu ženu zaboraviti

koja je prvi poljubac zatvorenim očima na prstima stojeći dala

i mogu li riđakosu strankinju zaboraviti

koja je na obali jezera u krilu sa vevericom ležala

šta i nije veverica, ali žbun šipka je bila

kako u pustinji ispred Mojsija se pojavila.

Vi ste same vatre a ja sam cepanica

svete Device, propaćene Veronike

putem ove pesme primite dar mog poštovanja.

Prevod: Fehér Illés