Lennert Móger Tímea Újfent – Iznova

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Újfent Látni akarlak a szerelem vak, időnként látom Istent, beszélgetünk: csend, szavakká formálódom, -szerelmes az író, szerelme az írás- szavakká formáló domb: elnyúlok rajta, patakba fúl a hang, aranymosó kaland, az elmémnek lelke van, most szabadult el, rádtalál újfent, délibáb túltengés, szerelem- emlék, mintha gyerek lennék megront, megrohan, felnőnék boldogan…

Iznova Tebe sam željna ljubav je slepa, katkad vidim Boga: razgovaramo: gluhoća, u reči se pretvaram -pisateljka je zaljubljena, pisanje ljubi- brežuljak rečima se formira: na njemu se protežem, glas u potoku se gubi, pustolovina pranja zlata, mudrina mi dušu ima, sad se oslobodila, iznova te je otkrila, fatamorgana prekomerna, ljubav- uspomena, kao da sam devojčica neka kvari me, to je navala, rado bi odrasla... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2008.htm

Petrőczi Éva Magyar rekviem – Mađarski rekviem

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Magyar rekviem A megfeszítés sem szakszerű itt: cserélgetik a jobb s a bal latort, kergetik körbe-körbe statiszták légióit, s a rozoga keresztre kontárul szegezik fel az Embernek Fiát.

Mađarski rekviem Tu ni raspeće nije stručno izveden: levog i desnog paćenika izmenjuju, legije statista Sina Čovečjeg proganjaju i na trošan križ izvitopereno zakivaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 37. old.

Szente B. Levente (hát mégis) – (ipak)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(hát mégis) …úgy fognak, mint őrző kutyák a vadszagot, mikor a mindig keresőt lehagyja most a koldus, a vándor, a hazatérő, miként egy kilincset, kézről-kézre adnak, szorítanak, el nem engednek, csak jönnek és jönnek, belém lépnek emlékestül, ott sokasodnak, itt gyülekeznek, úgy tesznek , mintha otthon lennének, bennem élnek-halnak, leköpnek és lenyalnak, arcul ütnek, megcsókolnak, lelaknak, más nevében megáldanak, taposnak, ó, mit kibír a test, ha szárnyal az önmagát kereső lélek, micsoda rettenet, ahogy közben mardos a hideg belülről, a test-tájaim szócsaták zúzzák, törik, fogvacogva már, csontjaim kificamodva, loholunk hát mégis a semmi közepén, véges-végig, valahova, el, el innen, csal el, mondják vacogva az emberek – aztán néha mikor elhagynak, szomorúan bár, de emlékezem: csöppnyi meleg kéne, lehetne tenyered szívem melegében, de ki vagyok én, ha te is ezt érzed…

(ipak) ...kao psi čuvari miris divljači tako me hvataju, kad imućni za prosjakom lutalicom, povratnikom zaostaje, kako jednu kvaku iz jedne u drugu ruku daju, stiskaju, ne ispuštaju, samo dolaze i dolaze, sa uspomenama u mene prodiru, tamo se gomilaju, tu se okupljaju, prave se kao da su doma, u meni žive i umiru, pljuju me i poližu, šamaraju, ljube, napuštaju, u tuđem imenu me blagoslove, gaze, o, telo svašta podnosi, ako duša koja sama sebe traži lebdi, užas je kako me usput zima iznutra ujeda, predele mog tela prepirke drobe, već cvokotam, kosti su mi iščašene, ipak u središtu ništa jurimo, od početka do kraja, nekud, dalje, dalje odavde, kažu ljudi cvokotajući – posle kad me koji put ostavljaju, sa setom, ali se sećam: delić topline bi trebala, u toplini mog srca možda tvoj dlan, ali ko sam ja ako i ti isto osećaš... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Góz Adrienn Szabadka – Subotica

 

Góz Adrienn Debrecen, 1974. február 14. –

Szabadka

Szabadkán jártunk. Úgy hét éves voltam. Egy háznál
Aludtunk, sötét szőnyegekkel, meleg színek között.
Éreztem, hogy ez elegáns.

Cukrászda, a fagylaltot fémtálkákban hozták, talpakon.
Ez nagyon meglepett. Az íz. Már nem tudom, mi volt,
És kaptam egy fehér cipőt.

Forrás: a szerző

Subotica

Bili smo u Subotici. Negde oko sedam godine sam imala. U nekoj

Tamnim sagovima, toplim bojama ispunjenoj kući smo spavali.

Osećala sam da je elegantna.

Slastičarna, sladoled su u metalnim činijama sa postoljem doneli.

Iznedila sam se, okusa više se ne sećam,

I bele cipele sam dobila.

Prevod: Fehér Illés

Faiz Softić Majčin skut – Anyám rokolyája

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Majčin skut Znam jedno mjesto malehno. Ali sigurno. Ni vjetra, ni grada, ni groma. Znam. Ni topova, ni ratova, ni bola. Tamo se raste. Ima jedno mjesto malehno. Samo da čučneš, da se primiriš, da majčin skut primirišeš - Spasen.

Anyám rokolyája Tudok egy helyet csipet. De veszélymentes. Se szél, se jég, se ménkő. Tudom. Se mordály, se csatározás, se megpróbáltatás. Ott cseperednek. Tudok egy helyet csipet. Csak térdelj le hogy megnyugodj, hogy anyád rokolyáját szagold – Megmenekülsz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke - Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 31. str.

Lennert Móger Tímea Hiányérzet – Osećaj nedostatka

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Hiányérzet nem múlik el, nem tarthat örökké: pillanatnyi… nézlek-védlek, látatlanul és védtelenségem ellenére…lemeztelenült ruha, belém öltözött-költözött lélek (mi)végre test is…

Osećaj nedostatka ne prolazi, večno ne može trajati: momentalan je... gledam te-branim te, negleduške i protiv moje nezaštićenosti...ogolelo ruho, u meni usađena-useljena duša valjda i telo je... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2011.html

Kassák Lajos 84 (Emlékszem még...) – 84 (Još se sećam...)

Kassák Lajos – Bálint Zsombor domborműve

Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

84 (Emlékszem még...)

Emlékszem még a városra ahol születtem a sötét utcák embereire s az első lányra kinek a melleit megérintettem
megőrzött titkok ó céljaim és letörülhetetlen nyomai éveimnek
hegyeken és tengereken kel át a vándor s akár a madarak elénekli együgyű örömeit és kimeríthetetlen fájdalmait
a források meleg vizeiben bugyognak föl emlékeim
szavaid emléke tested egészségének emléke
a parasztok negyedében lakott ő együtt az apjával és árva testvéreivel
ha jobban ment a dolguk nagy husfalatokat evett s nem akart az angyalokhoz hasonlitani
egyszer kőművesek jöttek ki a telepre s ő szeretőjük lett a részeges legényeknek
ezt én épen úgy tudtam mint a város gonoszlelkű vénasszonyai
de megsimogatta szőke kecskeszakállam és hangosan a nevemen szólított hogy felébredjek
akkortól kezdve együtt ittam a kőművesekkel s mikor elmentek elindultam velük az idegen tájakra
néha beszélgettek a lányról de én a két szép házinyulammal játszottam s úgy tettem mintha más nem is érdekelne
az idő elmegy a széllel s az ember itt marad a fekete kút peremén
találkoznék-e vele ha lefelé elindulnék a létrán
a kérdés a remény gyermeke de a tüske még mélyebbre ereszkedik a szívben
a függönyön át látom két idegen sétál az ablakom előtt
az egyik jobbra tart a másik balra.

Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00428/13391.htm

84 (Još se sećam...)

Još se sećam grada gde sam se rodio ljude iz tamnih ulica devojke čije grudi sam prvi puta taknuo

sačuvane tajne ah moji ciljevi i neizbrisivi tragovi mog života

lutalica brda i mora prelazi i poput ptica o svojim prostim radostima i neiscrpnim patnjama peva

moje uspomene iz toplih voda izvora izviru

uspomena tvojih reči uspomena tvog zdravog tela

u seljačkoj četvrti zajedno sa ocem i sirotom braćom i sestrama je živela

ako im je bolje krenulo velike zalogaje mesa jela i nije htela na anđele ličiti

jednom u koloniju zidari su došli ljubavnica pijanih frkuna je postala

ja sam to baš tako znao kao gubave babe grada

ali moju blondu kozju bradu je pogladila i da se probudim naglas me je imenom zvala

od onda zajedno sa zidarima pio i kad su prema stranim prostranstvima krenuli pratio sam ih

kat-kad su o devojci pričali ali ja sam svojim pitomim zekom igrao i pravio se kao da me ništa drugo ne zanima

vreme vetrom prolazi a čovek ovde na rubu crne sarandže ostaje

bi li se s njom sreo kad bi niz merdevine krenuo

pitanje je dete nade ali u srce trn dublje se spušta

preko zavesa vidim ispred mog prozora dva stranca šetaju

jedan na desno a drugi na levo kreće.

Prevod: Fehér Illés